Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-22 / 299. szám

Hatvankét nap alatt 14176 vagon cukorrépát dolgoztak fel Sarkadon A Sarkad! Cukorgyárban befejeződött a cukorgyártási idény. A rekonstrukció elhú­zódása miatt a kampány csak 62 napig tartott, s ez idő alatt 14 176 vagon cukorrépát dol­goztak fel. Az egy napra jutó mennyiség 230 és fél vagon volt, ami 5 vagonnal több a tavalyinál és a rekonstrukció eredményeként lényegesen csökkent a cukorveszteség js. A feldolgozott cukorrépából 1406 vagon kristály- és 180 vagon ipari cukor készült. Félmillió pár gyermekcipő A Cegléd! Cipőipar! Vállalatnál ebben a* évben félmillió pár gyermekcipőt készítenek. A vállalat kizárólag a kormány ár­támogatását biztosító terméket állít elő, ezzel vállalva az ala­csonyabb jövedelmezőséget. (MTI fotó: Koppány György) MiaBgsseseessnaansaesetleaennlenHamBfNVBMnBesKBiiniEsmMiieMtimmui» rábbinál — a konjunktúra előt­tinél — magasabb a világpiaci árszínvonal, tehát az eredeti el­képzelésekkel ellentétben, eb­ben a szakaszban is támogatni kell a belföldi árat, amire a tartalékalapban - rendszerint nincs fedezet. Mível a belföldi termelői és fogyasztói árszint viszonylagos stabilitását fonto­sabbnak tartjuk, mint a világ­piaci és a belföldi árak közelí­tését, a költségvetés 1968 óta csaknem IS milliárd forinttal dotálta az importot, az árkü­lönbözeti tartalékalapokat. Ily módon biztosította az árak sta­bilitását egyebek között a cu­kornál. a cementnél, a kőolaj­nál és még számos terméknél. (Nemcsak a Szovjetunióból im­portálunk kőolajat.) Miközben a „Reuter”-index megduplázódott, nálunk csak néhány hatósági áras terméknél — kohókoksz, színesfémek, alumínium, mű­anyagok. fenyőfűrészáru, tégla, cserép, betonáru — került sor áremelésre, amely általában 10 —15 százalékos volt. A tőkés piacokról importált termékek — elsősorban a legfontosabb alap­anyagok és energiahordozók — árkülönbözeti alapokból és a költségvetésből váló támogatá­sa, árainknak változatlan szinten való tartása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyar- országon az ipari termelői árak színvonala 1969—1972 között vi­szonylag kis mértékben négy év alatt 6 százalékkal emelkedett. (Franciaországban ez év tava­szán 12, az NSZK-ban 6 2 szá­zalékkal volt magasabb az ipari árak szintje az egy évvel ko­rábbinál). Elmondható tehát, hogy rövid távon hatásosan védekezünk a tőkés Infláció árfelhajtó hatásá­val szemben, az „árhullám”-ot a határokon feltartjuk s a ha­zai árakba begyűrűző hatását az eddigiek során erőteljesen mér­sékeltük. Mindennek azonban „ára” van, a viszonylagos ár­stabilitás előnyéért a hátrányo­kat is vállalnunk kell. A kül­piaci árváltozások semlegesítése következtében az árak nem in­formálnak pontosan a valóságos költségekről, a központi támo­gatással fenntartott alacsony ár többletimportra ösztönöz, mert a feldolgozott termékek export­jánál a vállalatok a többlet ár­nyereséghez juthatnak. Ehhez a problémakörhöz tartozik, hogy azoknak a termékeknek az árai is emelkedtek — például a vá­gómarháé. a vágósertésé, a hen­gerelt acéloké, az alumíniumé —, amelyekben exportőrök va­gyunk. Általánosságban jellem­zi a helyzetet, hogy a világpiaci árak változásának számunkra előnyös hatásait a -vállalatok szó nélkül tudomásul