Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-22 / 299. szám
a megyei távközlési üzemhez ?Tisztel Címzett? Több napja igyekeztem felvenni a kapcsolatot önökkel, de néni sikerült, ezért választottam a kapcsolatfelvétel eszközéül a Népújság hasábjait. Amiket el akartam mondani, azok egyik része hivatalos, a másik magánügy. Az általam tervezőit beszélgetésünk első része munkánkkal, kapcsolatos, így engedjék meg, hogy erről szóljak először„ Mint a Népújság munkatársát számos olvasónk keres fel a legkülönfélébb panaszokkal, ezek kivizsgálását várva. Nos, a panai szók megvizsgálásának- legegyszerűbb eszköze a telefon lenne, ám mit tehetek, ha ugyanazt tapasztalom, amit igen sok békéscsabai sérelmez: nincs elég telefonvonal Természetesen -— bízva a csodában — fél-felvettem a hallgatót, hosszasan várva a búgó jelre — hasztalan. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy e hasábokon kérdezem meg az olvasók és magam nevében: miért van és meddig lesz Békés megye székhelyén ez a mind jobban tarthatatlan éllapot, amelyet- bizonyára mindenkinél jobban ismernek. A válaszuk, bízom benne, megnyugtat majd mindnyájunkat, hiszem, önök nagyon-nagyon régen mindent megtesznek azért, hogy a telefonhálózat zsúfoltsága megszűnjön^ Azt is tudom, vannak ob- jéktív akadályok, amelyek a sok-sok év óta egyre jobban türelmüket vesztő telefonálók idegeit a végsőkig csigázzák. önökre vár a hosz- szű szakálla akadályok elhárítása, mégpedig úgy érzem, sürgősen. Engedjék meg, hadd idézzek két szomorú esetet, amely könnyen tragíkusabbá válhatott volna. Mindkettő a napokban történt. Az első a Lencsést úton, ahonnan gázrobbanáshoz kellett volna riasztani a tűzoltóságot, de a lakótelepen, több száz ember otthonánál sajr nos nincs telefon. A második esetben az OTP-igazgatóságnál keletkezett tűznél más volt a helyzet, itt akadtak ugyan telefon- készülékek, „csupán” vonalat nem kaptak a dolgozók, így a tűzoltókat késve riasztották. Tisztelt Címzett! Az említett esetekben szerencsére nem történt tragédia, de lehetséges, hogy akár ma vagy holnap valahol bekövetkezik, és a gyors segítség elmaradása emberéletbe is kerülhet. A Népújság olvasói többek között azt is kérdezték tőlem, hogy ha — bár ne forduljon elő — Önök kerülnének abba a helyzetbe, amikor a tűzoltóság, a mentők vagy a rendőrség sürgős hívására lenne szükség, vajon mit éreznének tehetetlenül állva a néma telefonkagylóval a kezükben? Nem tudtam válaszolni az olvasók kérdésére. Az önök hívására tett sokszori, gyakran félórás sikertelen kísérletem elvette munkaidőm nagy részét, s ezenkívül rengeteg egyéb ügyben kellett eljárnom — telefonvonal híján —, hol gyalog, hol kerékpárral, hol gépkocsival, ezért nem tudtam személyesen felkeresni önöket. Levelet pedig — a posta ünnepi csúcsforgalmát ismerve — nem mertem feladni címükre, így csak ez a megoldás maradt Tisztelt Címzett! Kérem, mielőbb adjanak lehetőleg kedvező választ soraimra, amelyeket'ezek után a levelem elején már említett másik, magántermészetű dologgal zárok: Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyiüknek, üdvözlettel t Vitaszek Zoltán Elszalasztott lehetőségek Egy sokat ígérő kezdeményezés nyomában Látogatóban a kunágotai ÁFÉSZ baromfi- és kisállat-feldolgozó üzemében Csomagolás előtt hűtőben tárolják a szállításra váró tisztított kövér libát, T . anűja voltam egy tan-, mese-száimba menő be-: szélsebesnek. Z. teli szájjal fejtegette, vidéken nincs lehetőség az igazi kulturálódáshoz. X. ■ először védekezni próbált, érveket sorakoztatott, majd n«_ hány perces „állóharc” után támadásba ment át. Megkérdezte, volt-e Z. előző este azon- a hangversenyen, amelyet a zene-- értők az év nemcsak legjobb, hanem minden viszonyítástól függetlenül is kiváló koncertjének ítéltek. „Nem” — hangzott a válasz s X. nem semmisítette meg a legyőzött. ellenfelet, nem kérdezte meg: „akikor hát milyen jogon ajz elégedetlenség?” Szót sem érdemelne az ügy, ha egyedi eset' lénne. De több annál, kóros társadalmi jelenség. Igaz, mondjuk Békéscsabán, nem leheteti még Picasso- Joiállítást látni, nem koncertezett Richter és nem lépett -fel- Peter Brook színtársulata. De a főváros lakód közül sem látta mindenkd a Pi casso-tárlatot. Richter zongorajátékát U csak néhány- ezren élvezték és még ennyien, sem jutottak el az angol színház előadásaira. Nincs rá- bizonyíték, de nagy valószínűséggel feltehető, hogy Z. és a hasonló nézetet valló többiek sem voltak ott mindhárom említett eseményen. Érthető módon, hiszen ilyen vagy olyan okok miatt általában a lehetőségük sem igien volt meg rá. De ugyanígy nem voltak ott a kitűnő békéscsabai koncerten, ami pedig minden szempontból elérhető közelségben zajlott. És az esetek nem jelentéktelen ré-‘ széfben nem élnek a kulturális élet. a művelődés más lehetőségeivel sem. Mindig akad üres széik a színházi előadásokon, koncerteken, a mozik nézőterén. Helyhiány miatt még aligha küldtek el bárkit i«a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vagy a Megyei Művelődési Központ estjeiről, országszerte ismert nevű művészek, tudósok, újságírók), költők előadásairól.- Az ifjúsági éfe úttörőház sem csak a tizen- és huszonéveseknek kínál képzőművészeti kiállításokat —, s, azokon olyan képeket, amelyek számos európai tárlat- díszei voltak mér. Az meg egyenesen komikus — -ha nem lett volna ugyanakkor annyira lehangoló —, hogy vagy másfél esztendeje, Lenin- grádlban, tfz Ermitázgból kijövő csabait megkérdezve heten azt felelték: még nem voltak lakóhelyükön a Munkácsy Mihály Múzeumban. Annak a három képtár-látogatónak volt igaza, aki megnézte az Érmitázst, de látta a csabai múzeum, kincseit is. S azok — heten — restelkedhettek, akik nem éltek a hazai lehetőséggel. Hozzájuk hasonló Z., aki nem volt azon a bizonyos hangversenyen, de teli szájjal szónokolt lakóhelye kulturá- latlanságáróL Vajon hányán vannak az ilyen Z-k, Hányán, akik nem becsülik környezetükben a becsülésre méltót? Hányán, akik csak szavakban „nagymenők”, életük .gyakorlatában viszont kicsinyek? Kisebbek annál, amekkorák lehetnének. Ha nem hágy- nák veszendőbe menni- környezetük színeit formáit, hangjait, naponta bőséggél kínálkozó megannyi .értékes gondolatát.. M —) Négy évvel ezelőtt sokat igérő l elhatározásra jutott a Kunágotai és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága. Ekkor határozta el e választott testület, hogy baromfi- és kisállat-feldolgozó üzemet létesít A napokban jKunágotán jártunk és felkerestük Szegfű Istvánt, a szövetkezet elnökét. Tőle, a legilletékesebbtől kértünk választ arra, hogy meddig jutott a négy évvel ezelőtti kezdeményezés, hogy hol tart a szövetkezet e melléküzemága. Mint ahogyan arra is kíváncsiak voltunk: mennyire segíti e feldolgozó üzem a négy község — Kunágota, Almáskamarás, Dombiratos, Kevermas — baromfitenyésztésének további fellendítését — Szövetkezetünk körzetében mindig nagy hagyománya volt a baromfitenyésztésnek — hallottuk az ÁFÉSZ elnökétől. — Kölönhöző okok miatt azonban. a négy .évvel ezelőtti esztendőkben szinte zuhanásszerűen kezdett . visszaesni a tenyésztési kedv. Körzetünk községeiben 1970-be.n ugyanis mindössze 280 termelő kötött szövetkezetünkkel baromfira és egyéb kisállatra átadási szerződést Igazgatóságunk, alapvetően ebből a tényből indult ki, amikor úgy határozott, hogy baromfi- és kisállat-feldolgozó üzernet hoz létre. Ügy gondoltuk — és ez be is bizonyosodott —- e melléküzemág nemcsak: a szövetkezet hanem a népgazdaság számára is hasznos lesz. Mit mutat a négy év utáni gyakorlat és milyenek a jövő lehetőségei? — Mi tagadás, négy évvel ezelőtt nagyon sok gond közepette indítottuk be feldolgozó üzemünk termelését, folytatta Szegfű István. — Az első években idényjelleggel működött az üzem. Következett ez mindenekelőtt abból, hogy csak idényszeÁz Endröd és Vidéke Takarékszövetkezet betétállománya december 6-án elérte a 40 millió forintot. A szövetkezet idei állománynövekedése meghaladja a 10 millió forintot. E kimagasló eredmény elérését jelentősen elősegítette a tavaly októberben Gyomán nyitott ki- rendeltség jó működése. Ugyanis az új kirendeltség betétállománya 1972-ben 6 millió forintra emelkedett A Szarvas .és Vidéke Takarék- szövetkezet is áttért a gépkönyvelésre. Ezzel megyénk 19 szövetkezeti pénzintézete közül már öt. helyén végzik gépi úton az adatfeldolgozást **« A Dévaványái Takarékszövetkezetnél már másodszor tárrűen ősszel tudtunk baromfit felvásárolni. Körülményeinkből következett, hogy az első három évben csak tisztítottuk a felvásárolt árut Hat hónappal ezelőtt helyeztük üzembe a liba, 'kacsa, nyúl, csirke, tyúk, gyöngyös, pulyka és galamb feldolgozó, valamint csomagoló rész- ! legünket A FOTK — amely jelentős külkereskedelmet is folytat — teremti meg áruinak a piacot. Ügy is fogalmazhatok, hogy mi feldolgozzuk az árut. az említett szövetkezeti vállalat pedig értékesíti azt. Miközben működési körzetünk élelmiszerboltjain túl a fővárosi termelőszövetkezeti árudákban is megtalálható üzemünkben feldolgozott baromfiféleségek. Hogy e melléküzemág ma már itt tart, annak kettős oka van. Először és mindenekelőtt az, hogy körzetünkben fellengyalták igazgatósági ülésen a betétállomány alakulását. E pénzintézetnél az állomány meghaladja a 13 millió forintot./ Míg az idei állománynövekedés várhatóan X millió forint lesz. Az igazgatóság a betétágazat munkáját jónak értékelte, mivel a múlt év végén az ismert állatbetegség ellenére is jelentős növekedést értek el. *** Befejezéshez közeledik az új takarékszövetkezeti üzletház építése Füzesgyarmaton. Ennek átadása után a megye tizenkilenc takarékszövetkezete közül ’ 18 rendelkezik minden követelménynek megfelelő üzletházzal. dűlt a baromfi- és kísálíatte- nyésztési kedv. Ugyanis amíg, négy évvel ezelőtt 280 háztáji termelő kötött szövetkezetünkkel szerződést baromfitenyésztésre, az idén már 650 háztáji, termelő lépett velünk ilyen irányú kapcsolatba. Hogy milyenek a jövő lehetőségei? Talán nem ; tűnik dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy biztatóak. Következik ez a baromfi és egyéb kis? állatok felvásárlási árának kedvező alakulásából, a jó kukoricatermésből, s a különböző ta- karmányok és tápok előnyös és rendszeres beszerzéséből. Végül, , de nem utolsósorbán említeném a helyben történő felvásárlás előnyét, ami tetszik a termelők- " nék. Mindez azt eredményezi, hogy 1974-ben várhatóan megduplázódik felvásárlásünk. Hogyan segíti, illetve ösztönzi a szövetkezet a baromfi- és kisállattenyésztőket e termelési ág fokozására? — Már ebben az évben tanfolyamot szerveztünk, ahol szakemberek tartottak előadásokat — hallottuk az ÁFÉSZ elnöké tők — Ezt tesszük most, a téli hónapokban is. A korábbinál még nagyobb gondot fordítunk a baromfi és kisállat tartásához, neveléséhez szükséges takarmányok és tápok beszerzésére, a községekbe történő eljuttatására. Terveink között is első helyen szerepel a különböző szakcsoportok létrehozása, hogy még közvetlenebbül és sdkólda- lúbbart tudjuk segíteni a • szóban forgó termelési ággal foglalkozó embereket. Ide kívánkozik az a tény, hogy körzetünk tenyésztőinek igénye” szerint évek óta szövetkezetünk szerzi be a naposbaromfit. Jó kapcsolatunk van a rpezőkovácsházi ÁFÉSZ-szel, melynek keltetőüzeme ilyen irányú igényünket kielégíti, miközben paplanüzeme minden mennyiségben átveszi’ tőlünk a nálunk jelentkező tol-' lat. Baromfi- és kisállat-feldolgozó üzemünk azonban több fogyasztási szövetkezettől — így a medgyesegyházitól Is — átveszi feldolgozásra az általa felvásárolt baromfit, miközbén a velünk ilyen kapcsolatban álló AFÉSZ-ek igényének megfelelően feldolgozott és csomagolt baromfit szállítunk. Hogy a négy évvel ezelőtt létrehozott feldolgozó üzemünk ma itt tart, azt a SZÖVOSZ és a FOTK, valamint a MÉSZÖV sokoldalú segítségének köszönhetjük. Á két országos szerv, valamint a mé- gyei szövetség ugyanis már a kezdet kezdetén felfigyelt kezdeményezésünkre. Mint ahogyan erkölcsi és anyagi segítségükkel tudunk már 1974-ben üzemünk fejlesztésében előbbre lépni — fejezte be kérdésünkre adott válaszadását Szegfű István, a Kunágota és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. Takarékszövetkezetek a lakosságért Ebben az idényben is sok ezer nyalat dolgozott fel az özem. (Kép, szöveg; Balkus Imre) 1072. DECEMBER 2& B. L
