Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

T©Ax|? ® K æ c?2 — KMA*SoA.<B.OnK ■ ininrpiPwnwrMf^wiMW^Miw——————————aaaawiwfia———»■>»—»—-fn|^Mrn.-»Mi«««MMMwmWMHMMM—M «■■■■■■■■■■■■ mmmmm—» Szék nem oieeek Egy fiatalasszony néhány hó­FOCITANFOLYAM napi házasság után könnyek között borul anyja vállára: — Alfredo nem szeret többét — És miből gondolod kislá­nyom? — Az első napokban minidig az én tányéromra tette a na­gyobb adagot, most pedig magá­nak veszi ki. — Nyugodj meg kislányom, es ■csupán annak a jele, hogy meg­tanultál főzni. • • • Gyűlölöm a háztulajdonosokat *— jelentette ki Domenico Mo- dugnc* —. mégis magam is ház­tulajdonossá váltam, mert ez az egyetlen módja annak, hogy az ember megszabaduljon a házi­úrtól, Î ••• A politikust programjáról és terveiről faggatni annyi, mintha a pincértől megkérdeznénk, va­jon ízletes-e a menü — mondta Clemenceau. * • • Firenzében a rendőr megál­lít egy fiatal gépkocsi vezetőnőt. sédnek jogosítványán még áEg j száradt meg a tinta. — Kisasszony, ön befordult a tilosba és ezenkívül nem adta meg az elsőbbséget a másik jár­műnek. — Szemrehányás, szemrehá­nyás, mindig csak szemrehá­nyás! — mondja könnyekkel a szemében az újdonsült gépko­csivezető —. Soha semmi báto­rítás! Soha semmi sikerélmény I • * * A férj egy nappal korábban tér haza. Feleség® az ágyban fekszik. Az éjjeliszekrényen a hamutartóban lassan hamvad agy szivar. — Mit jelentsen ez. honnan való ez a szivar? — mennydörgi a férj; A feleség nem válaszol, csak rémülten néz. — Márpedig én tudni akarom, honnan való ez a szivar! A feleség még most sem nyit­ja ki a száját, a szekrény mélyé­ből viszont megszólal egy elfőj- : tott hang: — Havannából! J j Beszélgetések során két­ségbe vonták hozzáértésemet a labdarúgáshoz. Nos, én soha nem állítottam, hogy szakem­ber vagyok. Azt viszont a kö­rülöttem ülők tanúsíthatják, hogy eminens szurkoló vagyok, így némi fogalmam van e nép­szerű labdajátékról. Engedjék meg nekem, hogy — mint nem szakember — alapfokon adjak ismertetőt bírálóimnak a lab­darúgásról. Lássuk, mi is a labdarúgás. A labdarúgás csoportos lab­dajáték, vagyis csapatjáték. Ezt és a labdát huszonkét alsóne­műre vetkőzött férfiú űzi egy téglalap alakú füves, vagy sala­kos területen. Űzik, rúgják, dö- I gönyözik, látszólag értelmetlenül, í minden szabály nélkül. De, ha ; valaki lát a méregtől, az előtte állótól, vagy a benyakalt fél- deciktől, az sejti, hogy valami rend mégis van ebben a játék­ban. Először is a huszonkét já­tékos két csapatból áll. Így a gyepszőnyeg ketté van parcel­lázva. Hogy miért nem huszon- kétfelé? — azért, mert egy- re-egyre kevés jutna, így tago- £ sítottak. Persze ettől még ter­■ melöszövetkezet. Tudnak követ- ; ni?... Jó, akkor folytatom. ; A csapatnak van egy ; gerendából ácsolt kapuja, egy­■ egy portással. Mindegyik csapat £ a másik csapat kapujába igyek­• szik hajszolni a labdát. A ka- jj púk kiköpött egyformák. A ; portások nem. Egyik szigorúbb, ; a másik elnézőbb. Ez utóbbi • gyakran szemet huny, ha a lab- ; da közeledik. Mindkét kapura ! háló van kifeszítve, hogy ne ; kelljen annyit szaladgálni a • labdáért. : Ugyanis ha a labda « kapuba ; igyekszik, így a háló elcsípi. ; Onnan már könnyűszerrel ki ! lehet kotorni, hogy újra játék- : ba lehessen hozni. ; Labda csak egy van. (Meg­■ mondom őszintén, én kevésnek S tartom.) Ez jobbára a nézők ; : kényelmét szolgálja, mert így ; nem kell csak egy labdát fi­gyelni. Persze ennek van hát­ránya is, konkrétan az, hogy a játékosok jó része nem tud mit csinálni a szabad idejével, így jobb híján egymást rugdossák, vagy kakasviadalt rendeznek. Ezt is lehet élvezni, de ezek sajnos nem tartanaik sokáig, i mert van három gyászba - i öltözött levente, akik közül az egyik a legkötözködőbb. Ott al­kalmatlankodik a játékosok között, s dia valami nem tet- ! szik neki, azonnal sípol. Es sok ; minden nem tetszik neki. Az l sem tetszik neki például, ha az ’ egyik játékos nehezen érve ! utol ellenfelét, hátulról, aprókat • rugdos a lábába. Nagyon ide­■ ges lesz, ha valaki az ellenfél ; hasán akar keresztülmenni, « nyújtott lábbal. Nem becsüli az • ökölharcot sem. Különösen a • csoportos verekedésre allergiás. « Egyszóval nagyon nehéz ked- » vébe járni a füttyös embernek, l A másik két gyászba öltözött \ egy-egy zászlóval, amellyel • a pálya két szélén futkorászik, ; néha ötletszerűen beintenek. Ok a közönség „kedvencei”, mivel legközelebb vannak hoz­zájuk. Meg is tárgyalnak min­dent, noha sokszor nem irodal­mi nyelven. Mivel sokszor rá­érnek, a közönség több helyre küldözgeti őket, de ők igen áll- ! hatatosak. Maradnak. No, de ez még nem labdá­it rúgás. A játék úgy kezdődik, â hogy a két parcellán felállnak £ szembe a játékosok, mint két £ haragos szomszéd. A füttyös a • mezsgye közepére állítja a lab- » dit, és a másik két gyászhu- £ szárral egyezteti óráját á kö- £ zép-európai idő alapján, majd « sípjába fúj. Ekkor, aki a leg­közelebb van a labdához, bele­rúg. Na, nem a bíróba, hanem a labdába, A labda sértődötten megindul, de megindul egypár játékos is, hogy birtokba ve­gyék a kerek bőrt. Ha elérik, rúgják oldalba, farba, ahol érik. A kunszt, az attrakció: a labda kapuba juttatása. Ez nem olyan könnyű, mini hinnénk, mivel egy része a játékosoknak be akarja rúgni a kapuba, másik része pedig csak azért sem en­gedi. Persze ennek előbb-utóbb torzsalkodás a vége. Az idege­sebb játékosok már az első húsz perc után nem is a labdát figyelik, hanem az ellenfél lá­bát, tomporát, hasát és más ér­zékenyebb testrészét. A béké­sebb természetűek csak egy- szer-kétszer rúgnak vissza oly rafináltan, hogy csak a beava- tottabbnak tűnik fel, hogy el­követett valamit. Természete­sen a hazai játékosok a közön­ség előtt mindig ártatlanok. Legszívesebben szentté avatnák őket, ha lehetne. Ezzel szem­ben az ellenfél játékosai sze­münkben tömlőéből szabadult, elvetemült fenevadak, akiket már a mérkőzés előtt ki kellett volna állítania a füttyös ember­nek. A füttyös általában nélkülö­zi a kollektív vezetést. Egy- személyben ítélkezik. A közön­ség véleménye neki smafu. Sőt, idegei vitustáncot járnak, ha emberi származását a közönség kétségbe vonja és személyét valamiféle rágcsáló, vagy pa­tát állatok rendjébe sorolja, ö legszívesebben a közönséget ál­lítaná ki és zárt körű mérkő­zést rendelne el. A »ásatásokkal közvet­lenebb, meghittebb a kapcsola­tuk a nézőknek. Ók nevelhe­tőbbek. Esetleg meg is egyez­nek a közönséggel, hogy mikor szabad nekik beinteni. Bár a füttyös is befolyásolható, de ezt csak jó színészi képességgel rendelkező játékosak érhetik el nála. Például; a csatár az ellenfél kapája fele nyargal a labdával, a kapu közelében azonban nem szívesen fogadja az ellenfél, minek következté­ben négy-öt métert homorítva úszik a levegőben, s valahol az ötös táján elterül a füvön. De csak egy pillanatra, aztán ott fetreng és szűköl szívszaggató- an. Fél szeme azonban a füty- työs emberen csügg, s világ­fájdalommal az arcán bűvöli a játék vezetőjét. A közönség egy része „földet rá”-kiáltással már temetni akarja, de a füttyös ember kedvező ítéletére az áldo­zat abbahagyja az agonizálást, s sziláján nyargal a labdáért, hogy a büntetést végrehajtsa. Erre a közönség — ha ellen­félről van szó —, felháboro­dottan fütyül, mire a játékos „pajkosan” kimutat nekik vala­mit. A közönség azonnal „ve­szi a lapot” és „ízes”, magyar beszéddel újítja anyanyelvűn­ket, s megmagyarázza a játékos­nak, hogy mire használja azt, amit kimutatott. Hát szóval ez a labdarúgás az első félidőben. A második félidőben ugyanezt megismétlik. Ja, és még valami. Gól is szo­kott lenni. Erről kevesebbet tudok írni, mert az utóbbi idő­ben egyre kevesebbet fordul elő. Vannak aztán még cserejáté­kosok, akiket semmire sem le­het becserélni. Ok mindig ott ülnek a pálya szélén, hogy ta­nuljanak. Némelyik tanuló ide­je évekig elhúzódik.. Lehet még cserélni mezt a mérkőzés után, a lelátókon véleményt és jel­vényeket, csak a játékvezetőket nem lehet lecserélni még ak­kor sem, ha mélyen formájuk alatt szerepelnek. Fa» még « pálya szélén, illetve a négy sarkán egy-egy kis zászlócska elültetve. Ezek a mezsgyekarók. Esetleg vere­kedésnél ütni és szúrni is lehet velük. Végül van ennek a já­téknak közönsége is. Még min­dig van. Meggyőződésem, hogy lesz a jövőben is. Legfeljebb kevesebb. A közönségről külön tanulmányt lehetne írni, de er­ről majd legközelebb. Dobra Sándor Kiállítás megnyitása-Röviden méltatni szeret nem** Mikulás» A Békéscsabai Építőipari Szövetkezet Vörös Október sor felvételre keres : — asztalosüzemébe férfi, női szakmunkásokat és segéd­munkásokat. — ács, kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat. *— vasbetonszerelő szakmunkást, —< 3 üzem] takarítót, (2 félműszakos) — 1 asztalosiparban jártas, időmérő vizsgával rendelkező normást, — 1 előkészítésben és kivitelező ben gyakorlott faipari technikust (nyílászáró gyártás) — 1 faanyag-ismerettel rendelkező seg edrak tárest. — 1 mérlegképes kontírozó könyve löt, 5—10 éves gyakorlattal — 1 magasépítési technikumi végzettséggel rendelkező építésvezetőt. — 1 magasépítési művezetőt, 5—10 éves gyakorlattal. Kedvező munkafeltételek. 44 órás munkahét. (Minden szom­bat szabad). Jó kereseti lehetőség. Jelentkezni lehet a fenti címen, személyzeti előadónál: 202583 A. beosztott álma (Jelinek Lajos rajzai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom