Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Gutenberg művészete Békés megyében Bereznat Péter Leány ■ I o Varga Rudolf Almomban álmodja álmát, a «sötétség ajtőtlan ajtót reteszel rá, lélegzésemben lélegzik: partra vetett hal; megfulladna. Tartom vízen, szerelmen, legyen aki elmen ve igazol: voltam, általa lettem, mikor szárnyaimat letéve az idő liftaknájába ugróm, zsebretett kézzel, virágporom arccal, mindenkitől, mindentől szerelmesebben. nagy technikás, Gutenberg zsenialitása az, hogy a könyv- nyomtatás egész rendszerét megalkotta, kidolgozta. A nyomtatást fellépése előtt már sok-sok évszázaddal ismerték, gyakorolták is egymástól földrajzilag is, meg korban is távollevő kultúrák. Maga a könyv jóval megelőzte a könyv- nyomtatást, hiszen a kódexeket e korban már művészi színvonalon készítették Európa kolostoraiban a másoló barátok. De nyomtatással — fatáblákról is készültek könyvek: magyarországi példája az esztergomi Keresztény Mú_ zeumban őrzött Biblia Pauperum. Gutenbergnek az az érdeme, hogy mozgatható, szétszedhető és újból, más variációban összerakható betűkből szerkesztette meg a nyomóformát; hogy a betűk készítésének, öntésének technológiáját megalkotta; hogy a kiszedett szövegnek nyomősajtó megszerkesztésével történő sokszorosítását megoldotta. E találmányrendszer jelentősége felbecsülhetetlen. Ez évben van ötszáz esztendeje annak, hogy Gutenberg zseniális, új mestersége hazánkba is eljutott: Hess András, a budai «»nyomdász harminc évvel a feltaláló 42 soros bibliájának elkészülte után kibocsátotta a Chronica Hungarorumot. A budai nyomda ezzel megelőzte Londont, Lipcsét, Prágát, Bécset; ezekben a városokban évekkel később alapítottak állandó tipográfiákat. Sajnos, nem soká állt fenn a Hess-féle műhely. Mátyás halálát zűrzavar követte, rövidesen a török uralma alá került az ország jelentős része, így nem tudott a nyomdászat hazánkban gyökeret verni. Csak jó fél évszázad múltán létesültek Erdélyben is, Nyugat-Magyarországon is kisebb tipográfiák, sajnos, egyik sem volt hosszabb életű. A XVII. század hozott csupán valamilyen fejlő- uést. E század tipográfiájában már jelentkezik a barokk stílus, főként a nagyszombati katolikus kiadványokban és mérsékeltebben a protestáns könyvekben. Nő a kiadványok száma, szélesedik a skála, bővül a választék. Míg Gutenberg a bibliájából feltehetően mindössze 100 példányt nyomott. Tótfalusi Kis Miklós már 3500 kis formátumú fordítással jött Kolozsvárra Amszterdamból. A XVIII. század első felében 3 nagyszombati egyetem nyomdájának jutott vezető szerep, a század vége felé Pozsony lett a magyar nyelvű kiadványok gazdája. A XIX. század elején a magyar nyelv megújulásáért kezdődött mozgalom; megélénkült a politikai élet, mely igencsak kedvezett a lap- és könyvkiadásnak. Nagyszombatból az egyetemet és a nyomdát 1777-ben Budára költöztette Mária Terézia, így a többi között Virág Benedek és Révai Miklós művei itt lehettek közkincs- csé. A pezsgő kulturális élet azonban megbénult a szabadságharc bukása következtében, s csak az 1867 után elkezdődött kapitalista fellendülés hozott változást a nyomdák számára is. Megalakultak Pest- Budán a nagy nyomdák, és a nagyobb tőke jobb üzemi felszerelést biztosított, a korszerű gépek és az új eljárások pedig létrehozták a tömegtermelést. Az így létrejött tömeg- termelésben azonban nagyobbrészt elsikkadtak mindazon értékek, melyek századok során a tudós és hozzáértő tipográfusok munkája eredményeként összegeződlek: a rend, a gondosság, a mívesség, a kvalitás általában. A szedő számára ugyan adott volt a sokféle betűtípus, a rengeteg ornamens, mégsem tudott velük mit kezdeni. Munkája meg sem közelítette a sokkal rosszabb eszközökkel és körülmények között dolgozó régi tipográfus munkáját. A nagyüzemek mellett egyidejűleg azonban rengeteg, 2—3 emberrel, avult berendezéssel, alacsony technikai színvonalon dolgozó kis nyomda létesült, melyekből a manufaktúra keretei között — kellő szakértelem híján — került ki nagyon silány minőség. Ebben a korban Békés megyében is jelentkezett már a nyomtatott könyv utáni igény. Ezt azonban — nem lévén még a megyében nyomda — megyén kívüli üzemekben elégítették ki. Hogy csak egyet említsünk: a szlovákság Békés megyébe telepítése szükségessé tete a Tranosz- ciusz énekeskönyv többszöri kiadását. Először 1736- ban jelent meg, majd 1811- ben, 1832-ben és 1856-ban a jó nevű pesti Trattner nyomdában. De a megyei szerzők is kénytelenek voi_ tak ilyen okból — megyén kívül kopogtatni. A szarvasi Tessedik Sámuelnek „A paraszt ember Magyar Országba mitsoda és mi lehetne” című írása először 1784-ben németül, 1786-ban pedig magyarul jelent meg Pécsett. A megye első állandó nyomdáját 1847-ben Szarvason alapította Réthy lápot, akit 1860-ban Dobay János követett Gyulán. Mindkét alapító tudós, és szakmailag is képzett, jó képességű ember volt Jól felszerelt műhelyeikből egyre-másra került ki az akkori országos átlagszínvonal felett álló termékek sora. Sajnos, Réthyt távozásra kényszerítette a megyéből a levert magyar szabadságharcot követő önkény. A kapitalista nagyüzemek élesedő konkurrencia- barca miatti hanyatlásban, a manufaktúra-szerű kisüzemek technikai és szakmai korlátái okozta esztétikai színvonalatlanságban azonban akadtak emberek, akik pontosan megállapították a bajt, akik megoldást sürgettek, s akik maguk is próbálták megteremteni az új összhangot a túlhaladott régi megreformálásával, átalakításával. Természetes, hogy nemcsak a magyar nyomdászatban következett be a fenti okok miatt a hanyatlás, hanem még hamarább azokban az országokban, ahol a kapitalizálódás is előbb elkezdődött. Az is természetes, hogy a jobb utáni törekvés, a változtatás igénye is ezekben az országokban jelentkezett előbb. Ezen mozgalmak jó eredményei a magyarországi hasonló törekvésekhez adtak alapot. Voltak is hazánkban e nemes törekvéseknek biztató, jó eredményei, melyek a századforduló körüli könyvtermelésben, dísz- és jubileumi kiadások sorozataiban jelentkeztek elsősorban. A magyar könyv megújulása azonban nem a fővárosból indult el. Még- csak nem is a jól felszerelt, tudós és képzett vezetők által vezetett nagy nyomdákból. Két kis vidéki — nyomdai hagyományokkal nem is rendelkező megyének, országrésznek újonnan létesült officinájából, a Békés megyei Kner és Tevan nyomdákból hatott a magyar könyv reformja hosz- szú időn át az ország nyomdászatára. 1882-ben alapította Kner Izidor azt a nyomdát Gyomén, amely évtizedekig a magyar tipográfia nagy kísérleteinek műhelye volt. 1903-ban pedig Tevan Adolf Békéscsabán azt, amelyben megalkották a magyar könyv új. nemes illusztrációját. Ugyanabban a korban, mindössze néhány esztendő különbséggel indult mindkettő: néhány kilométerre egymástól, azonos gondokkal, azonos gondolatokkal, törekvésekkel. Hogy ti. ne csupán a puszta megélhetést szolgálják e műhelyek, ne csak a vegetációt máról holnapra, hanem, mint ahogyan az eeyík alaoító fia. Tevan Andor írja később: „a kultúra és a művészet legmagasabb rendű hordozója töltse be nálunk is hivatását”. Ezért került mindkét fiú külföldre tanulni : Kner Imre Lipcsébe. Tevan Andor pedig Bécsbe. Milyen nagyszerű gondolat, mennyire merész lépés volt ez! Hiszen bármennyire is tudta mindkét apa, hogy a tanulás is a képzettség mennyire fontos, bármennyire és érezhették mindketten „a betű csodálatos erejét és hatalmát”, arra bizonyára egyikőjük sem gondolt, miféle hatással lesznek e fiúk a magyar könyvnyomdászatra. Pedig lettek! Kner Imre — 1905-ben, hazatérve a lipcsei technikumból — átvette az akkor már nagyszerűen megszervezett és jól prosperáló üzem technikai irányítását és művészeti vezetését; ugyanígy járt el Tevan Andor is, aki még 1910-től kezdve hasznosította apja üzemében a Bécsben tanultakat. Kner Imre még jobban megszilárdította a nyomdát anyagi szempontból a közigazgatási nyomtatványok gyártásának újraszervezésével, hogy minél jobban felkészülhessen a várhatóan veszteséggel járó könyvkiadásra és kísérletekre; ugyanígy járt el Tevan Andor is: aki meg valóságos üzleti könyvgyárat létesített üzemében. Mindketten saját maguk dolgozták ki a kiadásra kerülő művek tématerveit, beleszóltak a válogatásba irodalmi oldalról is, és ugyancsak mindketten egyeztek abban is, hogy progresszív írókat jelentessenek meg, igazi irodalmat adjanak a Kner Klasszikusok köteteiben és a Tevan Könyvtár füzeteiben. Kner Imre és Kozma Lajos együtt munkálkodtak a XVII. század barokk könyveiben gyökerező modern magyar könyvstílus megalkotásán, miközben Gutenberg találmányának rendszerére szabva létrehozták a szétszedhető, majd újból más-más variációkban ismételten összerakható, teljes nyomdai díszítő garnitúrát Tevan Andor pedig Divéki József számára adott megbízatásokat hogy ő készítse el az Amatőr Tevan sorozat nemés illusztrációs anyagát, a fametszeteket. Mindketten egyformán vallották az illusztráció jó anyagául a fametszetet, mint az ólom- szedéssel rokon művészetet. Kner Imre egyik kísérletsorozatának összegezése: a megtisztított a régi barokkot nem mechanikusan utánzó Monumenta Litera- rum sorozat kétszer 12 füzete. a másik kísérletének csúcsa pedig a csak betűvel és a papír fehérségének felhasználásával megalkotott tiszta tipográfiai klasszicizmus: a Goethe-tri- lógia. Tevan Andor könyv- művészetét pedig a Heltai Gáspár-féle Aesopus-kötet régi olasz fametszetek fel- használásával való újrafogalmazása, és a kontúrrajzos, nem kötött rendben elhelyezett ülusztrációjú, linóleumdúcokkal színezett Anatole France: A Nyársforgató Jakab meséi című kiadvány demonstrálja legszebben. Munkásságuk űj korszakot jelentett a könyvtipográfiában, melynek igazi értékét az utóbbi tíz-tizenöt esztendő folyamán fedezte fel újra a szakma. Pedig még életükben Gyomára és Békéscsabára figyelt az ország könyvvel foglalkozó embere, széles körben vitatták az officináikban készült könyveket technikai és tartalmi szempontból egyaránt. Befolyással lett a megye két nyomdájának tipográfiája a magyar Könyvkiadásra, s e nyomdák mintájára létesültek az országban itt-ott finom, míves munkát kibocsátó műhelyek. Főként Kner Imre cikkei és tanulmányai, előadásai révén külföldön is számon tartották Gyomát, s az akkori magyar viszonyokat nem ismerő idegen szakemberek az itt készített termékek, kiadványok láttán Cam- bridge-szerű szellemi központot tételeztek fel... A második világháborút követően átalakult az egész magyar társadalom, a szellemi oldallal együtt természetesen a könyvkultúránk is. Nincs olyan kontraszt könyveink külső megjelenésében sem, mint Knerék— Tevanék idejében volt. Az igazi kvalitás azonban a mai napig is — és minden bizonnyal még sokáig — megyénk e két patinás officinájában hajdan meghonosodott műgondot nem nélkülözheti: Kner Imre és Tevan Andor könyvművészete jelenleg is széles körben hat. Kétségtelen immár szerepük a könyvkiadásra és befolyásuk a könyvek esztétikájára. Ezeket figyelemmel kísérik az ország határain kívül is és számon tartják napjaink legjobb könyvterjesztőinek a kneri és tevani hagyományokat alkalmazó és feldolgozó munkáját Lipcsében és Bécsben egyaránt. Nagy-nagy haszonnal alkalmazzák a tervezők és kivitelezők az ő kísérleteik és munkásságuk letisztult, időt álló eredményeik ________. É s a nyomdák, melyekben mindez hajdan létrejött, lezajlott: Már évtizedei mint egy vállalat él és fejlődik tovább. A Kner Nyomda eleget tesz a jó és nemes hagyományoknak, mert ezekre építve készíti a bibliofil és tömegkönyveket Gyomán, jó minőségben, Kner Imre soha meg nem valósíthatott nemes óhaja szerint nagy példányszámban; és gyártja a modern nyomdaművészet termékeit, a csomagolóanyagot Békéscsabán^ Tevan Andor által soha el nem gondolt mennyiségben, választékban és minőségben. Jól sáfárkodnak tehát az utódok az örökölt javakkal és kitűnően egyeztetik a konvenciókat a gyors ütemben fejlődő ipar köteleménysivel. Gutenberg Békés megyei művészetének nagy reneszánszáról számolhat be tehát a Kner Nyomda a magyar könyv útjának fél évezredes mérföldkövénél, az ünnepi számadáson, október 31-én. Mert ekkor nyílik ünnepi könyvkiállítás ..Az ötszázéves magyar könyv és Békés megye” címen, a Kner Nyomda Múzeumban, Gyomán. Petőcz Károly