Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Harc a lélegzetért Beszélgetés Pardi Anna költővel Az ember és a géP Vésztőn szü­letett Ez nem csupán anya­könyvi adat: állásfoglalás verseiben a szülőföld tájai és emberi sorsai mellett kiáltás a jól is­mert paraszti élet változásaiért, segíteni akarás a földiek, de mindenki más mind magasabbra emelkedéséhez. A budapesti egyetemi évei alatt figyeltek fel verseire, pon­tosabban versekben megfogal­mazott érzéseire és gondolatai­ra. Napilapokban, folyóiratok­ban jelent meg. majd 1971-ben napvilágot látott első önálló kö­tete, a „Távirat mindenkihez”. Napokon bélül elfogyott a kötet. Rengeteget dolgozik. Hetente újabb és újabb versekkel aján­dékozza meg a hazai sajtó olva­sóinak százezreit. És rengeteg levelet kap. Asszonyok, lányok írják válaszsoraikat. Versei ele­venen hatnak, felráznak, erőt adnak, felháborítanak, művé­szi megfogalmazással igazolják a mindennapok emberének ta­pasztalatait. Ezért ír, nekik ír Pardi Anna. Pontosan olyan fiatal, mint a kortársai. Ugyanúgy öltözik, vásárol, száll buszra vagy villa­mosra, ugyanúgy szereti a ze­nét, a táncot, birkózik napi gondjaival. És mégis más, mint a többiek, mert valamennyiünk gondjaira figyel, hogy megszü­lessen a vers és útra kelljen, jobb rendet teremtsen ben­nünk és a világban. A Távirat mindenkihez kötet­ről írta Somlyó György: Pardi verseiben megteremti az „asz- szonyi embert”, aki teljes élet­re törekszik. Beszélgetésünk során először erről a fogalom­ról kérdezem: Hogyan értelme­zi a napjainkban oly sokszor hallott női egyenjogúságot? — Nem szeretem. ha azt mondják: költőnő. Költő vagyok. Az előbbi kifejezés már ön­magában is megkülönböztetés. Szerintem az egyenjogúság alapja, hogy elsősorban embe­rek vagyunk, és csak azután nők, illetve férfiak. Ezt kell tisztázni és megérteni. Ezért tartom fontosnak, hogy a köl­tő túllépjen a nemével kapcso­latos kérdéseken és képes le­gyen meglátni az összes lénye­ges dolgokat. Csak emellett, ez­zel együtt tartom feladatom­Ritikán kerül film a magyar közönség elé a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságból. Ezért érdekes különösen az Egy asszony, aki arcot cserélt című alkotás, amely a bűnügyi fil­mek, a krimik legkomolyabb, valóságigényű darabjai közül való. A történet az ország fel- szabadulása előtti években kez­dődik. s a népi hatalom győzel­me után másfél évtizeddel feje­ződik be. Két barátnőről szól, akiket a sors messze vetett egy­mástól, s akik végül mégiscsak találkoznak. Rendkívül kalandos körülmények között, félreérté­sek és a régi rend megbújó hí­veinek s külföldi kémeknek a köztörvényes bűntettei árnyé­kában derítik ki végül a de­mokratikus nyomozó szervek az igazságot. A hét másik filmje színes, magyarul beszélő, szélesvásznú amerikai paródia, amelynek jel­legzetességei az „indiános” fii­mmmm 5 J*K, NOVEMBER 18 naik, hogy külön szóljak verse­imben a nőkről, akiknek telje­sítménye vitathatatlanul ugyan­olyan értékű, de sokszor na­gyobb, mint a másik nemé, hi­szen nagyon-nagyon sók tehet­séges nő munkája után még végigdolgozik egy másik, teljes otthoni műszakot is. Több ver­semben a megváltozott kor új­fajta női ideáljáról, a gondol­kodó, a cselekvő, az önálló