Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

iiMiiiiiiBiiiiinimHiiiiiiiMiiiiiiiiiHHfMimiHiiMiiHafiiniiiftnHimn ; 't§#s«*«c.as»ft a s*5*»«i «ata«» \ 4 * * - * * «-ï -Vé * 'í-5«a^at^ GS—35-ös traktor muzeális értéket képvisel. A 20 éves Ju­bileum keretében emlékeztető nek helyezték alapköre Me- zőberénybcn. Ilyen típusú gépekkel kezdődött az élet a gépál­lomást) kon. SÉ/t inth^ tegnap történt /E/Ê volna a íelszabadu- /» 3 lás A nyugatra me- nel ülők elhajtották az igavonó jósáig nagy részét, a traktorokból, te­herautókból, vontatókból is csak az maradt idehaza, amely ha­dászati célokra nem volt álkal- mas. S jött a földreform. Me­gyénkben 172 ezer hold került 39 ezer család kezébe, olyan emberek birtokába, akiknek a két kezükön kívül más földmű­velő felszerelésűk, berendezésük, eszközük egyáltalán nem volt Nagyon sok helyen még azon az őszön, 1944-ben kapával kever­ték a földbe a búzát, hogy 1945- ben teremjen valami kenyérnek való, A Duna—Tipza közén és a Du­nántúlon még javában folytak a felszabadító harcok, amikor az élet Békésben mái- pez&gett. A gyárak romokban hevertek, a használható gépek nagy része szintén nyugatra került. Éppen ezért az ország gazdasági élete csak nehezen bontakozott, de el­indult, mert a bunkerekből, az óvóhelyekről előjött munkások tíz körmükkel kaparták ki az esztergagépeket, a különböző szerszámgépeket a romok alól. S ahogyan beszívta a tavasz friss levegőjét az ország érezte, hogy milyen nagy feladat előtt áll. Újjá kell mindent építeni ahhoz, hogy a mezőgazdaság gépet, gazdasági felszerelést kap_ jón, mert csak így teremhet bú­za, kukorica, rizs, napraforgó, csakis így juthat az ipari mun­kás sok nélkülözés után élelmi­szerekhez. Az újonnan földhöz juttaxottaik és a kis-, valamint szegénypa­rasztok élete ezekben az évek­ben nem volt olyan egyértelmű, mint szerették volna. A tehe­tősebb gazdák igauzsorája nyom­ta a váltókat, hiszen egyszer- kétszer meg lehetett azt csinálni, hogy -, földet kapával műveljék meg, de huzamosan ez még sem mehetett. Szántani kellett ahhoz, hogy a talaj mélyebb termőréte. geiben is folytatódhasson az élet, betárolódjon a lápanyag és a té­li csapadék, melyen alapul a termelés. Akinek ióva volt, vagy jármos tehene, vagy ökre, élt az BÉKÉS MEGYEL MPUJSAC, 1073. NOVEMBER 7 igauzsora lehetőségével. Egy-egy hold felszántásáért négy-öt mun­kanapot, robotot követelt, Így azután nem volt véletlen, hogy az újonnan földhöz juttatottak, a szegény- és kisparasztok egész tömege a módosabb gazdáknak termelte a jövedelmet Helyen­ként a cselédsors is visszaállt, mert a föld műveléséhez nem volt elegendő a férfiak és nők két karja, munkája, oda más is kellett Vetőmag és olyan gépelt, melÿek az akkori kor követel­ményeinek jól megfeleltek és leg­alább a közepes hozamot búzá­ból, kukoricából, árpából bizto­sították. Mindez a körülmény arra ösz­tönözte az ország vezetését, hogy az újonnan földhöz juttatotta- kon, a szegényparasztokon és a kisparasztokon segítsen. Vala­milyen módon hozzá kellene jut­tatni őket az önálló gazdálko­dáshoz. Ennek egyik feltétele és módja volt a gépállomások szervezése. Amikor az igauzsora virágko­rát élte és a traktortulajdono­sok. akik üzembe tudták helyez­ni gépüket, jól megszedték ma­gukat, mások viszont elszegé­nyedtek, menekültek a földtől, amit éppen az imént kaptak, született meg a határozat a trak-i torok és a cséplőgépek elkob­zására, a gépállomási hálózat szervezésére. Békésben az első gépállomások Ö-kigyóson, a mai Szabadkígyóson és a Békéshez tartozó Tarhoson jöttek létre. Ezt követte azután hónapról hó­napra, évről évre újak létreho­zásával, régiek összevonásával összesen harminc. gykori feljegyzések nin- csenek a gépállomásról. f j Csak az emlékek eleve- ^^ nednek fel 25 év távla­tából azok ajkáról, akik végígélték a kezdet nehézsége­it, örömeit. Mert nehéz volt az az élet, amikor a módos gazda udvarába elmentek és elvitték a traktort, nemegyszer szem­benéztek a halálos fenyegetéssel, agyafúrt módon támadták eze­ket az embereket, a falu több­sége azonban örült, mert né­hány ember talpraesettsége megmentette az iga- és traktor- uzsorától. Az újdonsült gépállomásokon Ford, Cormík, MAVAG és HSCS típusú traktorokat üze­meltettek. Orosházán — itt is 1949-ben alakult meg a gépál­lomás Zámbori Ferenc veze­tő és Benkó Mihály főgépész szervezésével. Az első trakto­rosok Gajdán József, Bakos Im­re, Tarján János, Gyulai József. Komóczd Sándor és Darabos Ja­nos volt Körösladányban ugyancsak eb­ben az esztendőben a Csáky- féle kastély adott szállást a gep_ állomásnak. Bíró József, Szat­mári János, Talpalló Ferenc és Szegedi Sándor nevét őrizte meg az emlékezet az alapítók közül. Dobozon a Wenckheim urada­lom gépműhelyét és környékét vették igénybe gépállomásnak. Békéscsabán a vásártéren, a je­lenlegi Kulich Gyula lakótele­pen állt a városi mázsaház. En­nek a padlásán volt a gépállo­más irodája, a műhely a má­zsaházzal szemközti barakk-sor egyikében állt. Mezőkovácshá- zán ma a Ságvári úti iskola épü­lete őrzi az egykori gépállomás emlékét. Dévaványán a rizshán­toló szomszédságában alakítot­ták ki a központot Sarkadon a Magyar Föld Részvénytársaság kúriáját rendezték be gépállo­másnak. Mezőberényben a Wág- ner-féle téglagyárban ültek ösz_ sze elsőnek a traktorosok, hogy meghányják-vessék hogyan for­málják életüket miként tegye­nek eleget önként vállalt köte­lezettségüknek. Az első traktorok megjelenése falun egyrészt örömet, másrészt kétkedést váltott ki. Az embe­rek jó része kedvezően fogadta a traktorosokat igényt tartott a munkájukra, mások úgy véle­kedtek, hogy ha traktor szántja a barázdát, olaj. és vasízű lesz a kenyér. Ezt a felfogást főleg azok terjesztették, akik elestek az iga uzsoráért járó robottól. Helyenként ez az előítélet olyan erős volt, és annyira hatott az emberekre, hogy a traktoros munkájára nem igen tartottak igényt. Akinek a földjét traktor művelte meg, annak „ búzáját a malomban külön őrölték és amikor először sütöttek belőle kenyeret, többen ízlelték, keres­ték, kutatták benne az olaj és a vas ízét. Miután sehol sem ta­lálták ezt az ízt, a gépek előtt szinte egyik napról a másikra megnyíltak * keskeny nadrág­szíj parcellák és annyi munká­juk lett a traktorosoknak, hogy alig bírtak a végére járni. zabban az időben az ad­—JB minisztrációs munka (y/# nem volt olyan fej- lett mint manapság. A traktorosnak önmagá­nak kellett munkát keresnie, be_ szedni a munkadíjat és elszá­molni a vezetőségnek. Egy-egy traktoron három traktoros ült és egy munkagépkezelő. A gépet éjjel-nappal hajtották. Talán éppen ezért tudtak évente egy- gyel-eggyel teljesíteni 1290—1600 normálholdnak megfelelő talaj­munkát Somogyi Ferenc, aki ebben az esztendőben ünnepli megszakítás nélküli 25 éves munkakapcsolatát a gépállomás, sál Dévaványán, az akkori mun­kakörülményekkel kapcsolatban a következőket említette. — 1948 őszén ahogyan mun­kára jelentkeztem, kaptam egy R—22-es motort. Ezzel mentem szántani. Hogy kinek? Arra már nem emlékszem. Az viszont fri&i sen él emlékezetemben, hogy ne_ kém nem volt váltótársam, hosz- szú időn át egyedül dolgoztam. Volt olyan nap, hogy 16—20 órán át ültem a traktor nyergében. Sokszor annyira rázott a motor, hogy elaludtam, csak a dűlő vé­gén ébredtem fel, amikor a ke­mény dűlőúton a kerék nagyot rázott. Amikor már teljesen el voltam fáradva, leállítottam a traktort és szárkúp tövébe hú­zódtam, ott aludtam. A novem­ber végi és a decemberi éjsza­káik farkasordító hidegét nehe­zen viseltem el, pedig 25 évvel ezelőtt fiatal, élettől duzzadó voltam. Nem is egyszer a járó traktor elé heveredtem le s az Izzó kúp melegében kerestem pi­henő menedéket. Szunyókáltam néhány órát s aztán folytattam a munkát. A hőskorban bizony nehéz élete volt a traktorosnak, mert az étkezése, a pihenése és a tisztálkodási lehetősége nem volt olyan jól szervezett, mint ma­napság. Amikor egy-egy trak­torhoz traktorosbódét is tudtak adni, igen nagy volt az öröm. Ebben lemezkályha ontotta a meleget Egymás fölött két priccset helyeztek el fekvőhely­nek, A bódé peronján volt az üzemanyagtárőló hordó és a szi­vattyú. ' A traktoros szakma akkoriban divatos volt. Divatos volt nem­csak azért, mert a traktoristák jól kerestek, hanem társadal­mi rangot is jelentett a falukö­zösségben. Becsvágyból, de talán inkább az embereken való segí­tőszándékból vállalták a nők is a traktoros életét, a traktoros sorsot. Volt olyan család, nem is egy. ahonnan a férj, a feleség és még valamelyik nagyobb gye­rek is nyergélte a gépet Női traktorosbrigádok is dolgoztak egy-egy állomáson, Békéscsabán, Mezőberényben, Orosházán, Csorváson és máshol. A megyében működő gépál­lomások központi szervezés alapján működtek. Volt egy megyei igazgatóság. Ez Békés­csabán székelt. Alá tartoztak az állomások: Békéscsaba. Csorvás, Orosháza, Nagyszénás, Szarvas, Kondoros. Gyoma. Mezőberény, Békés, Dévaványa, Ecsegfalva, Körösladány, Füzesgyarmat, Bucsa. Vésztő, Sarkad. Nagy- gyanté, Gyula, Gyulavári, Do­Traktorjavito brigád 1955-ből a mezöb erenyi gépállomáson. boz, Szabadkígyós, Kétegyháza, Kunágota, Battonya, Mezőko- vácsháza, Kaszaper, Tótkomlós, Békéssámson és Mezőhegyes. Egy-egy állomás berendezése az akkori állapotoknak megfe­lelően jó voit ma azt monda­nánk, hogy igen szegényes. Leg­több helyen csak egyetlen iroda állt a gépállomást vezető, a bér­elszámoló. az írnok, „ mezőgaz­dász a politikai helyettes és a bri- gádvezetö részére. Itt folyt az élet. A műhelyben lényegében a leg­szükségesebb kovácsszerszámok voltak. Fújtató, kohó, ülő, kala­pács és egy fúrógép. A fújtatót mindenhol kézi erővel hajtottáík. A kalapács mérete másfél kiló­tól 5 kilóig terjedt Az ekevasa­kat kézi ráverésse! élezték. Ko­csis Lajos, a gyomai gépállomás egykori kovácsa mondotta: — Volt olyan nap, hogy 120 ekevasat éleztünk kettesben. Hol én vertem rá, hol a társam. Reg­geltől estig vertük a vasat há­rom és fél-négy kilós kala­páccsal. Nagyon nehéz volt Es­te már csukladozott a lábunk, a karunkat pedig nem éreztük. A gépállomás akkori \ vezetősége úgy javított a helyzetünkön, hogy még egy harmadik dolgo­zót adott mellénk. A munkát úgy szerveztük meg, hogy vál­tottuk egymást a ráverésnéL Egyikőnk fújtatott és melegítet­te a kohóban a vasakat, a má­sik vezette az élezést, a har­madik pedig rávert. Ezzel a szervezéssel már 150—160 eke­vasat éleztünk naponta. Belő­lem a ráverés kihozta a beteg­séget Az ellátásunk sem voit va­lami jó, gyomorfekélyes lettem. Amikor kidőltem a műhelyből s valamennyire felépültem látta az iroda vezetője, hogy kecsesen szép számokat írok. Azt mond­ta, hogy jó leszek írnoknak. Be­kerültem az irodába, azután visszakerültem a raktárba, rám­bízták a gyomai gépállomás anyagkészletének a kezelését, majd elvégeztem egy könyvelői tanfolyamot, s így 1953 óta köny­velek. 1963-tól a megyei igazga­tóság revizoraként dolgoztam, 1968-tól pedig a megyei válla­lat osztályvezetőjeként, -majd a békéscsabai gyáregység főköny­velőiéként látom el feladatom. - z 50-es évek elején na­.. /Ê gyobb beruházások (_/ M valósulnak meg a Bé_ k és megyei gépállo­másokon. Szerelőcsar­nokokat építenek azért, hogy a műhelymunkások ne a szabad­ban és a fedett színek alatt ja­vítsák a gépeket, hanem védett helyen. Ebben az időben már egy-egy esztergapad és elektro­mos árammal működtetett fúró. gép is megtalálható a gépállo­másokon. Ekkor kezd kibonta­kozni a korszerű állomás. Vala­hány helyen traktoros-pihenő­ket alakítanak ki külön a nők, külön a férfiak részére s a köz­ponti épületeket úgy formálják, hogy abban külön irodát kap az igazgató, a főmezőgazdász, a könyvelés, a bérelszámolás. A műhelymunkások a szerelőcsar_ nők egyik szögletében rendez­nek be maguknak öltözőt Több helyen üzemi konyhát hoznak létre és napi egyszeri étkezést biztosítanak. Az ipar az 50-es évek elejétől valósággal ontja a traktorosokat Az államosított Koffer gyárból G—35, és GS—35 izzófejes trak­torokat kapnak a gépállomások. Ezeket fellobogozott utcákon virággal díszítve vezették végig a falun az emberek százainak kí­séretében, sorfala között Ezek már modernebb gépek voltak, »3*®®3s«s9*BMaBBSftHea5S5aaeRS3a«BM*eseoM»MM«*«wai»«aeaaeaaBBeBBSB3«3S3 OBaBBsaaaM»aa*aaa«»»a»aaBMoe55eaBaeaBaaBaaBBaBasBsoa»aaaiaaaasBS®aaaBaaeaa8oa •• WW 0LT0L A MIKRONIG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom