Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
ma am KO R O STA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Szellemi exportunk eredményei Az utóbbi években nagy eredményeket értünk el a magyar kultúra külföldi terjesztésében, s most örömmel tehetünk jelentést kultúránk újabb sikereiről, a határokon túl. Négymillió könyv Nagy örömmel, de nem túlozván el a dolgot, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a lehetőségek kiváltképpen az irodalmi művek exportja tekintetében korlátozottak, hiszen a nagy világnyelvekkel nem vehetjük fel a versenyt. Egy angol, orosz, német vagy franrta nyelven megjelenő, kiemelkedő írói erényeket mutató regény oél- dául a mai információáramlás mellett hónapokon belül az egész világon ismertté válhat. Ugyanilyen kvalitásokat tartalmazó magyar nyelvű írásnak ehhez sokkal hosszabb időre, némi szerencsére, s szívós terjesztőmunkára van szüksége. Annál értékesebbek az eredmények, amelyeket él értünk. Több mint kétmillió könyv hagyta el az országot — nem számítva az idelátogató külföldiek egyéni vásárlásai, mert arról nem készíthető statisztika — a tavalvi évben. Az Akadémiai Kiadó és a Corvina kiadó idegen nyelven megjelentetett magyar könyveinek a száma csaknem ugvanennyi volt 1972-ben. Tehát egy esztendő alatt összesen négymillió magvar könyv került a világ könwesboltiaiba? Legnagyobb vásárlóink —, s az egyezmények szerint részben partnereink — a többi között az Egyesült Államok. Brazília, Kanada, a Szovjetunió. Ausztria, a Né_ met Szövetségi Köztársaság, Jugoszlávia. Említhetnénk — kisebb és alkalmi könyvvásárlásokkal — olyan országokat is, mint Ecuador, Columbia, Elefántcsontpart vagy Zambia. A magyar nyelvű irodalmi művek iránt — természetesen — elsősorban az elszármazott magyarok, s azoknak az anyanyelven értő utódai körében a legnagyobb az érdeklődés. De csaknem valamennyiből vásárolnak tudományos intézetek. nasy világkönyv- tárrk és egyetemek, az utóbbiak közül kiváltképpen azok (Göttingen, Yale, Hartwará Lomonoszov, Ländern stSb.j, «melyek tanszékein magyar nyelvű oktatás, illetve tudományos képzés folyik. Négymillió könyv, — sa világpiac felvevőképessége még koránt- sincs kimerítve. Tájékozott szakemberek véleménye szerint ez a szám még százezrekkel növelhető. Kotta harminc országba Kottáink exportjánál nincsenek nyelvi korlátok. A felvételeket, előadásokat természetesen szerzői jogok szabályozzák (nálunk is úgy van, mint a világon mindenütt, hogy nem lehet egyszerűen „kivinni” koncertteremben, egyéb nyilvános előadáson, rádióban vagy televízióban felhangzó művet), a kották terjesztése elé azonban, éppen mert nincsenek nyelvi akadályok, kevesebb nehézség tornyosul. Zeneműexportunk első számú partnere a Szovjetunió. 1972-ben például a teljes zeneműexport egynegyedének felvevője volt. Moszkvai, leningrádi, harkovi, irkutszki és más szovjet zeneművészeti főiskolákon, konzervatóriumokban tanárok százai tanítanak magyar kottákból. Közkedveltek a kortárs zeneszerzők művei is, ezeknek exportja a korábbi évekéhez képest jelentősen megnövekedett és csaknem minden szovjet zeneműkereskedés kirakataiban, polcain láthatók, A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat több mint 30 országba szállított a múlt évben kottát; a Szovjetunió után a legtöbbet az Egyesült Államokba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Csehszlovákiába, Angliába és Norvégiába. S mint a könyveknél, itt is elmondhatjuk; a kottaexport reményteljes folytatás előtt áLL Tízezer oratórium A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap — amely hazánk iránt egyébként enyhén