Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

QFe&gtafäs « otdatrót) Sâ kapacitást 1,5-szeresére bő- ■wítette Az optimális kapacitás- kihasználás tehát a munkaerő« gazdálkodással azonos jelentősé­gű. A termelés bővítésének sok esetben leggazdaságosabb mód­ja a meglevő berendezések jobb kihasználása. Erre például . a Diósgyőri Gépgyárban idejében rájöttek, s intézkedéseikkel el­érték, hogy a forgácsológépek átlagos műszakszáma 1,3-ról 1,5- re emelkedett. A nálunk közis­merten alacsony műszakszám emelése révén számos vállalat tudná bővíteni termelését. Eh­hez többnyire nem beruházás kell, hanem jobb munkaszerve­zés, és az sem megvetendő előny, ha nagy befektetést igénylő állóeszközök helyett a megoldáshoz kisebb összegű for­góalap-ráfordítás is elegendő. A kormány által jóváhagyott hi­telpolitikai irányelvek is előnyös hitellel támogatják a vállalatok ilyen irányú elképzeléseinek a megvalósítását és kedvezményes béremelési lehetőségekkel is se­gítjük. Az ipar helyzetét, fejlődését es a tennivalókat jól összefog­lalja az az elemzés, amelyet a kijelölt 50 ipari nagyvállalat 1968—1972. közötti gazdálkodá­sáról végeztünk. Ebből kitűnt például, hogy a derékhadba so­rolt 21 gépipari vállalat közül 11-nél emelkedett a költségszint, vagyis gyorsabban nőtt a ráfor­dítás, mint az árbevétel. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha nem az egész gépiparról van szó, hanem csak néhány vállalat sajátságait mutatja. Biztató vi­szont, hogy az idén az 50 vál­lalat termelése egészében bő­vült. költséggazdálkodásuk ja­vult, ami eredményeikben oly módon jut kifejezésre, hogy nyereségük növekedési ütme az ipari átlagnál és saját előző évi fejlődésüknél is gyorsabb. A gazdaságos termékszerkezet, az olcsó és korszerű beruházás, az ésszerű munkaerőgazdálkodás és kapacitás-kihasználás nem­csak az iparban követelmény. A mezőgazdasági támogatások­nak, beleértve a fejlesztéseket Megkezdődött az országgyűlés is, fontos szerepük van a fo­gyasztói és feldolgozóipari szükségletekhez igazodó mező- gazdasági termelési szerkezet kialakításában. Különösen a cukorrépa-, a zöldség- és a bur­gonyatermelés, valamint a szarvasmarha- és sertéstenyész­tés az, ahol a kormány a támoga­tásokon és hiteleken túl felvá­sárlási áremeléssel is fokozta a termelők érdekeltségét. Arra is gondoltunk a hitelkedvezmé­nyek megállapításánál, hogy jö­vőre áz olyannyira gazdaságos üzemen belüli feldolgozás is len­dületesen bővüljön'. A szakosított szarvasmarha, es sertéstelepek létrehozásával egyidőben sok helyütt nem szá­moltak az állatállomány-bővítés anyagi-pénzügyi szükségleteivel. Nagy megtakarítást, hatékony­ságnövelést hoz majd. ha pél­dául a szarvasmarha-állomány oly mértékben szaporodik, hogy a ma még 20—25 százalékban üres férőhelyeket teljes egészé­ben kihasználjuk. Hadd említ­sem meg a rakamazi Győze­lem ' Tsz-t, amely a 600 férőhe­lyes szakosított tehenészeti tele­pét saját kivitelezésben megépí­tette, az állatállományról gon­doskodott, sőt növénytermelési szerkezetét a szakosított telep takarmányellátása érdekében át­alakította. Sajnos azonban nem minden szövetkezeti beruházás ilyen. A nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet például a szakosított sertéstenyésztő- és hizlalótelep meg nem épített ta­karmányszárítójára is 4,7 millió forint állami támogatást vett igénybe, úgy, hogy a pénzügyi ellenőrzésnek kellett rendet te­remteni. Szerencsére a köve­tendő példák messze túlsúlyban vannak; ez a természetes és méltó szocialista nagyüzemeink­hez. A növénytermesztés korszerű­sítésében szép eredmények szü~ lettek, de a munka dandárja még fiatra ran. A gazdaságoknak, a gabona­is a kukoricatermesztéshez ha­sonlóan, más terményeknél is ki kell választaniuk azokat a faj­tákat, termelési módszereket, amelyek révén e termények át­laghozamával is felzárkózha­tunk a közepes, esetleg az élen­járó európai szinthez. S az ipar­szerű, zárt termelési rendszerek, amelyek a legjobb termelési kö­rülményeket együtt teremtik meg, gyors ütemben terjednek, s jövőre megkétszereződnek. A zárt rendszer jó üzemszervezés­sel. technológiai fegyelemmel párosulva ugrásszerűen — a ku­koricánál például 20—25 száza­lékkal növeli a termelésátlagot. Ez az élvonalbeli technológia azonban külföldről vásárolt drá­ga gépeket, vetőmagokat és egyéb beszerzéseket feltételez, amelyek ellenértékét a gazdál­kodóknak a többlettermék ex­portjával kell kiegyenlíteniük. Nemcsak a kedvező adottságú, jól gazdálkodó termelőszövetke­zetek hajtottak végre fejleszté­seket, hanem a természeti adott­ságaik miatt kedvezőtlen körül­mények között gazdálkodó ter­melőszövetkezetek is növelték termelésüket, bár nem a jókhoz közeli hatékonysággal és kisebb j öved elem n övékmén nyel, Mégis eredményükként könyvel­hetjük el. hogy az idén csökkent a veszteséges termelőszövetkeze­tek száma. Az állami vállalatok és szö­vetkezetek 1974. évi kilátásai egészében véve jók, hiszen élénkül a hazai vásárlóerő, a már ismert szabályozó-rendszer alápján tervezhetnek. A mind többet akarás, a gyorsabb fej­népgazdasági átlagos kereseti színvonal több mint 5 százalé­kos megnagyobbodását, 2 száza­lékot meg nem haladó fogyasz­tói árnövekedés mellett; másod­sorban a társadalmi közös fő- gyasztás majdnem 10 százalékos bővülését. 1974-ben is folytatjuk bevált gyakorlatot, hogy azt sa megszüntetünk néhány, népgazdaságban kialakult béraránytalanságot. 1923., DECEMBER » lődés igénye hozza magával, hogy a vállalati és szövetkezeti gazdálkodásba hibák is csúsz­nak. és ezeket e helyütt is bí­rálattal illetjük. Azt is mindig el kell azonban ismerni, hogy a múltban látott és a jövőben is várható eredmények elsősor­ban a gazdasági élet első vona­lát jelentő termelési munka si­kerei. Ezért bízunk abban, hogy a pénzügyileg megerősö­dött gazdálkodó szervezetek szélesebb látókörű termeléspo- litikával, üzletpolitikájukkal, a műszaki fejlesztéssel, az újítás­sal kapcsolatos fokozott kocká­zatvállalással és ennek eredmé­nyeivel képesek lesznek még több, korszerű, jó minőségű, ár­ban is versenyképes terméket piacra vinni. Ehhez természe­tesen az is hozzátartozik, hogy az ésszerű kockázatvállalást, mint olyat, ami a fejlődésnek velejárója, a társadalmi meg­ítélés és az ellenőrzés is elfo­gadja. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A gazdálkodási kilátások, amelyeket csupán körvonalaz­tam. minden állampolgárunkat azzal a bizonyossággal tölthet­nek el, hogy biztosítottak a jobb életkörülmények anyagi feltéte­lei. 1974-ben — mint azt már említettem — 5—5,5 százalékra tervezzük a reáljövedelem növe­kedésének ütemét. Nem állítjuk, hogy ez az ütem elegendő lenne minden ma ismert társadalmi, szociális gond megszüntetésére. Mégis lényeges rámutatni hogy gyorsabb a növekedés, meghalad­ja a IV. ötéves terv átlagát, s ami a fő összhangban van a közös munkánk várható ered ményével ! Mit sűrít magába az életszín­vonalnak ez az összetett muta­tója? Elsősorban 3,7 százalékos reálbér-emelkedést, vagyis a A II. negyedévtől a kormány 8, illetve 6 százalékkal emeli az állami szektor iparon és építő­iparon kívüli ágazataiban ipari és építőipari tevékenységet foly­tató munkások bérét; 5 száza­lékkal az állami ipar és az épí­tőipar nem fizikai munkát vég­ző kisegítő dolgozóiét. Természetesen a vállalatoknak jövőre js lehetőségük lesz saját- forrásaikból a bérek növelésére. 10—15 százalékos béremelés jut a gazdasági és igazgatási helyi költségvetési szerveknek; ide tartoznak többek között a ta­nácsi költségvetési üzemek, az állategészségügyi intézmények és a növényvédő állomások dolgo­zói. Átlagosan 20 százalékkal emelkedik a költségvetési és vállalati kutatóintézetek kuta­tóinak, 10 százalékkal az egyéb munkakör ben dolgozóknak a bé­re. Számottevő lesz a bérnöve­kedés a színházaknál és a szín­ház jellegű intézményeknél. Az államigazgatás új bér- és cím­rendszerének bevezetésére is sor kerül július 1-én, a tavaszi or­szággyűlésen szóvá tett kérdés megoldásával, a tanácsi dolgo­zók bérének tizenöt százalé­kos emelésével együtt. A bér­emelés mértéke 5—15 százalék a többi helyi állami igazgatási szerveknél, mind a népi ellen­őrzési. a statisztikai apparátus szerveinél, és az igazságügyi adminisztratív dolgozóknál. A bérrendezés sikeres végrehajtá­sához a példa adott, hiszen az ez évi jó eredményekhez nagy­ban hozzájárult, hogy a bérezé­si különbségeket a vezetők és a dolgozók megbeszélték és érvé­nyesítették az előnyben részesí­tés népgazdasági és vállalati szempontjait. A központi és a vállalati bér­emelések, a mezőgazdasági áru- értékesítésből származó jövede­lem, valamint a pénzbeni jutta­tások 14 százalékos bővülése alapján a lakosság pénzbevéte­lei 9 százalékkal emelked­nek. Ebben szerepe van annak is, hogy a törlesztési tervnél korábban, az év végéig folyama­tosan visszafizetjük a békeköl­csönöket. E gyors jövedelem- növekedés a kiskereskedelmi áruforgalom lendületes fejlődé­sén kívül a lakossági megtaka­rítások gyarapodását is elősegí­ti, más oldalról a lakossági hi­telek iránti kedvet élénkíti. Né­melyeknél nemcsak gyors a jö­vedelemnövekedés, hanem indo­kolatlanul magas is. A lakossági adóztatás szabályozásában ezért a jövőben is tovább haladunk azon az úton, amely a szocialis­ta társadalom elveiből fakadó, igazságosabb jövedelemelosztást érvényesíti a gyakorlatban. A kormány az idén kötele­zettséget vállalt arra, hogy a fogyasztói árszínvonal 3,6 szá­zalékkal nagyobb mértékben nem emelkedik, s ezt az ígére­tet betartottuk. Év közben ki­sebb árleszállításokat hajtot­tunk végre. Egyes, a lakosság ellátásához szükséges téli ter­mékekből hiány mutatkozott, néhány cikket, például 10 ezer vagon burgonyát importból sze_ reztünk be. Az 1974. éyi nép- gazdasági terv szerint a fo­gyasztói árszínvonal emelkedése nem haladhatja meg a 2 száza­lékot. A világpiacon éleződő inf­láció miatt — mint említettem — ez csak úgy lehetséges, ha a költségvetés az import-drágulás túlnyomó részét közömbösíti. Ezt azonban nem lehet minden cikknél megtenni és ezért szá­molni kell egyes — nem alap­vető — fogyasztási cikkeknél esetleg kisebb áremelkedéssel. A kormány 1974-ben is csökkenti egyes termékek árát, főleg olyar- nokét, ahol új kapacitások lép­nek életbe és ahol az alacso­nyabb ár folytán emelkedő ke-' resiet is biztonsággal kielégít­hető. Társadalompolitikai céljaink megvalósításával összhangban fokozódik a társadalmi közös fogyasztás jelentősége. 12 szá­zalékkal bővül a társadalam­bfztosftásS ellátás, 9 százaléké kai az 1 oktatás, közművelő­dési és tudományos intéz­mények, 7 százalékkal az egész­ségügyi és szociális ellátás ki­adási előirányzata. Beruházások­ra 15,9 milliárd forint áll ren­delkezésre: a kulturális beruhá­zások 17 százalékkal, az egész­ségügyiek 22 százalékkal halad­ják meg az előző évit. Társadalmunk szocialista vo­násainak erősödése nemcsak megismétli a társadalmi közös fogyasztás iránti igényeket, de egyszersmind magasabb szintre is emeli azokat. A magasabb színvonal, a társadalompolitikái feladatok megoldásának mind bonyolultabb követélmény­rendszere hosszabb távra kidol­gozott, a pénzügyi szükséglete­ket is mérlegelő programok alapján érhető el. Ez kellő tám­pontul szolgál az ésszerű rang­soroláshoz, a nem alapvető fejlesztési igények visszafogásá­hoz, a kevésbé jelentős felada­tok esetleg csökkenő mértékű finanszírozásához, hogy a leg­fontosabb célok, az adott idő­szak döntő feladatainak megol­dása a legnagyobb előnyben ré­szesülhessen, A IV. ötéves terv két legnagyobb szociálpolitikai programja a népesedéspolitikai és az idő­sekről történő gondoskodás. Ez utóbbiak tekintetében 1974-ben is növeljük a társadalombiztosí­tási kiadásokat, támogatjuk a szociális otthonok, klubok mű­ködését, a szociális segélyek ki­fizetését, de a régi nyug­díjrendszerből eredő problémák átfogó rendezését csak 1975-re ígérhetjük, A jövőben a kormány által meghirdetettek végrehajtása­ként 550 millió forintot folyósí­tunk a költségvetésből a családi pótlék, 460 millió forintot a gyermekgondozási segély, 250 millió forintot az anyasági se­gély növelésére, és mintegy 100 millió forintot azért, mert a gyermekápolási táppénzt széle­sebb körben lehet Igénybe ven­ni. A gyermekintézményi háló­zatot is olyan mértékben kell bővíteni, hogy a népesedés- politikai intézkedések ne növel­jék az amúgy is meglevő fe­szültségeket. Jövőre a gyermek- gondozási segély és a bölcsődei ellátás a 3 évesnél kisebb gyer­mekek több mint felénél oldja meg az elhelyezésükkel, nevelé­sükkel járó gondokat. A 3—6 éves gyermekek majdnem 70 százaléka járhai óvodába. Ezek a lehetőségek még mindig nem elégségesek, hiszen előnyeiket nem élvezheti valamennyi ér­dekelt gyerek és csialád. A böl­csődék esetében 4 év adataiból arra következtethetünk, hogy a tervidőszak első éveiben jelent­kező lemaradás ellenére a böl­csődék befogadóképessége végül is eléri a IV. ötéves tervben előirányzott mértéket. Az óvo­daépítésben tapasztalható szé­les körű társadalmi összefogás eredményeként a teljesítés — áz 1974-ben várható bővítések­kel együtt már töbíb mint 23 000 hellyel meghaladja a IV. öt­éves terv teljes előirányzatát. Jövőre megoldódik a tanácsok­nak az a gondja is, hogy miből finanszírozzák a terven félül lé­tesített óvodai helyek fenntar­tását. Ehhez ugyanis több mint 100 millió forint külön állami hozzájárulást kapnak. A gyer­mekintézmények kérdéséhez még annyit: a törvényjavaslat módot nyújt 1974-ben arra, hogy a tanácsok e célra is átcsoporto­síthassanak pénzeszközöket költ­ségvetésükből a fejlesztési alap­jaikba. Nehéz, hosszan tartó feladat­ra vállalkoztunk a közoktatás fejlesztési programjának kialakí­tásával és megvalósításával. A közoktatási rendszer korszerű­sítésével összhangban a közmű­velődés is előtérbe kerül, hiszen a tudás olyan hatalom, amelyet nem elég megszervezni, de meg is kell őrizni, meg is kell újí­tani. A kulturális élet és az ok­tatási rendszer általános fejlesz­tése mellett a következő eszten­dőben ismét további minőségi javulást segítünk élőt 140 millió forinttal támogatjuk ai általános iskolák anyagi ellátási színvonalának emelését­a felszereltségben levő színvo­nalkülönbségek mérséklését. A fizikai dolgozók tehetséges gyer­mekeinek továbbtanulására — a folyó tanévben először — tíz­ezer ifjú számára évi 2—4 000 forintos középiskolai tanulmá­nyi ösztöndíjat alapítottunk. Nagy a politikai és társadalmi szerepe a tanácsi irányítás alá kerülő szakmunkásképzésnek és a szakmunkásokat felsőfokú ta­nulmányokra előkészítő tanfo­lyamoknak is, ami új kiadási té­tel a költségvetésben. A IV. ötéves tervben, számított álta­lános iskolai tantermek vár­hatóan elkészülnek, kevésbé szaporodnak az általános iskolai diákotthonok. Köztudott azon­ban, hogy a tanácsok saját ter­vükben kevesebb diákotthoni fejlesztésről döntöttek a helyi igények változtatása miatt. Ke­vesebb újat tudnak azonban épí­teni, s ezért fokozott mértékben szükséges a meglevő épületek átalakítása is. A rendelkezésre álló összegek egy részét ugyanis se* helyütt más célra használ­ták fel a tanácsé*, és a célcso­portos lakásberuházáshoz kap­csolódó tantermi fejlesztés egy része elmaradt. Az 1971-ben alkotott egész­ségügyi törvény végrehajtása­ként az ellátási színvonal vi­szonylag kiegyensúlyozottan fej­lődik. Az egészségügyi fejlesz­tés kényes pontja a kórházi be­ruházás és a körzeti orvosi el­látás. A IV. ötéves terv eddigi éveiben a beruházások elhúzó­dása, szervezési és más okok miatt elmaradás tapasztalható a kórházak befogadóképességének növelésében. 1974-ben vala­mennyit behozunk az elmara­dásból, amiben jobbára a pavi­lon-építkezések segítenek. Re- mélhető, hogy a következő két évben befejeződik a nagy kanizsai, a nagyatádi, a kis- várdai, a szegedi, a kecskeméti, a szombathelyi és a miskolci kórházberuházás, és megkezdi működését a kiskunhalasi kór­ház is. Az úgynevezett területi vezető kórházakban gyorsan tFolgtatás * 4L. oldatot#

Next

/
Oldalképek
Tartalom