em­berségű nőről írok, ezért az asz- szonyi emberért próbálok szól­ni. — Sok versében Ír az ifjú­ságról, saját korosztályának feladatairól és értékeiről. Szenvedélyes soraiban lüktet a fiatal évek szeretete, vissza- fogni-akarása és haragosan szólítja fel nemzedékét a le­hetőségek kihasználására. Te­het-e a költő valamit azért, hogy ne szalasszák el a fiata­lok ezeket a lehetőségeket? — Hiszem, hogy tehet. Any- nyit legalább, hogy önvizsgálat­ra szólítja fel őket, figyelmez­tet az időre, a visszahozhatat- lan napiokra. Valóban szenve­délyesen szeretem az ifjúságot, mint állapotot, amely rendkí­vüli lehetőségekkel terhes. Aki felismeri ezt a terhet és félve, gondosan kihordja, az gazdag életet hoz világra, amely az if­júság elmúlása után tovább gazdagszik. Aki elveszti ezt a gyönyörű terhet, az üresen él tovább. Tulajdonképpen min­dent elveszít. Az ifjúkor cselek­vései meghatározzák egész éle­tünket — Az Űj írás ebben az év­ben szokatlan, biológiai témá­jú versét közölte. Azt jelen­ti ez, hogy érdeklik a tudo­mányos problémák is, vagy ennél többet jelent? — Többet jelent. A virágok kialakulása című versem nem­csak a virágok kialakulásának tudományos kérdéseit hordozza, hanem azokon át az ember éle­téről szól. A biológiai ismere­tek puszta lejegyzése még nem lenne vers, de ha a költő ki­emeli ezekből a lényeget, fel­villantja a nagy összefüggése­ket, hozzáad önmagából vala­mit az ismeretekhez, akkor ez mek megszokott kellékei — ter­mészetesen a műfajnak megfe­lelő túlzásokkal —: üldözés, árulás, lövöldözés, álnokság és patyolattisztaság ezenkívül pe­dig egy százhuszonegy éves fér­m&r költészet Mindennapjaink elválaszthatatla­nok a tudo­mánytól. Ügy érzem, a költé­szet is tehet a maga eszközei­vel azért, hogy az emberek kö­zelebb kerüljenek a tudomány­hoz és jobban megismerjék azt. — A költőnek tehát nem­csak állapotai. hangulatai alapján kell írni, hanem szé­les körű ismeretekre, gazdag műveltségre kell építenie ver­seit. — Pontosan. Nem hiszek az íróasztal melletti költészetben. Ma már ez lehetetlen. A költő­nek, az írónak ismernie kell a mai valóságot. Az embereik kö­zött, az emberekkel együtt kell élnie. Csak így tud igazat szól­ni. így tudja érzékenyen fel­mutatni a kort, így lesz írása a kevesek kiváltsága helyett min­denkié. így válik alkotása olyan­ná, amelyben minden ember megtalálhatja a saját problémá­ját, kiteljesítheti vele magán­életét. A társadalom viszont építeni tud a harmonikus életű egyénekre. A költészet tehát közvetve vesz részt e tudat- formáló folyamatban. Ez a köl­tő közéleti szerepe. Hogy kénes legyen e nagy társadalmi fel­adatra, nem elég önmaga ta­pasztalataiból kiindulnia. Költé­szetéhez fel kell használnia minden eddig felhalmozott em­beri tudás kincseit. Ezekkel ki­egészülve lehet csak alkotnia. Rengeteget olvasok. Éjszakán­ként. A mai modemek közül Asturias, Sartre, Illyés Gyula és Németh László műveit újra meg újra. emellett tudományos, el­sősorban lélektani könyveket is. — Hogyan foglalná össze a költészet mai feladatát? — Az a feladata, hogy az eevetemleges, örök emberi ér­tékeket a gyorsan változó kor élményvilágával gn-viafjítva al­kossa űijá. Kaocsolion be ez­által minél több embert közös dolgainkba, hogy szebben, köny- nvebben tudjunk élni. Tadeus Börevjez ior><*vé! keltő szgvai- val, a költészet „harc a lélegze­tért”! .. . Pardi Anna. Mennyi út az aji-ód előtt című úiabb vers­kötete már nyomdában van ... A költő a héten fiatal, békés­csabai olvasóival találkozott az ifjúsági házban. fi zsörtölődései az őt interjúvo­ló rádióriporterrel. A Kis Nagy Ember főszereplője Dustin Hoff­mann, akit a Diploma előtt és a John és Mary című filmekből ismerhet a magyar közönség. ómeó és Júlia — mert nem tudtak egymás nél­kül élni — meghaltak. Szerelmük tüzéből pusztító lán­got a környezet, családjaik vi­szálya — melyben éltek — az szított. Ha nem így van, talán boldog szülőkként, illetve nagy­szülőkként szenderülnek jobb­létre, lemondva arról, hogy mint tragikus shakespearei alakok vonuljanak be a világirodalom­ba. E hősi korszak elmúltával manapiság valahogy több szó esik a technikáról, a gépiekről, a termelésről, mint az ember életét megszépítő érzésekről, köztük a szerelemről. Tragikus­nak mondható ez? Igen, de csak akkor, ha nem látjuk tisz­tán a szoros összefüggést a két dolog között. Hogy milyen kör­nyezetben találkoztak, illetve találkoznak, az nemcsak Rómeó és Júlia, de az ember és a gép esetében is meghatározza az együttes sors további alakulá­sát. A gép szó hallatán általában mindig valamilyen ügyes kis vagy éppen nagy szerkezetre gondolunk, amely megkönnyíti az ember munkáját, életét. Ez így is van. De nem mindig. Mint ahogy a szerelem is. amely normális viszonyok között édes­sé teszi a létet, Rómeó és Júlia rövid történetében végül is mé­regnek bizonyult. A gép is az, ha — miként azt Chaplin Mo­dem idők című filmjében mes­terien ábrázolta — nem azért dolgozik, akivel együtt dolgozik, gy biztos: ma már a ter­melést. amelynek során igényeink kielégítésére anyagi javakat hozunk létre, másképp, mint újabb és újabb, egyre tökéletesebb gépiek mun­kába állításával növelni nem lehet. És ebből a szempiontból nincs is külön szocialista és kü­lön kapitalista géptípus. Mi sze­rint tehetünk hát különbséget mégis, van-e egyáltalán különb­ség a két eltérő társadalom gé­pesítésének irányában. Nem jutunk-e mi is oda' a fejlődés folyamán, ahova Chaplin a „Mo­dem idők”-ben? Sokan keresik ezekre a kérdé­sekre a választ napjainkban ná­lunk is. Filozófusok is, pszicholó­gusok is. Pedig bátran, határo­zottan, egyértelműen jelenthet­jük ki, hogy nem jutunk oda. Hiszen — és ezt mindenki tud­ja — nálunk a gépek nem a kevesekért, hanem mindannyi- unkért dolgoznak. Igaz — vet­hetne itt ellent bárki — ettől még a gépiek megkeseríthetik, monotonná tehetik számunkra a munkát ugyanúgy, mint a kapi­talista üzemekben, ugyanúgy termelő szalagokhoz láncolhat­nak bennünket, hogy már ma­gunk sem tudjuk majd, hol vég­ződik a gép és hol kezdődik az ember. Ki a része a másiknak: a gép az embernek, vagy for­dítva? Mondom, lehet ilyen ellen­vetést tenni. Talán jól is hang­zik. Csak nem igaz! Mert ezt çz utóbbit éppen az előbbi — az, how « gépek mindannyiunk se­gítő társai és nem a kevesek ellenünk alkalmazott lélekpusz­tító testkiuz=orázó eszközei — ez lehetetleníti az eevre divato­sabbá váló szó: az elidegenedés tartalommal telítődését viszo­nyé- között. í” tmeneHleg ugvtm egv-két íellemző tünete ennek a betegségnek — főleg szer­vezetlenség következtében —rö­videbb-hosszabb ideig ki-kiújul- hat. összességében mégis az a döntő, hogy nálunk a gépivel helyettesített emberi munka nem teremti meg a munkanél­küliek kitaszított seregét, szin­ten tartva vagy fokozva ezzel az állásukat még el nem vesz­tettek agvonhajszoltságát. Sőt mivel nálunk a munkához való jogát mindenkinek biztosítják, lehetővé válik, hogy egy-egy dolgozóra nézve egyre csökkenő munkaidővel termeljünk egyre többet. Békés megye mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteiben például az utóbbi hat év alatt a termelés értéke 3,5 milliárd forintról 6 milliárdra nőtt, mi­közben a dolgozó tagok száma 59 ezerről 49 ezerre, a ledolgo­zott munkaórák szárma pedig 138 millióra' 124 millióra csök­kent. Ez érthető, hiszen ugyan­ezen idő alatt (de rnár a gép­állomások felszámolása után) a termelőszövetkezetek traktorál­lománya 15. kombájnparkja pe. dig több mint 250 százalékkal bővült­Az ilyen és ehhez hasonló eredményeket soro'hatnánk an­nak bizonyítására, hogy a gé­piek alkalmazásával tulaj don- képpien időt takarítunk meg. munkaidőt, amely szabad idő­vé válik, szabad idővé, ame­lyet mindenki arra fordíthat, hogy gazdagítsa, gondozza lel­ke érzelmeket nevelő kertjét, vagy hogy képezve magát át­lássa a folyamat egészét ott, ahol az ő kis munkája tölti ki a rész szerepét. Ez egyben a’ap- ja annak, hogy hasznos újítá­sokkal segítse elő a termelés — és ezen keresztül az életszínvo­nal — további növelését. Meg­teheti, hiszen megvan hozzá a jól felhasznált szabad idő jó­voltából a képiessége. ki meg újít, az tulajdon­képpen alkot. Aki tanul, aki továbbképiezi magát, művelődik, az is alkot. Újra al­kotja önmagában azt, amit az emberiség a művészetekben, tu­dományban, technikában saját boldogulásához mindeddig lét­rehozott. Márpedig aki alkot, az igazán nem lehet rossz vi­szonyban a gépiekkel. Azokkal a gépiekkel, amelyek tulaidórikép­pen 'ehetőséget biztosítanak az alkotásra azzal. hogy egyre több időt szabadítanak fel az ember számára — ott, ahol a nagy közösség érdekeit szolgál­ják. Az embert a munka tette emberré, a gép piedig a kapita­lista viszonyok közé visszasüly- lyesztette az embert szinte az­zá, ami annak előtte volt. Ám, ha egyszer már megszabadult azoktól a viszonyoktól az em­ber, amelyek őt és a gépiét lenséggé” tették, az embertelen munkától is csak a gép. az em­beri alkotás szabadíthatja meg és teheti újra emberré azzal, hogy egyre növekvő, minőségé­ben javuló, tömegében állandó­an emelkedő teljesítményével biztosítja a valóban emberhez méltó ó’et feltételeit. s ez az az óriási különb­ség. amely gép és em­ber viszonyában itt és ott fennáll. Ez egyben azt is magvarázza, miért keli minden erőnkkel szorgalmaznunk a technikai fejlődést. Embersé­günk függ tőle ugyanis! Kőváry E. Péter Gyakorlattal rendelkező öntő vagy kohász technikust1 technológus: munkakör betöltésére felvételre keresünk Jelentkezés: Gyula. Dobozi út Vasipari Szövetkezet Fizetés megegyezés szérint. 134269 Réthy István Koreai krimi és amerikai paródia a hét iilmműsorán Egy kivételesen barátságos pinánál « Ki* Nagy Ember cí­mű paródiából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom