Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Nagyon tiszteletre méltó az a művészi magatartás, melyben az alkotó arról a világról szól, ahol él, ame­lyik közel áll hozzá, jól is­meri. Etikailag feltétlenül értékelendő a szülőföld­szeretet Ez annak az em­beri- társadalmi kömye­„Itthon vagyok, s ha néha csurgó vöröslő fájdalom Ez a művészi magatar­tás szól, sugárzik és tölt el melegséggel bennünket Ga- burek Károly Munkácsy Mihály Múzeumban meg­nyílt kiállításában. A kiál­lító művész Békéscsabáról indult és budapesti főisko­lai tanulmányai befejezése után visszatért ebbe a vá­rosba. Tudja, hogy első­sorban azok várnak tőle művészeti üzenetet aíkik követték életútját és Gabu- rek Károly hozzájuk is akar elsősorban szólni. Nem reprodukciós albu­mokból nyerte indíttatását és nem az évenként változó művészeti divatok „vájt szemű”, jól értesültjeinek kíván örömet szerezni. Ez a törekvés azonban bármennyire rokonszenves is, önmagában még csak alap a jó művészet, az ér­tékes alkotások létrejötté­hez. Ehhez tehetség és mesterségbeli tudás is egyként szükséges. Gabu- rek Károlyban ezek az adottságok megvannak. Műveiben a kompozíció tömörségére, világosságára. zetnek a megbecsülése, amely életútra indította, egyéniségének kifejlődésé­ben segítette a művészt. Milyen nagyszerűen fejez­te ezt ki Radnóti Miklós XX. századi költészetünk egyik legszebb alkotásában. közérthetőségére törekedett. Formái summázottak, lé­nyeget kiemelőek. Színvilá­gában komolyság, ünnepé­lyesség szól hozzánk. A mély és világosabb színek ökonomikus elhelyezése se­gíti ezt. Tiszteletet érzünk műveiben az oszlopos fe­hér házakat építő ősök iránt (Békési este, Haza­felé). „Dobozi öreg ház” — földbesüppedtsége és kivil­lanó kicsinységében is mo­numentális fehér fala a benne élők iránti szerétéi­ről beszél szuggesztív erő­vel és mélységgel. Nem si­ratja azt a földbe süppedt házat, nem requiem ez a múlt iránt, sokkal inkább együttérzés azokkal, akik e világban élték munkás, de nem könnyű életüket. A táj lényegét jeleníti meg Tanya I. és Tanya II. cí­mű művében. Emberről, életről szólnak a tájak ön­magukban is, de érzelem- teljesebb az emberi közel­ség a Hazavárók című mű­ben, ahol a háztető íve és az anya és gyermek össze- borulásának vonalritmusa kifejezően csengenek egy­be. Nemcsak sajátos népi műemlékek érdeklik azon­ban, hanem környezetének egyszerűbb, mindennapibb részletei is (Parasztajtó, Szárazkapu). Ünnepi hang­vétele összhangban van a tartalommal a Kenyérsze­lőben és az Esküvő parázs­ló meleg hátterében is. Sa­játos utat választott a Pa­raszt temetésben. Ezen a sötét színeket a környezet megformálásának naiv hangjával oldja tragikus­ból emberivé, mindennapi- an természetessé. Többször használja kép­építő elemként a fákat és jelképi értékkel a csonkolt ágakat. Ezek ' -'kétfős gon­dolattársítást indítanak el bennünk. Egyrészt a törzs és az ágak kapcsolatában az emberi kéz képzetét (a Hazafelé című művön na­gyon is közvetlen ráuta- lással). Másrészt a cson­koltság az emberi élet és sors emlékeztetője is. Kissé kiesik az egészből Sipiczky néni portréja, mely múlt századi, részle­tező portréfestészetünk visszaidézése. Gaburek Károly fiatal művész. Nem használnánk neki, ha eré­nyei mellett elhallgatnánk problémáit. Ilyen problé­mát érzünk monumentali­tás iránti törekvéseiben. Nem mindig az arányok belső rendjében yalósítja ezt meg, hanem olykor az egyszerűbb utat választva egyes részek kiemelésével, melyből némelykor nem monumentalitás. hanem csak elrajzoltság született (Piacon, Áchm L. András emlékére). A kiállítás köz­ponti helyén exponált Szín­házi pannója sajátos, ket­tős arcával kelt érdeklő­dést. A fehér házfalak egy­szerűsége, tisztasága, alak­jainak mértéktartó tipizált- sága elüt a színházi jele­net szereplőinek glóriás, romantizált felfogású meg­formálásától. Nincs okunk azonban a türelmetlenségre. Az út, amelyen Gaburek Károly elindult, jő A bemutatott művek értékei meggyőznek arról, hogy alkotó útjának további állomásai még gaz­dagabb termést hoznak majd. Dömötör János B ttagtem éppen a Szajna felé — jut eszébe an­nak is, ki soha­sem ballagott még a Szajna felé, de mégis zümmögő, röpködő, tréfás falevelek alatt bal­lag, mert Ady így emlékez­tet rá. S tán el sem kép­zeli, miféle realizmus szele járhatja át egy novemberi napon ezt a feledhetetlen utat, amelyet jobban feltér­képezett a világirodalom, mint bármilyen útikalauz s annyi romantikát, annyi játékosságot láttat benne. Vannak tájai a világnak, melyhez köze van olyanok­nak is. kik sohasem jártak ott, mégis bizonyos nosz­talgiával őrzik e helyek hangulatát. Ha a Rue du Faubourg Saint Antoine-t írtam vol­na e sorok elé,- ama szé­les, macskaköves út nevét, mely o Bastille-hoz vezet s nagy ünnepségeken, nagy megmozdulások idején a francia tömegek vonulnak fel rajta, senki sem cso­dálkozott volna. De hogy a Szent Mihály útját? Tán csak nem az a realizmus, kérdezhetné valaki, hogy aki a rakpart kőpárkánya­in, a könyvárusok zöld ládáiban tallózik, bármikor elolvashat apránként egy könyvet? Mert az úgy van, hogy az árust is fújja nap­hosszat a szél, hát miért ne fújhatná az olvasót is?_ Aztán a sátrasok is fel­ütik lassan tanyájukat a Szajnától egészen a Luxembourg-kertig, vagy néhány száz méteres szaka­szon, mely a híres Quar­tier Latin, a párizsi diák- negyed ütőere. Igazán ke­vés pénzzel el lehet szóra­kozni a sátrak előtt, s ha valakinek jó szeme van s még nagyobb szerencséje, nyerhet is egy butéliát a céilövóldéstől —, de hát ez volna az a bizonyos rea­lizmus? ... Nos, majd mindjárt meglátjuk. Ezerkilencszáz- negyvennyolcat írtak, bal­lagtam éppen a Szent Mihály útján, mivel­hogy ott laktam, egy télidőn át elég "hűvösnek tűnő diákszobában. Este­felé járt az idő. azzal a kékbehajló levegővel, me­lyet mindenfelé elhoz ma­gával az este, merre én csak megfordultam. De az egyik mellékutca sarkán, mely a Rue Cujas nevet viselte, még estidőn is fel­tűnően látszottak a fekete betűk. Egy nagy vászon­tábla hívta fel a figyelmet az első emeleti ablakok alatt, és azon a táblán állt e szó: „VATjÓSÁG”. Én őszintén szólva nem­igen figyeltem volna fel rá, legfeljebb arra. hogy tegnap még nem volt ott. De valami mégis lehetett vele, mert néhány ember megállt vele szemben, a mellékutca falánál s min­dig akadt valaki a járóke­lők közt, ki felnézett oda, s megállt ő is. Vagy kinek tűnne fel, hogy egy rossz ruhás férfi, ki lehetne hol­mi gsavargó is, nekitá­maszkodik a falnak, a ház kiálló kőneremére támaszt­ja egyik lábát s rágyújt egy cigarettára? S abban mi van, hogy odajön eav má­sik is? És eav diák nem állhat men tán eltűnődve vagy sétálhat fel s alá e Ház előtt, itt, az iskolák negyedében, holmi találká­ra várva? Valami engem is ott­marasztalt, mert jött egy fekete személyautó, szeré­nyen megállt a Szent Mi­hály út túlsó oldalán s egy igen jól öltözött úr lépett ki belőle, aztán ő is ide­ballagott. fehér glaszékesz- tyűjét zsebébe csúsztatva. Ez már mégis furcsa volt, különösen hogy láttam, ő is felnéz az emeletre, a tábla fölé, hol egy sor ab­lak világított, majd arrébb húzódva megáll. Jött há­rom lány. összefogózva s bekanyarodtak ők is a sar­kon e kis mellékutcába s nem mentek tovább ők sem. A csarnok irányából két munkásforma ember tért ide, bizonyosan rako­dók, mert olyasféléről be­széltek. Aztán egy egész csapat. aztán jött magá­nyosan egy katonatiszt, és ő is megállt s hallottam amint az egyik lány azt mondta a mellette ál­lónak, „ez egv ezredes”. És érkezett később még két úr. kiket úgy szólított va­laki a népessé vált cso­portból: .,Monsieur le Con­seiller. .Váro-si tanács­nokok voltak a központi városházáról. Aztán már nem tudtam figyelni, any- nyian gyűltek össze s mindez néhány perc alatt zajlott le. Szerencsére találtam egy ismerős diákot, tőle aztán megkérdeztem: — Mi van itt, öregem? Mit néznek oda fel? — Hát azt a szerkesztő­séget — felelte, miközben mi is cigarettára gyújtot­tunk. — A VALÖSÁG-ot! — Mi az? — Egy régi folyóirat, együttműködött a német megszállókkal, csak a fel- szabaduláskor szűnt meg. Most már úgy érzik, eljött az idő, újra kezdhetik a munkát... — És mit akartok csi­nálni? — Majd tüstént meglá­tod. A tömeg kissé rendezet­tebben sorakozott fel az utcán s némileg félkört al­kotott a ház körül. Külö­nös volt végignézni eze­ken az embereken. Volt aki fekete kalapot viselt, fehér selyemsálat és fi­nom, hegyes orrú cipőt, amilyent a Rivoli utca ele­gáns üzleteiben vagy a Champs-El vsée-n lehet kapni... És ott állt mellet­te. kabát nélkül, sapkásán, nagy bordó sállal az a fér­fi, ki még izzadt volt a munkától. És állt mellette diák, aki nemrég még a kutatóintézetben töltögette i'"mcsőbe a folyadékokat. F.s megtermett asszonyság ki az imént még valahol egy háztartásban dolgozott, s most itt várakozik. Sokan nem, látták egy­mást esztendők óta vany tán soha. mánis ismerősök­nek látszottak. Ez n társa­sán. melynek agyibp vasár- nan kocsival gördül a rámolom elé. másika vala­mely muvkAskprulet ivóid. 1-0 pori pl-ftinqövsrrört kü­lönszoháha iőr pl kommy- nisty oni*m’"1 nsrr. mn.r ta- ’~ikomtt valaha. Nem is túl rprrpn. mikor a, yon-ípd poprj dps PS törfpuptmi kö­rei* is a npyppt ióror priz­mája kopogott, és mind­untalan felhallatszott az ut­cán: „Halt!” Tíz markos fiatalember indul a ház felé. A kivilá­gított ablakok mögül időn­ként lesandít egy tekintet és gyorsan eltűnik. Gya­nús a jelenet, ez a nagy so­kaság itt lent az utcán, de mire a telefonért nyúlná­nak, már felért az első ember, belép a szobába, s felszólítja a szerkesztőség tagjait: „Arccal a falhoz!” A legcsekélyebb erőszak sem történik, de a felszólí­tás komoly. A következő percben kinyílnak fenn az ablakok s kizuhan egy szék az utcára. Nagyot reccsen­ve szakad ki a liba. F ent­rât is recsegés-ropogás hal­latszik. Asztalok, székek hullanak. Ami leérkezik, azt lent teszik kezelésbe. A diáklányok éppúgy ki­veszik részüket, mint az ősz halántékú katonatiszt. Kéziratok eltépett foszlá­nyait kapja fel a novem­beri szél, és zümmögve rö­píti, mint a faleveleket. „Hollá!..hangzik fent­iről a figyelmeztetés, aztán egy Royal irodagép zuhan nagy csattdnással a köve­zetre, s táncolnak tovább ólombetűi a levegőben. Mi lesz ebből? ... — gon­dolom magamban, s körül­nézek, nem jön-e még a rendőrség? A túlsó oldalon, a lámpáktól kicsit odébb, a szép kék estében áll .két rendőr. Most... most meg­indulnak tüstént, de nem, csak somfordáinak odébb... Hát mi van? Ezek nem ro­hannak az őrszobára, nem fújják meg a sípot? Bicik­lis rendőr karikázik arra véletlenül az úton, kis ki­térőt tesz, felnéz az eme­letre, a fekete betűkre és folytatja tovább útját. A kerületbe valók mind. A közeli örszoba előtt, a Panthéon-téren, kint állnak vagy négyen, tudják, hall­ják mi történik a közelben, de az emlékek túl frissek, nem, ide még ők sem jön­nek el... Járókelők csapata áll meg s ki tudja, hány lép be a sorba, nyúl a széke­kért, s Toppantja össze a térdén. S ha nem is áll mind oda, de a széles Szent Mihály úton senki nem tartja méltánytalannak ezt a törvénykezést... Nem, nem. ezt a szerkeszti éget ki akarja rámolni Párizs, székekkel és íróasztalokkal együtt! Gyors a munka, utána nincs semmi, a külső szem­lélő nem lát mást, mint hogy a tömeg szétoszlik, ki autóba ül, ki-ki betér egy pohárka borra valaho­vá egy ivóba, ki a könyv­tárba siet, vagy a diák­szállóba, mind-mind más­felé. Holnapra sokan már nem is tudják, hogy személy szerint kivel voltak együtt, de az előző estén, annyi év után, mégis összegyűltek. Kit mi hozott ide... ki tudja pontosan? De vala­mi. ami egyaránt paran­csol annak a selyemsálas úrnak, s azoknak a gyűrött ruhás munkásoknak. Vala­mi, amit franciául úgy hív­nak „La Patrie” és magya­rul: „A Haza”. A novemberi szél végig­fut a Szent Mihály útján s röpködnek újra azok a tréfás zümmögő falevelek. Tomka Mihály verseit Megváltás Enyhe kékek tompa robbanása, Béritatta, fázó fűzfa-álmok Várok, egyre várok egy csodára. Szája néma, útja, sorsa átok. Magány Nincs dal csak néma száj. Szőke halacska vagyok, ölelj, légy kagyló, kavics Házamba gyűlnek a hontalanok 1 lábamhoz térdepel egy-egy /bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik /mennek az úton S tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon /a házfalakról Novemberi falevelek Örvös Lajos tárcája Gaburek Károly kiállítása Egy kép a kiállításról: Szárazkapa

Next

/
Oldalképek
Tartalom