Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Este mélyedő, vad markolással akarta ágyékába visszaszorítani. Arcán nem öröm, hanem féltés borzalma volt mert a ruhája rongyos és a nincsen láthatatlan keze fojtogatta. Egy szörnyű megbánás, egy viaskodó )ó- vátevés próbája volt a parányi szobrocska.... Harminc ajakról szállt ® sóhaj: — De szép!....” Korántsem lelkesedett azonban mindenki Orosházán Rajkí József szobraiért. Annyira nem becsülték a művészetét, hogy például, amikor a katolikus templom elé készülő szoborra pályázatot hirdettek, munkáját ezzel utasították él: — Már cserepesek is pályázhatnak? (Ez a megjegyzés arra vonatkozott, hogy Rajkinak Hódmezővásárhelyen keramikusműhelye volt. ahol egyebek között a Medgyes- sy-szobrokat is égette). A felszabadulás után műtermet kapott a várostól, ahol a fiatal képzőművészgenerációk nevelését, oktatását is vállalta. Tanítványai szeretettel emlékeznek mesterükre. A város azonban tartozik még egy emlékkiállítás rendezésével, mely alkalmat adhatna művei számbavételére, munkássága egészének értékelő áttekintésére. Műveinek eszmeisége sugallja, hogy egy ilyen kiállítás programja legyen az elkövetkező felszabadulási emlékévnek. Beck Zoltán Falusi ház Emlékezés Rajki Józsefre T íz éve múlt november hatodikén. hogy megmerevedett az alkotó kéz, megszűnt az alkotó szellem, mely szenvedéllyel űzte Rajki Józsefet. Testi valósága megőrzésének szerepét átvették szobrai, melyekbe évtizedek sorámő maga lehelt lelket. Tíz esztendeje ók most már testének és szellemének múlhatatlan hordozói; bennük él tovább, járkál közöttünk, jelenik meg mindennapi és ünnepi pillanatainkban. Életművét még nîir mértük föl. Pedig, hogy tartozunk Rajki Józjeínek, azt « ••• m mm ........—v ' S zékely Aladár felvétele BiUN JOäSetf.' paraszt nem nehéz belátni, ha csupán azt a néhány adatot vesszük is tekintetbe, amelyet e megemlékezés alkalmából itt csokorba gyűjtöttünk. Ha a róla szóló irodalmat keresnénk, zsákutcába indulnánk. 1930-ban, amikor a Nemzeti Szalonban csoportkiállításon szerepelt, az Esti *Kurir ezt írta róla: „A szobrászati anyag művésze Rajki József. Az ősi gölöncsér ösztönös formaérzékével kél életre kezében az agyag, azzal a duzzasztó erővel, amelyből a fantasztikus finomságok születnek. Hit és meggyőződés szól a legszebb, a legmagasabb művészet felé azokból az agyagremekekből, amit Rajki József most kiállított. Ez a gyűjtemény a Szalon kiállításának a koronája.” Az új Művészeti Lexikon is megemlékezik róla, jelentősnek tartva munkásokat ábrázoló kisplasztikáit. Újságcikkek életében emlegetik néha, de mihelyt eltemették, — eltemették. Pedig több hűséget és ragaszkodást érdemelne. Mert ő hűséges és ragaszkodó volt a szülőföldjéhez. Mi sem dokumentálja ezt jobban, mint a fent említett kiállítás katalógusához mondott szavai: „Születtem Orosházán, 1894. február havában egy tanyai parasztházban. Rajzolni és mintázni az Iparművészeti Iskolában tanultam három évig. Egyszerű emberek között élek Orosházán, akiknek életét, szokásait viszem át agyagfiguráimba.’’ Ha nem lett volna ilyen szűkszavú, 1930-ban már sokkal többet is mondhatott volna magáról. Elmondhatta volna, hogy a kiállításon szereplő szobrai (Verekedők. Kártyavető, Töprengő, \ Libakopasztó, Pihenő paraszt, stb.) mind olyanok, amelyeket a szülői ház, a szülőföld és az általuk diktált életút keltett életre. A velük való érzelmi azonosulás természetes életeleme, hiszen nemcsak rokonszenvből: küzdőtársi együttélésből mintázta alakjait. 1919-ben már párttag volt; egy ezred politikai megbízottja Ezért a főiskoláról is kizárták... Később sem tagadta meg azonban azt a szellemet, melyet apjától örökölt, aki 1891-ben a híres zászlót rejtegette, akivel együtt a munkásotthonba járt. 1944—45-ben funkciót vállalt az új élet indulásánál. Egy korabeli jegyzőkönyv felsorolja a közigazgatás bizottságait: ^..A város ellátása a legfontosabb közszükségleti cikkekkel (só, burgonya, cukor, petróleum. gyufa, stb,).: BérBartóki József czy Károly és Rajki József.” Az első szabad magyar újság, a Népakarat szerkesztő bizottságában is benne van Keresztes Mihállyal, Szemenyei Pállal, Súlyán Györggyel... Egyenes folytatása ez a közéleti szereplés annak a tevékenységnek, amely korábbi művészetét is jellemzi. Művészetében nem volt hajlandó megalkuvásra. Ez erkölcsi sikert jelentett számára, anyagi sikert azonban annál kevésbé Igen jellemző eset, hogy az egyik pesti kiállításán egy bankár megdicsérte a szobrait, de egyben a fejét is csóválta: — Csináljon aktot, csinos női portrékat. Hogyan tegyem a szalonomba azt a munkást, akit én kizsákmányolok? Hogy gyönyörködjem benne? Rajki József maradt a munkásábrázolásnál. Sem a saját maga, sem a környezete lelkiismerete nem engedte más útra. Nem közömbös felsorakoztatni néhányat barátai közül. Kohán György, Soós József, Székely Béla. Fa- sang Árpád, Endre Béla, R. Molnár és sok más kísérte pályáján. Orosházi tartózkodása idején Bakó József is a barátai közé tartozott. Kettejük kapcsolata harcostársi kapcsolat is volt. Bakó igen szépen emlékezik meg Rajki Józsefről „Hínár" című regényében, melyben arról ír, hogy a tanító (ő maga) a tanyai gyerekeket műteremlátoga- tásra viszi: „A tanító a gyakorlati dolgok mellé a szépet, a művészit is odacsente. Megjelentek váratlanul egy híres szobrász műtermében. Meglepődött a művész is, nem volt szokva ilyesmihez. Meghökkent, mikor beömlött hozzá az iskola pirosképű, szomjas csapata. Mit értenek ezek az én művészetemhez? Minek zavarnak az alkotás mámorában? — gondolhatta a formák híres mestere. ...Sáros kezévgl ellentétes volt a pillanat hatalmas ereje. Hosszú némaság és habzsoló szemek mutatták a kirándulás sikerét. A mester hamar magához tért, mert látta, hogy a gyermekek vezetés nélkül mindig a legörökebb gondolatot kifejező munkája előtt állottak meg. Nem tudták volna megmondani, mi szép az Éhes ember vagy az Utcaseprő szoborba öntött alakján... Milyen alázatos. őszinte csodálat nyűgözte le a puszta romlatlan műértőit. Otthon száguldhat a legvadabb mén, nem izgatta őket, itt áhitatos csendben nézték a rakoncátlankodó csődört, ahogy a csikós fegyelmezte. A gyermekét féltő anya szobra előtt úgy állottak, mint a villámsújtott fa tövénél. Döbbenet és öröm kavargóit bennük, mert az anya meztelen kis gyermekét görcsös, húsba •'iát. űri Mibalik Jaoó