veszik, negatív hatások kivédését pedig egyoldalúan a költségvetésre hárítják. Mindez arra utal. hogy a tőkés inflációval, áremelke­déssel kapcsolatos gazdasági, pénzügyi és árszabályozási gya­korlatunk jócskán tartalmaz el­lentmondásokat. amelyeknek ki­küszöbölése azt igényli, hogy a viszonylaeos árstabilitás terhei­ből a vállalatok is többet vállal­janak. Garamvölgyi István Csaknem kétmilliárdos termelési érték a megye ipari szövetkezeteinek 1973. évi eredménye 1974 célkitűzése további 12 százalékos termelésnövekedés Megyei küldöttközgyűlés a KISZÖV-ben CsíÜőrtöki számunkban adtunk hírt a megye ipari szö­vetkezetei ez évi munkájáról számot adó küldöttközgyűlésről. A beszámoló, s a vitában el­hangzott felszólalások mérleget vontak arról a nehéz, de sikeres évről, amely „átbillentette” a megye szövetkezeteit is a ne­gyedik ötéves terv teljesítésének második felére. Jólesően olvas­ták a küldöttek a szövetkezetek eredményeinek összesítését tag­laló írásos beszámolót és hallgat­ták Goldberger János szóbeli ki­egészítését is, melyekből (no­ha sok bíráló szó is elhangzott), mégis egészben véve a dinami­kus fejlődés tükröződött. Néz­zük. miről adhattak számot a megye szövetkezetei 1973. tevé­kenységét értékelve? Mindenekelőtt arról, hogy ösz- szességükben teljesítették az 1973-as évben kitűzött feladato­kat, sőt egyes iparcsoportok és ágazatok túl is teljesítették. Ebbe döntően belejátszott a párt és a kormány központi gazdaságpolitikai intézkedései­nek jó hatása, a megyei párt- bizottság ebből fakadó irány­elvei a megye gazdaságára vo­natkozóan. A párt- és kormány- határozatok több olyan terület­re irányították a szövetkezetek Figyelmét is — mint például az üzem- és munkaszervezés, a takarékosság, a gazdasági muta­tók hatékonyságának fokozása, a nők és fiatalok helyzetének javítása, stib. —, amelyekben a megtett intézkedések máris mér­hető eredménnyel jártak. 1972- höz viszonyítva ez idén 13—15 százalékos a termelés növeke­dése a megye szövetkezeteiben és ez az országos átlaghoz ké­pest is kitűnő eredmény. 1970- től ez év végéig, tehát három év alatt az évi átlagos növekedési ütem 10—11 százalékos és ez biztosíték a negyedik 5 éves terv célkitűzéseinek végső el­érésére is. Az utóbbi három év alatt kerek 500 millió forint­tal nőtt a termelési érték, ami 34,5 százalékos emelkedést je­lent. Ennek megfelelően ter­mészetesen növekedett a nem­zeti jövedelemhez való hozzá­járulása is a szövetkezetnek. Számokban kifejezve: az álla­mi költségvetési befizetések 16—18, a munkabér jellegű költségek 8—10, a szövetkezet­nél maradó tiszta jövedelmek 20 százalékkal növekedtek. ft lakosság részére vég­zett szolgáltató tevékenység és annak állandó bővítése közpon­ti feladattá vált. A szolgáltatá­sok értéke három év alatt 20 százalékkal emelkedett, ezen- belül a kiemelt tevékenység, a gépjárműjavítás, a háztartási elektroakusztikai cikkek javítá­sa. a mosás, vegytisztítás tevé­kenysége, valamint a lakáskar­bantartás 70—75 százalékkal nőtt Sajnálatosan vehettük azon­ban tudomásul, hogy a szövet­kezetek építőipari termelése mind a tervirányzathoz, mind a bázisidőszakhoz viszonyítva csökkent. A csökkenés 1970-hez képest 16 százalékos, A terve­zett 1900 lakás átadásával szem­ben három év alatt csak 570 la­kásátadás valósult meg Ugyan­akkor ez időszakban megerősö­dött az építőipari háttéranyagok (nyílászáró szerkezetéit, külön­féle építéshez szükséges segéd­anyag, szigetelő elemek, beton­termékek stb.) termelése. E- mellett tetemesen nőtt a közü­leti és lakossági karbantartó tevékenység. Az építőipari te­vékenységgel kapcsolatban el­hangzott felszólalásokat érde­mes az érintett szövetkezetek­nek figyelembe venni. Bankó Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a megyei párt- bizottság december 18-i tanács­kozására utalva hangsúlyozta, hogy milyen nagy feladatok várnak a következő években a megye építőiparára, benne a szövetkezetekre is. Várhatóan növekszik a beruházási kedv és néhány nagy jelentőségű beru­házás, mint például a húsipar, a kötöttárugyár stb. bővítése, valamint a lakásépítkezések fo­kozottabb üteme hárul majd az építőkre. E feladatokat az álla­mi építőipar egymaga nem tud­ja megoldani. Részt és mind nagyobb részt kell vállalni meg­valósításukban a szövetkezetek­nek is. Ezért rendkívül fontos, hogy már most erőfeszítéseket tegyenek az építőipari szövetke­zetek is a műszaki fejlesztésre, az új, modern technológiák al­kalmazására, így többek között a közép-blokkos szerkezetek al­kalmazására. Baukó Mihály amellett, hogy a megyei párt­bizottság és a megyei tanács megbízásából elismerését fejezte ki a szövetkezetek 1973-ban el­ért kitűnő eredményeivel kap­csolatban, utalt néhány olyan fogyatékosságra, melyek meg­szüntetésére további lépéseket kell tenni a szövetkezetekben is. Aláhúzta a beszámoló azon részének megállapítását, hogy nem növelik a gazdaságos ter­melést a felépített, de hónapo­kon, át szinte üresen kongó csarnokok, amelyekben még nem működnek a gépek. A bér ruházásokat általában úgy kell megvalósítani, hogy azok mi­nél hamarabb megtérüljenek, tehát az építést szükséges össz­hangba hozni a műszaki fej­lesztéssel, ezen belül az új gépsorok, eszközök, szakava­tottabb műszaki irányításával. Szükség van tehát arra, hogy mindenütt jó műszaki gárda áll­jon az irányítás élén. Ehhez pe­dig továbbképző bázisokat kell a jövőben létrehozni, bátrabban szükséges kiemelni a jó szak­embereket a gépek mellől és taníttatni őket. Ugyan ez vonat­kozik a szakmai utánpótlásra, mert, sajnos az a megállapítás, hogy az utóbbi években csökken a szakmunkástanulók képzése. Mindezekre nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. De ha­sonlóan arra is, hogy a beruhá­zások megvalósításánál ne fe­ledkezzünk meg a munkavéde­lem szempontjairól sem, ' Nem beszélni kell ezekről, hanem tenni. A szép, tágas csarnokok­ban legyen szellőztető, legyen megfelelő fűtőberendezés stb. Erre is oda kell figyelni! Mind­ezekhez igényeljék a szövetke­zeti vezetők a pártszervezetek segítségét. Végső soron az elnö­kök is politikai munkások, hi­szen a párt gazdasági politiká­ját valósítják meg, s ez telje­sebbé válik akkor, ha jó part­nerei is a pártvezetőségeknek. összegezésképpen el­mondhatjuk, hogy a megye szö­vetkezeteinek súlya a tervidő­szak alatt tovább növekedett. Ezt a fentebb említetteken kívül alátámasztja az egy főre eső termelési érték három év alatti 33—34 százalékos növekedése, amely csaknem 100 százalékban a termelékenységből származott, a megvalósult beruházások visz- szatérülésének gyorsulása, a bér- színvonal 9,4 százalékos növe­kedése. amely 1973-ban várható­an 26 500 forint lesz átlagosan, valamint a bruttó nyereség je­lentős növekedése, amely a ta­valyihoz képest 16,2 százalékot tesz ki. Mindezek jó alapot te­remtettek az 1974_es gazdasági év feladatainak kitűzéséhez. A szövetség elnöksége figye­lembe véve a X. pártkongresz­szus, az azt követő párt- és kormauyhaUrozaUxii, valamint a megyei pártbizottság megyénk­re szóló gazdaságpolitikai cél­kitűzéseit és nem utolsósorban az országos tanács ez év de­cember 7-en megtartott ülésén hozott irányeiveKet, írásos aján­lással fordult a közgyűlésnek Az ajánlás kéri, hogy a szövet­kezetek a következő év tervei­ben mintegy 12 százalékos ter­melésnövekedést tűzzenek ki, természetesen nelyi adottságai­kat figyelembe veve. Az aján­lásban Konkrétan megjelöltek a reálbérek és reáljövedelmek nö­vekedési százalékát (4—5‘7o), a beineresKedelemnek szállítandó áruk mennyiségének és minő­ségének növelését, hasonlókép­pen a szocialista es a tőkés or­szágokba kerülő export bővíté­sét, és minősegének javítását. Utal az ajánlás arra, hogy mindezek megvalósulásához szük­séges gyorsítani a munka- es üzemszervezés színvonalának emelését, de a beruházások megvalósítását is. Jövőre mint­egy 100 milliós beruházás fel­tételei adottak a szövetkezetek­ben, nem mindegy, hogy ez időben meg is valósul. Kiemel­ten foglalkozik az ajánlás az építőipari szövetkezetek építési kapacitásának növelésével. ft beszámoló, s a szóbeli kiegészítés jó segítséget adott a szövetkezeteknek a gazdasági munka mellett a mozgalmi te­vékenység javításának vonatko­zásában is. Ugyanakkor a hoz­zászólások felhívták a figyel­met néhány olyan dologra, ame­lyekben hathatósabb központi segítségre lenne szükség. Gonda Károly, a Gyomai Építőipari Szövetkezet elnöke elmondotta például, hogy a szolgáltatás és az építőipar lassú fejlődésé, sőt visszaesése arra vezethető vissza, hogy ezek az ágazatok nem tudják megteremteni sa­ját maguktól a fejlesztési ala­pokat. Ugyanis az építőiparban például az 1967-es befagyasz­tott árszínvonalak ma is az irányadóak és ahogy nő az épí­tőiparral szembeni követelmény, úgy nő ezen a területen a fe­szültség is. Ha a műszaki fej­lesztés lépést tudna tartani a követelményekkel — vagyis volna miből fejleszteni — akkor természetszerűen csökkenne ez a feszültség. Az új technológiák bevezetésével kapcsolatban szó­vá tette azok alkalmazásának objektív nehézségeit. Elmondot­ta, hogy egy OTP-lakás építését födémelemekkel tervezték. Az alsó szintre meg is kapták a födémelemeket, de följebb már nem. Át kellett tervezni az egész építkezést. Végezetül kér­te, hogy az építőipari és szol­gáltató szövetkezeteknek ezeket a nehézségeit vegvék figyelem­be, és intenzívebben segítsenek azok felszámolásában. B megye sző vetkezeteinek mérlege a meglevő gondok és nehézségek ellenére pozitív. Együttesen csaknem 2 milliárd forintot tettek le a népgazdaság asztalára. A termelési többlet a tavalyihoz képest több mint 200 millió forint. Minden remény megvan arra, hogy az 1974-re kitűzött 12 százalékos termelé­si növekedés eléréséről is ha­sonlóképpen számoljanak be egy év múlva. V. D. 3 ummsss 1973. DECEMBER 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom