Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET PETŐFI NYOMÁBAN A SOMLÓ-HEGVEN Ha mese csupán, akikor is szép mese. Ha pedig valóság volt 150 esztendővel ezelőtt, akkor éppenséggel történelemkönyvbe való história. Mindenképpen tollra kívánkozik... Az egész úgy jutott eszembe, hogy Mariska néni — a Somló oldalában — mesélt nekem valamit a múltkoriban. Petőfiről szólt a történet, aki sokáig Pápán tanult. Itt írta azt az édes-kedves versét, alig tizennyolc esztendő? korában, hogy .... „Méz és csók”! Na, és a többi, csupa szerelmes hévvel átitatott strófa? Azt is tudom, hogy Veszprém is megihlette. Azt meg éppenséggel egy emléktábláról olvashatom, hogy 1848. március 5. és 6-án a veszprémi Bakony Szállóban kért magának szállást, miközben Buda felé tartott, útba ejtve a Velencei tavat „s elgyönyörködik a vadon-nádban”. Itt hallotta meg a francia forradalom hírét: „Vive la république! — kiálték föl. azután némán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop. Nyakra-főre siettem a fővárosba, reszketve, lélegzet nélkül értem haza. Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt. Nagyot lé- legzettem, mint a búvár, midőn a víz alól felmerül.” — Az én nagyapám viszont személyesen látta — mesélte nekem özvegy Wendler Istvánné, frissen hordozva 77 esztendő emlékezetét. meg a fonott üveget, amiből a pontuszi homokon termett somlóit töltötte a kétszer törölt pohárba. — Szóval az én nagyapám (most megállt egy pillanatra mellettem) látta Petőfit. Sokat mesélt róla nekünk, gyerekeknek. Nagyapám negyvennyolcas honvéd volt. Bem tábornok alatt szolgált, bejárta Érdél vt. onnan t4rt haza harmadmagával Világos után. — A Petőfi dolga érdekelne... Az érdekes volt. A nagyapám úgy mesélte, hogy a Petőfi Sándor őrnagyi sar- zsit viselt volna. Ez már a vége felé volt, amikor nagyon szorongatták őket. A Gábor Áronnál találkoztak. aki harangokból öntött ágyúkat a Bem Apónak. Egy kukoricásban érte őket az éjszaka. Az egész had pihenni tért. Gúlába rakták a fegyvereket, tüzet szítottak, hogy a nedves fa füstje valami meleget adjon a hegyek közé szorult katonáknak a nyirkos hidegben. — A nagyapám mellé feküdt le a kukoricaszárból vetett ágyra Petőfi Sándor is. Együtt aludtak azon az éjszakán. Akkor látta utoljára a költőt. — Mások se látták azután... — mondja Mariska néni. _ Hiszen Segesvárnál még a seregben volt, hiába ellenkezett vele Bem, hogy maradjon hátra... Mariska nénit nem lehet zavarba hozni. — Hát persze! Másnap volt a segesvári csata, abban az én nagyapám is részt vett. ö lovon ült, Petőfi csak gyalogosan. Ez igaz lehet, mert akkor már elárverezték a „Bem lovát” is. Annyira megszorult a költő, hogy így írt Arany Jánoshoz, akinél a családja vendégeskedett: „Eredj el Szentpáli tér- parancsnokhoz s kérd meg őt igen szépen a nevemben, hogy lovamat adja el árverés útján. Légy jelen te is az árverésen, s megmondhatod a vevőknek, hogy ez a ló Bem csatalova volt, ő adta Petőfinek, s Petőfi most eladja, hogy árán kenyeret vegyen magának!” — A nagyapám igen szegényen jött haza Bem táborából. Útközben betértek egy csárdába. Iszogatnak, hát megszólítja őket egy idegen... — Hová valók vagytok, fiam? — A Nagysomló mellé, ha ismerős arrafelé. — Már hogyne volnék, hiszen ismerek én ott minden követ. Adnék én nektek fiam, egy igen jó' tanácsot. Kívül a somlói vár bástyáján áll egy öreg bodzafa. A Szőllős felőli oldalán találtok a tövénél egy kis ládát. Ami abban a ládában van, az legyen a tiétek. Én már úgyse jutok el oda... Volt a menekülők között egy oroszi ember is. aki figyelemmel hallgatta az öreg beszédét. — Mire nagyapámék a bodzafát meglelték, már csak a láda helyét találták. A többi eltűnt onnan. Ügy hírlik, az oroszi embert látták arrafelé kutatni. A legkiforrottabb és egyben legnépszerűbb késői Haydn-szimfóniák két nagy csoportra oszlanak : „Párizsiak” és „Londoniak” címmel három, illetve tizenkét szimfóniát tartalmazó sorozatot ismerünk, amelyek a mester érett művészetén kívül egyre növekvő világhírét is tanúsítják. E két sorozat egy-egy darabja szólal meg az új lemezen A Párizsi szimfóniák közül az 1786-ban keletkezett dar abnak „mellékneve” is van „Medve-szimfónia”. Haydnnál gyakori az ilyenfajta címadás, ám a elmeknek csak egy része utal a mű programjára, keletkezesi alkalmára, vagy hangulati tartalmára; néhányat a kortársak utólag ragasztottak a művekhez. A „Medve” al- cín.et a szimfónia utolsó tételének brummogó duda- basszusától kapta. Az „Üst- dob-üt5«” szimfónia Haydn első londoni útjának emlékét őrzi. A második tétel halk bevezető zenéje után hirtelen megszólaló üstdob Haydn tréfája, hogy az Hanglemezfigyelő esetleg elbóbiskoló közönséget felriassza A művek az Állami Hangversenyzenekar tolmácsolásában, Fe- rencsik János avatott vezényletével kerültek felvételre. Bartók „nagy” hegedű- versenyének 1939-es bemutató előadását őrző hangfelvétele felbecsülhetetlen értékű dokumentum. Az Amszterdami Concertge- bouw-ban lezajló premiert örökítette meg a Hilversu- mi Rádió mikrofonja Székely Zoltán szólista közreműködésével, Willem Men- gelberg vezényletével. Székely Zoltán Bartók kamaramuzsikus partnere és jóbarátja, számos művének első megszólaltatója volt. A hegedűversenynek nem csak bemutató előadása fűződik nevéhez, de a mű végső formába öntése is a Bartókkal közösen végzett munka eredménye. Ily módim a premiert őrző szalag egyike azon kevés számú felvételeknek, amelyek Bartók személyes részvételével, irányításával készültek, az ő elképzeléseit tolmácsolják az utókor számára. Az egykori felvétel — a Hungaroton laboratóriumában történt, gondos restaurálás után — most első ízben a hanglemezgyűjtőkhöz is eljutott A fiatal hangszeres előadóművészek bemutatása után a Hungaroton útnak indította az ifjú énekesek sorozatának első hanglemezét. Verdi: A végzet hatalma című operájának közismert részleteivel mutatkoznak be az Operaház legtehetségesebb fiatal szólistái, akik közül néhányan már jelentős külföldi sikerekkel is büszkélkedhetnek. A felvétel karmestere. Kó~ ródi András biztos kézzel iránvítja az énekeseket és együtteseit a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát és a Rádióének- kart. K. A. Gáldonyi Béla A rajztolI húmoristája* Mucsi József iJankó János születésének 140. évfordulójára] Az ősz és az új borok illata a kertek aranylombja fölött szállt, a vadszó lő bíbor levelei deres bajusszal ültek az indán. A kora hajnal puha csöndjébe szaggatott sírás hozott örömet. s vidámmá tette a várakozókat a szűcsmester szegényes házában. E kőtábla a teljes bizonyság, nem akárki született mögötte, egy ország népe ismerte nevét, humoros, ízes, igaz rajzait. Útja eleje jajtól förtelmes, küszködéssel, tanulással terhes: Való. hogy szilvát evett hétszámra, bizony, szegényes szobában lakott. Nyara kezdetén sütött rá a nap, boldogan rajzolt, mesélt, "robotolt, a hírnév helyett családi körben kereste mindig a boldogságát. Lelke mélyéből eredő képek sok-sok alakja tótkomlósi volt; szülőföldjéről vitte magával, míg ki nem esett kezéből a toll. • Elhangzott 1973. november 13-án Tótkomlóson, Jankó János ra'-mifivész emléktáblájának megkoszorúzásakor, a Köröstáj-ankét alkalmával. Fekete fényben Andrássy Lajos a sugarasan tiszta mélység az erezet a láthatáron csillagfutásos-tinta-mély ég ahogy még álmaimban látom s így tudom mit nem láthatok már ébren meresztve csonk-szemem de nézd a lelkem még csodát vár hazudj szebbet és elhiszem I Krautheim Mária Várkonyi János
