Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

Képünk: Bicskey Károly Nagy Imre körorvos, Kovács Lajos Határváry Árpád szerepében. (Demény felv.)

Villámlénynél

Évadnyitás a Jókai Színházban

jött; oda való, és ott tartjuk számon.

Ritka, szép pillanatokkal ékes ez a dráma, melyet színházunk évadnyitó premiernek válasz, tott, és amelyet Lovas Edit, a színház igazgatója rendezett. Rendezése nagy igényű munka, világos megvalósítása a leírt drámai soroknak. Alkotó életre keltés, azt hiszem ez a legtalálóbb megfogalmazás. A főhősre koncentrál, és nem akárhogyan. (Lehet, hogy furcsa ezt kiemelni, mégis szükséges, hiszen manapság kísérlet és más ürügy címén sokféle rendezői manipuláció tanúja lehet a színháznéző nemegyszer az írói szándék ellenére áthangolt, átsúlypontozott, egyszóval

meghamisított előadásnak is, a ..rendezői színház” nagyobb dicsőségére.) Lovas Edit az író és a mű szolgálatát tekintette művészi feladatának, és jól tette. hogy erre vállalkozott. Lehetőségeit és a dráma követelményeit kitűnően egyeztetve hozta színre a Villámfényné'.-t, mely rendezésében is — egyezően az írói szándékkal — egy ember lelkiismereti válságának, hihetetlen önfegyelemmel fenntartott egyensúlya szétrobbanásának nagy ívű felmutatása. Mindenki más Nagy Imre körorvos körül mellérendelés, szükségszerű eszköz a gondolati töltés egy-egy súlyosabb exponálásához, apró atomrobbanásaihoz, míg végül a tragikomikus kétségbeesés százezer voltos feszültsége tölti be a teret, az időt és a gondolatot.

Lovas Edit nagy érdeme, és művészi sikere, hogy töretlenül vezeti végig harcán-küzdelmein Nagy Imre körorvost. Kitűnő színésze volt erre Bicskey Károly Jászai-díjas személyében. Bicskey Károly Nagy Imréje fi- lozwfisztikusan mély, kitűnően tagolt és sodróan szenvedélyes alakítás. Bejárja a lelkiismeretével és egyre kibírhatatlanabb helyzetével küszködő férfi útjának minden kitérőjét, egyenes és tisztán belátható szakaszait. Már első perceiben felírja arcára — a lelke tükrére — a kétségbeesés és kilátástalanság képeit. és annál lenyűgözőbb, hogy mégis vállalja a küzdést va’a- mi másért, elképzelt jobbért, pedig esélye arra, hogy igazán győzzön, minimális. Ezt játssza el Bicskey olykor megrendítően. Lehet vitatkozni azon. hogy Dévay Kamilla Anna-felfogása mennyire helyes, mennyire ilmikor Gömbös Gyula kormány- /«]|| programjában jTJÉd földreformot. hir_ detefct. munkaalkalmat ígért és titkos választójogot, Németh László Nagy Imre nevű körorvosa csak a felszínt látta. Bár lehet, hogy többet is valamivel, de még nem tartott ott, ahol a Villámfénynél kezdő jelenetében, hogy kiábrándult volna az őt körülvevő társadalmi viszonyokból, az úri Magyarország értetlenségéből, abból a szociál- demagógiából, melynek fő hordozója a már említett kormányprogram volt, és amely csak ar_ ra volt jó, hogy leple alatt kiépítsék a német és olasz mintájú magyar fasizmust. Eldördül közben az endrődi sortűz, nincstelenek vére fasti az utcaköveket, és Nagy Imre körorvos mind jobban súlyosbodó lelki válsága ösztönzésére megírja tapasztalatait a társadalmi bajokról könyvében, A körorvos naplójában. Titokban büszke a könyvre, de szégyélli is. Szörnyű bajokról tudósít abban, a kiváltó okokat azonban nem látja, nem érzi. korlátái erősebbek. Gyűlöli a fojtogató értetlenséget, a családi üzemet, a le’ki- ismerete válságát, hogy feleséget, birtokot és állást kapott egyszerre, hogy valósággal megvásárolták, míg mások hason csúsznak, hogy munkát szerezzenek. Belső egyensúlya bomló- ban, csak roppant önfegyelme tartja fenn az egyensúlyt, mely nem más, mint egyszerű megalkuvás sorsával, fe'lázadó lelkiismeretével, a társadalmi bajokkal. a ■ hazugságokkal, az egész életstílussal, mely az akkori Magyarország középosztályát jellemzi.

Hol él ez az ember? Ez a nyugtalan, ez a megalkuvó, ez a lázongó, nagygondola tű ember? Értetlenek. gonoszok, fajmagyarok és fajgyű'ölők, rongyrázó sznobok, feudális véd. és dac- szövetségek, és roppant kínokat hordozó szegények között.

Nagy Imre sokszorosan boldogtalan és magányos ember. Boldogtalansága és magányossága az ösztönösen megérzett, kétségbeesett kiúttalanságból ered, gyarapszik és önti el az egész embert, aki még egy lány villámfényénél is csak villanásnyira látja meg az igaza bb utat, az emberibb élet lehetőségét, hogy aztán elhagyja veszni a»t is, hogy ne higgyen abban sem, és valami lehetetlent és megvaló- sfífeatatlant vállaljon.

Nem lehet nem megrendülni ennyi tragédia láttán, még akkor sem, ha a néző tudja: mész. sze van ez már. negyven esztendeje ennek. Nagy Imre küzdelme olyan drámai élmény, melynek hatása még sokáig friss és igaz, mert ember vívja önmagával és a társadalommal. Tenni az emberekért, megtalálni önmaga megvalósításának teremtő és termő közegeit: erre törekszik ez a lobogó, hallgatag ember; megtalálni a köz javának szolgálatát, és a szerelmes társat, a másik embert, aki nélkül csak félember az ember, és csak akive! együtt egész. Olyan gigászi viadal ez, mint más nagy drámai hősöké, és ezzel egyértelműen kell jeleznünk azt, hogy Németh László körorvosa a nagy drámai hősök sorából

Gerencsér Mikiás

ARADI MARIO

4.

Tichy őrnagy úrnak protekciója van: az egyik pincér, Zlahal szintén csehországi, és a földi megbocsátható elfogultságával a legjobb sülteket tálalta fel Tjchy őrnagynak, következésképpen az én számomra is. Amikor már a sörnél tartottunk, Zlahal pincér épp oly halkan, mint amilyen óvatosan suttogott valamit a zászlóaljparancsnoknak.

Tichy őrnagy szintén óvatosan, de majdnem parancsolón utasította:

— Tessék németül beszélni.

Figyelmessége természetesen

nekem szólt. Zlahal tehát németül motyogta az orra alatt, miközben ■ elfoglaltságot szintéit asztalunknál:

— Egyesek nyíltan gyalázzák őfelségét. Egészen gyakori, hogy gyilkosoknak nevezik az osztrákokat. Kérem, én nem beszélek a levegőbe. Tanúkkal szolgálhatok.

— Tetszik ezt hallani, főorvos úr? — fordult felém komoly megbotránkozássá' a széles arcú Tichy őrnagy. Láttam rajta, hogy fél a fantomoktól.

Apró eset, mégis megdöbbentett. Ide jövet gondoltam arra, hogy nem csupán Lenkey kapitány kiváltsága a démonomá- nia. Most találkoztam vele az

innenső oldalon. Nemcsak a mániával, de a démonnal is.

Hivatalosan még mindent titkolnak, de a jelekből nyilván- va’ó, befejeződött a lázadó tábornokok hadbírósági tárgyalása. Gyorsított eljárással. Ami annyit jelent, hogy egyetlen tanút sem hallgattak ki. írnokok, segédtisztek, küldöncök és más személyek, akik a különleges hadbíróság mellett teljesítenek szolgálatot, egyszerre láthatókká váltak napközben is.

Délután igazolta gyanúmat Tichy őrnagy is. Tagja lévén az ítélkező hadbíróságnak, barátságosan büszkélkedett előttem bennfentességével. Délután értésemre adta, hogy minden úgy történt, ahogy várni lehetett. Az ítéleteket gyorsfutár vitte jóváhagyásra az Ács mellett táborozó Haynau táborszernagyhoz.

* * *

Gyengé’kedő katonáinknál viziteltem az egészségügyi körletben, amikor jelentette az egyik szanitéc, hogy rendelőmben várakozik rám Franz von Otten- feld főhadnagy úr. Rosszat sejtettem. A főhadnagy szintén tagja a különleges hadbíróságnak. Arra gondoltam, hátha Emst törzshadbíró küldte további puhításömra.

De szerencsére tévedtem. Franz von Ottenfeid szörnyű

leszkedik a Villámfényné! Németh László-i rendszerébe, ahol a drámai erővonalakat lényegesen határozzák meg az egyes jellemek, magatartásformák. Kérdés, hogy a szelídebbre, megadóbbra hangolt Anna, mint egyik ellenpólus, mennyire késztetheti küzdelemre a családi- üzemből, a matriarchátusból kitörni akaró férfit? Azt hiszem, Anna könnyei elsőrendűen a gyűlölködő dac könnyei és nem az elhagyott asszony férje utáni siránkozása: ez a nő nehéz helyzetekben sem tagadja meg önmagát és osztályát, nem védekezik, hanem támad. Ettől függetlenül Dévay Kamilla alakítása emberi, így is hihető. Művészi pályafutása egyik nagy lehetőségét aknázta ki szinte teljesen Agárdy Ilona Sata szerepében. Ilyen Sata lehet csak a körorvos „villámfényé’, a katalizátor, mely kilódítja önfegyelme kátyúiból. Agárdy gyerekes-bámuló érdeklődéssel, suta lobogással, érett felkínálkozással élteti a lány alakját, méltóan az író szándékaihoz. Dénes Piroska féltékeny-butácska fő_ jegyzöasszonya, Áts Gyula élet- habzsoló-tobzódó-üres fejű főjegyzője az előadás nagy nyeresége. Nagyszerű színészek! Akárcsak Kovács Lajos, aki Ha- tárváry Árpád a fajmagyar egyetemista-bálrendező-új- ságíró figuráját teremti meg előttünk pompás eszközökkel és tehetséggel. Egyetlen villanásra jön Padur Teréz a dráma egyik lényeges csomópontjában, úgy, ahogyan virrasztó asszonyokhoz illik.

Valami különös, szépséges flórát festett tündöklő narancssárgákkal és meleg barnákkal és azok árnyalataival a díszlet hát. terére Csinády István Jászai- díjas díszlettervező. Ebben a lángoló színölelésben játszották a drámát a színészek, újra és újra éreztük általa a villám- fény fel’obbanását. tündöklését és az előtte játszódó tragikus komédia emberi igazságait. A jelmeztervező Várvölgyi Ilona a kor és a benne élő emberek jellemzésére használta fel a jelmezeket. kitűnően.

Meglepő, szép előadás volt a színház évadnyitása, amelyen Lovas Edit először a függöny elé 'épve tett hitet a színházművészet mai hivatása mellett, majd a „Villámfénynél” bemutatásával megkezdte a bizonyítást is.

Sass Ervin

fogfájásra panaszkodott. Alsó állkapcsának bal hátsó zápfoga bizonyult rossznak. Fogóval nem eshettem neki, mert a beteg fog csúnya gyulladást okozott, fogó nélkül is épp eleget szenvedett tőle a főhadnagy. A legegyszerűbb, de a legbiztosabb megoldáshoz folyamodtam. EL dugaszoltam tömjénnel a jókora lyukat.

— Kis türelem, főhadnagy úr — bátorítottam. — A hatás rövidesen jelentkezik. De miért nem jött előbb?

Mérlegelte, feleljen-e. Igen kenetteljesen, ünnepélyes méltósággal nézett rám.

— Küldetésem volt. És lesz a jövőben is. Császárunk, hazánk nevében szolgáltatok igazságot.

Ilyen választ vártam tőle. Ez a papos megjelenés, ez az ájta- tos szigorúság, nem is lenne képes másfajta megnyilatkozásra. Ahogy múlt a fogfájása, úgy nyerte vissza fokról .fokra túltengő személyiségtudatát. Feltűnően keskeny, hosszú arca, nőies szája, zavarra hajlamos tekintete, a bőrére hegedt kamaszkori pattanásnyomok mindmind arról vallottak, hogy Franz von Ottenfeid főhadnagy krónikus kisebbrendűségi érzés_ ben szenved. Tudja gyengéjét] ezért keresi a védett helyzeteket. amelyekben óvhatja lelki bizonytalanságát. Amíg az erős egyéniségek az élet természetes rendje szerint érvényesülnek, addig a szorongásos személyek önvédelemből válnak akamok- ká. Belső gyarlóságukat hatalmas külső mentsvárak mögé rejtik. Isten, császár, haza;

Mai

tévéajánlatunk:

18.05 Mindenki közlekedik...

A közlekedés, s különösen az autóközlekedés gyors és örvendetes fejlődésének árnyoldala — a haleseti statisztika. Erről és a főváros baleseti statisztikájának némi csökkenéséről beszél az adásban dr. Makovecz István r. ezredes, a Budapesti Rendőrfö- kapitányság köz'ekedésrendésze_ tének vezetője. A műsor bemutat néhány biztonságiöv-típust amj hovatovább elengedhetetlen feltétele lesz az autózásnak, csakúgy, mint a motorosoknál a bukósisak, s egyben felszerelésük. használatuk módjáról is tájékoztat. Láthatunk néhány biztonsági gyermekülést is (fejtámlával!), amelyek közül a legpraktikusabb a gyerekkocsivázra is alkalmazható ülés.

Az idénynek megfelelően szó lesz az őszi, téli közlekedési nehézségekről, elsősorban a sárról, s arról a másokat veszélyeztető jelenségről, ami a fényszóró rossz beállításából adódik — a vakftásról. De nemcsak az autósokra’ esik szó. hanem a gyalogosokról is. Végezetül színészi produkción is derülhetünk: a műsor vendége. Márton András színművész. autóvezetŐL-típu. sokat karikíroz.

Békéscsabai sikerek egy országos gyermekrajz-pályázalon

A Magyar Úttörők Szövetsége országos, „A néppel tűzön-vi- zen át!”-pályázatán szép sikert arattak a békéscsabai ifjúsági és Üttörőház Romvári Etelka, Tóth Valéria, és Vág- ráti János vezette képzőművészeti szakköreinek tagjai. Szlá- vik Krisztina negyedik, Lipták Zoltán ötödik helyezést szerzett, s mellettük még csaknem húsz békéscsabai úttörő rajzait, festményeit, metszeteit, batik- munkáit is bemutatták a pályázatot követő vasárnap délelőtt megnyílt budapesti kiállításon.

kell-e ezeknél hatalmasabb

mentsvár. Aki túlságosan gyakran hivatkozik ilyen abszolút tekintélyekre, annak nagy céljai vannak önmagával.

Észrevettem Franz von Ottenfeid viselkedésén, hogy szívesen tartózkodott rendelőmben. Szívesen és feszengve.

— Csodát művelt velem, főorvos úr — hálálkodott. Továbbra sem mutatta jelét annak, hogy távozni szeretne.

Ezt is megértettem. Legalábbis véltem érteni. A hiúság hozzávetőlegesen minden ember sajátja. Mivel a főhadnagy egész lényét szemmel láthatóan átitatta a fontosságtudat, valószínűleg zavarta, hogy esetleg nem vagyok tisztában kilétével. Franz von Otten- feldben két ellentétes igény viaskodott: igényelte a kenetességéhez oly nagyon illő titokzatosságot, s igényelte hiúságához oly nagyon illő bámulatot.

— Holnap is megnézném a fogát, a biztonság kedvéért, főhadnagy úr — ajánlottam neki a lehető legudvariasabban. — Persze csak úgy, ha a szolgálata engedi.

Megint kiült arcára az a bizonyos kenetteljes fontosságtudat. Utóbbi megjegyzésemből mintha arra következtetett volna, hogy tudomásom van rendkívüli beosztásáról.

— Remélem, tudok időt szakítani. Ámbár rengeteg munkát adnak ezek a rebellisek.

— Bizony, nagy felelősség — szóltam, s ezzel a helyeslés látszatát keltettem.

Szívesen körött a->■ alkalmon,

(Folytatjuk)