Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
Munkczerő: hiány és pazarlás A harmadik negyedév végén, azaz szeptemberben 1751 000 embernek adott foglalatosságot a szocialista ipar. Ez a létszám valamivel nagyobb, mint egy évvel ezelőtt, örvendetes, hogy — szemben a megelőző évekkel —, elsősorban a munkások tábora gyarapodott, s szeptember végén 1269 000 főt tett ki. Az adatok félreértése, a helyzet félremagyarázása lenne azt állítani. hogy a sűrűn és panaszosan emlegetett munkaerő- hiány megszűnőben van, de a mindenhol és mindenkor igaznak tartott hiány fogalmát, valódiságát kétségbe kell vonnunk. Papír és valóság Tény; az ipar néhány területén valóban kevesebb a munkáskéz, a műszaki erő. mint kellene, mint amit a termelés, a fejlesztés megkívánna. Ugyanakkor iparágak sora bizonyítja, hogy pazarlóan bánik a munkaerővel. nem leli — mi több, nem keresi •— az ésszerű, szervezett élőmunka-gazdálkodás útját, holott a tartalékok hatalmasak. Papíron a vállalatok jelentős csoportja munkaerőhiányt mutat ki, a valóságban viszont gyorsan bővíti a' termelést, kevesebb emberrel nagyobb értéket állít elő. Amyékbokszolás? Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Különítsük el a vélt és a tényleges hiányt. Meghatározott termékmennyiség készítéséhez — a meglevő technikai és technológiai körülmények figyelembe vételével — meghatározott számban és szakmai összetételben Szükségesek emberek. Ez alapigazság. Ám, hogyan értelmezzük akikor a következőket; a közlekedési eszközök gyártásában a korábbinál kisebb létszámmal kilenc százalékkal nagyobb termelést értek el háromnegyedév alatt, az élelmiszerHírek a Szarvasi Állami Gazdaságból A 22 ezer holdas Szarvasi Állami Gazdaságban sokoldalúan támogatják a gyermekes szülőket. Hagyomány már a gazdaságban, hogy évente egyszer «megünneplik az újszülötteket. Ilyenkor meghívnak minden olyan szülőt kisgyermekével együtt, ahol a tárgyévben gyarapodott a család. Az idei ünnepséget szombaton tartották a gazdaság központi klubjában. 14 kisgyermek kapta meg ünnepélyes keretek között az utónevet. Ez esetben az anyakönyvvezető szállt ki az ünnepeitekhez. Az úttörők vidám műsorral szórakoztatták a szülőket, a gazdaság vezetőinek nevében pedig Dudás Mihály vállalati szb-titkár köszöntötte a jelenlevőket. A gazdaság és a szakszervezett vezetők nevében valamennyi kisgyermeknek ezerezer forintos takarékbetétkönyvet nyújtott át Dudás elvtárs. » * * Tanyanapot rendezett a Szarvasi Állami Gazdaság ró- zsási üzemegységében az MSZMP Szarvasi városi Bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ, az úttörőelnökség és a gazdaság vezetősége. Műsorról a Vajda Péter Művelődési Központ gondoskodott, a járási-városi könyvtár pedig nagyszabású képzőművészeti könyvkiállítást rendezett. Ünnepi beszédet Misur Pál, a KISZ városi bizottságának vb-tagja mondott Ezután filmvetítés, bábszínházi előadás, vidám ifjúsági műsor szórakoztatta a tanyanap résztvevőit iparban ugyanakkor a bruttó termelési érték csökkent, a foglalkoztatottak száma 2,7 százalékkal gyarapodott? Hiányzó ritmus Több. műszakilag gyorsan fejlődő iparcsoportban évek óta nem bővült a foglalkoztatottság — sőt, csökkent —, ám erőteljesen haladt előre a termelés. Másutt azonban — a lassú műszaki korszerűsítés miatt — a növekvő feladatokhoz mindinkább hiányzik az ember, s híján vannak azért is a munkaerőnek, mert az öreg berendezések sok kiszolgálót követelnek, illetve emberek végzik azt, amit gép láthatna el. Hiszen az élelmiszeriparban egyetlen kartónba- rakó gép tizenkét csomagolómunkást szabadít fel, akik odaállhatnának- a termelőszalagok mellé, ha... ha lenne elég kar- tonbarakó gép, ha megvásárlásukra jutna pénz a fejlesztési alapból. Elképzelhető, hogy ugyanany- nyi ember az egyik hónapban félmillió darabbal több bőrcipőt készít, mint a másikban? El. Az „egyik" hónap természetesen a negyedév vége, a másik az eleje. Pazarolja — hol tétlenségre kárhoztatja, hol erőn felül leterheli —- a munkaerőt a termelés hiányzó ritmusa, a túlzott szakaszosság; a könnyűiparban januárban volt legmagasabb a foglalkoztatottság, s a termelés ekkor bizonvult a legkisebb. nek.„ A sétálást hajrá követi a rohamtempót megint piszmo- gás. Mindent mérlegre! Rajzoljuk tovább a gondok — s egyben a lehetőségek — térképét. Az ipartelepítés, az egyes körzetek iparának fejlesztése sokféle haszonnal jár, de megtörténik. hogv döntéshozatalkor nem kerül minden mérlegre. így nem ritka kivétel az új, nemrég munkába lépett üzem, ahol kötéllel fognák a jelentkezőket, de még 'Íven módon sem tehetnek szert elegendőre, egyszerűen azért, mert rosszul mérték fel — ha egvá1 talán megtették ezt — a szabad munkaerő mennyiségét, összetételét, képzettségi színvonalát Ennek ismeretében már kritikusabban értékelhettük az ipar területi fejlődésének adatait, azt a tényt például, hogy a megyék egy részében öt év alatt az ipari foglalkoztatottak száma — ezer lakosra vetítve — a másfélszeresére növekedett. Ugyanis az állóeszközérték ettől erősen eltérő képet mutat, azaz sok új munkahely teremtődött, de nem minden esetben a korszerűséget, a hatékonyságot is érvényesítve. Ezek a jelentős, részben kiselej_ tezésre érett gépekkel működő üzemek lekötötték a még szabad munkaerőt, a most létesülök. bármilyen korszerű berendezésük lesz, már csak azokra számíthatnak — ha erre szabad számítani —, akik másutt dolgoznak, bejárók, ingáznak. Fő forrás a szervezés A szakemberek szerint az iparban egyszerre található meg a hiány és a pazarlás, s ahol nem papíron kimutatott, hanem tényleges a munkaerő-szükséglet, ott társadalmi érdek annak kielégítése. Ebben közrejátszanak általános tényezők — a gazdasági szabályozók továbbfejlesztése. az élőmunka hatékony föl- használásának ösztönzése stb. —, de a fő forrást legtöbb helyen az üzem- és munkaszervezés fejlesztése alkotja. Mert gyáron, vállalaton belül éppúgy elősegíti az ésszerű átcsoportosítást. mint az egyes iparágak közötti munkaerő-áramlást. Tervszerűbbé kell tenni mind az ipar területi fejlesztését, mind az egyes termelési egységek tevékenységének bővítését. Elsősorban azért, mert a népgazdaság intenzív haladása csakis az élőmunkával való takarékosság kíséretében valósulhat meg, s azért is, mert a munkaerő-utánpótlás egyre szerényebb. mindinkább csupán az iskoláit elvégzett ifjúságra korlátozódik. Az álláshirdetések tömör hasábjai az újságoldalakon arról tanúskodnak, hogy a föntebb vázolt gondolatmenet széles körben még nem talált megértésre, elfogadásra. Nehéz megszokni. hogy ami hosszú éveken át szinte korlátlanul rendelkezésre állt, azzal ma szigorúan, okos beosztással, gazdálkodni kell. Mert a sző szoros értelmében vett munkaerő-gazdálkodás az, ami gát a pazarlás útjában, s ezzel egyben a hiány enyhítésének is eszköze. M O. Megkezdődött a sertésvágás Cselekvő egyetértés Irta: Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője N emegyszer szóltunk már róla, de riem árt ismételten hangsúlyozni: egy-egy párttag politikai tevékenységének értékét nem egyszerűért a párt politikáiéval való általános egyetértése alapján lehet megítélni, legalább ilyen fontos az. miként viszonyul a politika részkérdéseihez. S még ennél is fontosabb, hogy gyakorlatban mit tesz a politika képviseletében, hogyan segíti valóra váltását. Miként formálja közvetlen környezetét, alakít, ja az oda tartozók politikai véleményét, fogadtatja el velük a párt álláspontját, Az élet e tekintetben sók-sok kedvező példával szolgál, de találkozni olykor másféle tünetekkel is. Előfordult hogy valaki, aki munkahelyén a pártpolitikát képviselő kommunistának mutatkozott, rendszeresen részt vett alapszervezete életében — otthon a falujában egész környezete, még családja elől is titkolta, hogy tagja a pártnak. Pártunk tagjainak óriási többsége — természetesen — nem ilyen ember. Mégis előfordul, hogy némelyek megelégszenek egyetértésük általános hangoztatásával. Holott nem elég csak egyetértésről biztosítani a pártot, tenni is kell a politika végrehajtásáért. Konkrét kérdések megoldása áll a társadalom előtt, s a cselekvés vezetését a párt magára vállalta országosan és helyileg is. Ebben a párttagoknak nem általában, hanem konkrétan cselekvőén kell részt venniük, Pártunk X. kongresszusa óta erőteljesebben él az egyes párt- szervezetekben, kommunistákban az a felismerés, meggyőződés, hogv bár az alapvető a helyes politika, a jő célkitűzés, de a következetes cselekvés nélkül csak óhaj marad a legszebb, legnemesebb elképzelés is. A megoldást pedig nem lehet a véletlenre bízni — tudatos, fegyelmezett tettek és ismét csak tették szükségesek. Hiszen a párt politikája a kommunisták mindennapos konkrét tevékenységé, nek sorozatán keresztül, a pár- tonkívüli tömegek mozgósításával, bevonásával valósul meg. Márpedig a gyakorlatból tudjuk, hogy eredménye csak annak a munkának van, amelyet nem ,Általában” végeznek, hanem konkrétan. Az a pártszervezet dolgozik tehát jól, amelyik okosan politizálva, következetesen valósítja meg működési területén a munkáshétköznapok gyakorlati feladatait. Ehhez egyrészt az szükséges, hogy egy-egy adott kérdés kapcsán helyileg is ésszerű, világos határozatok szülessenek. Másrészt az. hogy minden párttag tudja a helyét, szerepét, feladatát a megoldásban, mindenkinek tehát konkrét megbízatása, feladata legyen. A pártszervezetek vezetőségei pedig következetesen és gyakorlatiasan munkálkodjanak a vég. rehajtás megszervezésén, ellenőrzésén és segítésén. Gyakran felvetődik a kérdés; szabad-e megállnunk a párt- munka korábban kialakult, kipróbált módszereinél vagy állandóan tökéletesítenünk kell azokat? Természetes, hogy az új körülmények és feladatok újabb lehetőségeket teremtenek. Ezeket fel kell ismerni és élni kell velük. így bizonyos kérdéseket nemcsak lehet, de kell is I másképpen vizsgálnunk, értei- | meznünk, módosítva korábbi I felfogásunkat. De az is előfordul, hogy egyes félreértésektől, beidegződésektől szükséges megszabadulnunk a hatékonyabb, eredményesebb munka érdekében. * Ilyen dolog például a különböző pártrendezvények — aktívák, taggyűlések, értekezletek — szerepének, rendeltetésének értelmezése. Bármennyire is fontosak ezek, mégis csupán eszközei az előkészítésnek és ellenőrzésnek. Érdemes erről szólni, mert az utóbbi időben mintha megnőtt volna a külön_ féle tanácskozások, összejövetelek száma. Mintha egyes helyeken célnak tekintenék ezeket, — amelyek összehívásával voltaképpen ..letudták” a tennivalókat —, s nem eszközként a feladatok megoldásában. Nem lenne jó, ha a pártmunkában eluralkodnának az ilyen módszerek. Hiszen a pártmunka a szó valódi értelmében vett politikai munka, emberek között és értük végzett munka, mely a párton belül és kívül egyaránt mindenekelőtt az emberek meggyőzéséért és tettre serkentéséért folyik. A különböző tanácskozásoknak éppúgy nem lehet más célja, mint ahogy egy-egy párttag konkrét megbízatásának sem egyéb az értelme, mint az e munkára való felkészítés, az egyes ember helyének megjelölése e tevékenység egészében. S itt kanyarodhatunk vissza az írás elején említett gondolathoz. A politikai munkát nem lehet leszűkíteni egy-egy megbízatás teljesítésére, legyen az alkalmi vagy állandó. A közéleti tevékenység nem merülhet ki az értekezleteken, testületi üléseken való megjelenésbem Ezek mind-mind részei, eszközei a politikai munkának, az emberekre való közvetlen ráhatásnak. De egyik sem teszi feleslegessé, hogy a kommunisták minden időben és helyen politizáljanak, amikor erre szükség mutatkozik vagy alkalom kínálkozik. Hasznosítsanak erre minden lehetőséget — az ebédidőben. az öltözőben, a vonaton, ha úgy tetszik, az ultiparti közben folyó beszélgetéseket éppúgy, mint a családi, rokoni összejöveteleket. Nem valamiféle mesterkélt „népnevelő munkáról” van itt szó, hanem arról, hogv a politikai munka végzésében nem az idő, a hely, az alkalom a leglényegesebb, hanem a tartalom. Az, hogy a kommunista egész életvitelével — az elvtárs, a kolléga, a barát, az ember rokonszenves^ kommunista magatartásával is — legyen hatással környezetére. A szó és a példa erejével képviselje. tegye vonzóvá a párt elveit, a gyakorlatban megvalósuló politikáját Ez nem lehet csak pártmegbízatás kérdése, ez a kommunista elkötelezettség dolga. Amikor egy ember eljut odáig, hogy önként kéri a pártba való felvételét, már számot kell vessen azzal, miként tud megfelelni a párttagsággal járó ezen kötelezettségének. Vállalva ezzel azt is. hogy szavaival és tetteivel képviseli, elismeri, népszerűsíti és ha kell, védi anna^ a pártnak céljait, törekvéseit amelyhez ő is tartozik. 3 W 197Î, DECEMBER 1A