Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-13 / 265. szám
Janiár l-én lép életbe az új Büntetőeljárási Törvény Fokozott szigor a visszaeső bűnözőkkel szemben — Megnőtt a védő szerepe — Haszonszerzésért vagyoni büntetés Megyénkben a visszaeső bűnözők száma a múlt évben az ossz bűnelkövetők 11,3 százaléka volt. A bűncselekmények között, a lista élén az erőszakos jellegű garázdacselekmények állnak. Sok a tulajdon elleni bűntett. A büntető jogpolitikai irányelv, mely az Elnöki Tanács határozataként a íközelműltban jelent meg. útmutatást ad a jogalkalmazó szerveknek a törvényesség maradéktalan betartására. Ugyanakkor arra is rámutat. hogy az állami és a társadalmi szerveknek milyen nagy szerepük van a bűncselekmények megelőzésében. A büntető jogpolítikánk a való tényekből indul ki. A szocialista társadalmi viseonyok között sem szűnik meg önmagától a bűnözés. Ám megvan a lehetőség a visszaszorításra, az okok megszüntetésére. Ezért a bűnözés elleni küzdelemben szükséges, hogy a bűnüldöző szervek munkáját segítse mind.en állami és társadalmi szerv, sőt az egész társadalom. Az összefogásnak elsősorban a bűncselekmények megelőzésére kell irányulnia. Ennek a jogpolitikai irányelvnek a szem előtt tartásával kell alkalmazni az 1974. január 1-én életbe lépő büntetőeljárási törvényt. Az új jogszabály leszögezi, hogy törvényes alap hiányában senki ellen nem indítható büntető eljárás. A bűnüldöző szerveknek elsőrendű kötelessége minden bűncselekmény felderítése, és a tettesek felelősségre- vonása személyre való tekintet nélkül. A tényállás megállapításához minden bizonyítékot be kell szerezni. A felelősség megállapításához figyelembe kell venni az elkövető terhére, valamint a javára szolgáló valamennyi körülményt. Biztosítani kell, hogy a törvényben meghatározott módon védekezhessen. A védő köteles minden törvényes védekezési eszközt és módot felhasználni, és elősegíteni a büntetőügyek gyors és alapos elbírálását. A védői tevékenység ugyanis jelentős tényezője a szocialista törvényesség érvényesülésének. A jogpolitikai irányelv kiemeli, hogy a büntető eljárás során differenciálni kell a cselekmény és az elkövető társadalmi veszélyességi foka szerint. A bűncselekmény elköve- | tőjét olyan büntetéssel kell sújtani, amely megfelelően szolgálja a társadalom védelmét és alkalmas arra, hogy másokat is visszatartson a bűncselekmények elkövetésétől. A törvény szigorát kell alkalmazni az államellenes, az életellenes és a társadalom egyéb alapvető érdekét sértő, vagy veszélyeztető különösen súlyos, szándékos bűntett elkövetőivel, valamint azokkal a veszélyes bűnözőkkel szemben, akik konokul szembehelyezkednek a törvényekkel és a társadalmi együttélés szabályaival. Szigorúan kell büntetni azokat, akik munkakerülő, alkoholista életmódjukból, harácsoló vagy élősdi szemléletükből fakadóan követnek el bűncselekményt. Ugyanígy kell eljárni a visszaeső bűnözőkkel szemben. Azoknak pedig, akik először követnek el bűncselekményt, s magatartásuk korábban nem volt kifogásolható, ha a bűncselekmény súlya és bűnösségi foka csekély, figyelmeztetéssel is befejezhetik ügyét. Ha bírósági eljárásra kerül sor. az ilyen el- ‘ követőkkel szemben általában megfelelő súlyú pénzbüntetést, javítq-nevelő munkát, avagy olyan szabadságvesztést kell kiszabni, melynek végrehajtását próbaidőre felfüggesztik. Fokozott szigorral kell eljárni azokkal szemben, akik vagyoni haszonszerzés céljából követnek el bűncselekményt. Az elért nyereséget vagy jogtalan vagyoni előnyt büntetéssel, intézkedéssel, illetőleg kártérítésre kötelezéssel kell elvonni. Az ilyen határozatok végrehajtásának feltételeit már a nyomozás során kell biztosítani. A jogpolitikai irányelv figyelembe veszi azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy társadalmunk megteremtette a bűnözés csökkenésének, illetve megelőzésének reális lehetőségét. Eredmény azonban csak akkor érhető el, ha nemcsak a jogalkalmazó szervek, hanem az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek is részt vállalnak ebből a fontos társadalmi feladatból. Különösen a megelőzés terén tehetnek sokat. Éppen ez indokolja, hogy a nyomozó-, az igazságszolgáltató szervek, valamint a vállalatok, intézmények között a mainál szorosabb kapcsolat jöjjön létre. S. J. Máskor is . .. ■ ■ Idős bácsi kereste fel hétfőn s délelőtt szerkesztőségünket. Ne- \ héz lélegzettel, megfáradt lába- ! ival „mászta meg” a három ; emeletet. A fordulóknál kicsit S kifújta magát, majd félénken \ kopogtatott a szerkesztőségi Iro- ; da nyitott ajtaján: beléphet-e? | Nem tévedés, az „Iroda” szót ; szándékosan írtuk nagy kezdő- - betűvel. Ugyanis a 76 éves idős ; Kaszna György emlékezetében ; még így él ennek a kifejezés- ; nek a tartalma, a nagybetűs Iro- ! dáé, ahová neki tilos a belépés. S Mert idős Kaszna György volt : a hétfő délelőtti idős látogató, ; aki azért szánta rá magát a há- » rom emelet megmászására, hogy S elmondja nekünk, mennyire jól- i esett a muronyi Lenin Tsz nyug- * díjasainak a tsz-vezetőség va- ■ sárnapi meghívása. Autóbusszal S vitték őket a pecei kultúrott- S honba, ismertették velük a gaz- s daság eredményeit úttörők ad- ■ tak műsort tiszteletükre, majd \ finom ebéd következett. ; Kedves Kaszna bácsi! Látja, i teljesítjük kérését, továbbítjuk | köszönetét a jól sikerült vasár- 5 napért, és egyúttal jó egészsé- S get kívánunk ezutáni nyugdíjas i éveire. Bátran keressen fel min- : két máskor is a kisbetűvel írott ; irodánkban, ahol mindig szí- * vesen fogadjuk. v. z. : ■ IB**BSSe»SBBBBBBSSBeBSBSB"9«B«BeBaBBH«8Bsa*SB« Köröstáj-ankét Tótkomlóson Ma, kedden délelőtt tíz órakor kezdődik Tótkomlóson lapunk kulturális mellékletének ankétja dr. Szudy Gézának a Köröstájban megjelent szépirodalmi alkotások munkás- és parasztábrázolását elemző, s dr. Papp Jánosnak, a melléklet illusztrációról szóló vitaindítójával. Délután az ankét résztvevői megkoszorúzzák Jankó János emléktábláját a magyar politikai karikatúra klasszikusának szülőházán, meglátogatják a szlovák tájházat, Koppány János néprajzi magángyűjteményét. Délután 5 órakor az ifjúsági házban reprodukciós kiállítást nyit Jankó János műveiből Sass Ervin, a Népújság művelődéspolitikai rovatának vezetője. A program befejezéseként Szokolay Sándor festőművész műtermébe látogatnak az ankét résztvevői, ahol a házigazdát és Mihalik József rézdomborítót Vollmuth Frigyes grafikusrajztanár mutatja be. iBBBaaaaaaasBese»asBaaeeB*cr Több oldalkocsi A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregység^ elsősorban motorkeréknár-oldalkocslkat és kOlönb'zö rendeltetésű konténereket gyárt. A szocialista brigádot kezdeményezésére a keresett oldalkocsikbó! idén ezer darabot készítenek terven felük (MTI Fotó — K£») Nyugdíjasok Á családi szeretetet nem pótolja semmi ÖRVENDETES, hogy immár jó néhány esztendeje a legkülönbözőbb politikai és társadalmi szervezetek tanácskozásain vitatéma lett a munkából kiöregedett, 60 éven félüli korosztály helyzete. Az öntevékeny figyelem e sok irányú, összefutó koncentrálódása nem véletlen: az idős korúak életének alakulása, gondjainak megoldása egyre fontosabb társadalmi kérdésünkké válik. Célunk : társadalmi összefogást hirdetni e gondok orvoslására és bebizonyítani, hogy nem eseti. jótékonysági kötelezettségek vállalásáról, hanem a népesség egy jelentős rétege problémáinak mego’dásáról van szó. Szocialista rendszerünk a lakosság korábban legbizonytalanabb körülmények között élő rétegéért, az öregekért tette talán a legtöbbet. A felszabadulás előtt csak szűk körre korlátozódott a társadalombiztosítás és a 60 éven felüli népesség elenyésző kisebbsége részesült akár szűkös megélhetést biztosító nyugdíjban is; a szociális gondoskodást e’sősorban az öregek javára kezdeményezett jótékonysági gyűjtések jelentették. 1945, méginkább 1948 után, de különösen az utóbbi néhány évben gyökeres szociálpolitikai fordulat következett. A társadalombiztosítás kiterjesztése az egész lakosságra érthetően elsősorban az idősebbek életkörülményeit javította, pénzértékben felbecsülhetetlenül. AZ INGYENES orvosi ellátás biztosításával milliárdos terheket vállalt az állam és — nem utolsósorban az általános élet- körülménye'- javulása mellett — éppen e gondoskodásnak az eredménye: a népességen be- .’ül mindinkább növekszik a hatvan éven felüliek aránya. Ma háromszor annyi nyugdíjas él hazánkban, mint tíz esztendővel ezelőtt: egymillió 617 ezren vannak. Évi tizennyolc- milliárd forint nyugdíjat folyósítanak számúkra. Az öreggondozásnak azonban más formál is érvényesülnek ma már: a napközi otthonok. nyugdíjasklubok. szociális otthonok, sok helyütt külön kórházi osztályokat tartanak fenn számukra. A nyugdíjasok problémáinak előtérbe kerülése elsősorban demográfiai változásokkal magyarázható: az orvostudomány fejlődése és az életszínvonal emelkedése következtében húsz esztendő alatt csaknem 60 százalékkal növekedett a népességen belül a hatvan éven felüli lakosság száma; a tudósok számításai szerint 1981-ben kétmillió 60 évnél idősebb ember él majd hazánkban. E számítás mellett érvelnek a legutóbbi népszámlálási adatok is: a hatvanéves és az ennél idősebb lakosság 1967-ben a népesség 16,1 százalékát alkotta. Szociológusaink szerint e folyamat tovább gyorsul, arányuk 1975-ben már eléri a 18.5 százalékot. Évente legalább 50 ezerrel több nyugdíjassal kell számolni. AZ El,MÚLT két és fél esztendőben több nagy jelentősé- gű kormányhatározat, jogszabály, végrehajtási rendelkezés látott napvilágot, amelynek alapvető célja az idős emberekről való fokozott gondoskodás. Az Alkotmány módosítása során a betegség és a munkaképtelenség esetére az öregek anyagi ellátását állampolgári joggá tették. Az ugyancsak múlt évi 2015-ös kormányhatározat lehetőséget adott arra, hogy meggyorsítsák a gondozást biztosító intézményrendszer fejlesztését. A nyugdíjakhoz hasonlóan 1971-től egy kormányrendelet alapján a szociális juttatásokat is évi 2 százalékkal emelték. Két és fél év alatt a szociális ellátásban ré_ l/ür m ^ dû--3úQ j emelkedett, az egészségügyi tárca költségvetéséből 180 ezren részesülnek rendszeres ilyen juttatásban. Bevezették a házi szociális gondozást. Az öregek napközi otthonainak száma 115-tel, vagyis 480_ra emelkedett, s ezekben 12 ezer 700_an tölthetik idejüket kulturált, kellemes körülmények között. Az Egészségügyi Minisztérium évente 700 millió forintot fordít, a magukra rpar^dt idős emberek gondozására. A széles körű nyugdíjrendszer megteremtése társadalmi méretekben is vitathatatlan, jelentős előrelépést jelentett, de gondok ma is akadnak. Sok nyugellátásban és járadékban részesülő idős ember 500 forintnál kevesebbet kap havonta — önálló jövedelmük meg sem közelíti a létminimumot. Elsősorban ilyen okokból részesítenek több tízezer hatvan évnél ide . sebb embert rendkívüli szociális segélyben. Az utóbbi években mindinkább növekszik a havonta ezer forintnál magasabb nyugellátásban részesülők aránya és nem is túlzottan sokára e korosztály többsége már ilyen anyagi háttér mellett jelentkezik sajátos gondjaival. A probléma lényege ugyanis, hogy sókszor az ezer — vagy olykor a kétezerforintos nyugdíj sem oldja meg az öregkorral járó hosszas betegeskedést, a gyakori magára maradottságot, a magatehetetlenséget. S e pontnál következik egy ugyancsak sajnos általánosítható tapasztalat: a családi gondoskodás megtagadása. AZ ÄLLAM erejéhez mérten, sőt valósabb, ha kimondjuk : jelenleg teljesítőképessége felső határán nyújt segítő kezet a támogatásra va'óban rászoruló idős embereknek, a legközvetlenebb hozzátartozóik azonban sokszor szenvtelenül elfordulnak tőlük. Tudjuk, hogy az öregek gondozása gyakran súlyos terheket ró a családokra: a fiatalok dolgoznak és többségük csak nagy nehézségek legyűrése árán tudja megoldani idős hozzátartozóik ellátását napközben. Előfordul, hogy az idős szülők «’tartása egzisztenciális zavarokat is okoz gyermekeiknek, napjainkban mégsincs jobb és tisztességesebb megoldás a családon belüli gondoskodásnál. A fiataloknak ezt a természetes felelősségét idős hozzátartozóik iránt esetenként a sajtó is számon- kérte, a jövőben még inkább kötelességünk nekünk és a különböző állami szerveknek, elsősorban a tanácsoknak megkövetelniük. Mindezt annak «’lenére állítjuk, hogy jól ismerjük azokat a társadalmi változásokat, amelyeknek az elmúlt több, mint negyedszázad alatt részesei voltunk : az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése családok százezreinek életkörülményeit változtatta meg; e’sősorban a több generációs családok hagyományos együttélése szűnt meg. Ezt a folyamatot csak erősítette a lakáshelyzet; a falun élő ifjúság városokba való vándorlása; a nők széles körű munkavállalása. Mégis, ahol erre csupán a legkisebb lehetőség kíná’ko- zik. ott a családi gondoskodást kell szorgalmaznunk — a közvetlen hozzátartozók törődését, az idősebb koriban fokozottabban igényelt szeretetet nem pótolhatja a legmagasabb állami segély, de egvetlen jótékonysági intézmény sem. Az ember szá- znára a legszűkebb közösséget a csalid ie'enti. AZ ÜREGEK, a nyugdíjasok és a család közti összekötő szál sokszor elvékonyodfk, néhol él is szakad. Ezt a szálat kell erősebbre fonni abban a tudatban, hogy mi is, akik fiatalok vagyunk. mindannyian boldog és meghitt óregsé'rry» vágvunik. Sirass Sándor
