Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Súlyemelés Balogh Sándor (Bcs. Előre Spartacus) vídékbaínok Az ifjúsági súlyemelők vi­dékbajnoksagát Budapesten ren­dezték meg a napokban. Itt súlycsoportonként — korábbi eredményük alapján — nyolc­nyolc fiatal indulhatott. A Bcs. Előre Spartacus szak­osztályát hárman képviselték — a vidékbajnokságon —, ragyo­góan. Balogh Sándor — váltósúly­ban lépett dobogóra. Szakítás­ban 105, lökésben 137,5 kilo­grammot teljesített és 242,5 ki­logrammos összeredményével vidékbajnokságot nyert! Lepkesúlyban Galambos End­re 140 kg-mal (60, 80 kg) az elő­kelő negyedik helyet szerezte meg, míg Kesjár Tibor, pehely­súlyban 180 kilogrammal (80, 100), ötödik lett. Mindhárman jogot nyertek a magyar bajnokságon való rész­Oiimpiai Kupa A NOB Várnában tar­tott teljes ülésén az 1972. évi nyári olimpiai játékok sportszerű közönségének ítélték az Olimpiai Kupa ván­dordíját. Lord Killanin ünnepé­lyes keretek között adta át a kupát Georg Kronawittemek, München főpolgármesterének. Balogh Sándor, a váltósúly ifjúsági vidékbajnoka. vételre. Közülük Balogh a vál­tósúly esélyesévé lépett elő, hi­szen a Budapest-bajnok 235 kg-t — emelt! De nemcsak ő, hanem két társa is ott lehet az első hat hely valamelyikén. És ha „bejön” a papírforma, értékes bajnoki pontokat hozhatnak a klub „konyhájára” a Illa-fehér súlyemelők! ■ ■ ■ m A kocogó magányossága j REGGEL, NAPSÜTÉS. Valósággal csábít a park: fuss egyet... Ês ha a percmutató nem fenyeget> könnyed kocogással bekanyarodom a sétány­ra. Óvatosan körüllesek: kísér-e rosz- szalló pillantás, hogy „ugyan meg- hlhbanti vágy valaki élői menekül ez az ember." S agyamban lüktet a népi bölcsesség biztató-gúnyoló igazsága: A futás szégyen, de haszr nos! Valóban, ki elöl menekülök? Egye­dül kocogok a parkban, az utcák távolában a munkába sietök cél­egyenese. Mégis: mintha nyomom­ba szegődött volna valaki, valami. Az öregedés. Igen, az öregedés elől futok, hogy később érjen utol. Szégyen? Am legyen. Hasznos? Mindenképpen! S már káröröm­mel nézek vissza azokra, akik ilyen kerülő út nélkül, mindig cél­egyenesben sietnek az öregségbe. Futok, tehát vagyok. Mert azt aka­rom, hogy tovább legyek az, ami vagyok. Fiatal (avagy fiatalos). Fut­ni-tudó ! A TEST KÖVETELI a maga jussát, a mozgást. A munka teremtette az embert. Hozzátehetjük: az izornza- tot is! Gyermekkorunk futkározásal építették csontjainkra az izomeröt. Ha meg akarjuk őrizni az egyszer megszerzettet, akkor dolgoztatnunk kell az izmokat. Tehát: a munka (a testmozgás) őrzi meg a biológiai embert. Végső fokon a természet gyerme­kei vagyunk, mozgással szerzett lét- fenntartásra teremtettünk; s a moz­gást ma sem tagadhatjuk meg tes­tünktől habár az egyre inkább luxus. A civilizált ember nagy gondja: vissza kell szereznie azt a képes­ségét, amit az ősember nagyon' jól tudott. A futás képességét! Valamikor nagy érték volt a testi erő. Az ember nem pazarolhatta másra, csupán kenyérkeresetre. Es ma arra biztatnak orvosok, sportszakemberek: kocogjunk, fus­sunk! Vagyis pazaroljuk testi erőn­ket azért, hogy erőben maradjunk. Mi IS A CÉL? Mindössze annyi, hogy valamilyen testmozgást vé­gezzünk. Miért? Hogy képesek le­gyünk testmozgásra. Megszületik az emberben a kétely: vajon nem le­hetne ezt a sok testi energiát vala­mi értelmes dologra, társadalmilag és emberileg hasznosra fordítanunk? • Olyan munkára gondolok, ami nem ! hat a kényszer erejével (azaz kel- jj lemes), mégie látszatja-haezna van. * Például: egyengethetnénk terepet ; kis sportpályák kialakítására, ahol 5 majd a kocogásnál vonzóbb mozgás ! csábítana. Kispályákat, futópályá- ; kát kubikolhatnánk. Vagy: ha len- ; nének „szabad asztalosműhelyek ’, ; faraghatnánk, gyalulhatnánk (persze ; kézzel!) hasznos dolgokat. Létreho- S zása — mozgás lenne az ember szá- Ï mára, ugyanakkor hasznos mozgása ; társadalom (uz ember) számára. ; A kocogás a legolcsóbb és 1/egegy- ! hangúbb> amit a társadalom kínál ! az emberi test épségben-frisseség- ; ben tartására. Am azzal az erővel, ■ amit a kocogásra fordítunk (testi ! erőre gondolok), teremthetnénk j pompás sportlehetőségeket. Nos, kocogok, míg mást nem te- ä hetek. J A FELNŐTT TÁRSADALOMNAK J olyan testmozgást kell kínálni, ami ! „szirénhangjaival" valósággal csá- jj bítja az embert egy-egy játék, sport S számára. A kocogás nem tartogatja S a játék örömét, a belefelejtkezés va- * rázsát. A kocogás önmagában (kü- ; lönösen pálya vagy szép erdei-réti j ösvény hiányában) amolyan önkín- ; zás. Az elnehezedő embernek, aki- ; nek legnagyobb szüksége van erre, ; egyáltalán nem felüdülés! j Mit ajánljunk helyette? A játéko- i kát. Röplabda, tenisz, kézilabda, J úszás, vlzisportok, turizmus, télen ; szánkózás, korcsolyázás. Mindenütt ! azt amire a táj adottságai lehető- ! séget kínálnak. Persze, ez nem egy- S két év munkája, de már most ter- ; vezni keil testmozgásunk holnapi le- ; hetőségeit. A kocogás paradoxonja: azért fu- S tunk, hogy minél később érjünk (a ! nem kívánt)) célba. Nevezetesen a ; test öregségéhez. Tehát a kocogás ; célja — kései célba érés! Nincs más £ serkentője, . csupán e félelemérzés. S S ez kevés. Aligha kétséges, csak j olyan mozgáskínálatnak lesz tánsa- ; dalmi kelendősége (és tartós fo- ! gyasztása), mely' a játék, a mozgás S örömét is kínálja. Ezeket kellene ; hosszú távon megtervezniük a me- ; gyei, városi sportszakembereknek és j más vezetőknek. ; ADDIG KOCOGUNK. Mert mást : nem tehetünk. Es mert vagyunk, s | lenni akarunk. . I «9SlSaeilSeB3*EI!IBS3SBBeSSBiSaSBBaSSSaBSflB99eaBS5BB!SSiBSS!S5dBSSBB S Koreai HDK-ban és Romániában szerepeltek a Szalvai SE cselgáncsozói Messze jártak, sok ezer kilo- . métert ' utaztak a közelmúltban a Szalvai SE cselgáncsozói. Pet- rovszki Mihály, Kovács Zoltán és Sarkadi János edző nemrég érkezett haza a Kortai NDK- ból. (Távolkeleti tapasztalataik­ról rövidesen külön számolunk be.) A fiatalok, Komlósi Sándor és Kovács Zoltán (ő egyébként a moszkvai gépről a budapesti— bukaresti járatra szállt át) a román fővárosban szerepeltek az Ifjúsági Barátság Versenyen. Az IBV-t a bukarestiek kilenc szocialista ország ifjúsági és ju­nior cselgáncsozóinak részvéte­lével bonyolították la A ma­gyar küldöttség jól szerepelt az erős mezőnyben. Az ifik egy arany-, két ezüst-, a juniorok há­rom bronzéremmel térték haza. A két csabai fiú ötödik és ha­todik helyet „fogott”. Komlósi két remek győzelem- j mel kezdett, iponnal verte ro­mán és csehszlovák ellenfelét, azután pontozásos vereséget szenvedett szovjet és NDK-beli partnerétől. Kovács Zoltán va- zarival verte az első mérkőzé­sen román ellenfelét, a máso­dik fordulóban azonban bírói döntéssel kikapott. A mai nap Rlemellcedő Békés megyei sportese­ményei. Labdarúgás. NB H. Bcs. VTKK— Volán SC, Kórház u., 113.00, Bállá Gy. NB ni. Oh, Kinizsi—Jánoshal­ma, 13.00, Bcs. Agyagipar— Hmv METRIPOND, 10.00 Gyula SE—Sze­gedi AK, 33.00, Bcs. MÁV—Gyomai TK, 11.00 Megyei I. o. bajnokság. (Kezdés egységesen 13.00 órakor.). Békés-- Medgyesegyháza, Szegha­lam—Mezőberényi Szarvasi MEDOSZ —Mh. Cukorgyár, Szalvai SE—Me- zőkovácsháza, Endrőd—Doboz, Bait- tonya—Bcs. Vasas, Mh. MEDOSZ— Bcs. Előre Sp. n. Kondoros—Gyu­lavári, Füzesgyarmat—Oh. MEDOSZ. ; Kosárlabda. NB II. Szarvasi FSSC —Fővárosi Sütőipar, női, 11.00. NB HL Szarvasi FSSC—Hódmezővásár­hely, férfi, 8.30. Röplabda. November 7 Kupa. Női ifjúsági, Békéscsaba, Útépítési Szak­iskola 8.00. Sportlövészet. Városi légpuska, terembajnotkság, Î. fordulója, Békés­csaba, Városi LK 8.00. Teke. Megyei férfi tízekbajnokság, Békéscsaba, Bartók Béla út 8.00. Tekintettel arra, hogy több! csabai fiú a jobb minősítésért: küzd, a Szalvai-versenyzők az; elmúlt hetekben több minősítő; viadalon vettek részt Pécsett,! Miskolcon. Kaposváron, Buda-: pesten és Tatabányán. ’ A fel-; nőiteknél Hibszki Pál egy első,; Nagy Aladár egy második, Ze-| lenyánszki András, Tóth László\ egy-egy harmadik helyet ért el.; Nedro Vazul három III. helyé-; vei megszerezte az I. osztályú; minősítést! Az ifjúságiaknál Bátort Ká-i roly egy arany-, Tóth László egy : ezüst-, Ferenczi János három! bronzéremmel tért haza, míg! Pálvölgyi Attila kétszer volt ! második és egyszer harmadik; helyezett ; Komlósi Sándor az IBV-n kép­viselte a magyar színeket. : ■ Ender és Démont ! * a Az Egyesült Államokban meg- jj jelenő Swimming Wwrld Maga- ! zine úszószaklap közvélemény- ! kutatása alapján az év legjobb jj úszója címet a nőknél Kornélia ■ Ender, a férfiaknál pedig Rick jj Démont érdemelte ki. Az NDK ; többszörös világbajnoknője az j első női versenyző volt, aki a Ï 100 m-es gyorsúszásban 58 mp- i en belüli úszott, az amerikai De- ! mont pedig 4 perc alá szorította • a 400 m-es gyorsúszás világ- ! csúcsát. Felhívjuk kedves megrendelőinket, hogy a télies Idő, valamint a közeledő ünnepekre való tekintettel a torlódások elkerülése vésett cipő javításaikat részEegeinldiez javításra mielőbb szíveskedjenek leadni Körösvidéki Cipész Szövetkezet — NI csafc, Benő! Mitől lett egy­szerre oly fiatalos? — Járom a diákversenyeket, szer­kesztő úr, attól! Persze, amit a má­sodik, legnépszerűbb sportág megyei döntőjén láttam, attól magas lett a vérnyomásom ! — A diagnózis megállapításál hagyja a dokikra! — Pedig felment a pompa. Egy fiúmeccsen — például — egy papa „kérte meg a menedzsert, hogy ne mászkáljon fel a pályára. Aztán a „menőt” — a csapatvezetőnek kel­lett lefognia, mert különben —, mint egy bőszült bika — nekiront a bírónak! Egy mansaft meg foly­ton „bundát” kiabált! — Pedig napfényes, őszi délelőtt volt akkor! De mondja, milyenek voltak a fütty ős emberek? — Akik ott voltak, azoknak lehe­tőséget adtak a bizonyításra, fejlő­désre. Csak hát rosszul osztották be egymás között a meccseket! — Miért? Kik vezették a rangadók rangadóját? — Hát... nem lett volna baj, ha azt a meccset az őszülő halántékú, országos kerettag vezeti. Csak hát ő magát a „sétameccsre” delegál­ta, aztán rohant haza, mert bizto­san attól félt, kihűl a húsleves. S benthagyta társait a ... mély­vízben. Utána, meg mosta kezét, mint bajdanában az — a bibliai személy .. „ — Más sípos-esetről nem hallott? — Két remek sztorym van! Nem­rég, a Partizán utcában, a vezető- bíró leküldte a vendégek egyik já­tékosát. Amikor aztán partjelzője azt „javallottá*^ a másik gárdából is küldjön egy legényt zuhanyozni, salamoni döntést hozott. Könnye­dén azt mondta: „mehet tovább!” — Es a két szomszédvár mécs­esén, a Nyugati csoportbeli mécs­esén — mi történt? — Hát Ilyen még nem volt a Nap alatt, szerkesztő úr! Egy hazai né­ző besettenkedett a pályára, szabá­lyosan „behidalta” a vendégek egyik játékosát. majd „kissé” helyben­hagyta. Azután — másnap hamui szórt a fejére, megbánta bűneit, felült • az autóbuszra, megkereste » munkahelyén a „kárvallottat” és bo­csánatot kért tőle! — Ez igen. Benő! Es ez* honnan tudta meg? A bírói jelentésből? — Azok ugyan semmit sem Jelen­tettek! A rossznyelvek szerint azért, mert késtek és a vendégcsa­pat részéről szemrehányást kaptak, így hát a partjelző, akinek a sze­me előtt játszódott le az inzultus, „megmutatta” ; ö az úr — kilenc­ven percig, és azt lát meg, amit akar! Az esetet csak jóval később tudta meg a fegyelmi bizottság. Ak­kor esett le a „tantúsz* , amikor egy kiállított játékos véletlenül elkoty- tyantotta az egészet. — Szóval a bírók az „En nem lá­tom, Te nem beszélsz, ö nem hall** című filmből vették a példát! — Persze azért van, aki jól lát a pályán! Például az orosházi Deák játékvezető! ö remekül működött. Ezt saját szememmel láttam, meg azt is, hogy a tehetséges védő nem játszott vasárnap klubcsapatában és kedden — az ifiválogatottban sem! — Benő! Lassan a testtel. A fiú nem „hozza” magát a könyvek mellett, ezért letiltották. Ez — he­lyes intézkedés. Bár mindenütt így lenne ! — Szerkesztő úr, szerkesztő úr, álljon meg a menet! Csütörtökön viszont ott volt a legény a „suli­bulin” és remekül spilázott! Elkép­zelhető, hogy egy nap alatt any- nyit javult a tanulmányi eredmé­nye? — Ezt ne tólem kérdezze, Benő! Vannak magasabb érdekek!--- Azzal én is tisztában vagyok, szerkesztő úr! Meg azzal is, hogy a kivétel — erősíti a Szabályt. — Na látja, Benő. Ugye, hogy még tudta oldani a gordiuszi cso­mót? Balogh Ödön

Next

/
Oldalképek
Tartalom