Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

Schwajda György: Mesebeli János Ismét egy János a magyar iro- ] dalomban! Móricz Kis Jánosa óta ki tudja, hányadik? Külön­böző korszakok különböző figu­rái ezek a Jánosok, akik abban hasonlítanak csupán, hogy a tár­sadalom egyszerű emberei, egyébként helyük és szerepük a hierarchiában más és más. Schwajda György Varga Jánosa is egyszerű, dolgozó ember, még­is új és különös alak a magyar színpadon. Valóban „Mesebeli J ' nos”, aki — az író vallomása szerint is — „akkor sem szé- gyelli megvallani a mi vilá­gunkról, hogy szereti, amikor a legkevésbé divatos.” Furcsa, de ez a mű „valóságos mese”. Szereplői a mi korunk jellegzetes alakjai. Főhőse is va­lódi hús-vér ember, plasztikusan elérhető közelségben, aki mind­ezek ellenére sem a mi korunk embere még. Varga János cse­lekedete illúziót keltő elképze­lés: egy porszívót vesz az állam­nak, hogy törlesszen valamit ab­ból, amit a szocialista rendszer­től kapott. Ez a naivitás önmaga, ban abszurd ugyan, mégis, szim­bolikusan a jelen kritikája, a jövő felé mutató hasznos illúzió- keltés, hiszen, ha végiggondol­juk, mit kaptak a dolgozók mil­liói a felszabadulás óta népi ál­lamunktól, nagyon sokunknak van és lenne mit törlesztenie. A darab különleges, nagyon össze­tett szimbóluma ez a porszívó: a szeretet, a ragaszkodás, a tisz­telet és a hűség jelképe egy­szerre. Az író elsősorban a sze- retetet, a szocialista rendszer iránti szeretetet hangsúlyozza, amikor három sajátos helyzet­ben (tipikus környezetben) be­mutatja Varga János konfliktu­sát. A mindennapi élet jól ismert színterein küzd a tóhős egy olyan társadalmi igazság elfo­gadtatásáért, ami miatt jelenleg kinevetik, még gúnyolják is, A munkahely-kocsma-otthon vilá­gában más-más módon ütközik össze környezetével, hogy a vé­gén mégis az ő illúziót keltő szeretete győzzön a lelkeken. s önként csatlakozó társakkal már nem egyedül viszi a porszívót. Hová? Előre, egy tisztultabb, ne­mes érzelmekben egyre gazdago­dó világ felé, amely már megfő- ». gant, még akkor is, ha a kül- j szín még nem a Varga Jáno- : sokat látszik igazolni. Ezt hiteti * el az író művével, amelynek ■ nagyszerű műfaji értéke az, jj hogy a komédia lehetőségeivel : korunk egyik legkomolyabb tár- : sadalmi-emberi problémáját £ mondja el úgy, hogy kacagunk ' is, ugyanakkor magunkba szállva 3 ei is gondolkodunk vajon mi 3 visszük-e ezt a porszívót, vajon » nem ott lenne-e már most a ; helyünk Varga János mögött. Ez ; a sürgető nyugtalanság adja meg ; azt a mély katarzis-élményt, : amelyben ennek az új magyar : színdarabnak a sikere rejlik, s £ színpadi létjogosultságát erősíti £ — sajnos —, hogy ma még „nem £ divat elégedettnek lenni, nem £ divat kimondani: én hiszek eb- « ben a világban”. Ezt a „divatot” | akarja időben minél közelebbre j hozni Schwajda György a min- ( dig jobbat akarás szenvedélyé- ; vei. A fiatal író Békéscsabán be- ! mutatott színpadi művét Szűcs ■ János rendező hozzáértő maga- " biztossággal segítette színre. ! Rendezéséből világosan kitűnik, ! hogy otthonosan mozog az író : által ábrázolt világban. Az öko- £ nomikusan építkező darab cse- ■ lekményének egyes csomó- « pontjait kellő díszünk- : cióval különíti e'. és : így a fordulatos eseménysor £ ■ ■ d BÍKtíHfCm-^s j 1913. NOVEMBER 22„ \ mindvégig figyelmet lekötő, s egyre izgalmasabb. A darab ter­mészetéből eredően megfelelően hangsúlyozza e „valóságos mese” groteszk és helyenként abszurd helyzeteit is úgy, hogy a törté­net mindezekkel együtt hiteti el velünk, hogy aimit látunk, ko­runkra jellemző. Művészi alko­tómunkát tükröző rendezése tel­jes egészében igazolja az író el­képzelését is. amelyet darabja bemutatásától remélt: „Hogy mennyire sikerült, azt csak egy értő előadás döntheti el. mert így ez még csak félig kész alko­tás, más és több lesz a színpa­don egy közös munka útján.” Varga János lakatost, a „Me­sebéli János”-t Bicskey Károly alakítja. Nemes szándékú „kis­embert” játszik, aki nemcsak szólamszerűen tudja, hogy tör­lesztenie is kell azért, amit a szocialista rendszertől kapott, hanem érzi is. Jól érzékelteti a valóságból ma még igen-igen hiányzó figura szükségességét. Megható naivitása ellenére is tudatosan cselekvő munkás, aki egy szebb világért hasznosat te­vés biztos reményében a kineve­tést. a ma még meg nem értést is vállalja. A melegszívű, rokon­szenves hős megformálása szín­padi remeklés, Bicskey gazdag művészi pályájának új, jelentős állomása. Szaktársai is színes egyéniségek. Lukács József ' (Háry), Pólyák Zoltán (Hárshe­gyi), Szerencsi Hugó (Kraut) és Szűcs András (Tamás) külön- külön élethű munkásfigurák, játékukból sokszínűén tükröző­dik a ma „melósánák” Varga Já­nosnál reálisabb, olykor egészen vaskos életfelfogása, akik azon­ban hajlandók nemcsak a kere­setet számolni, hanem a porszí­vót is vinni. Cseresnyés Rózsa (Vargáné) tenyeres-talpas mun­kásasszony. akitől távol áll férje naivitása. A „piacról élő” ember szemével nézi a szocializmust, de számára is csak ez az egyetlen lehetőség. Játékának természetes könnyedsége az előadás értéke. Tóth Gabriella (Rozika) a szocia­lizmus neveltjét, a modernül Gerencsér Miklós ARADI 39 A Lenkey-huszárok mégis sírtak a diadal után. Halottai­kat siratták. Köztük a fiatal tisztet, Fiath Pompe jusz had­nagyot. Semmi kétség, mélyen őszinte volt Lenkey, amikor a gyászhír hallatán ös&zeroskad- va mondta: — Bárcsak én estem volna el helyette. a * a Hihetnénk, győzni csak egy­féleképpen lehet: hősiességgel. Kapaszkodj a bátorság sörényé­be, és hidd. hogy rajtad kívül másnak nem terem babér. Így mondják a poéták és a szóno­kok, de nem a katonák. Ök tudják, hogy a csaták prózaib­bak. Igaz, néha nagy bennük a pátosz, ám örökké a pánik­kal keveredve. Érzékeny, inga­tag, remegő részegség, józan fé­lelem és még sok más egyéb élő vulkáni vegyület az a va­lami, amit közönségesen bátor­ságnak szoktak nevezni a fegyverek viadalában. A hősben jelen van a gyáva és a gyá­vában a hős. Mindkét oldalon. Ama vulgáris ok miatt, hogy itt is, ott is emberek vannak. Hős és gyáva emberek. A röpítő erőben szerepet játsz­hatnak a kétségek is. Előre minél gyorsabban lerázni a hátunkba csimpaszkodó ketelye­A címszerepet alakító Bicskey gondolkodó, de a hagyományok­tól el nem szakadó munkás szár­mazású lányt játssza meggyőző­en, tipikus korfiguraként. Vaj­da Károly (Részeg) epizódszere­pében ismét kiválót nyújtott, mértéktartóan játszotta a részeg melóst, elkerülte az efféle sze­rep túl játszási buktatóit. A két, illetve három szerepet játszó színészek biztos szakmai rutin­nal váltottak át egyik szerepkör­ből a másikba, nem zavarta a nézőt, hogy új figurát alakíta­nak. Áts Gyula (Igazgató. Dok­tor) színesen érzékeltette a két­féle intellektuelt, szerepéből adódóan mint igazgató volt meg­győzőbb. Felkai Eszter (Irénke, Doktomé. Postáskisasszony) mindhárom, különböző karakte­rű nőalakot hitelesen villantotta feL Körösztös István (Művezető, Károly és Körösztös tstván. (Fotó: Demény Gyula) Rendőr) kettős szerepéből rusz­tikus rendőrfiguráia tetszett job­ban. Garai Róbert (Főkönyvelő, Mentőorvas) a főkönyvelő sze­repében mozgott otthonosabban. Kovács Lajos (Szerelő) rövid szerepében megfelelt. Ez mond­ható el Bende Attila (Csapos) teljesítményéről is. ,Csányi Árpád ötletgazdag díszletei a mondanivalót segítő tárgyi elemek. Az alapszituációt jelképező fő díszletelem mellé megtalálta azokat a kifejező, stilizált elemeket, amelyeknek minden szituációban atmoszféra­teremtő erejük van jelzésszerű­ségükben is. Vágvölgyi Ilona gondosan megmunkált, hangula­tot érzékeltető jelmezei is segí­tették a történet hiteles megje­lenítését. Tóth Lajos Ülést tartott a megyei pályaválasztási tanács Tegnap, szerdán délelőtt ülést tartott a megyei tanács pálya- választási tanácsa. Elsőként a beiskolázási feladatok végrehaj­tásának helyzetéről, valamint a körzeti orvosoknak a beiskolá­zás előtt álló tanulók egészség- ügyi vizsgálatában betöltött sze­repéről tanácskoztak a résztve­vő szakemberek. Külön szóltak a továbbtanulási lehetőségiek is­mertetésének kialakuló újabb módszereiről, a szakigazgatási szervek előtt álló feladatokról és a továbbtanulásra jelentke­zés mikéntjéről. Az ülés továb­bi részében a pályaválasztási propagandamunkáról, a szer­vezés későbbi, még megoldásra váró feladatairól beszéltek a résztvevők. Jövőre új óvodát kapnak a sériai gyerekek Evek óta gondot okozott Ger­lén a községi tanácsnak az óvo­da« korú gyermekek elhelyezé­se. A szülők részéről sók pa­nasz érkezett szerkesztőségünk­höz is. amiért hely híjáin nem vették fel gyermeküket az óvo­dába. Ez a gond oldódik meg a jövő évben. A tavasszal mint­egy 2 millió forintos költséggel új óvodát építenek, előre látha­tólag még 1974 végén átadják majd rendeltetésének. A megyei tanácstól e célra 500 ezer fo­rintot kapott Gerla községi Ta­nácsa. Dp, tapasztalható társa­dalmi összefogás is. lA^paOM» •■•••«■•as NAPLÓ t két. Ha sikerül áttörnöm, túl­jutok a pszichikai rubikonon és győzelmem behozhatatlan előnyt jelent a lehagyott két­ségekkel szemben. így érzem teljesnek Lenkey János bátorságát. A kétségek hátszelével. Minden bizonnyal enélkül is boldogult volna a lo­vasrohamokban. De mint any- nyi társát a lázadók oldalán, űz­te a belső kényszer: minél vég­legesebben elszakadni korábbi valójától, minél több elhatáro­ló fegytényt halmozni múltja és jövőbeni sorsa közé. Megint osz­tatlan. egész, egyugyanazon em­ber akart lenni. A maga megtalált teljességét mentette azokban a véres mű­veletekben, amelyeket rákény- szerítettek. Ö is ott kapta meg új arcélét. ahol a honvédsereg legtöbb tábornoka A bácskai- bánáti csatatereken. Szakadat­lan harctéri szolgálata közben a személyes bátorsága mellé nagyobb erők társultak kétségei ellen. Bebizonyosodott, hogy a gordiuszi csomót csak karddal lehet kettévágni. A politikai vi­szályok nyüt katonai ellensé­geskedéssé fajultak. Hazatéré­sét utólag a legnagyszerűbb példaadásnak minősítették. Kos­suth a Lenkey-huszárokra hi­vatkozva sürgette a lázadás zászlói alá a határokon kívül, osztrák alakulatoknál szolgáló magyarokat. „Haza. hát, haza! akinek magyar lelke van! A Lenkey kapitány százada, a Württemberg-huszároknál meg­mutatta az utat megmutatta, miként kell a hű magyarnak cselekedni” — így emelte oltárra Kossuth azokat, akiket Márama- rosszigeten még le akartak fegy­verezni és büntetésből más ez­redbe osztani. Eddig sem hiányzott az or­szágos hírnév, most azonban mindenek felett álló tekintély, a magyarok bálványozott Kos­suth Lajosa mutatta fel, mint püspök az oltári szentsé­get. Ekkora fényben már való­ban csak a pátoszos hősiesség lehetséges. Megfeleltek hírne­vüknek a Lenkey-huszárok. Véghezvitt rohamaikhoz képest szinte mellékes, hogy kapitányu­kat őrnaggyá léptették elő ok­tóberben a déli harctéren. Egy hónapon belül az alezredesi rendfokozatra is rászolgált, s alig műit el újabb hónap, Lenkey ezre­desként átvette december­ben a Hunyadi-lovasezred pa­rancsnokságát. Fáradt, perzselt, megritkult századát magával vitte a Hunyadi-huszárok köte­lékébe. És harcoltak tovább. A rácok helyett immár ellenünk. Lenkey az életénél is jobban vigyázott arra, hogy fogalommá lett nevéhez ne fűződjön vere­ség. A 1 áradók szolnoki győzel­me után hatásos alkalmat vá­lasztott Kossuth az ezredes tá­bornoki kinevezéséhez. Március tizenötödikén, a pesti forrada­lom évfordulóján saját ke­zével Írta meg az okmányt. De a mozza­nat több volt mint jelképes formaság a győztesek ünneplő táborában. Len key re ruházták a nyolcadik hadtest parancsnoksá­gát is. Márpedig ezt a hadtestet Ko­máromban fojtogattuk roppant erős ostromgyűrűveL Ilyen vár­ba menni parancsnoknak hálát­lan megtiszteltetés. Török Igná­cot kellett felváltania a fő fele­lősségben. Mi még a madarak röptére is vigyáztunk. Eltökélt széndékunk volt, hogy Komáro­mot bármi áron bevesszük, örök rejtély marad, miként sik­lott át Lenkey tömött, éber ost- romgyűrűnkön. Vallomásában csak ennyi állt az érthetetlen szerencséről: „Rendkívül nagy nehézségek árán jutottam be ? várba, hogy át veh essem a reán bízott nyolcadik hadtestet ég a vár védelmét”. Minden bizonnyal a védelmet is rendkívül nagy nehézségek árán vezette.. Mi rághattuk az öklünket, nem mentünk sem­mire. Kudarcunkat megpecsé­telte Görgey hadseregének be­érkezése. Mi, az ostromlók me­nekülők lettünk. Lenkey a fel­mentő sereghez csatlakozott, négy zászlóaljjal, két huszár­száraddal és egy üteg tüzérrel segített minket elkergetni a lát- határróL Ez volt az utolsó harctéri sze­replése. Az örökös meenróhál- tatások aláásták egészségét. Bi­zonyára idegileg is meglazult tűrőképessége, de ez csak való­színűség. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom