Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

Beszélik, hogy nagy varázslat volt Karácsonyi díszek, kotyogó kávéfőző, hőszabályozós vasaló Utólag most már bevallha­tom, hogy egy ideig eléggé kényelmetlenül éreztem maga­mat. Bármerre jártam és bár­kivel beszéltem, előbb vagy utóbb, de inkább előbb szóba került valami nagy varázslat, amiről nekem fogalmam sem volt, csak álltam és hallgattam, mint a sülthal. Egy idő után világossá vált előttem, hogy a többi ember, ha arról a bizo­nyos varázslatról esik szó, fél­mondatokból is megérti egy­mást, miközben én értetlenül hegyezem a fülem. Öngyötrő vívódásaim azzal kezdődtek, hogy az egyik reg­gel, miközben gyanútlanul szo­rongtam az autóbuszon, köz­vetlen közelemben két férfi párbeszédbe bonyolódott. Arról vitatkoztak, hogy el lehet-e hinni az ilyesmit, van-e tudo­mányos alapja, vagy egyszerű, de ügyes humbug az egész. A társalgásra eleinte nem is na­gyon figyeltem, arra gondol­tam, hogy a hit vagy nem hit bizonyára ennek a két ember­nek a magánügye. Kiderült azonban, hogy nem az. mert mások beleszóltak a vitába. Egy hölgy állást foglalt amel­lett, hogy igenis el kell hin­ni, mert ő is ismer egy ille­tőt, aki szintén képes az ilyes­mire, olyan szeme van, mint a gülünek, megbabonáz min­denkit, akire csak ránéz. Egy másik nő gúnyosan mosoly­gott és közölte, hogy a vak is láthatta, miszerint meg volt kártyázva az egész, a varázsló több tucat ember közül válasz­totta ki azt a néhányat, akit aztán elvarázsolt, s ezek nyil­vánvalóan profik voltak. Erre többen is helyeseltek, mások viszont makacsul erősxtgették, hogy vannak kivételes adottsá­gú emberek, akik képesek aka­ratukat másokra rákényszeríte­ni. A sok „de igen, de nem” úgy röpködött a levegőben, hogy a negyedik megállónál már egé­szen furcsán éreztem magam, mint a gyerek, aki belehallgat a felnőtték intim beszélgetésé­be, holott még nincs túl a szexuális felvilágosításon. A presszóban, ahol sok éve minden reggel megiszom a szo­kásos reggeli duplámat, s ed­dig csak az volt a probléma, hogy hol gyenge, hol pedig még gyengébb kávét tettek elém, mert törzsvendég lévén már nem érezték szükségét an­nak, hogy megnyerjenek s odaszoktassanak, most egyszer­re csodálatos dolgok történtek. A kávéfőzőnő szintén a varázs­lat hihetőségéről bocsátkozott élénk eszmecserébe a többi vendéggel, kijelentette, hogy az ember manapság már a saját szemének sem hihet, s feltehe­tőleg szórakozottságában olyan méregerős duplával lepett meg amitől majdnem lefordultam a székről. Ráadásul az együk ven­dég kifejtette, hogy épeszű nő a nyilvánosság előtt önszántá­ból nem veszi le ruhadarabja­it, mire mindenki mindentudó képpel bólogatott. Kábán szé- delegtem kifelé és az utcán gyorsan megvettem a reggeli la­pot, hátha abban van valami, s amint éppen böngésztem az oldalakat, az újságárus minden bevezetés nélkül megkérdezte, mi a véleményem arról, hogy­ha valakivel elhitetik, misze­rint a Szaharában van, de nem ott van és attól függetlenül is melege lehet? Azt feleltem, hogy természetesen, igen, per­sze, és vissza se nézve tovább- álltam, mert éreztem, hogy te­kintetem most már kifejezet­ten zavaros lehet. Azon már nem is csodálkoz­tam, hogy munkahelyem fel­bolygatott méhkashoz hasonlí­tott, a folyosón csoportosan tár­gyalták a nagy varázslatot. Va­laki éppen azt fejtegette, hogy a hipnózissal nemcsak gyógyí­tani, hanem visszaélni is lehet. Így például micsoda merény­let volna, ha a televízióban megjelenne a gülüszemű va­rázsló, hipnotikus álmot bocsá­tana a nézőkre és utasítást ad­na arra, hogy mostantól kezd­ve pedig kivétel nélkül min­denki teljes erőbedobással dol­gozzon. Mások vitatták ennek a sikerét és emlékeztettek arra, hogy a varázsló minden eset­ben felszólította médiumait, hogy ne gondoljanak másra. Nálunk viszont az emberek, ha mondanak nekik valamit, rend­szerint eleve másra gondol­nak. Végre akadt egy jótét lélek, aki miután már a zavarodás határán álltam, megszánt es fel­világosított arról, hogy min­denki egy televíziós műsorról beszél, a varázsfesztiválról, amelyet a párizsi Olympia szín­padáról közvetítettek, s amely­ben egy kivételesen ügyes hip­notizőr különféle szemfényvesz­tő mutatványokkal ejtette ámu­latba a közönséget. S megkér­dezte. hogy hiszek-e az ilyes­miben, valamint véleményem szerint elképzelhető-e hipnoti­kus álombaejtés televízión ke­resztül. Némi töprengés után igen­nel feleltem. Most már emlé- < keztem ugyanis, hogy azon a ; bizonyos estén egy magyar té­véjátékot néztem éppen, amely közvetlenül megelőzte a pári­zsi fesztiválközvetítést. S lehet, hogy én különösen érzékeny mé­dium vagyok, mert már a ma­gyar tévéjáték hatására egész­séges álomba merültem. Azóta tudom, hogy ez bizonyára hip­notikus álom volt, s eszerint varázslók dolgában nem szoru­lunk tőkés behozatalra. Arkus József Költözik a Tretyakov képtár A moszkvai Tretyakov képtár, az orosz képzőművészet alkotá- ' sainak legrégibb gyűjteménye kinőtte jelenlegi épületét, ame­lyet 1901-ben kapott. Új, két­emeletes palotát építenek szá­mára a Moszkva folyó partján, nem messze a régitől. Alig va­lamivel lesz kisebb a párizsi Louvre-nál és a leningrádi Er- mitázsnál. Egyszerre kilencezer látogató fér majd el benne. Parkkal veszik körül, amely­ben építészeti műemlék-töredé­keket és szobrokat állítanak tel. 4 gmJŒŒSS 1973. NOVEMBER JL, A kutatók dolgozószobai, a rés- : taurátorműhelyek és egy könyv- 5 tár a földszinten kapnak helyet. ; Ugyanitt lesz az árverési csar- ! nők is. A kiállítótermeket, ame- : lyeknek megvilágítására nagy : gondot fordítanak, az emeletek- ; re helyezik. A látogatók több mint két ki- ; lométert tehetnek meg majd ké- ! pék között. A legnagyobb ter- : mekből nagyszerű kilátás nyílik : a Moszkva folyóra. Nagy gondot fordítanak a ké- ■ pék védelmére. Különleges lég- jj kondicionáló rendszert, porelszí- ; vó berendezéseket és riasztóhá- » lózatot szerelnek fel. A legrégibb képekből igen sok jj marad az eredeti épületben, : amely maga is megérdemli, hogy ! megcsodálják. : Új termékekkel jelentkezik a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet Megyénk legnagyobb ipari szövetkezete, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet — amely másfélezer tagot foglalkoztat — évente csaknem negyedmil- liárd forint értéket termel. A Megyei Egészségnevelési Csoport rendezésében október j 30-án rendkívüli és nyilvános klubfoglalkozást tartottak Bé_ késcsabán a fogyókúrázók. E foglalkozásra a Magyar Tele­vízió stábja, élén Fehér Klára írónővel, a TV fogyókúrázók klubjának vezetőjével és Kár­páti György rendezővel is el­látogatott. A találkozásról, a csabai klub munkájáról film ké. szült. Fehér Klára írónőt régi isme­rősként, sok szeretettel és örömmel fogadták a csabaiak. Percek alatt feloldódott a te­levíziófelvételből adódó izga­lom, feszültség, s ez a kiváló írónőnek köszönhető, aki ked­ves szavaival, mosolyával hu­morával közvetlen hangulatot teremtett. Ezúttal tv-riporter- ként is bemutatkozott, s per­cek alatt kiderült, ilyen minő­ségben szintén otthonosan mo­zog a kameráig előtt. A tv ré­széről a választás azért esett Békéscsabára, mert itt már a tv-klub előtt a MENCS szerve­zésében működött a fogyókúrá­zók klubja, s a szervezői ez idő alatt jó tapasztalatokat szerez­tek és módszereket vezettek be. A munka a pósteleki torna- parkkal kezdődött, s folytató­dott az Amolett-programrhal a csabai strandon, melyről la­punkban részletesen beszámol­tunk annak idején. Az eredmé­nyek hatására a MENCS és a Vöröskereszt együttműködése révén a megyében egymás után Fennállása óta arról híres, hogy a lakosság érdekeit a legmesz- szebbmenőkig figyelembe veszi. Igyekszik újabbnál újabb ter­mékeket előállítani. Ennek kö­szönhető egyebek között, hogy alakultak az új klubok, óz Fe­renc, a Vöröskereszt megyei tit­kára elmondotta, hogy jelenleg 18 klub működik a me- | gyében, melynek tagjai rend­szeresen nézik a tv hasonló adásait, előadásokat hallgatnak az egészséges táplálkozásiról, s j egyéb foglalkozásokon veszne^ ! részt. Dr. König János, a MENCS vezetője a csabaiak eredményeiről elmondta, hogy | bevezették a kondicionáló tor­nát is. s a MENCS kiadványa­iban étrendi tanácsokat, recep­teket, kalóriatábláziatokat kö­zölnék. Fehér Klára írónő a TV-klub munkájáról elmondotta, hogy az érdeklődés várakozáson fe­lüli. A megalakulás óta a klub tagjai átlagosan 4 kilót fogy­tak, g már ez az eredmény is érdeklődést vált ki nem szólva a tudományos előadásokról. Több száz levelet is kaptak, s ezek hasznos tapasztalatokat, tanácsokat, recepteket, ötlete­ket tartalmaznak. Az országban már sok követőjük akadt. A nagy érdeklődés azt bizonyítja, helyes volt a műsor szervezése, mert a mozgalom felhívja a fi­gyelmet a jelenlegi táplálkozás helytelenségére, s népszerűsíti a mozgás szükségességét, a mo­dem étkezést. A békéscsabai klub munkájá­ról készült filmet november végén láthatjuk majd a televí­zióban. hazánkban kizárólagos termelé­si jogot kapott a villanyvasaló, a, kézi méghajtásos húsdaráló gyártására, s itt készül legna­gyobb választékban a különböző típusú villanylámpa. A jó hírű szövetkezet kará­csonyra új termékkel kedveske­dik elsősorban a hazai lakos­ságnak. Magyarországon elsőnek itt gyártanak Bim-bam csen­gőt, amit eddig importból vá­sárolhatott a lakosság. A kotyo­gó kávéfőzőcsalád új taggal gyarapszik. Porcelánbetétes kávéfőző készül, aminek elő­nye: még zamatosabb, finomabb kávét főz. Esztétikailag szebb az idősebb „testvéreinél”. I Ugyancsak újdonság lesz a tef­lon bevonatú hőfokszabályozós villanyvasaló. Nagy előnye lesz: bármilyen műanyag vasalására alkalmas. Nem ragad a va­salóhoz a textília, sok bosz- szúságtól kíméli meg a háziasz- szonyokat. Ami nagyon fon­tos: árban alig különbözik a jelenleg forgalomban levő hő- foíkszabályozós vasalóktól. Az új termékeik gyártása pi­ackutató jellegű. Ha a fogyasz­tóközönség kedvezően fogadja, az elkövetkező években még na­gyobb tömegben állítja elő a szövetkezet. Egyébként daráló­ból, vasalóból mintegy 200—200 ezer darab az éves termelés. A helyi lakosság nagy örömé­re még egy meglepetéssel szol­gál a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet: 1972-ben csatlako­zott hozzájuk a szarvasi Építő­ipari Szövetkezet. A negyed szá­zad alatt jól kialakult munka- szervezést, fegyelmet az új rész­legben is sikerült kialakítani. Igv 1973-ban összesen 44 KISZ- lakást adnak át a boldog tulaj­donosoknak. Még azok a laká­sok is átadásra kerülnek de­cember 31-ig, amelyeket év ele­jén alapoztak. Az átfutási időt sikerült alaposan lerövidíteni. —Ary— bennünket. Knézich egyike azoknak a lázadó vezéreknek, akiknek személyes bátorsága a mi oldalunkon is közismert volt. Egyetlen tábornokunk se vá­gyott szembekerülni dandárjá­val. S hogy miért nem, arra megfelel ama útvonal, amelyről csak lesütött szemmel beszélhe­tünk: Isaszeg, Vác. Nagysalló, Komárom, vagyis az o’y sokszor emlegetett, s minden bizonnyal ezután is gyakran szóba kerülő tavaszi hadjárat útvonala. Knézich Károly számára ez az itvonai egyebek között annyit jelentett, hogy kiérdemelte a tábornoki rendfokozatot. Ter­mészetesen részt vett Budavár ostromában is, méghozzá észak­ról, ahol a legszívósabban véde­keztünk. Itt sem térhettünk ki leckéje elől. Mindeddig egyetlen csatát sem veszített. Érthető, ha Dam­janich balesete után őt bízták meg a hetedik hadtest parancs­nokságává’. Három hadosztály birtokában még egyszer megmu­tatta, hova nőtt fel nem egészen alaptalanul a tavalyi zászlóalj- parancsnok. A szőnyi csatában, ahol a magyarok részéről Gör­gey volt a fővezér, súlyos csa­pásokat mért ránk Knézich had­teste. Pedig akkor bizonyosak voltunk afelől, hogy ezzel a szőnyi mérkőzéssel pontot te­szünk a háborúra. Hiába szólt mellettünk a nagy túlerő, Gör­gey kicsavarta kezünkből a győ­zelmet olyan vezértársai segítsé­gével, mint ami’yen Knézich Károly volt. De a szőnyi sikert nem tud~ Kasnyik Judit 1 Gerencsér Miklós ARADI 22. Ekkor már ezredes volt és Damjanich János hadtestébe tar­tozott. Ezek a katonák annyit szenvedtek 1848 nyarától, 1849 kora tavaszáig, annyiszor alud­tak éüen-szomjan a hó tetején, annyiszor riasztották fel őket álmukból, ha végre fedél alá húzódhattak, hogy aki átvészel­te ezeket a megpróbáltatásokat, azzal nem volt jó szembekerül­ni a szolnoki ütközetben. Ilyen katona volt Knézich Károly is, ilyen volt egész dandásja. Csak ilyen, a farkasok szívósságára kényszerített férfiak lephette! meg bennünket biztosnak biti helyőrségünkben, a Tisza végte len árterei felől, az üresnek K* puszta mélységed felől. Amíg mi Szolnok fálaii között megta­nultunk melegedni, addig ön­kéntelenül is hozzásegítettük ezeket az embereket, hogy meg­tanuljanak kitelelni olyan kö­rülmények között, amelyek egyenlőek a biztos pusztulással a mi fogalmaink szerint. Egész ezredekkel esett meg, hogy 1848-49 telén egyetlen éjszakát sem töltöttek fedél alatt. Ilyen katonákkal rántott ránk Szol­noknál Knézich Károly. Csoda-e, ha megvert bennünket, a télen át melegedőket? NAPLÓ Ez a csontos arcú. fekete sza­kállas, sötét bőrű parancsnok, akit soha nem ragadott el a harctéri egzaltáöó mámora, úgy tudott járni-kelni a golyózá­porban, mint mások a szemer­kélő esőben. Tévedés azt hinni, hogy a rohamot 'fogadókat a he­ves, ideges kiáltozás rémíti meg a legjobban. Nem. Félelmetesebb, ha a rohamozó úgy tesz, mint­ha képtelenség lenne őt eltalál­ni. Mintha nem is lőnének rá. Mintha minden feléje célzott puska csütörtököt mondana, ha ró akarnák sütni. Ilyen lélek­jelenléttel söpörte el Knézich Károly a mieinket a Tápió hiú­járól a tápióbicsked ütközetben. Megint mi voltunk fölényben, akárcsak Szolnoknál. Megint md védekeztünk, ebhez pedig a tá­madókénál jóval kevesebb erő is elegendő. És akkor a hídra lépett Knézich a roham élén. Hiáha ontottak rá kartácsot, sortüzet, kiszórt bennünket állá­sainkból. A sors szeszélye, hogy honfitársait, a hoirvát granicsá- rokat szégyenítette meg. Rájuk is mordult: „Hé, határőrök, messze ide Horvátország! Visz- sza szépen! Arra, arra!” Nekünk, osztrákoknak nem mondott ilyeneket. Csak űzött A fogyókúrázók klubjának vendége Fehér Klára írónő

Next

/
Oldalképek
Tartalom