Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
Beszélik, hogy nagy varázslat volt Karácsonyi díszek, kotyogó kávéfőző, hőszabályozós vasaló Utólag most már bevallhatom, hogy egy ideig eléggé kényelmetlenül éreztem magamat. Bármerre jártam és bárkivel beszéltem, előbb vagy utóbb, de inkább előbb szóba került valami nagy varázslat, amiről nekem fogalmam sem volt, csak álltam és hallgattam, mint a sülthal. Egy idő után világossá vált előttem, hogy a többi ember, ha arról a bizonyos varázslatról esik szó, félmondatokból is megérti egymást, miközben én értetlenül hegyezem a fülem. Öngyötrő vívódásaim azzal kezdődtek, hogy az egyik reggel, miközben gyanútlanul szorongtam az autóbuszon, közvetlen közelemben két férfi párbeszédbe bonyolódott. Arról vitatkoztak, hogy el lehet-e hinni az ilyesmit, van-e tudományos alapja, vagy egyszerű, de ügyes humbug az egész. A társalgásra eleinte nem is nagyon figyeltem, arra gondoltam, hogy a hit vagy nem hit bizonyára ennek a két embernek a magánügye. Kiderült azonban, hogy nem az. mert mások beleszóltak a vitába. Egy hölgy állást foglalt amellett, hogy igenis el kell hinni, mert ő is ismer egy illetőt, aki szintén képes az ilyesmire, olyan szeme van, mint a gülünek, megbabonáz mindenkit, akire csak ránéz. Egy másik nő gúnyosan mosolygott és közölte, hogy a vak is láthatta, miszerint meg volt kártyázva az egész, a varázsló több tucat ember közül választotta ki azt a néhányat, akit aztán elvarázsolt, s ezek nyilvánvalóan profik voltak. Erre többen is helyeseltek, mások viszont makacsul erősxtgették, hogy vannak kivételes adottságú emberek, akik képesek akaratukat másokra rákényszeríteni. A sok „de igen, de nem” úgy röpködött a levegőben, hogy a negyedik megállónál már egészen furcsán éreztem magam, mint a gyerek, aki belehallgat a felnőtték intim beszélgetésébe, holott még nincs túl a szexuális felvilágosításon. A presszóban, ahol sok éve minden reggel megiszom a szokásos reggeli duplámat, s eddig csak az volt a probléma, hogy hol gyenge, hol pedig még gyengébb kávét tettek elém, mert törzsvendég lévén már nem érezték szükségét annak, hogy megnyerjenek s odaszoktassanak, most egyszerre csodálatos dolgok történtek. A kávéfőzőnő szintén a varázslat hihetőségéről bocsátkozott élénk eszmecserébe a többi vendéggel, kijelentette, hogy az ember manapság már a saját szemének sem hihet, s feltehetőleg szórakozottságában olyan méregerős duplával lepett meg amitől majdnem lefordultam a székről. Ráadásul az együk vendég kifejtette, hogy épeszű nő a nyilvánosság előtt önszántából nem veszi le ruhadarabjait, mire mindenki mindentudó képpel bólogatott. Kábán szé- delegtem kifelé és az utcán gyorsan megvettem a reggeli lapot, hátha abban van valami, s amint éppen böngésztem az oldalakat, az újságárus minden bevezetés nélkül megkérdezte, mi a véleményem arról, hogyha valakivel elhitetik, miszerint a Szaharában van, de nem ott van és attól függetlenül is melege lehet? Azt feleltem, hogy természetesen, igen, persze, és vissza se nézve tovább- álltam, mert éreztem, hogy tekintetem most már kifejezetten zavaros lehet. Azon már nem is csodálkoztam, hogy munkahelyem felbolygatott méhkashoz hasonlított, a folyosón csoportosan tárgyalták a nagy varázslatot. Valaki éppen azt fejtegette, hogy a hipnózissal nemcsak gyógyítani, hanem visszaélni is lehet. Így például micsoda merénylet volna, ha a televízióban megjelenne a gülüszemű varázsló, hipnotikus álmot bocsátana a nézőkre és utasítást adna arra, hogy mostantól kezdve pedig kivétel nélkül mindenki teljes erőbedobással dolgozzon. Mások vitatták ennek a sikerét és emlékeztettek arra, hogy a varázsló minden esetben felszólította médiumait, hogy ne gondoljanak másra. Nálunk viszont az emberek, ha mondanak nekik valamit, rendszerint eleve másra gondolnak. Végre akadt egy jótét lélek, aki miután már a zavarodás határán álltam, megszánt es felvilágosított arról, hogy mindenki egy televíziós műsorról beszél, a varázsfesztiválról, amelyet a párizsi Olympia színpadáról közvetítettek, s amelyben egy kivételesen ügyes hipnotizőr különféle szemfényvesztő mutatványokkal ejtette ámulatba a közönséget. S megkérdezte. hogy hiszek-e az ilyesmiben, valamint véleményem szerint elképzelhető-e hipnotikus álombaejtés televízión keresztül. Némi töprengés után igennel feleltem. Most már emlé- < keztem ugyanis, hogy azon a ; bizonyos estén egy magyar tévéjátékot néztem éppen, amely közvetlenül megelőzte a párizsi fesztiválközvetítést. S lehet, hogy én különösen érzékeny médium vagyok, mert már a magyar tévéjáték hatására egészséges álomba merültem. Azóta tudom, hogy ez bizonyára hipnotikus álom volt, s eszerint varázslók dolgában nem szorulunk tőkés behozatalra. Arkus József Költözik a Tretyakov képtár A moszkvai Tretyakov képtár, az orosz képzőművészet alkotá- ' sainak legrégibb gyűjteménye kinőtte jelenlegi épületét, amelyet 1901-ben kapott. Új, kétemeletes palotát építenek számára a Moszkva folyó partján, nem messze a régitől. Alig valamivel lesz kisebb a párizsi Louvre-nál és a leningrádi Er- mitázsnál. Egyszerre kilencezer látogató fér majd el benne. Parkkal veszik körül, amelyben építészeti műemlék-töredékeket és szobrokat állítanak tel. 4 gmJŒŒSS 1973. NOVEMBER JL, A kutatók dolgozószobai, a rés- : taurátorműhelyek és egy könyv- 5 tár a földszinten kapnak helyet. ; Ugyanitt lesz az árverési csar- ! nők is. A kiállítótermeket, ame- : lyeknek megvilágítására nagy : gondot fordítanak, az emeletek- ; re helyezik. A látogatók több mint két ki- ; lométert tehetnek meg majd ké- ! pék között. A legnagyobb ter- : mekből nagyszerű kilátás nyílik : a Moszkva folyóra. Nagy gondot fordítanak a ké- ■ pék védelmére. Különleges lég- jj kondicionáló rendszert, porelszí- ; vó berendezéseket és riasztóhá- » lózatot szerelnek fel. A legrégibb képekből igen sok jj marad az eredeti épületben, : amely maga is megérdemli, hogy ! megcsodálják. : Új termékekkel jelentkezik a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet Megyénk legnagyobb ipari szövetkezete, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet — amely másfélezer tagot foglalkoztat — évente csaknem negyedmil- liárd forint értéket termel. A Megyei Egészségnevelési Csoport rendezésében október j 30-án rendkívüli és nyilvános klubfoglalkozást tartottak Bé_ késcsabán a fogyókúrázók. E foglalkozásra a Magyar Televízió stábja, élén Fehér Klára írónővel, a TV fogyókúrázók klubjának vezetőjével és Kárpáti György rendezővel is ellátogatott. A találkozásról, a csabai klub munkájáról film ké. szült. Fehér Klára írónőt régi ismerősként, sok szeretettel és örömmel fogadták a csabaiak. Percek alatt feloldódott a televíziófelvételből adódó izgalom, feszültség, s ez a kiváló írónőnek köszönhető, aki kedves szavaival, mosolyával humorával közvetlen hangulatot teremtett. Ezúttal tv-riporter- ként is bemutatkozott, s percek alatt kiderült, ilyen minőségben szintén otthonosan mozog a kameráig előtt. A tv részéről a választás azért esett Békéscsabára, mert itt már a tv-klub előtt a MENCS szervezésében működött a fogyókúrázók klubja, s a szervezői ez idő alatt jó tapasztalatokat szereztek és módszereket vezettek be. A munka a pósteleki torna- parkkal kezdődött, s folytatódott az Amolett-programrhal a csabai strandon, melyről lapunkban részletesen beszámoltunk annak idején. Az eredmények hatására a MENCS és a Vöröskereszt együttműködése révén a megyében egymás után Fennállása óta arról híres, hogy a lakosság érdekeit a legmesz- szebbmenőkig figyelembe veszi. Igyekszik újabbnál újabb termékeket előállítani. Ennek köszönhető egyebek között, hogy alakultak az új klubok, óz Ferenc, a Vöröskereszt megyei titkára elmondotta, hogy jelenleg 18 klub működik a me- | gyében, melynek tagjai rendszeresen nézik a tv hasonló adásait, előadásokat hallgatnak az egészséges táplálkozásiról, s j egyéb foglalkozásokon veszne^ ! részt. Dr. König János, a MENCS vezetője a csabaiak eredményeiről elmondta, hogy | bevezették a kondicionáló tornát is. s a MENCS kiadványaiban étrendi tanácsokat, recepteket, kalóriatábláziatokat közölnék. Fehér Klára írónő a TV-klub munkájáról elmondotta, hogy az érdeklődés várakozáson felüli. A megalakulás óta a klub tagjai átlagosan 4 kilót fogytak, g már ez az eredmény is érdeklődést vált ki nem szólva a tudományos előadásokról. Több száz levelet is kaptak, s ezek hasznos tapasztalatokat, tanácsokat, recepteket, ötleteket tartalmaznak. Az országban már sok követőjük akadt. A nagy érdeklődés azt bizonyítja, helyes volt a műsor szervezése, mert a mozgalom felhívja a figyelmet a jelenlegi táplálkozás helytelenségére, s népszerűsíti a mozgás szükségességét, a modem étkezést. A békéscsabai klub munkájáról készült filmet november végén láthatjuk majd a televízióban. hazánkban kizárólagos termelési jogot kapott a villanyvasaló, a, kézi méghajtásos húsdaráló gyártására, s itt készül legnagyobb választékban a különböző típusú villanylámpa. A jó hírű szövetkezet karácsonyra új termékkel kedveskedik elsősorban a hazai lakosságnak. Magyarországon elsőnek itt gyártanak Bim-bam csengőt, amit eddig importból vásárolhatott a lakosság. A kotyogó kávéfőzőcsalád új taggal gyarapszik. Porcelánbetétes kávéfőző készül, aminek előnye: még zamatosabb, finomabb kávét főz. Esztétikailag szebb az idősebb „testvéreinél”. I Ugyancsak újdonság lesz a teflon bevonatú hőfokszabályozós villanyvasaló. Nagy előnye lesz: bármilyen műanyag vasalására alkalmas. Nem ragad a vasalóhoz a textília, sok bosz- szúságtól kíméli meg a háziasz- szonyokat. Ami nagyon fontos: árban alig különbözik a jelenleg forgalomban levő hő- foíkszabályozós vasalóktól. Az új termékeik gyártása piackutató jellegű. Ha a fogyasztóközönség kedvezően fogadja, az elkövetkező években még nagyobb tömegben állítja elő a szövetkezet. Egyébként darálóból, vasalóból mintegy 200—200 ezer darab az éves termelés. A helyi lakosság nagy örömére még egy meglepetéssel szolgál a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet: 1972-ben csatlakozott hozzájuk a szarvasi Építőipari Szövetkezet. A negyed század alatt jól kialakult munka- szervezést, fegyelmet az új részlegben is sikerült kialakítani. Igv 1973-ban összesen 44 KISZ- lakást adnak át a boldog tulajdonosoknak. Még azok a lakások is átadásra kerülnek december 31-ig, amelyeket év elején alapoztak. Az átfutási időt sikerült alaposan lerövidíteni. —Ary— bennünket. Knézich egyike azoknak a lázadó vezéreknek, akiknek személyes bátorsága a mi oldalunkon is közismert volt. Egyetlen tábornokunk se vágyott szembekerülni dandárjával. S hogy miért nem, arra megfelel ama útvonal, amelyről csak lesütött szemmel beszélhetünk: Isaszeg, Vác. Nagysalló, Komárom, vagyis az o’y sokszor emlegetett, s minden bizonnyal ezután is gyakran szóba kerülő tavaszi hadjárat útvonala. Knézich Károly számára ez az itvonai egyebek között annyit jelentett, hogy kiérdemelte a tábornoki rendfokozatot. Természetesen részt vett Budavár ostromában is, méghozzá északról, ahol a legszívósabban védekeztünk. Itt sem térhettünk ki leckéje elől. Mindeddig egyetlen csatát sem veszített. Érthető, ha Damjanich balesete után őt bízták meg a hetedik hadtest parancsnokságává’. Három hadosztály birtokában még egyszer megmutatta, hova nőtt fel nem egészen alaptalanul a tavalyi zászlóalj- parancsnok. A szőnyi csatában, ahol a magyarok részéről Görgey volt a fővezér, súlyos csapásokat mért ránk Knézich hadteste. Pedig akkor bizonyosak voltunk afelől, hogy ezzel a szőnyi mérkőzéssel pontot teszünk a háborúra. Hiába szólt mellettünk a nagy túlerő, Görgey kicsavarta kezünkből a győzelmet olyan vezértársai segítségével, mint ami’yen Knézich Károly volt. De a szőnyi sikert nem tud~ Kasnyik Judit 1 Gerencsér Miklós ARADI 22. Ekkor már ezredes volt és Damjanich János hadtestébe tartozott. Ezek a katonák annyit szenvedtek 1848 nyarától, 1849 kora tavaszáig, annyiszor aludtak éüen-szomjan a hó tetején, annyiszor riasztották fel őket álmukból, ha végre fedél alá húzódhattak, hogy aki átvészelte ezeket a megpróbáltatásokat, azzal nem volt jó szembekerülni a szolnoki ütközetben. Ilyen katona volt Knézich Károly is, ilyen volt egész dandásja. Csak ilyen, a farkasok szívósságára kényszerített férfiak lephette! meg bennünket biztosnak biti helyőrségünkben, a Tisza végte len árterei felől, az üresnek K* puszta mélységed felől. Amíg mi Szolnok fálaii között megtanultunk melegedni, addig önkéntelenül is hozzásegítettük ezeket az embereket, hogy megtanuljanak kitelelni olyan körülmények között, amelyek egyenlőek a biztos pusztulással a mi fogalmaink szerint. Egész ezredekkel esett meg, hogy 1848-49 telén egyetlen éjszakát sem töltöttek fedél alatt. Ilyen katonákkal rántott ránk Szolnoknál Knézich Károly. Csoda-e, ha megvert bennünket, a télen át melegedőket? NAPLÓ Ez a csontos arcú. fekete szakállas, sötét bőrű parancsnok, akit soha nem ragadott el a harctéri egzaltáöó mámora, úgy tudott járni-kelni a golyózáporban, mint mások a szemerkélő esőben. Tévedés azt hinni, hogy a rohamot 'fogadókat a heves, ideges kiáltozás rémíti meg a legjobban. Nem. Félelmetesebb, ha a rohamozó úgy tesz, mintha képtelenség lenne őt eltalálni. Mintha nem is lőnének rá. Mintha minden feléje célzott puska csütörtököt mondana, ha ró akarnák sütni. Ilyen lélekjelenléttel söpörte el Knézich Károly a mieinket a Tápió hiújáról a tápióbicsked ütközetben. Megint mi voltunk fölényben, akárcsak Szolnoknál. Megint md védekeztünk, ebhez pedig a támadókénál jóval kevesebb erő is elegendő. És akkor a hídra lépett Knézich a roham élén. Hiáha ontottak rá kartácsot, sortüzet, kiszórt bennünket állásainkból. A sors szeszélye, hogy honfitársait, a hoirvát granicsá- rokat szégyenítette meg. Rájuk is mordult: „Hé, határőrök, messze ide Horvátország! Visz- sza szépen! Arra, arra!” Nekünk, osztrákoknak nem mondott ilyeneket. Csak űzött A fogyókúrázók klubjának vendége Fehér Klára írónő
