Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

Á politikai vitakörök | szerepe az agitáciöban | Naponta 240-250 vagon cukorrépát dolgosnak fel a Sarkadi Cukorgyárban A Sarkadi Cukorgyárban ok­tóber 19-én fejezték be a re­konstrukciót és a kezdeti ne­hézségeid után most már na­pon ta 240-250 vagon cukorré­pát dolgoznak fel. A termelés­ben fennakadás nincs. Az átvételi állomásokon és a gyárban naponta 700-800 va­gon cukorrépát fogadnak. Vár­ható. hogy a gazdaságok no­vember 10 és 15. között — te­hát még a nagyobb fagyok be­állta előtt — az átadájst be feje- ! zik. A termés megóvására an­nál is inkább szükség van, mert az aszály miatt a vártnál I kevesebb a cukorrépa és a cu­kortartalom is Megkezdődött a szerződéskö­tés a jövő évi cukorrépa-ter­mesztésre. A tavaly januárban megállapított magasabb felvá­sárlási ár és ebből adódóan a nagyobb jövedelem elősegíti, hogy a gazdaságot,- növeljék ter­mőterületüket, valamint azt is, hogy újabb gazdaságok kapcso­lódjanak be a cukorrépa-ter­mesztésbe, A Sarkadi Cukorgyár re- konstrukciójá évekre biztosít­ja, hogy egy-egv 110 naprs kampányban 32 000 (napi 300) vagon cukorrépát, dolgozzon fel. T ÁNCOSOKKAL A VÖRÖS ÖVEZETBEN Barátokhoz érkeztünk I smert az a meghatározás, hogy a pártagítáció lénye­gében a párt politikájával összhangban álló marxista—leni­nista eszmei és politikai ismeret_ nyújtás, meggyőzés, s arra hiva­tott, hogy szocialista céljainkat legjobban szolgáló egyéni maga­tartást és társadalmi közvéle­ményt alakítsunk ki. Van írásos, szemléltető és szóbeli, központi és helyi agitáció. Az agitáció formája is változatos, lehet egyszerű köz­lés is. A helyi szóbeli agitáció egyik alapvető formája, mód­szere a vita. Az agitációs rend­szerről szólva a lényeges az, hogy afc eszközök és a módszereik mindig igazodnak, és kell Is, hogy igazodjanak az agitáció konkrét tartalmához és egy adott embercsoport, a befogadók tuda­ti sajátosságaihoz. Az nyilvánvaló, hogy a párt- agitáció tartalmát minden eset­ben a párt politikája szabja meg. de miután a politika minden ele_ mét egyszerre nem tud­ják az emberek átte­kinteni, ezért egy adott időszak­ban csak néhány időszerű és fontos kérdésre célszerű összpon­tosítania. Ez az elv vezeti a vitaköri anyagok összeállítóit is. Az in­formációból és más forrásokból ismerik azokat a főbb kérdése­ket, amelyek közvéleményünket foglalkoztatják s ennek alap­ján dolgozzák ki az anyagokat, amelyekből a közvélemény ér­deklődése alapján lehet válasz­tani. Agitáció —, így a vitakörök­ben folyó munkának is — alap­vető feladata, hogy az embereket társadalmilag hasznos cselekvés­re ösztönözze. Célunk a közvéle­mény és az egyes emberek mar­xista értelmű befolyásolá­sa. A politikai vi­takörökben folyó eszmecserék is arra szolgálnak, hogy elősegít­sék a szocialista tartalmú esz­mei-politikai egység kialakulá­sát, megszilárdulását. Fejlesszék az emberek közéleti érdeklődését és konstruktív kritikai készségét. Ezeken a foglalkozásokon folyó vita egyik fő funkciója, hogy le. hetővé teszi a politika országos és helyi kérdéseinek együt­tes megtárgyalását. Így a nagyobb összefüggések birtokában jobban tájéko­zódhatnak munkahelyi környeze­tükben is, és ami a legfontosabb: véleményt tudnak mondani munkahelyi környezetük dolga­iról. Tehát a szocialista agitáció olyan tömegbefolyás, amely ar­ra törekszik, hogy az emberek mindinkább önállóan cselekvő egyénekké váljanak. Az emberek tudatának formá­lását együtt alakítja az agitáció, a propaganda, és a közművelő­dés különböző eszközeivel. En­nek a sok elemből összetevődő befolyásolási rendszernek, amelynek része az agitáció is, feladata egyértelműen tisztáz­ni az emberek fejében a politi­ka céljait. Közhelyszámba megy az a tétel: az emberek csak ak­kor támogatják a politikát — beleértve a politika helyi meg­valósulását is —, ha felismerik az egyéni érdekeik és a politika közötti összefüggést. Politikánk helyességéről való meggyőződés kialakításában — a tud-tformálás mechanizmusán belül — nagy részt vállal az agi­táció. Rendszeres és szervezett hatása az emberekre tömegmé­retekben képes a hasznos ma­gatartás kialakítására. A hasz­nos magatartás természetesen a munkásosztály, a párt támoga­tása. a politika elfogadása és tá­mogatása. Az agitáció önálló szerepe abban van, hogy jó mód­szerekkel, hatásos érvekkel fo­kozhatja, vagv rossz módszerek­kel, eszközökkel csökkentheti a politika tömevhatását és ezzel eredményességét ! A KB 1972 novemberi ülésé­nek állásfoglalását a párttagság ismeri, s a megye egész közvé­leménye jól fogadta azt. A párt­tagság, a vezetők és a közvéle­mény döntő része a KB értéke­lését az országról, a X. kong­resszus óta eltelt időszakról he­lyesli. Bizonyítja ezt, hogy ha­tározottan erősödött n fizikai dolgozók aktivitása. A munkás- osztállyal való fokozottabb tö­rődést a falusi lakosság is he­lyesli. A vitakörök eredményes működését megkönnyíti a Poli­tikai Bizottság 1972. júniusában és ezt követően 1972. szeptem­ber 25-én a megyei vb határoza­ta a gazdaságpolitikai tájékozta, tás, agitáció és propaganda fej­lesztéséről. A politikai agitáció folyamata alapvetően két rendszerre épül: 1. a tömegkommunikációs 2. s a szóbeli agitációs rendszerre. A vitakörök feladatait, egyéni vi­tavezetői módszereiket is ebben a rendszerben kell elképzelniük, kidolgozniuk és a tömegkommu­nikációs hatással számolva szük­séges tevékenykedniük. Az együttes hatás hozhat igazi ered. ményt. Persze az eredményes munka alapvető feltétele az alapszervezet ereje, az ott ural­kodó szemlélet. Ezért a párt- alapszervezetekben olyan lég­kört kell teremteni, hogy min­den párttag kötelességének érez­ze az aktív politikai kiállást. Ez feltétele a vitakörök ered­ményes működésének is. Felmerülhet, hogy miért szük­séges a szóbeli agitáció, amikor a sajtó, a rádió. a tv lényegé­ben minden emberhez eljut. A közlő és a befogadó személyes kapcsolata az a többlet, amelyet nem lehet nélkülözni a meggyő­zésnél. A hallott híreket az em­berek megvitatják. Saját ma­gunkra gondolva igazolhatjuk, hogy mindig szeretnénk meg­erősíteni az első benyomásain­kat, a hírről kialakult első vé­leményünket. Ezt minden ember a saját közösségében meg is te­szi. A többiek, a kollektíva és különösen a hangadók által megerősített benyomás válik maradandó véleménnyé. Bizonyított tény. hogy az in­formáció két lépcsőben terjed. 1. Az értesülés, 2. és a vélemény­cserélés szakasza. S ebben a lép­csőben szilárdul meg a véle­mény. Az a lényeg, hogy a tö­megkommunikációs eszközök által sugárzott nagy tömegű hír még önmagában nem biztosít’a az események, döntések mögötti okok, tendenciák ismeretét és a pozitív állásfoglalást sem. Egy hír hallatára — első benyomás­ként — negatív vélemény is ki­alakulhat egy emberben. Célunk a pozitív benyomás megerősíté­se és a nega+ív reagálás meg­változtatása. Es ezt csak a helyi szóbeli agitáció, vita, vélemény- csere során lehet megtenni. Ezért a vélemény megerő­södésének szakaszában kell az alapszervezetekben, a munkahe­lyeken olyan elvtársaknak len­niük, akik az aktuális kérdé­sekkel tisztában vannak, jól tájékozottak kül- és belpolitikai kérdésekben — vagyis a politi­ka sodrában élnek —, de ugyan­akkor ismerik a helyi problé­mákat is. Ezek az agitátorok részben a vitakörök résztvevői közül kerülnek ki. A vitakörön résztvevőknek ez a pártmegbi- zatásuk. Természetesen nem le­het ezentúl sem csak ezekre az elvtársakra leszűkíteni a szóbe­li agitációt. Továbbra Is felada­ta a gazdasági, a politikai veze­tőknek, testületi tagoknak és máspkpak, sőt kötelességük az aktív agitációs, meggyőző tevé­kenység. Agitácíőval — tájékoztatás­sal elő kell készíteni a helyi döntéseket is. A vitakörön ig az adott témánál el kell mondani a helyi terveket, problémákat. Ezzel a részvétellel beavatjuk az embereket, sajátjuknak te­kintik a megértett, elfogadott ügyeket. Leszögezhetjük: a tár­sadalmi célkitűzések és az eze­ket formába öntő pártcélkitűzé­sek megvalósításához a párttag­ság és a párton kívüli tömegek állandó, aktív támogató tevé­kenysége szükséges. Ezt a tö­megtámogatást csak tudatos és folyamatos agitációval tudjuk biztosítani. Ma már társadalmunk szin­te valamenyi tagja a politikai érettség magas szintjére lépett. Milliók ügyévé vált a politika. Az ismeretszint növekedésével szoros összefüggésben nagyot fejlődött a beleszólás, a véle­ményalkotás igénye is. Ez hasz­nos dolog, s a demokratizmus le­hetőségeit tudatosan is növeljük. E két tényező — a társadalmi­politikai szükséglet és az egyé­ni igények — együttesen meg­követelik azt, hogy feladatun­kat átgondoltan, felelősségtel­jesen végezzük. A vitakör az ideológiai, tu­datformáló rendszer része. Agi­tációs tevékenység. Tehát nem a propagandaformák egyike, nem a pártoktatás legalsóbb fo­ka. Természetesen az ideológiai, gyakorlati tevékenységben szo­ros kapcsolat van az agitáció és a propaganda között. Többek között azért, mert azonos tar­talmat közvetítenek, azonban más módszereket kell alkalmaz­ni egy pártoktatási szeminá­riumon, mást egy vitaköri fog­lalkozáson. Ennek célja, hogy biztosítja a napi politikai ese­ményekről szerzett információk helyes értelmezését, hogy se­gítse az események, hírek mö­gött meghúzódó lényegi, megha­tározó tényezők feltárását. Ne csak tájékoztasson az esemé­nyekről, a tényekről, hanem a mögöttük levő okokat is tisz­tázza. Eligazítsa a résztvevő­ket abban, hogy mi a helyes ál­láspont, mit kell képviselniük. A legfontosabb feladata à vita­köröknek, hogy a résztvevőkön keresztül, aktív agitációjukkal mozgósítsanak a politikai, gaz­dasági és a konkrét üzemi fel­adatok végrehajtására. Érjük el azt. hogy álljanak ki a ki­alakított vélemények mellett akkor is, amikor már nem a hivatalos fórumokon politizál­nak. Minden résztvevő tovább foglalkozzon környezetével, köz­vetlen munkatársaival. A tö­megkommunikáció általános ér­veit ki kell egészítenünk, hozzá kell igazítanunk a konk­rét vitaköri dolgok érdeklődési köréhez Egy adott kérdés el­fogadtatásánál abból kell ki­indulni, amit a helyi kollektí­va jól ismer. Feladatunk, hogy egy adott közösség tudatszintjét, beállí­tottságát alapul véve segítsünk felismertetni azt, hogy pártunk politikája közvetlen összefüg­gésben van, mind a csoport, mind az egyes személyek ér­dekeivel, törekvéseivel. Így tudjuk elérni, hogy az emberek megfelelően alakítsák ki viszo­nyukat a politikához, a poli­tika helyi megvalósulásához. Ehhez természetesen jól kell is­mernünk a kör tagjait, a prob­lémákat, gondolataikat, törek­véseiket egyénenként. a z is fontos, hogy a közlés hangvételére jellemző le­gyen az elvi szilárdság. Egyes problémák mélyebb is­merete nem vezethet a két­kedő légikör sugalmazásához. Minden állásfoglalásunknak egyeznie kell a pártállásponttal és ezt egyértelműen kell kép­viselni. A mi feladatunk a meggyőződés erősítése. Cserei Attila, 8z MQZMP megyei bizottságának politikai munkatársa Mindegy, hogy hazánk mely szögletéből indul kisebb-na- gyobb delegáció, avagy éppen kultúránkat bemutató együttes külföldre, amikor országunk határait maguk mögött hagyják, már nemcsak az adott várost, az adott helységet képviselik. Jó vagy rossz cselekedeteikkel hazánkra, a Magyar Népköztár­saságra hoznak elismerést vagy szégyent. E gondolatokkal a fe­jekben, a szívekben indult el egy felelősségteljes meghívás teljesítésére szeptember 10-én reggel Gyuláról a GC 27-00 rendszámot viselő öreg Ikarus „fedélzetén” a 38 tagú Gyulai „Körös” Néptánc Együttes Olaszországba. Most első alka­lommal került sor arra, hogy Gyula testvérvárosába, az 1200 kilométerre levő Budrióba és környékére utazzon együttesünk a magyar néptánc és dalkultúra bemutatására. De vajon megér- tik-e majd ott azt a magyar néptáncot, zenét és dalt, amit ők oly sok szeretettel és fele­lősségérzettel akarnak tolmá­csolni? — kérdeztek egymásra táncosaink, miközben elhagytuk a magyar határt. Az ismeret’en helyre érkező vendégen természetszerűen úrrá szokott lenni az izgalom. Így történt ez velünk is, amikor megtudtuk, hogy alig 20 kilomé­terre vagyunk Budriótól. Kí­váncsian figyeltük, hogy mikor tűnik elénk a város. S, egysze­riben kedves meglepetésben lett részünk. Gépkocsi előzött bennünket és iélzett. hogy áll­junk meg. Néhány másodperc mú’va a város vezetői által elénk küldött olasz barátaink léptek fel az autóbuszra és kí­vántak tört magyarsággal jó estét. Mi a legjobban kifejező „eszközzel”, tapssal, köszöntöt­tük vendéglátóink előőrsét. És a korábbi izgalmat olyan kelle­mes érzés váltotta fe’, ami sok­szor látott ismerős és rokon mi­előbbi viszonttalálkozása előtt szokott jelentkezni. Majd fel­tűntek a régi olasy városokra jel’emző szült, de számunkra ér­dekes. romantikus utcák, A vá­ros központjába haladva, mind több patinás épület árkádjának tartóoszlopain pillantottuk meg az olasz nemzeti zászló mellett a vörös zászlókat. Közben nasv, méretű plakátok sorakoztak amelyek együttesünk ielentő- sebb fellépéseit hirdették. És újabb plakátok, melyeken Gyu­la és Budrio címere „tekintett” ránk. Végül is az egyik szűk utcá­ból kikanyarodva, a város főte­rére érkeztünk. A tornyos ta­nácsháza kedves vendégeknek kijáró ünneoi díszben várt ben­nünket. Magasba törő falát nagy fényű lámpák világították meg. Itt találkozunk a gyulai Városi Tanács négytagú delegá­cióiéval is. akik már órákkal azelőtt vártai bennünket Köz­ben i-nfp«Ere+(a) prnEpfp> és idősebbek állták autóbuszun­kat körül. A négy kilométerre levő Vedránában, egy élelmi- szeripari középiskola kollégiu­mában kaptunk elhelyezést, ahol gyors mosakodás, átöltözés következett. Ugyanis még visz- sza kellett térnünk Budrióba, a Giardino-étterembe, ahol Roda Giorgio, a városi tanács pol­gármestere, s a pártok képvi­selői fogadták a Gyulai „Kö­rös” Néptánc Együttest. A testvérváros vezetői gazdag programmal várták táncosain­kat. Azt akarták, hogy a szo­cializmust építő Magyarország egyik városából hozzájuk érke­zett kulturális delegáció az északi vörös övezet minél több helységébe eljusson. A budriói vezetők ezen elképzelésének kettős oka volt. Egyrészt, hogy a múlt évben közülük néhá- nyan már jártak Gyulán, akik látták a jól felkészült együttes színpadi szereolését, s nagy vá­rakozással tekintettek a mos­tani fellépéseik elé. Másrészt kifejezett kívánságuk volt, hogy Bolognában, az Olasz Kommu­nista Párt lapiának, az I’Unitá- nak ünnepségsorozatán a gyulai együttes lépjen fel. Mint mon­dották, a magyar együttes nyil­vános szereplése számukra amennyire kulturális esemény, sokkal inkább politikai meg­nyilvánulás. Vendéglátó bará­taink tehát minden napra ter­veztek együttesünk számára fel­lépést a környékbeli városokba. A zsúfolt programhoz azonban minden esetben nagyszerű fel­tételeket biztosítottak. Együttesünk első o’aszországi bemutatkozására szeptember 12-én Bagnacavallóban került sor. Odaérkezésünk pillanatá­ban a városkép ragadta magával táncosainkat. Majd újabb „lát­nivaló”, a hatalmas méretű pla­kátok. amely együttesünk esti programjára toborozta a város lakosságát, Amj a fellépést ü- 'eti, az már maga a siker volt. Vágyig az, ami a Gyulai „Kö­rös” Néptánc Együttes útját évek óta Európa számos orszá­gában fémjelzi. Táncosainkat előadás után az öreg színház előterében gratuláló olaszok fogták közre. Az idősebb höl­gyek ölelgették lányainkat. Ez már a magyar táncnak, a ma­gyar népdalnak, a magyar nép­zenének szólt. Ha úgy tetszik, hazánknak. Mindez ott. olasz földön. 1200 kilométerre Gyufá­tól. És e siker egyben azt is je­lezte. hogy a más nyelven be­szélő nép megértette azt. amit az együttes ..mondani” akart. Mint ahogyan megértette a kö­zönség Béres Ferencet, a Ma­gyar Filharmónia kiváló szó­listáiét, Simó Katalin énekest és Dobra Károly zenekarát. Megértettél, mindazt., amit ők népünk kultúrájából színre vit­tek Baíkus Imre Következik: Budrio ünnepelte együttesünket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom