Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

Aláírók felelőssége Tanúja teslíam egy cigaretta- füstös. délelőttöt rabló tárgya­lásnak, és hallgathattam gazda­sági emberek sziporkázó érveit Majd a több órás vita után — mintha csak egv érettségi tabló került volna e'ó — a jelenlevők aláírták a szerződést Pedig a hallottak alapján az volt a meg­győződésem, mindenki tudta, hogy .teljesíthetetlen kötelezett­séget vállaltak. Olyan könyedéfí aeztogatjuk néha az autogramokat, mint egy színész vagy egy táncdal- énekes — mondta a múltkori­ban egy építésvezető ismerősöm, és azonnal hozzátette: — pedig ezek az aláírások nem híres em­berek emléknek szánt fényké­peire, hanem hivatal«® okmá­nyokra kerülnek. A szerződések anyagi konzek. venciákkal járó kötelezettsége­ket és jogokat rögzítenek, s ezek alapján tervek, munkaprogra­mok születnek. Az esetek több­ségében a vállalatok komolyan veszik a szállítási vagy koope­rációs szerződéseket. Az á'áírás után intézkedések sora születik, emberek, üzemek dolgoznak azért, hogy annak minden be­tűje és ígérete teljesíthető le­gyen. De elegendő, hogy — a közös munkából —egyetlen vál­lalat vagy műhely ne vegve ko­molyan a maga részét és ennek következményeként esetleg a többiek munkája is kárt szen­ved. Minél feVettebb egy ország ipara, annál fontosabb, hogy a közös munkában szerepet vál­laló valamennyi gyárnál azonos legyen * gondolkodás és a cse­lekvés. Kérdés, hogy az aláírók mindig érzik-e ezt a felelős­séget? Tudják-e, hogy milyen sú’yt kéovisel — a vállalatukra kötelezettséget hárító — alá­írásuk?— Jó lenne egyszer kézen fogni egv meggondolatlan aláírót, és végigvinni azoknál a vállalatok­nál. ahol komolvan vették a kézjegyével a1 látott ígéretet, építettek arra. s azután hoppon maradtak... Mert ne hal’gassunk szemérmesen arról, hoav itt „láncreakcióról” van szó, hiszen az egyik vállalat megalapozat­lan kötelezettségvállalásának következménye tovább gyűrűzik és azokat is érinti, akik szeret­nék — vagy szerették volna — adott szavukat betartani. Egv-egy okmány rangiát nem az aláírások sokasága teszi ko~ mol’yá, hanem sokkal inkább az aláírók komolysága — ma "va­rán szóival — az aláírók fele­lőssége! Minél nagyobb főnök; valaki, annál többet kell aláírnia — mondta eőy frissen kinevezett igazgató. A kép -is ismerős: a titkárnő, kezében a vastag irat. tartóval aláírásra hozza he a töméntelen iratot a „főnök­nek”. ő pedig aláír. Mit tehet?... Aláír... lehet, hogy idejétől függően — néha belepillant az | iratokba, de egyszerűen képte­len végiggondolni minden egyes okmányt, amit asztalára tesznek. Marad tehát a mecha­nikus aláírás... Legfeljebb — a maga neve mellé — kéri az ügy­ben járatos szakember aláírását is. Igen ám, de — elnézést a hasonlatért — sokszor el lehet mondani, hogy „a kíbicnek sem­mi sem drága”, és bizony akad­nak o’yan beosztottak, akik azt vallják: majd a főnök eldönti, én mindenestre aláírom... Az egyik aláírás vonzza a má­sikat, a pecsétek sokasodnak, és mások komolyan veszik mind­ezt!... Ezért nem lehet különb­séget tenni: minden aláírásnak súlya, és minden aláírónak fe­lelőssége van- Ha majd minden, ki, akit il’et, érzi is ezt. akkor biztos, hoev nem azt kérdik: hol kell aláírni, hanem azt né­zik és felelősségteljesen mérle­gelik: mii írnak aJáí 1OTS. EECEMBEE S.» SZOMBAT Aras 1„—. tartat xarvin. ÉVFOLYAM, m, SZÁM Pártbizottság alakult a megyei tanácsnál Titkár ? Ahrahám Pál November 29-ën a megyei ta- | nács kommunistái összevont tag­gyűlést tartottak Békéscsabán, a megyei tanács nagytermében. A taggyűlésnek egyetlen napi­rendi pontja volt: az eddigi párt- alapszervezet helyett megvá­lasztani a megyei tanács járási jogú hivatali pártbizottságát és annak végrehajtó bizottságát. E nagy fontosságú eseményen kép­viseltette magát a Magvar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága adminisztratív osztá­lya is, BudzsáHia Mátyás szemé­lyében. Az elnökségben foglalt még helyet dr. Szabó Sándor. a megyei pártbizottság titkára, Klaukó Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának tagja, a megvei tanács elnöke, Gyulavári Pál, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára, valamint az összevont pártalap- szervezetek titkárai. Bangyál Albert & választó taggyűlés levezető elnöke ismer­tette a megyei pártbizottság ja­vaslatát, miszerint 25 tagú párt­bizottságot válasszanak meg, mely megválasztja a héttagú végrehajtó bizottságát és a tit­kárát. A javaslatot a jelenlevő 164 párttag egyhangúlag elfogad­ja. Háromtagú jelölőbizottságot választottak, melynek elnöke Steigerwald György külön-kü- lön, név szerint indokolta a huszonöt jelölt munkásságát. A bizottság által javasolt vala­mennyi személy neve felkerült a szavazólapra. Majd titkos sza­vazással megválasztották őket bizottsági tagnak. Az eredmény­ről dr. Romvári László, az öttagú szavazarszedő bizottság elnöke tett jelentést a taggyűlésnek. A megválasztott pártbizottság megtartotta első ülését is, me­lyen megválasztotta a héttagú végrehajtó bizottságot és annak titkárát Ábrahám Béla szemé­lyében, aki rövid beszédben kö­szönte meg a párttagság előlege­zett bizalmát. Köszöntötte az új pártbizottságot és annak végre­hajtó bizottságát Klaukó Má­tyás, a megyei tanács elnöke és Gyulavári Pál, a városi párt- bizottság első titkára. A megyei tanács kommunistáinak életében nagy változást hozó taggyűlés az Intemacionálé eléneklésével ért vésget Békéscsabára látogatott a Magyar- Szovjet Baráti Társaság főtitkára Tegnap, november 30-án Bé­késcsabára látogatott Nagy Má­ria, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára és dr. Bren­ner Péter, az MSZBT osztály­vezetője. A vendégeket délelőtt fogadta Frank Ferenc, az MSZMP megyei. bizottságának első titkára. Nagy Jenő, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője. Frank Ferenc tájékoztatta a vendégeket a megyében folyó MSZBT-mun­káról. majd Nagy Mária aktí­vaértekezleten élménybeszámo­lót tartott a megyei pártbizott­ság székházéban a békeerők moszkvai világkongresszusáról. Délután az MSZBT főtitkára és osztályvezetője a Férfifehér- neműgyárbe látogatott, ahová elkísérte őket Gyulavári Pál, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára. Megismerked­tek és elbeszélgettek az üzem vezetőivel, dolgozóival, a gyár Gagarinról elnevezett szocialis­ta brigádjával, megtekintették munkájukat Az üzemlátogatás után a ven­dégek felkeresték a szlovák táj- házat. Mit lehelünk a szocialista brigádmozgalomért? Tss «soeialista brígádvezetok Hanáeskt»sừt Mesők&Kácsháxám Ismeretes, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1971. de­cember elsején hozott határo­zatot a szocialista munkaver­senyben elért eredmények to­vábbfejlesztéséről. Ez a pártha­tározat akkor élénk visszhang­ra talált országosan és a me­gye déli körzetében is. A ter­melőszövetkezetek politikai és szakmai vezetői azon fáradoz­tak, hogy a szocialista brigád­mozgalmat miként tudnák a szövetkezeti demokrácia fórumá­vá avatni, a tsz-tagokat érde­keltté tenni abban, hogy ve­gyenek részt valamilyen mun­kaversenyben. Ezt a célkitű­zést a Dél-Békés megyei Te­rületi Szövetség eredménye­sen szolgálta — állapította meg tegnap, november 30-án a szocialista brigádvezetők Mező- kovácsházára összehívott ta­nácskozása. Az elnökségben ott volt dr. Szabó Sándor, az MSZMP Bé­kés megyei Bizottságának tit­kára, Gajdács György, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának ve­zetője, Cseszkó Sándor, a párt mezőkovácsházi járási bizottsá­gának első titkára és Máté Má­ria baromfigondozó, a TOT tagja, szocialista brigádveze­tő. Báli Istvánnak, a Tsz-szövet- ség elnökének üdvözlő szavai után Horváth Pál titkár össze­gezte a szocialista munkaver­senyben szerzett tapasztalato­kat. Elmondotta többek között, hogy a déli körzet mezőgazda- sági üzemeiben az utóbbi két esztendőben nagyon sokat tet­tek a szocialista brigádmozga- loroért. Szép eredmények szü­lettek. Az alkotómunka öröme arra össztömözte a szövetséget, hogy a tapasztalatokat általá­nosítsa, segítse a még hatéko­nyabb munka kibontakozását. Felvázolta azokat a gazdasági feladatokat, amelyeket a IV. ötéves terv hátralevő részében irlslleni kell a ■épfreatblzoltságok és a szövetkezetek kapcsolatát Ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége November 29-én Békéscsabán, a Hazafias Népfront Békés me­gyei Elnöksége ülést tartott. El­ső napirendi pontként a nép- frontvezetők té'i tanfolyamának szervezési feladatait vitatták meg. Több mint tíz éve évről évre megrendezik, megyénkben a népfrontaktívák tanfolyamát. A soron következő tanfolyamot 1974. január 28-, 29-, 30-án tart­ják meg Gyopárosom, a Dunai Vasmű üdülőjében, mélyen több mint százan, a városi, a járási, a községi és tanyai népfront­bizottságok vezetői vesznek részi. Fontos társadalmi és gaz­daságpolitikai témáról hangzik majd el előadás. Többek között a népfrontmozgalom alapvető feladatairól, a legfontosabb ten_ nivalókról, a VIII. magyar bé­kekongresszusról, a békeerők moszkvai világkongresszusának állásfoglalásairól, » közművelő­désről ás az ifjúságpolitikáról. Nagy jelentősége lesz annak az előadásnak, amely a munkások­nak a Hazafias Népfrontban be­töltött növekvő szerepéről szól. Ugyancsak alapos ismereteket nyűit a hallgatóknak a megye gazdasági és társadalmi helyze­tét ismertető előadás is. Január 30-án a tanfolyam hallgatói ré­szére fórumot rendeznek, ame­lyen részt vesznek a Hazafias Népfront Országos Titkárságá­nak képviselője és a megye társadalmi életének vezetői. Az elnökség a téli tanfolyam prog­ramját elfogadta. Ezt kővetően a Népfront és a 'ipart a mezőgazdasági és ® fo­gyasztási szövetkezetek kapcso. latát tárgyalta meg az elnök­ség. Megyénk lakosságának mint­egy 20 százaléka szövetkezetek­ben dolgozik. A szövetkezetek tagsága aktív részese a nép- frantmozgalomnak. Noha a szö­vetkezeti és a népfrontmozga­lom cé'jai sajátosak, az együtt­működés terén viszont jelentős eredményeket értek el. Több olyan feladat jelentkezik, amely indokolja, hogy a kapcsolat erő­södjön. így különösen a város- és községfejlesztés, a lakosság zöldség- és gyümölcsel’áíása. a lakásépítés, a bölcsődei ellátás terén. Az elnökség olyan határo­zatot fogadott el, hogy nagyobb súlyt kell fektetni a népfront­bizottságok és a szövetkezetek kapcaoLatának erősítésére szükséges megvalósítani ahhoz, hogy a jelenlegi színvonalról — amely már most is igen ma­gas — tovább növekedjen a termelés, a jövedelmező gaz­dálkodás. A szocialista brigádmozga­lom továbbfejlesztésére jó le­hetőségekkel rendelkezik a te­rület. A szövetséghez tartozó 52 tsz közül 22-ben még nem alakultak szocialista brigádok, a közös vállalkozások közül is csak a két kovácsháziban (a CITÉV-ben és az építőipar­ban) karolták fel a brigádmoz­galmat. Azokban a szövetkeze­tekben, így: mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz, eleki Lenin Tsz, nagyszénási Lenin Tsz, gádoros! Petőfi Tsz, csorvási Vörös Október Tsz és még né­hányban, ahol napirendre tűz­ték a Központi Bizottság ha­tározatának megvalósítását, mindenhol kimagasló termelési sikerek születtek. Erről beszél­tek a felszólalók: Máté Mária Kaszaperről, aki különben a TOT állásfoglalását is ismer­tette a szocialista brigádmozga- lom továbbfejlesztéséről. Gon- da Pál, a mezőkovácsházi Ojj Alkotmány Tsz párttitkára. Dudaszeg István, a mezőkovács­házi tfj Alkotmány Tsz Munka Érdemred ezüst fokozatával ki­tüntetett szocialista brigádve- zeíője, Liszkai Sándor, a gádo­rosa Petőfi Tsz küldötte. Majo­ros Józsefné, a nagyszénási Le­nin Tsz szocialista brigádvezető­je, Fórján Mihály, a KISZ Bé­kés megyei Bizottságának munkatársa, Kászián Miklós, az eleki Lenin Tsz szocialista bri­gádvezetője, Kapás Péter, a CITEV igazgatója, Farkas Ist­ván, a csorvási Vörös Október küldötte és Vastag János szoci­alista brigádvezető Gádorosról Köszöntötte a brigádvezetők tanácskozását dr. Szabó Sán­dor elvtárs is. Felszólalásában a párt gazdaságpoli tákáj ának megvalósításában elért kima­gasló eredményeket méltatta s azt. hogy az 50 máasa hektá­ronkénti kukorica-átlagtermés tudatában, melynek elérésére tíz-egynéhány évvel ezelőtt nem is mertünk gondolni látjuk, hogy milyen nagyok a tartalé­kaink. Ezek feltárásában a szo­cialista brigádok igen sokat te­hetnek. Éppen ezért az üzemek politikai és gazdasági Vezetése az eddigieknél még többet te­gyen a brigádmozgalomért. Mivel a széksorokban a tsz-ek párttitkárai is helyet foglaltak,, nekik címezte a következőd a Központi Bizottság 1971. de­cember 1. határozatának kö­vetkezetes megvalósítását, a pártszervezetek haladéktalanul vegyék a kezükbe, legyenek szorgalmazói az életkörülmé­nyekben bekövetkezett változá­sok továbbfejlesztésének. A december 7-i országos ta­nácskozásra küldöttnek válasz­tották az orosházi Jagri Mi- hálynét, az eleki Lukács Jánost a gádorosi Liszkai Sándort, & nagyszénási Majoros Józsefnéi és a mezőkovácsházi idős Boj­tos Pétert, valamint Rozsos Fe­rencet

Next

/
Oldalképek
Tartalom