Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Gutenberg művészete Békés megyében Bereznat Péter Leány ■ I o Varga Rudolf Almomban álmodja álmát, a «sötétség ajtőtlan ajtót reteszel rá, lélegzésemben lélegzik: partra vetett hal; megfulladna. Tartom vízen, szerelmen, legyen aki elmen ve igazol: voltam, általa lettem, mikor szárnyaimat letéve az idő liftaknájába ugróm, zsebretett kézzel, virágporom arccal, mindenkitől, mindentől szerelmesebben. nagy technikás, Gutenberg zse­nialitása az, hogy a könyv- nyomtatás egész rendsze­rét megalkotta, kidolgozta. A nyomtatást fel­lépése előtt már sok-sok évszázaddal ismerték, gyakorolták is egymástól földrajzilag is, meg korban is távollevő kultúrák. Maga a könyv jóval megelőzte a könyv- nyomtatást, hiszen a kó­dexeket e korban már mű­vészi színvonalon készítet­ték Európa kolostoraiban a másoló barátok. De nyomtatással — fatáblák­ról is készültek könyvek: magyarországi példája az esztergomi Keresztény Mú_ zeumban őrzött Biblia Pauperum. Gutenbergnek az az ér­deme, hogy mozgatható, szétszedhető és újból, más variációban összerakható betűkből szerkesztette meg a nyomóformát; hogy a betűk készítésének, öntésé­nek technológiáját megal­kotta; hogy a kiszedett szövegnek nyomősajtó meg­szerkesztésével történő sok­szorosítását megoldotta. E találmányrendszer jelentő­sége felbecsülhetetlen. Ez évben van ötszáz esz­tendeje annak, hogy Gu­tenberg zseniális, új mes­tersége hazánkba is elju­tott: Hess András, a budai «»nyomdász harminc év­vel a feltaláló 42 soros bibliájának elkészülte után kibocsátotta a Chronica Hungarorumot. A budai nyomda ezzel megelőzte Londont, Lipcsét, Prágát, Bécset; ezekben a városok­ban évekkel később alapí­tottak állandó tipográfiá­kat. Sajnos, nem soká állt fenn a Hess-féle műhely. Mátyás halálát zűrzavar követte, rövidesen a török uralma alá került az or­szág jelentős része, így nem tudott a nyomdászat hazánkban gyökeret verni. Csak jó fél évszázad múl­tán létesültek Erdélyben is, Nyugat-Magyarországon is kisebb tipográfiák, sajnos, egyik sem volt hosszabb életű. A XVII. század hozott csupán valamilyen fejlő- uést. E század tipográfiá­jában már jelentkezik a barokk stílus, főként a nagyszombati katolikus ki­adványokban és mérsékel­tebben a protestáns köny­vekben. Nő a kiadványok száma, szélesedik a skála, bővül a választék. Míg Gutenberg a bibliájából feltehetően mindössze 100 példányt nyomott. Tótfalu­si Kis Miklós már 3500 kis formátumú fordítással jött Kolozsvárra Amszter­damból. A XVIII. század első fe­lében 3 nagyszombati egye­tem nyomdájának jutott vezető szerep, a század vé­ge felé Pozsony lett a ma­gyar nyelvű kiadványok gazdája. A XIX. század elején a magyar nyelv megújulásá­ért kezdődött mozgalom; megélénkült a politikai élet, mely igencsak ked­vezett a lap- és könyv­kiadásnak. Nagyszombatból az egyetemet és a nyom­dát 1777-ben Budára költöz­tette Mária Terézia, így a többi között Virág Bene­dek és Révai Miklós mű­vei itt lehettek közkincs- csé. A pezsgő kulturális élet azonban megbénult a szabadságharc bukása kö­vetkeztében, s csak az 1867 után elkezdődött kapitalis­ta fellendülés hozott vál­tozást a nyomdák számá­ra is. Megalakultak Pest- Budán a nagy nyomdák, és a nagyobb tőke jobb üzemi felszerelést biztosí­tott, a korszerű gépek és az új eljárások pedig lét­rehozták a tömegtermelést. Az így létrejött tömeg- termelésben azonban na­gyobbrészt elsikkadtak mindazon értékek, melyek századok során a tudós és hozzáértő tipográfusok munkája eredményeként összegeződlek: a rend, a gondosság, a mívesség, a kvalitás általában. A szedő számára ugyan adott volt a sokféle betűtípus, a ren­geteg ornamens, mégsem tudott velük mit kezdeni. Munkája meg sem közelí­tette a sokkal rosszabb eszközökkel és körülmé­nyek között dolgozó régi tipográfus munkáját. A nagyüzemek mellett egy­idejűleg azonban rengeteg, 2—3 emberrel, avult be­rendezéssel, alacsony tech­nikai színvonalon dolgozó kis nyomda létesült, me­lyekből a manufaktúra ke­retei között — kellő szak­értelem híján — került ki nagyon silány minőség. Ebben a korban Békés megyében is jelentkezett már a nyomtatott könyv utáni igény. Ezt azonban — nem lévén még a me­gyében nyomda — megyén kívüli üzemekben elégí­tették ki. Hogy csak egyet említsünk: a szlovákság Békés megyébe telepítése szükségessé tete a Tranosz- ciusz énekeskönyv többszö­ri kiadását. Először 1736- ban jelent meg, majd 1811- ben, 1832-ben és 1856-ban a jó nevű pesti Trattner nyomdában. De a megyei szerzők is kénytelenek voi_ tak ilyen okból — megyén kívül kopogtatni. A szarva­si Tessedik Sámuelnek „A paraszt ember Magyar Or­szágba mitsoda és mi le­hetne” című írása először 1784-ben németül, 1786-ban pedig magyarul jelent meg Pécsett. A megye első állandó nyomdáját 1847-ben Szarvason alapította Réthy lápot, akit 1860-ban Dobay János követett Gyulán. Mindkét alapító tudós, és szakmailag is képzett, jó képességű ember volt Jól felszerelt műhelyeikből egyre-másra került ki az akkori országos átlagszín­vonal felett álló termékek sora. Sajnos, Réthyt távo­zásra kényszerítette a me­gyéből a levert magyar szabadságharcot követő ön­kény. A kapitalista nagyüze­mek élesedő konkurrencia- barca miatti hanyatlásban, a manufaktúra-szerű kis­üzemek technikai és szak­mai korlátái okozta eszté­tikai színvonalatlanságban azonban akadtak emberek, akik pontosan megállapí­tották a bajt, akik megol­dást sürgettek, s akik ma­guk is próbálták megte­remteni az új összhangot a túlhaladott régi megrefor­málásával, átalakításával. Természetes, hogy nem­csak a magyar nyomdá­szatban következett be a fenti okok miatt a hanyat­lás, hanem még hamarább azokban az országokban, ahol a kapitalizálódás is előbb elkezdődött. Az is természetes, hogy a jobb utáni törekvés, a változta­tás igénye is ezekben az országokban jelentkezett előbb. Ezen mozgalmak jó eredményei a magyaror­szági hasonló törekvések­hez adtak alapot. Voltak is hazánkban e nemes törek­véseknek biztató, jó eredmé­nyei, melyek a századfor­duló körüli könyvtermelés­ben, dísz- és jubileumi ki­adások sorozataiban jelent­keztek elsősorban. A magyar könyv meg­újulása azonban nem a fő­városból indult el. Még- csak nem is a jól felszerelt, tudós és képzett vezetők által vezetett nagy nyom­dákból. Két kis vidéki — nyomdai hagyományokkal nem is rendelkező megyé­nek, országrésznek újonnan létesült officinájából, a Bé­kés megyei Kner és Tevan nyomdákból hatott a ma­gyar könyv reformja hosz- szú időn át az ország nyomdászatára. 1882-ben alapította Kner Izidor azt a nyomdát Gyo­mén, amely évtizedekig a magyar tipográfia nagy kí­sérleteinek műhelye volt. 1903-ban pedig Tevan Adolf Békéscsabán azt, amelyben megalkották a magyar könyv új. nemes il­lusztrációját. Ugyanabban a korban, mindössze né­hány esztendő különbség­gel indult mindkettő: né­hány kilométerre egymás­tól, azonos gondokkal, azo­nos gondolatokkal, törekvé­sekkel. Hogy ti. ne csu­pán a puszta megélhetést szolgálják e műhelyek, ne csak a vegetációt máról holnapra, hanem, mint ahogyan az eeyík alaoító fia. Tevan Andor írja ké­sőbb: „a kultúra és a mű­vészet legmagasabb rendű hordozója töltse be nálunk is hivatását”. Ezért került mindkét fiú külföldre ta­nulni : Kner Imre Lipcsé­be. Tevan Andor pedig Bécsbe. Milyen nagyszerű gondolat, mennyire merész lépés volt ez! Hiszen bár­mennyire is tudta mindkét apa, hogy a tanulás is a képzettség mennyire fontos, bármennyire és érezhették mindketten „a betű csodá­latos erejét és hatalmát”, arra bizonyára egyikőjük sem gondolt, miféle hatás­sal lesznek e fiúk a ma­gyar könyvnyomdászatra. Pedig lettek! Kner Imre — 1905-ben, hazatérve a lipcsei techni­kumból — átvette az ak­kor már nagyszerűen meg­szervezett és jól prosperáló üzem technikai irányítását és művészeti vezetését; ugyanígy járt el Tevan An­dor is, aki még 1910-től kezdve hasznosította apja üzemében a Bécsben tanul­takat. Kner Imre még job­ban megszilárdította a nyomdát anyagi szempont­ból a közigazgatási nyom­tatványok gyártásának új­raszervezésével, hogy mi­nél jobban felkészülhessen a várhatóan veszteséggel járó könyvkiadásra és kí­sérletekre; ugyanígy járt el Tevan Andor is: aki meg valóságos üzleti könyvgyárat létesített üze­mében. Mindketten saját maguk dolgozták ki a ki­adásra kerülő művek téma­terveit, beleszóltak a válo­gatásba irodalmi oldalról is, és ugyancsak mindket­ten egyeztek abban is, hogy progresszív írókat je­lentessenek meg, igazi iro­dalmat adjanak a Kner Klasszikusok köteteiben és a Tevan Könyvtár füzetei­ben. Kner Imre és Kozma La­jos együtt munkálkodtak a XVII. század barokk könyveiben gyökerező mo­dern magyar könyvstílus megalkotásán, miközben Gutenberg találmányának rendszerére szabva létre­hozták a szétszedhető, majd újból más-más variációk­ban ismételten összerak­ható, teljes nyomdai díszí­tő garnitúrát Tevan Andor pedig Divéki József számá­ra adott megbízatásokat hogy ő készítse el az Ama­tőr Tevan sorozat nemés illusztrációs anyagát, a fametszeteket. Mindketten egyformán vallották az il­lusztráció jó anyagául a fametszetet, mint az ólom- szedéssel rokon művészetet. Kner Imre egyik kísér­letsorozatának összegezése: a megtisztított a régi ba­rokkot nem mechanikusan utánzó Monumenta Litera- rum sorozat kétszer 12 fü­zete. a másik kísérletének csúcsa pedig a csak betű­vel és a papír fehérségé­nek felhasználásával meg­alkotott tiszta tipográfiai klasszicizmus: a Goethe-tri- lógia. Tevan Andor könyv- művészetét pedig a Heltai Gáspár-féle Aesopus-kötet régi olasz fametszetek fel- használásával való újra­fogalmazása, és a kontúr­rajzos, nem kötött rendben elhelyezett ülusztrációjú, linóleumdúcokkal színezett Anatole France: A Nyárs­forgató Jakab meséi című kiadvány demonstrálja leg­szebben. Munkásságuk űj korsza­kot jelentett a könyvtipog­ráfiában, melynek igazi ér­tékét az utóbbi tíz-tizenöt esztendő folyamán fedezte fel újra a szakma. Pedig még életükben Gyomára és Békéscsabára figyelt az ország könyvvel foglalkozó embere, széles körben vi­tatták az officináikban ké­szült könyveket technikai és tartalmi szempontból egyaránt. Befolyással lett a megye két nyomdájának tipográfiája a magyar Könyvkiadásra, s e nyom­dák mintájára létesültek az országban itt-ott finom, míves munkát kibocsátó műhelyek. Főként Kner Imre cikkei és tanulmá­nyai, előadásai révén kül­földön is számon tartották Gyomát, s az akkori ma­gyar viszonyokat nem is­merő idegen szakemberek az itt készített termékek, kiadványok láttán Cam- bridge-szerű szellemi köz­pontot tételeztek fel... A második világháborút követően átalakult az egész magyar társadalom, a szel­lemi oldallal együtt termé­szetesen a könyvkultúránk is. Nincs olyan kontraszt könyveink külső megjelené­sében sem, mint Knerék— Tevanék idejében volt. Az igazi kvalitás azonban a mai napig is — és minden bizonnyal még sokáig — megyénk e két patinás of­ficinájában hajdan megho­nosodott műgondot nem nélkülözheti: Kner Imre és Tevan Andor könyvművé­szete jelenleg is széles kör­ben hat. Kétségtelen im­már szerepük a könyvki­adásra és befolyásuk a könyvek esztétikájára. Eze­ket figyelemmel kísérik az ország határain kívül is és számon tartják napjaink legjobb könyvterjesztőinek a kneri és tevani hagyo­mányokat alkalmazó és feldolgozó munkáját Lip­csében és Bécsben egy­aránt. Nagy-nagy haszon­nal alkalmazzák a tervezők és kivitelezők az ő kísér­leteik és munkásságuk le­tisztult, időt álló eredmé­nyeik ________. É s a nyomdák, melyek­ben mindez hajdan létre­jött, lezajlott: Már évtizedei mint egy vállalat él és fejlődik tovább. A Kner Nyomda eleget tesz a jó és nemes hagyományoknak, mert ezekre építve készíti a bibliofil és tömegköny­veket Gyomán, jó minő­ségben, Kner Imre soha meg nem valósíthatott ne­mes óhaja szerint nagy példányszámban; és gyárt­ja a modern nyomdamű­vészet termékeit, a csoma­golóanyagot Békéscsabán^ Tevan Andor által soha el nem gondolt mennyiségben, választékban és minőség­ben. Jól sáfárkodnak tehát az utódok az örökölt ja­vakkal és kitűnően egyez­tetik a konvenciókat a gyors ütemben fejlődő ipar köteleménysivel. Gutenberg Békés megyei művészeté­nek nagy reneszánszáról számolhat be tehát a Kner Nyomda a magyar könyv útjának fél évezredes mér­földkövénél, az ünnepi számadáson, október 31-én. Mert ekkor nyílik ünnepi könyvkiállítás ..Az ötszáz­éves magyar könyv és Bé­kés megye” címen, a Kner Nyomda Múzeumban, Gyo­mán. Petőcz Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom