Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-13 / 265. szám

s hàztàJi ISSSSBSSBESBBBBSBaSSEEBBSBSSSSBSBBEBBBSBSStS'SæSSSBSSBaS' Eves gondok a megye nyúltenyész(é§ében A békéscsabai nyulászok az utóbbi évek hátrányos helyzetei miatt majdnem felszámolták a házinyúltenyésztést. Ez a meg­határozás különben vonatkozik egész Békés megyére is. Országosan az utóbbi években emelkedik a házinyúlexport, mégpedig elég szép eredmény­nyel. Megyénkben visszaesés mutatkozik. Az országos ered­mények: 1970-ben 4989 tonna, 1971-ben 5800 tonna, míg 1972- ben 6166 tonna házinyulat érté­kesítettünk exportra. Békés me­gyében a visszaesés 1970-ről 71-re 15 tonna, míg 1972-ben is 1 tonnával kevesebb az 1970. évinél. A visszaesés nem írható a termelők számlájára. A megyén belüli visszaesésnek több oka van. Kezdem először is az iparral. Az ipar még ma is él monopolhelyzetével. Az ÁFÉSZ-ek, mint kereskedelmi szervek többé-kevésbé érzik is ezt. így alakul ki a láncszem a szakcsoportokhoz. Ezek szerző­désekkel elkötelezik magukat, ezért nem tudnak többet nyúj­tani a tagjaiknak, mint az ÁFÉSZ-ek a kívülálló egyéni termelőknek. így hátrányos helyzet alakul ki, aminek az eredménye a termelésben meg­bosszulja magát. Ilyen kevés nyúl még nem volt egy évben sem a békéscsabai szakcsoport­ban, mint 1973-ban. A meg nem különböztetés elégedetlenséget szül a tenyész­tők között. Panaszkodnak az egyenlősdi miatt. Az eredmény nem más. mint a tenyésztési kedv elvesztése. A lemorzsoló­dás hónapról hónapra nőtt. Ben­nünket, szakcsoporttagokat ért igazságtalanság megtörte a ta­gokat és egyes tenyésztőknél az állomány teljes felszámolásához vezetett. Ki ezért a felelős? Köztudott, hogy célokat csak közösségben élve, egy akarattal lehet elérni. Az egyéni önzés — amit az ipar a felvásárlási árak egyenlősdiségével alakított ki — nem vezet a közösség boldogulásához. A következő hátrány, amiről az egyenlősdiség értelmi szerzői megfeledkeztek: a faj­tiszta nyúltenyésztést kizökken­tették a felfelé ívelésből. A jól beállott tenyészetek az egyen­lősdiség hatására elkezdtek le­felé zuhanni. Elkezdődött a mi­nőségi romlás. Ez a zuhanás ■ tízszer olyan gyors ütemben tör­tént. mint a hosszú évek mun­kájából eredő jó tenyészanyag elérése. Ki ezért a felelős? Egyes ipari szakemberek sze­rint a minőség nem számít, ha­nem csak a mennyiség. Ez a ki­alakult helyzet bizonyítja, hogy mennyire szemellenzővel látják a nyúltenyésztés jövőjét. Több szakemberre lenne szükség az iparban. Ha így lenne, csak ak­kor tudnának együtt érezni a nyúltenyésztőkkel és megérteni azok mindennapos gondjait. Ami a támogatást illeti: példát vehetnének azoktól a baromfi- feldolgozó vállalatoktól, ahol a körzetükbe tartozó szakcsopor­tokat jó tenyészanyag-ellátás- sal, vagy takarmányjuttatással is segítik. Ez nálunk hiányzik. Volt egy pár év. amikor or­szágos szinten a legjobb ered­ményt ért el Békéscsaba a megyében, de a megye is a leg­jobb eredménnyel büszkélked­hetett országos szinten. Vissza kellene szerezni a hírnevet. Ösz- sze kellene fogni a nyúltartók- nak, -nevelőknek és-tenyésztők­nek. Erősíteni kellene a helyi ÁFÉSZ-eken belül működő szakcsoportokat. Köztudott, hogy összefogásban az erő. Az egyé- nieskedés ezen a állattenyész­tési ágon belül is csak akadá­lyokkal teli küzdelem. Közösen kezdjük meg az 1974- es évet minden községben, ahol már van szakcsoport és a közös munka sikereinek eléréséhez kérjük az eddigi akadályok fel­számolását és minden illetékes szerv támogatását. Ami az utóbbi 2-3 évben történik Békéscsabán, a nyúlte- nyésztésben, szerintünk így nem mehet tovább. A legsúlyosabb csapás nekünk, szakcsoporttagoknak az, hogy augusztus vége óta nincs nyúl- átvétel a városban fellépő mixomatózis miatt. A zárlat a szakcsoporttagokra nagyon hát­rányos és nagy büntetés, mivel nem a szakcsoporttagoknál van a megbetegedés. Mi oltat- tunk, tőlünk minden telhetőt megtettünk a betegség megelő­zésére. Ismerjük már az ellene való védekezés minden módsze­rét, d* mit ér ez, ha a nyúlte­nyésztést nem ismerők elhanya­golják a védekezést? A zárlat kezdetén leadásra kész nyulak ma már félévesek. Miért nem lehet az egészséges állományt értékesíteni? Gondjaink tehát bőven van­nak, ezek megoldására segítsé­get kérünk tulajdonképpeni gaz­dánktól, az ÁFÉSZ-ektől és a feldolgozóipartól. Jó együtt­működésünk elvi feltételei tisztázottak, ezt mutatják az országos termelési eredmények, így most nekünk, itt. Békésben kellene rendeznünk egyet-mást, hogy a nyúltenyésztő szakcso­portok termelése ne csökken­jen, hanem növekedjen. Fekete István I Kalmár Zoltán — Makara György Ehető és mérges gombák 3., átdolgozott és bővített kiadás Országunk területén több millió kg ehető gomba terem. Nem közömbös tehát, hogy ezt az „ingyen” termő tápanyagot hasznosítjuk-e, vagy pedig — gombaismeret hiányában (eset­leg túlzott félelemből) — az erdőben hagyjuk elkallódni. Az ehető, gombák begyűjtésével, felhasználásával gazdagítjuk ét­rendünket, fűszerezzük és kie­gészítjük a napi táplálékunkat. A gombamérgezések veszélye a gombák alapos ismeretében megelőzhető, elkerülhető. A fő kérdés: miről ismerhe­tők fel a mérges gombák? — Erre vonatkozóan biztos isme­retanyagot, a hazánkban előfor­duló valamennyi gombafaj jel­legzetességének szakszerű leírá­sát mindenki számára közérthe­tően megadja e mű. További probléma: hogyan ke­rülhetik el a gombamérgezés ve­szélyét azok is, akik behatóbb ismeretekkel nem rendelkeznek? — Ismernünk kell a gombáit be­szerzésének, vásárlásának, fo­gyasztásainak az általános irány­elveit. Ezeket a szerzők, mint az alapismeretek tízparancsolatát így adják meg: 1. Csak vizsgázott gombaszak­értő, illetve gombaismerő által ellenőrzött gombát vásároljunk, I 2. A házaló árusítás, zugáru­sítás útján a házhoz kerülő gombák igen veszélyesek. 3. Mindenki ismerje a gyilkos galócát. 4. A saját szedésű gombát mu­tassuk be ellenőrzésre vizsgázott gombaismerőnek. 5. Csak az szedjen gombát, aki biztosan ismeri a gyűjteni szán­dékozott fajokat, és biztosan el tudja különíteni az azokkal ösz- szetéveszthető valamennyi mér­ges gombától. 6. A gondos gombagyűjtő minden példányt kétezer is vizs­gáljon meg. 7. A gomba ismeretét ne felü­letes benyomásokra. hanem csakis biztos jelekre alapozzuk. 8. Küzdjünk a babonák ellen, és terjesszük a helyes gombais­meretet. 9. Tartsuk be a gombagyűjtés és-elkészítés higiénés szabályait. 10. Gombás ételt csak frissen fogyasszunk. 10 Hímnemag 1973, NOVEMBER IX Jácint, tulipán, nárcisz Ki nem szereti a télen virágzó jácintot, tulipánt, nárciszt? Ha ősszel idejében gondolunk rá és előkészítjük a növényanyagot, hajtatóedényt, földet, aránylag kevés munkával nevelhetünk virágzó növénye­ket. Legfontosabb az egészséges, nagy és nehéz (!) virághagyma. Minél nagyobb és súlyosabb, an­nál szebb és biztosabb lesz a virágzás. A jácintot egyesével helyezzük cserépbe vagy üvegbe. Előbb azonban a hagymákról a gyö­kérmaradványokat távolítsuk el, és penészedés ellen mártsuk faszénporba. Ha üvegben, vízen hajtatunk, úgy helyezzük a hagymát az üveg szájára, hogy a víz felszíne és a gyökérkoszo­rú között 1/2—1 cm köz marad­jon. Ajánlatos forralt vizet használni, s a vízbe egy kis da­rab faszenet dobni. Az előkészí­tett virághagymákat ezután sö­tét és hűvös helyre állítjuk, ahol 8-10 C-foknál nincs melegebb. Itt 8-10 hétig marad a növény, amíg a gyökérzet jól kifejlődik. Ha cserépbe ültetjük a já­cinthagymákat, a felső harma­duk álljon ki a földből. Akinek van a kertben helye, 30 cm mé­lyen elföldelheti és lombbal ta­karja, ahol 4-5 hétig maradhat­nak. Beállíthatók azonban hűvös pincébe, homokkal töltött ládá­ba is. Fontos, hogy a gyökér- képződés meginduljon és sok, erős gyökér fejlődjön, mert csak így kaphatunk szép, virágzó nö­vényt. Amikor a tulajdonképpeni hajtatást kezdjük, 16-20 C-fo- kos helyiségbe visszük és söté­títő sapkát állítunk a cserepek­re vagy az üvegekre. Ez mind­addig marad rajta, amíg a nö­vény ki nem növi. Amikor a vi­rágzat is kifejlődőben van, a ta­karót vegyük le. Ezután már csak a teljes kinyílás van hát­ra. Ha azonban úgy látjuk, hogy virágunk „ülve marad”, vagyis a virágszár nem nyúlik meg kel­lő hosszúságúra, ennek oka, hogy nem fejlődött elegendő gyökér­zet, s így a virágzat is fejletlen maradt. Cserepes hajtatásnál, hfl ilyet észlelünk, meleg vízzel öntözzük meg a növényeinket. Ezzel esetleg növekedésre ser­kentjük. A teljes virágzásban levő nö­vényeket mérsékelten meleg he­lyen tartsuk, így tartósabbak. Elvirágzás után még egy ideig gondozzuk, majd kora tavasz- szal ültessük ki a kertbe, A már egyszer virágoztatott hagymát újból ne hajtassuk. Hajtatásra legalkalmasabbak a hőkezelt, preparált hagymák. Vannak koraiak, amelyek már karácsonyra virágoztathatók, de vannak középkorai és késői faj­ták is. A kezelési utasítást, ame­lyet a virághagyma vásárlása­kor kapunk, mindig tartsuk be! Tulipánt is könnyen virágoz- tathatunk, de csak cserépben* vízen nem. Nagyobb cserépbe 3-4 virághagymát is ültethe­tünk. Kezelése a jácintéval megegyező, azonban gyakran kell öntözni. A tulipánfajták is különböző tenyészidejűek, asze­rint, hogy hosszabb vagy rövi- debb a hajtatási idejük. Nárciszból a speciális vízinár- cisz — Narcissus totus alba — hajtatható virágtálban, homok­ban. Vizet csak annyit adjunk, aiája, hogy a hagymakoszorú­ig érjen. Október végén, no­vember elején beállítva, már karácsonyra is kaphatunk virá­got. A nárciszt hajtathatjuk kró~ kússzál vegyesen is. Ez esetben 8 C-foknál melegebb helyen ne tartsuv a gyökérképződés ide­jén, mert akkor a krókusz nem virágzik, „ülve” marad. Túlön­tözni sem szabad, mert köny- nyen rothad. Méregkamrónk és tájéka Az őszi, téli teendők egyik legfontosabbja minden kiskert­ben a növényvédő szerek rend­be rakása. A jövő évi munkánk­hoz szükséges vegyi készítmé­nyek beszerzését mindenképpen előzze meg alapos „nagytakarí­tás” a méregkamrában, illetve a zárható méregszekrényben vagy ládában. (Aki esetfeg még nem rendelkezik ilyennel, lásson az elkészítéséhez). A vásárlásokat jobb a tél folyamán elintézni, mert ilyenkor nagyobb a vá­laszték és kisebb a tülekedés az üzletekben, mint a tavaszi idény kezdetekor. N övényvédőszer-készletünk- ben csak olyan maradékot tart­sunk meg az idei évről, amely­nek ép a csomagolóanyaga, és szavatossági ideje még nem járt le. Dobjuk ki és semmisítsük meg az elöregedett szereket, s azokat is, amelyeknek felhasz­nálhatóságát nem tudjuk bizto­san megállapítani. Az ilyenek­kel több bajt okozhatunk, mint hasznot, s előfordulhat, hogy súlyos hibát ejtünk. Meg kell szabadulnunk a kiürült csoma­golóanyagoktól is. Az eljárás a következő: a növényvédőszer-hulladékot ku- taktóL álló- és folyóvizektől, la­kott területektől, állatok tartóz­kodási helyétől, valamint ha­szonnövényektől legalább 100 méter távolságra (olyan terüle­ten. ahol a talajvíz szintje mé­lyen helyezkedik el), fél méter mélyen el kell földelni és ledön­gölni. A növényvédő szerrel szennyezett mosóvizet, valamint a kiürült csomagolóanyagot ha­sonlóan ássuk el. Az 1 kg-nál vagy 1 liternél nagyobb meny- nyiségű n övén y véd őszer-h u lla_ dék megsemmisítésére a KÖJÁL vagy a növényvédő állomás in­tézkedését kérjük. Az újabb szerek vásárlásakor vizsgáljuk meg a csomagoló­anyagot. Az üzletekben csak tel­jesen ép csomagolású növényvé­dő szert szabad forgalomba hoz­ni. amelyen feltüntették a fel- használás lehetőségeit, óvó rend­szabályait és a szavatosság ide­jét! Különösen az utóbbira ügyeljünk, mert az idén ta­vasszal is az ország több he­lyén került lejárt szavatossági idejű szer kiskereskedelmi for­galomba, számottevő anyagi veszteséget vagy éppen sok fe­lesleges szaladgálást okozva a kertészkedőknek. DR. BENCZE LAJOS Balesetelhárítás a vadgazdálkodásban 3. bővített kiadás A vadászattal kapcsolatos bal­eseti veszélyeket és s megelő­zésükhöz szükséges tudnivalókat tartalmazó könyvecske előző ki­adásai is megtalálták az utat e sport űzőinek, illetve a vad­gazdálkodással hivatásszerűen foglalkozóknak könyvtáraiba. Az új kiadás figyelembe veszi már a lőfegyverek tartásával kap­csolatos 1970-ben kiadott ren­deleteket, bővebben tárgyalja a vadászatrendezés és a vadá- szias magatartás kérdéseit, na­gyobb teret szentel a vad vé­delmének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom