Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

Népünk büszke a megtett útra

(Folytatás az 1. oldalról) szovjet ember áldozta életét, hogy megsemmisítse a történelem legbarbárabb erejét;

— megmentette a második világháborút követően, amikor megtörte az amerikai atommonopóliumot és elhárította az „amerikai évszázad” társadalmi haladást, népek függetlenségét, kultúráját pusztító fenyegetését:

— és megmenti most, amikor kezdeményezéseivel elhárítja a termonukleáris háború rémét és megteremti a világ békéjének

feltételeit.

Október győzelme a béke győzelme. Hála a Szovjetunió létének, a Szovjetunió Kommunista Pártja Brezsnyev elvtárs által meghirdetett békeprogramjának. a szocialista tábor erejének, a mi kontinensünk, Európa, mióta csak írott történelme van, most éli egyik leghosszabb békekorszakát. Hovatovább a világon mindenütt elködösíthetet- lenül nyilvánvaló: a szovjet- éllenesség — békeellenesség.

Tudjuk, hogy a béke még nem minden, de korunkban béke nélkül nincs semmi. A felnőtté vált emberiség éppen a szocialista békepolitika elvi alapján tudja a világ különböző pontjain felhangzó fegyverzajból kihallani: ki védi otthonát, hazáját és ki fenyegeti, bitorolja a mások otthonát, hazáját. Ezért érti népünk politikánkat és tudja:

— miért támogatjuk az értünk is küzdő vietnami testvéreinket tegnap a harcban, ma a békés építőmunkában ;

— miért támogatjuk az arab népek antiimpefialista harcát: hogy az elűzöttek házukba* hazájukba visszatérhessenek, azt megtarthassák, hogy minden nép élhesse a saját, biztonságos életét, hogy szűnjön meg Közel- Keleten is a fenyegetés, a béke veszélyeztetése.

; Jogosan bizakodhatunk, hogy napjainkat és jövőnket egyre kevésbé fogják jellemezni felfellángoló fegyveres konfliktusok. Megkezdődött a békés egymás mellett élés korszaka. Ez együttműködés is, harc is. Együttműködés az egész emberiségért a béke védelmében, a tudományban, a gazdaságban ; de éles harc az ideológiában, verseny a termelésben, a szellem területén, a kultúrában azért, hogy ki tud többet, újat, élni érdemeset adni az emberiségnek és a béke alapján kifejlődő versenyben bizton tudjuk: csak a mi társadalmunk, a szocializmus győz.

Kedves Elvtársak!

Történelmi örökségünk, hogy 1919-ben a magyar proletariátus. a magyar nép elsőként győzött október útján. A haladást és hazát egységben látó forradalmi e'ődeink örökségét, a népet szolgáló kommunisták,, internacionalista hazafiak vitték és viszik tovább. Így forrt és forr elválaszthatatlanul egybe szocializmus és magyarság, hazafiság és internacionalizmus.

Nemcsak történelmi körülményeinket változtatta meg a szocialista forradalom győzelme, nemcsak nagy nemzeti sorskérdéseink megoldását tette lehetővé. de ezzel együtt formál5a szemléletünket, változtatta igényeinket. céljainkat áz élet kisebb és legnagyobb dolgaiban egvaránt.

Ma természetes, ha felháborodunk, amikor a fizikai munkát — vagy ami ma nálunk társadalmi rang: a munkást és a parasztot — lebecsülő nézetekkel — bármilyen elvétve is — találkozunk. A világ egy részén ma is. alig harminc évvel ezelőtt Magyarországon is ez volt a természetes.

Ma joggal nyugtalankodunk, ha néhány, egyetemünkön nem növekszik szocialista igazságérzetünknek megfelelően a munkás- és parasztfiatalok aránya; tegnap maeó+ól értetődő volt. hogy a munkás- és narasztgver- mekeknek nem volt helye a felsőoktatásban.

Ma bosszankodunk, ha a nagyobb társadalmi felelősséget és megbízatást nem mindig a legrátermettebbek kapják. Holott tegnap nem a munka, a tehetség. hanem a tehetősség, a vagyon szabta meg az emberek sorsát, jövőjét. Csak a tegnapot, mát. holnapot egységben nézve látjuk világosan: mi az, amit a szocializmus hozott a világnak és benne a mi népünknek is.

De mit tagadjuk, ma is akad néhány finnyáskodó. József Attila jellemzésével élve „erényes lény, ki csalódni ügyes” , — aki „elvileg egyetért” a szocializmussal, de a gyakorlat próbatevő nehézségeitől csalódottan fordul el. Nem vállalja a „nehéz hűséget”, csak azt sorolgatja: mi mindent nem oldottunk még meg. Nem veszi tudomásul, amit elértünk, amit elért a nép. Mindarra, ami új feladatunkká lett, csak ürügyként hivatkozik, hogy tagadhassa eredményeinket.

Mi magunk mondjuk elsőként, hogy az évszázadokon keresztül felhalmozódott tennivalók sorát mego’dva. még korántsem oldottunk meg mindent. A megtett lépések új feladató, kát hoztak és hoznak:

— A munkásosztály hatalmát — és ez a döntő! — kivívtuk és megvédtük, do még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta minden lehetőséggel;

— igazságos társadalmi rendet teremtettünk, de még sokat kell tenni, hogy az egyes embereket és a közösséget, a közérdeket se érhesse igazságtalanság ;

— szocialista gazdaságot építettünk. de még nem tudjuk

minden előnyét jól kihasználni;

— megrövidítettük a munkaidőt, de még nem tudtuk mindenki számára természetessé tenni a szabad idő eltöltésének embert gazdagító, kulturált formáit;

— megtörtük az egykori uralkodó Osztályok kulturális monopóliumát, de még nem mondhatjuk, hogy művelődésünk mindenütt és mindig szocialista emberhez illő ízléssel, tudással jár;

— demokratikussá tettük oktatási rendszerünket, de még nem szüntettük meg mindenütt az egyenlőtlen feltételeket, hátrányokat;

— rendszerünk biztosítja a jogegyenlőséget a nők számára, de ez nem mindig jelent igazi egyenrangúságot is; nem mindenütt tudtuk még a gyakorlatban elérni, hogy a nők, különösen a kisgyermekes anyák — bár helvzetük az utóbbi időben is javurt — minden társadalmi hátránytól mentesüljenek.

Ez mind igaz. de vak, aki nem látja: a szocializmus győzelme teremtette meg a feltételeket, hogy mindezekkel a kérdésekkel szembenézhessünk és főként, hogy meg is oldhassuk azokat I

Ugyanakkor ma is időszerű az. amit Lenin 1921-ben mondott a forradalom győzelmét követő építőmunka lebecsülői- ről: akinek ez a munka „una1- mas”, „nem érdekes”, „érthetetlen”, aki az orrát fintorgatja vagy pánikba esik vagy megré- szegülve „a régi lendület’”, a „régi lelkesedés” stb. hiányáról szaval, azt jobb „felmenteni a munkától” és irattárba tenni, hogy ne „árthasson”.

Ma a forradalmi magatartás követelménye: nem álforradalmi frázisokra, nem is öntelt megelégedésre van szükség, hanem az építőmunka ál'andó. szívós, mindennapi folytatására.

Ezért is elutasítjuk a forradalomnak ártó. az imperialisták kezére játszó álforradalmi hangoskodást, jelentkezzék az Távol-Keleten vagy bárhol, elutasítjuk a nacionalizmust, a nemzeti gyűlölködést, jelentkezzék az akárhol és bármilyen jelmezben, visszautasítíuk, mint az internacionalista összefogást és a szocialista nemzeti egységet megbontó kártevést.

Kölcsey Ferenc tollán 150 esztendeje született meg a Himnusz. Másfél évszázada mondjuk: „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. De csak a mi társadalmunkban mondhatjuk először őszintén és hitelesen, hogy annyi balsors után lezártuk a múltat és nem félünk a jövendőtől. Ez az e'ső olyan korszak, a/mikor egész népünkben feltámadott a valóságon alapuló vágy a ..tudatosan megszerkesztett jövő” iránt. Az ország a népé. E népnek sohasem volt térkép e táj. de a szocialista Magyarországon nyeri el ez a szép kifejezés „édes haza” a maga valóságos és teljes értelmét, mert a nép ma nemcsak tanúja, hanem alaki- j tója is jövőjének.

Büszkén néz népünk a megtett útra. a szocialista építésben elért eredményeire. De október a soha meg nem e'égedés ünnepe is. Mi nem mondjuk, hogy álljunk meg; ifjúságunkat senki -sem késztetheti tétlen kesergés. re azzal, hogy könnyű nektek, a készbe születtetek. Az új és új nemzedékeknek kell szocialista forradalmunkat folytatniuk, továbbvinniük. És ez semmivel sem könnyebb, nem kevésbé magasztos történelmi lecke, mint ami elődeiknek osztályrészül jutott. A forradalmárok sohasem csak valami ellen, hanem mindig valamiért küzdöttek. Ennek a küzdelemnek az eredménye, hogy most és nálunk nem barikádokon és vérrel. hanem dolgos kézzel, gondolkodó fővel kell folytatni a harcot. A fiataloknak mondom: forrada’munkhoz elszántság kell: október forradalmi elszántsága.

Október nagy ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmus felépítésén dolgozó magyar nép nevében tisztelettel emlékezünk a szovjet forradalmárokra, akik 1917-ben vezették és győzelemre vitték a forradalom ügyét

Forró testvéri szeretettel üdvözlöm a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján töretlenül haladó Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a szovjet népet a szovjet embereket, akik azóta is a legtöbb és a legnagyobb áldozatot hozzák az emberiség ügyé- I ért.

Köszöntjük a testvéri szocialista országokat akikkel együtt küzdünk. Köszöntjük mindazokat a kommunista pártokat, haladó embereket, akik ma még az elnyomás, a kapitalizmus viszonyai között folytatják az 1917-ben megkezdett harcot.

Szívből minden jót kívánok Önöknek, mindazoknak, akik ma és a holnapokban, itthon munkájukkal, emberségükké!, öntudatos he’ytállásukkal nan_ ról napra valósítják meg a jövőt a szocializmust.

fi magyar vezetők üdvözlő távirata a Nagy Októberi Forradalom évfordulója alkalmából

L. L BREZSNYEV ELVTARSNAK.

a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága fötitkáránakf

N. V. PODGORNIJ ELVTARSNAK,

a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének,

A. N. KOSZIGIN ELVTARSNAK.

a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének

MOSZKVA

Kedves Elvtársak! A Nagy Októberi Szociálista Forradalom 56. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népünk nevében szívélyes üdvözletünket és őszinte jókívánsága, inkát küldjük önöknek és a testvéri szovjet népnek.

A szovjet nép, pártjának vezetésével, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta történelmi eredményeket ért el a szocializmus és a kommunizmus építésében. Ezek az eredmények a leniniz- mus forradalmi szellemét és a szovjet emberek kimeríthetetlen alkotóerejét tükrözik.

Népünk magasra értékeli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió népei a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a IX. ötéves terv megvalósításában országuk erejének, jólétének növelése érdekében kifejtenek.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa áltál meghirdetett békeprogram és az annak végrehajtásában elért korszakalkotó sikerek kivívták a haladó emberiség elismerését és támogatását. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya népünkkel együtt őszintén helyesli és következetesen támogatja azt az elvi harcot, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya a kommunista és munkásmozgalom egységének erősítéséért, a szocialista országok sokoldalú együttműködésének összehangolt fejlesztéséért. a népek haladó törekvéseinek támogatásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósításáért, a leszerelésért, a világbéke megőrzéséért folytait.

A magyar nép megfeszített munkájával jelentős sikereket ér el a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa határozatainak végrehajtásában. A szocialista társadalom építésében azonos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus szellemében közösen egyeztetett terveink alapján együtt haladunk a nagy Szovjetunióval. Tiszta szívből kívánjuk, hogy a proletár internacionalizmus elvének megfelelően tovább erősödjön népeink őszinte megbonthatatlan barátsága, országaink testvéri szövetsége és sokoldalú együttműködése.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulóján, kö- ‘zös nagy ünnepünkön pártunk népünk s a magunk nevében kívánunk Önöknek és a testvéri szovjet népnek újabb kimagasló sikereket a kommunista társadalom építésében.

KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára

LOSONCZI PÁL,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

FOCK JF.NÖ,

a Magyar Népköztarsasag kormányának elnöke.

Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere táviratában üdvözölte A. A. Gromikót, a Szovjetunió külügyminiszterét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulója alkalmából. A magyar társadalmi és tömegszervezetek ugyancsak táviratban köszöntötték szovjet partnerszervezeteiket. (MTI)

Egy napiparancs margófára

A Centropress kedd esti kommentárja

Az utóbbi napokban sokasod- [ tak a Dél-Vietnamból keltezett, aggasztó jelentések. Csaknem j egy esztendővel az 1973. január ! 28-án életbe lépett vietnami fegyvernyugvás után mind világosabbá vált, hogy a saigoni Thieu-rezsim a szó átvitt és egyben valóságos értelmében is a tűzzel játszik.

Távolról sem csak a szocialista és a* el nem kötelezett or-' szágok hírügynökségei jelezték időben, jó előre a súlyosbodó fenyegetést Számtalan nyugati lap, rádió- és televíziós állomás kommentátora is arra figyelmeztetett, hogy Thieu-ék az élet egyetlen területén sem hajlandók komolyan venni a párizsi megállapodások betűjét és szellemét

A dél-vietnami erők közötti tárgyalások színhelyén, Franciaországban — az ismert francia álláspontból is következően — egész sor újság sürgette Washingtont: hasson oda, hogy a saigoni kormányzat hagyjon fel veszélye« tevékenységével, amely komolyan fenyeget a dél-vietnami harcok kiújulásával.

Mi volt ennek a tevékenységnek a lényege? Az. hogy Thieu-ék az első pillanattól kezdve szabotáltak minden politikai rendezésre irányuló kísérletet, meghiúsították a párizsi egyezményekben előírt tárgyalások konstruktív folytatását. Arról nem is beszélve, hogy a saigoni szóvivők a rágalmak és sértések naponta ismétlődő áradatát zúdították a DIFK-re, a VDK-ra, az ellenőrző tevékenységet végző megfigyelőkre.

Az igazi nagy veszély az volt.

hogy Saigonban továbbra Is fegyveres területszerző akciókat folytattak. Az első hetekben viszonylag szórványosan, az utóbbi hónapokban már rendszeresen és a legutóbbi napokban már kiterjedt frontszakaszokon. Nem kellett jósnak lenni annak a megjövendöléséhez. hogy a DIFK ezeket a katonai kalandokat nem hagyhatja az idők végtelenségéig katonai természetű válasz nélkül.

Ez most bekövetkezett. A Dél- Vietnami Ideiglenes Forradálmi Kormány napi parancsban ismertette a saigontak Kontum. Bubong, Tuy Duc közelében és más kiterjedt térségben elkövetett agresszi óit é« felszólította csapatait a támadók megbüntetésére. a felszabadított területek lakosainak megvédésére.