szólva gyakran nem mutat rokonszenvet — lemezkritikái rovatában így írt; „Magyar hangot hallani hanglemezről, magyarországi felvétel hangját, mind nagyobb megelégedésünkre szolgál. Lemezeik bármely 'nagy vilásoég felvételeivel bátran felvehetik a versenyt előadói koncepcióban és technikai megoldásban egyaránt. Bartók és Liszt művei, Ránki és Kocsis zongorajátéka —, hogy csak néhány nevet és lemezt emeljünk ki a Hungaroton kiadványaiból _ o lyan magas színvonalúak, hogy a kritikus keresve sem találhat bennük hibát, tisztelettel említi tehát a produkciókat és érdeklődéssel várja az újabbakat” Az elismerés jólesik. S az elismerésre a legnagyobb inért ékben rá is szolgál a maeyar hanglemezkiadás. Egy adat, mennyiségi pusztán, de igen sokat mond; 1971-ben minden ötödik, 1972-ben minden második magvar hanglemez került külföldi piacokra. Legnagyobb vásárlóink a baráti országok. Az első helyen közülük is Csehszlovákia. S felzárkózódon; mögéje Lengyelország, sok ezer lemezre szóló új megrendeléseivel, A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat partnerei és üzletfelei a legismertebb világcégek, — közöttük a franciaországi DISC’A, a londoni DECCA, a svéd EMI és mások. A legnagyobb sikerek — ezeket vásárolják a legszívesebben — a klasszikus és mai magyar művek. Elsősorban Liszt, Bartók és Kodály. Ismeretes, hogy a nagy hanglemezforgalmazó vállalatok, gyakran a rádió- és a televíziótársas í gokkal közösen koncerteket rendeznek és díjakat tűznek ki. A nemzetközi hanglemezdíjak kitüntetettjei között mind több, maeyar van. Az egyik legutóbbi francia nagydíj jutalma- zottja, az Eszterházy Pál Harmónia Coelestis-éből készült lemezsorozat, amelyről a nemzetközi szaksajtó a legm-aeasebb elismerés hangján írt A mennyiségi rekord; Liszt Ferenc Krisztus-oratóriumának Hungaroton-fel vétele, amelyből eddig több több mint tízezer került külföldre, és a további megrendeléseknek csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni a Hanglemezgyártó Vállalat. Magyar hanglemezt vásárol Dél-Amerika sok országa, a Szovjetunió, Japán, Kanada — és sorolhatnánk tovább a világrészeket és as országokat, olyan ritkán hallottakat is, mint például Hong-Kong. I Művészlemezeink ismert és kedvelt cikkek lettek & 1 „szellemi áruk” forgalmas I és mind jobb minőséget követelő világpiacán. Rangunk a világban Áttekintésünkben nem szóltunk speciális tudományos művekről, folyóiratokról, filmekről, propaganda- kiadványokról. De hiszen nem is „leltározni” akartunk. Mindössze arról szólni, hogy az elmúlt évekhez képest hallatlanul megnőtt a maeyar szellemi export könyvben, zenében, hanglemezben. Valamennyi, még a klasszikus mű és a klasszikus felvétel is, a mai magyar művészetről, előadóművészetről ad hírt a világnak. S jó hírt ad: ezt a „visszaigazolások” bizonyítják, vagyis az a tény, hogy a külföld még többet kér belőlük. Ami kezdetben nagyon nehéz volt: felhívni magunkra a figyelmet a magas szintű művészi produkciókkal, most már nem próbálkozás, hanem folyamat. Folyamat, amely akként szélesül, amiként Hthon szélesítjük a medrét. Mert amiről Keleten—Nyugaton dicsérettel írnak a lapok, aminek tapsol a koncertközönség, amit esetleg díjjal jutalmaznak: az a hazai szorialista kultúrából sarjadzik ki. A legnagyobb öröm, a számokon, mennyiségeken, megrendeléseken és üzleti sikereken túli: ennek a szocialista kultúrának rangja, súlya, szerepe van a világban; mind többen figyelnek rá, mind több ember számára vonzó. A szellemi export eredményei tehát önnön értékünket is mérik. Tamás István Mît tudnak r<5ïa mások'!' — kérdezte könyvének előszavában Balázs Anna írónő, aki megrázó írásban állított emléket a forradalmár asszonynak, Martos Fló-ának. Aki elolvasna a Történetek Flóráról című regény4, annak számára ez a név r>°m egv lesz a történelemből megtanult nevek kö-sül. hanem é’ö, szemé1 vés ismerés. ON van ismerős, aki előft sok emb“n? wnnt-scá- «aînkkal csak felet baltva öl'bwb.mk. M°~t ei kell vm grvndeWrrvinÍr mH le- 1 entert az. beer e**v fintal lánv Hnge^nfíbél öasre- mrűttöt+e a meNeg bel*r>i- kat. az éte1miseei-t há<-á*-q uo+te a babéit. leir*azo*t Pestről 7a1ae'*e-nmevre, how •> számára testesen ismereti 09 — de szenvedő — embereknek somán nró- bállon valamit envhíteni. Ég 9 kénve1metbaecjSven tél az é’et-H ?s knrVéra f«*tte ezért. A forelvtáhorekban rettenetes körülmények között sinviődő rwiitikai foglvoknak gvűitött. vásárolt meleg ruhát, élelmet Martos Flóra, akinek számos tette közül csak ezt az egvet idézem. Balázs Anna személyes ismerőse — élvtársa volt Martos Flórának, csakúgy, mint a felszabadulás előtti illegális kommunista mozgalom sok mártírjának. Ö maga egész fiatal korától- tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. Hogy törékeny, fiatal lány létére miért vállalta a veszedelmet? — erre így emlékezik: m m fflsmkmmm | Feldmesa Tibor — őbudán laktunk szüleimmel, az óbudai téglagyárban já'szottam én is a többi gyerekkel egvütt. Mi nem tartoztunk ugvan a leg- szeg-mvébbe^ közö de szó- nvv-üan láttam a téglagyári munkácnk gver-n ebeinek nvn.n-»nrát. És már akkor pt. hn+á-oziam, hogy amint me-ya-.'ittok írni meg fogom írni az ő so-sukat, ho<*v azt min do-ki tvd’a, í-eb ettem volna gén'rőnő vaev más irodai alkalmazott de én a rmmkácok között akartam éini. Megtanultam a géovásoök mes- tenrAeot arni szén de i»en retH yni’nka volt föbb_ nvi-rg fénTï ak véea-+él^ Wa«von sokat dolvo-Ham. r.éttam. hœv a tanulatlan fia*al lánvnknt hoctvart basz- néiiék ki. Mar akker elba- féroz*am. űw forek írni. bertv ;>■* mindenki megértse. Flsősorban ők az e<m«rerű emb"re>k. Bés—t vettem a szakszervezeti Trwvzvalamban és taeia Tértem a Komm”"i«ta l«ú- munkás Szövetségnek. l”i'vv éretem hogv a mozgalom célkitűzései egyeznek az én. eva-éní gondeiataimmal.' Nem-égiben felkerestek a rési elvtá-rsak. Beszél gettünk a múltról és valaki csendesen megkérdezte; vajon, hogy lebet az. hogy mi soha nem féltünk? Pedig lőtték ránk, menekültünk. a börtönök, kínzások vészéivé lese’kedett ránk és mégse féltünk. — És hogvan válaszoltak erre a kérdésre? — Olvan erős volt a hl" tünk abban, hogy az igazunkért küzdünk, s ho?v azt a rendszert meg kell dönteni, ho<?v az elnyomott I minden más érzést. Balázs Anna első regénye 1944-ben jelent meg, Egy cselédlány történetét írta meg Maris című könyvében. Az azóta megjelent számos regénye, novellás- kötetei hűen tükrözik egykori elhatározását, úgy írjon, hogy azt mindenki megértse. A munkásokról^ egyszerű emberekről ír — a munkásoknak. És nem ismer annál nagyobb örömet; mint ha meghívják egy-egy gyárba, munkás—író találkozóra, és az összegyűlt emberek szavaiból megérti, hogy valóban az ő gondjaikról írt. ■— Sajnos, az emberiséget az eldurvulás veszélye fenyegeti — mondja Balázs Anna. — A durva szavak mögött a szív is keményebb. Ez ellen védekeznünk kell. Nekünk, íróknak is egyik fontos feladatunk, hogy írásainkban megértessük az emberekkel, elsősorban a fiatalokkal, hogy közönségesnek lenni nem nehéz! Legyűrni az ösztöneinket, csiszolt; - ságra törekedni — az a nehéz! A nagy hangú virtus^ kodók mindig ostoba emberek. ők lennének a követendő példák? Én hiszek abban, hogy nem. László Ilona „A durva szavak mőgolt ff ” a szív is keményebb..
