Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
Hogy szilárd legyen A Gyulai Építőipari Vállalatnál tavaly visszaesés következett be a szocialista brigádmozgalomban. A brigádok tagjai közül egyesek a legalapvetőbb követelményeknek sem tettek eleget Italoztak, áskálódtak egypiás ellen, fégyelmezetlen- kedtek, a vállalásaikat nem teljesítették. Az egyetértés hiánya miatt néhány brigád kettévált. A vállalat ilyen előzmények után az idén áprilisban egyes brigádokat kizárt a versenyből, másoknak — a címet nem ítélte ugyan oda, de — lehetővé tette, hogy továbbra is részt vegyen a mozgalomban. Csak Szentesi György kőművesbri- gádja kapta meg — immár harmadszor — a szocialista címet. Ettől kezdve nyolc brigád (45 fő) vesz részt a mozgalomban: öt élőiről kezdte, kettő folytatja a versenyt, egy pedig továbbra is a szocialista cím tulajdonosa. A revízióban természetesen közreműködött a szakszervezeti bizottság is, amelyet tavaly választottak újjá. A régi szb ugyanis lemondott Csőke József titkárt az szb tagjai nem támogatták, aki magára maradva képtelen volt minden feladatot teljesíteni. Az szb tagjai közül többen el is mentek a vállalattól. Az új szb-títkár Gurző György művezető lett, aki régebben KISZ-titkár is volt és a mozgalmi munkában jártassággal rendelkezik. A vállalat a szocialista brigádokkal való törődést az építés- vezetők és a művezetők munkaköri kötelességévé tette, Bánfi József technikust, vállalati munkavédelmi felelőst pedig megbízta a mozgalom szervezésével, a brigádok tevékenységének értékelésével. Nemrég megvizsgálták, hogy a brigádok hogyan törekednek vállalásaik teljesítésére. Megservesek voltak, amikor a főintéző jelenlétében kellett várakoznia, mert az úgy tett-vett, mintha ő ott sem lenne. Most is, miután maradásra szólította, ieült a bőrfotelba, lovaglópál- cáját a keményfából készült, sötéten fénylő ovális asztalra tette, elővette cigarettatárcáját és rágyújtott. Aztán lassan eregette a füstöt és a semmibe nézett. Ö meg hol az egyik lábára állt, hol a másikra s leste, mikor pattan a főintéző érces hangja. És mintha hirtelen megfordult volna vele a világ, amikor a főintéző fölkattintotta a cigarettatárcáját és felé nyújtva mondta: „Gyújts rá!” E'őször nem mozdult a lába, nem mintha nem szívott volna még Virginiát, hiszen ő hordta a főintézőnek, de hogy az ezüst tárcájá- bó1 megkínálta volna, olyan még nem fordult elő. — A szerelmes istenit, ne légy gyáva! Amivel most megbízlak, ahhoz bátor ember kell — szólt ismét a főintéző. András előrelépett, lesz, ami lesz, csizmája sarkát katonásan összetette és kivette a tárcából a cigarettát. Ujjal kicsit megremegtek, de nyugalmat erőltetett magára és máris kattant kezében a vadászpuska-töltény- hüvelyébői készült gyújtó. Aztán meghajolt és mintha kilőtte volna magából a szót, úgy csapódott ki ajka közül : „Szolgálatára”. A főintéző felállt és úgy szólt Andráshoz: — Este nyolckor Gyopároera megyünk Bónis-z páterrel. Neked egyet kell tudnod, minden körülmények közt halna1 négy érára itthon keli lennünk. az alap állapították, hogy egészen más a szemléletük, mint régebben volt. Rendszeresen megtartják a i brigádgyűléseket, vezetik a brigádnaplót és a munkában élenjárnak. Sőt! Szabadfalvi László, a vállalat igazgatója örömmel újságolja: — Szentesi György és László István kőmúvesbrigádját a gyulai óvodák gondnoksága dicséretre javasolta. Szentesiék a Béke sugárúti bölcsödé. Lászlóéka Hajnal utcai óvoda átalakításán dolgoztak. Azt is elmondja, hogy Dandé Mihály és Tóth Imre villanyszerelőbrigádja az idén tűzte célul a szocialista cím elnyerését. Mind a kettő részt vett az AFIT-szerviz elektromos berendezésének a szerelésében. Munkájuk minőségéért külön elismerésbe-^ részesültek. November 7. alkalmából a vállalat a négy brigádot pénzjutalomban részesítette. Megvolt rá az erkölcsi alap. A vállalat a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben hamarosan tanácskozásra hívja majd meg annak a 8 brigádnak a vezetőjét, amely a szocialista cím elnyerését tűzte célul. Ezen Szabadfalvi László igazgató kéréssel fordul majd hozzájuk. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat 96 személyes kollégium építésére kapott megbízatást, s ezt a munkát február 1-én kellett volna megkezdenie. A munkaterületet azonban csak május 1-én adták át. A háromhónapos késést kellene pótolni, hogy 1974. szeptember 1-re, vagyis az iskolaév kezdetére az új létesitmény átadható legyen. Hasonlóan háromhónapos késéssel érkezik majd meg a Vasbetonipari Müvektől a Gyulai Szabók Szövetkezete új üzemcsarnokának az építéséhez szükséges vasbeton-vázszerkezet. Az — Szolgálatára! — tette kezét : nadrágja oldalvarrására András, ; miközben máris felrémlett ben- j ne, cipelhetik a kocsiszínből a : hintót, hiszen hetek óta vigasz- ! talanui esik az eső. Dehát leg- j többet ilyen az alföldi ősz. — Tehát — szólt a főintéző ! az ajtón kilépő Andráshoz — 3 csak azzal törődsz, hogy időben ! hazaérjünk Bónisz páterrel. s Miután András befogta a két ; pejkót a sárga hintóba, felült ! a bakra és várta a főintézőt 3 meg Bónisz pátert. Amint a S gyeplőt fogta, azon töprengett, j hogy a főtisztelendő úr miért ■ nem nyáron jött. Mások Pestről J akkor jönnek, ez pedig ilyen vi_ 3 gasztalan időben. És a fészkes : fene érti, miért neki kell tö- | rődni azzal, hogy hajnali négy- • kor itthon legyenek. Ö akkor * és oda megy, ahová parancsolja 3 a föinitéző. Mint ahogy most is. ; Es nyolc óra helyett háromne- ; gyedkor már kiállt. Neki kell j várokoznia mindig. S mœt • mégis. Tovább fűzte volna a gon- j dolatait. de megjelent a főintéző : és Bónisz páter, miközben a > pejkók türelmetlenül topogni 3 kezdtek, megszokták, amikor a 3 hátsó ülés felé tart va'aki, máris 3 indulniuk kell s ezért a gyeplőt ! erősen kellett tartania András- j nak. Mielőtt még a főintéző fel- 3 lépett volna a hintó hágcsójára, | odaszólt neki— Tehát, ahogy mondtam. Ne 1 hâllgass senkire, még rám se, ; a szere1 mes istenit! Amikor in- j dúlni kell, indulsz. Éjfél után négykor itthon vagyunk. (Folyt, kövj í építkezést azonban így is feltétlenül be kell fejezni 1974. december 31-re, mert akkorra megérkeznek a gépek Japánból. Megértik-e a szocialista brigádok ennek a két feladatnak a fontosságát és teljesítik-e az igazgató kérését? A kérdésre Szentesi György kőműves szocialista brigádvezetőtől kérek választ: — Azelőtt a vállalat nem sokat törődött a szocialista brigádmozgalommal. És ha kissé késve is, de jó, hogy rendezte a dolgot, így most már számíthat ránk Szabadfalvi elvtárs. Nehéz helyzetben sem hagyjuk cserben a vállalatot. • Q Erről a tíztagú kflmövesbri- gádról egyébként érdemes még egyet s mást tudni Négy évvel ezelőtt alakúit meg Éppenséggel nem válogatott emberekből. De valahogy úgy rendeződött a dolog hogy mindenki igyekezett a munkája legjavát adni. Meg is mutatkozott ez a kereseten, majd abban, hogy a brigád egy év múlva elnyerte a szocialista címet És soha senki sem kívánkozott 'el ebből a brigádból. Az idén tavasszal azonban idekerült egy segédmunkás. A pályafutása nem sokáig tartott. Erre Emhő András szakszervezeti bizalmi így emlékszik vissza: — Először 1 őrára elkéredz- kedett a brigádvezetőtől, hogy valamilyen családi ügyét elintézze. Fél nap múlva jött visz- sza. Figyelmeztettük, de nem használt, mert legközelebb is késett. Aztán kéredzkedés nélkül ment el, mi pedig már nem vártuk vissza. — Nem mindenki bírja „elviselni” ezt a brigádot — jegyzi meg tréfásan Palla Imre ifjú- kőműves. A dolgozók és a vállalat kapcsolatáról próbálja kifejteni a véleményét Szentesi György, amikor ezt mondja: — A vállalatból élünk. Ha a vállalat erős, jobban tud fizetni. Nemcsak a keresetre gondolok, hanem például a nyereségrészesedésre. a prémiumra, a jutalomra, a lakásépítési kölcsönre. A szociális ellátás is ott jobb, ahol több pénz van a kasszában. Van egy szólás-mondás: A tehenet csak akkor lehet fejni, ha etetik. Aligha lehet kétségbe vonni Szentesi György igazát Tavasz óta fellendült 3 szocialista brigádmozgalom a Gyulai Építőipari Vállalatnál Feleannyian vesznek részt benne ugyan, mint azelőtt, de nem is a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Az építésvezetők, a művezetők törődnek a brigádokkal, figyelemmel kísérik a munkájukat, tevékenységüket. Nem marad el a havi értékelés sem. Akiknek kötelességük, bejegyzik a brigádnaplóba a jót is, a rosz- szat is. Beszélgetnek az emberekkel, elmondják véleményüket, javaslatukat. Gombkötő Ferenc, a vállalat főmérnöke és Gurzó György szb-titkár is gondot fordít erre a munkára. Most már csak az a fontos, hogy a lendület ne hagyjon alább. Bizonyos, hogy ez a „befektetés” sokszorosan visszatérül. Pásztor Béla ÊÊÆmisi 1BU. NOVEMBER W Az embernél nincs semmi csodálatosabb Sajnálom, hogy nem láthattam az Aradi Állami Színház elmúlt heti Békés megyei vendégszereplésén az eleki bemutatkozó produkciót, Caragiale két komédiáját. Sajnálom egyrészt azért, mert Caragiale kitűnő ismerője — s éppen ez okból kíméletlen ostorozója — volt kora a századvég mindenek- felett önző polgári társadalmának, s mert ezt a társadalmat fölényes színpadi technika birtokában tudta ábrázolni; olyan időt álló módon, hogy az akkori ostor bizony jócskán megcsippenti a ma már nem társadalmi okokból fakadó, egyedileg azonban ténylegesen létező individualizmust, s az ezzel mindig együttjáró közéleti butaságot És különösen sajnálom az Egy viharos éjszaka és a Leonida naccsás úr és a reakció elmulasztását azért, mert a békéscsabai Szophoklész-bemutató. az Antigoné meggyőzött arról: az aradi színház együttesének rendkívül határozott elképzelései vannak a művészetről, olyan korszerű elvei, amelyek épnen határozottságuknál fogva a Ca- ragiale-darabokban sem valósulhattak meg másként... Tehát az Antigoné. Ez a több mint kétezer éves görög tragédia arról szól, hogy a címszereplő, a thébai zsarnok, Kreón tilalma ellenére eltemeti testvérét, vállalva ezzel a halált. Követi őt a zsarnok fia, Hai- món is, a szerelmese. Kreón kegyelme elkésik, a fiatalok már nem élnek, amikor józan belátásra tér — a zsarnokságból sohasem élet. mindig hálál fakad. A dráma leghíresebb részlete egy kardal, ami így kezdődik: „Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Aztán azzal folytatódik, hogy felsorolja az emberiség addig született győzelmeit, a természet megzabolázásában. Vé_ gül, a befejezéskor így fogalmaznak a thébai vének: „Ha tud valamit valaki, / Mesteri bölcset, újszerűt, / Van, ki a jóm, van, ki gonoszra tör vele.” Ez a gondolat már perben áll a kezdő sorokkal — s perel a darab egészével is, amelynek egyaránt fontos alakja az igaz Antigoné és a zsarnok Kreón. Mindez azonban csak látszat. A „csodálatos” szó, amit a fordítók általában használnak, az eredetiben többértelmű: „szörnyűségest” is jelent. Egyszerre a „csodálatossal". Ezért ajánlja a kor kitűnő ismerője, Ritoók Zsig- mond a sok döbbenetes van ® földön, köztük az ember a leg- dőbbeníőbb-változatot • Amiben benne lehet az antigonék iránti csodálatunk és a kreónok elleni indulatunk egyaránt. Az aradi művészek ebben az értelmezésben játszották az Antigonét. Dán Alecsandrescu rendezői elképzelése . szerint két korbácsos férfi lépett először színpadra. Némán néztek a közönségre, mögöttük a vértől- szennyezett szimbolikus palotafallal. Egy szempillantás alatt megdermedt minden élet. ' A rendező másik leleménye az volt, hogy a kórusban nem Théba aggastyánjait szerepeltette, hanem fiatal és középkorú férfiakat és nőket. Akik éppen ezért teljesebben képviselhették a Kreón-uralta várost. Akik közül egy fiatalember és egy lány megszoríthatták egymás kezét, amikor legsúlyosabban rájuk zúdulni látszott Kreón árnya — jelezve, hogy pillanatnyilag még csak enpyi a zsarnokkal szemben az esély, jelezve azonban azt is, hogy valamilyen esély már van. Azután pedig különösen, hogy Antigoné — ha élete árán is —, nyíltan szembeszáll. Ettől bátorodhatnak annyira a thébaiak, hogy a dráma vége felé maguk is elmondják: nem a kreőni parancs szerinti lét a legtökéletesebb, a zsarnokénál különb törvényeket akar a világ. Ezt követően a magát addig csalhatatlannak hivő uralkodót szolgáló korbácsok sem tűnnek any- nyira félelmetesnek. Antigoné értelmes áldozatot hozott. A rendező tartalmas, a darabot pontosan értő elképzelését szép közönség-élménnyé kovácsolták a színészek. Felkészült, a szakmát ismerő — ezt a román nyelv ismerete nélkül is meg lehetett állapítani —, művészek valamennyien, akik mesterségbeli tudásukat fegyelmezett játékukkal szinte meghatványozták. Az Antigonét alakító, Larisa Stase Muresan éppúgy, mint a Kreónt játszó. Sorin Lepa, Haimón megformálója, Sorin Postelnicu nem különben, mint a kórus tagjai, akik között egyébként megtalálni a színház vezető művészeit ...Az előadást látva azt adtam címül: i4z embernél nincs semmi csodálatosabb. A magyarázat: mégiscsak csodálatos az ember, mondjuk inkább, az Ember. Mert képes okosan látni a múltját. Mert képes művészi örökségéből a mának szóló érvényűt hirdetni. Daniss Győző
