Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Múzeumi séta: Folt a Gyöngyszemen A panasz, mely a minap érke. a szerkesztőségünkbe rövid volt. Gyulán duplájára emelték a szemétszállítás díját. Vajon miért? Hiszen a 3. (1971. AT. 16) Anyag- és Árhivatal utasításá­nak 14. számú melléklete sze. vint a köztisztasági feladatok közöl a kötelezően igénybe vehe. tő szolgáltatások maximált ár­formába tartoznak. A kötelező jellegű szolgáltatások hatósági árformába sorolt dijainak meg­állapítására, illetve megváltoz­tatására csak a megyei tanács végrehajtó bizottságának épí­tési. közlekedési és vízügyi osztálya jogosult. Hiszen ennek az osztálynak van árhatósági jogköre. Ezt nem tudták volna Gyulán?’ A város tisztasági teendőit a Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat végzi. Sok feladata van. Gyula fürdőváros, az Alföld gyöngyszeme. A vállalatot kö­telezik a szép jelzők. Gyulának tiszta városnak kell lennie, hogy hírnevét öregbítse. A vállalat az utóbbi években dinamikus fejlődésnek indult. Korszerű gé­peket vásároltak. Felszámolták a veszteséges ágazatokat. A Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat önálló vállalat, önálló­an dolgozik. A városi tanács költségvetéséből csak az ingat­lankezelői teendőkhöz nyújt tá­mogatást. Ennek is van némi köze, hogy a fejlesztési alap nem növekszik a kívánt ütem­ben. A feladatok pedig egyre nőnek. Jelenleg a városban ? 812 háztartás van. A vállalat mint­egy 2 600 háztartás szemétszállí­tását végzi el. 1885-ig viszont » háztartások száma eléri a 10 200. at. Nyílván a szemétszállítás gondja is meg fog növekedni. Lépést kell tartani tehát az igényekkel. Fejleszteni kell a szemétszállítást. A fejlesztéshez viszont pénz kell. Ez késztette a vállalatot, hogy kérelemmel for­duljon a városi tanácshoz a ház­tartási szemétszállítás havidíjá­nak háztartásonként! 10 forint­ról 20 forintra történő emelésé­re. Többek között arra hivatkoz­tak, hogy a szemétszállítás díja városonként eltérő. Vácon egy szobás lakás után évi 12 forint, Salgótarjánban havi 3 forint, Gödöllőn viszont havi 20 forint háztartásonként, fiát miért ne lenne Gyulán 2o forint. Hiszen a szemétszállítás így sem hoz sokat a konyhára. Mielőtt akár pro, akár kontra véleményt le­hetne mondani a kérelem indo­káról, figyelembe keli venni egy másik tényt is. Mégpedig a vál­lalat eredményének alakulá­sát. A dicséretes munka- és üzemszervezés révén javult a vállalat eredménye. A múlt év­ben 613 ezer forint volt. Ebben az évben viszont eléri az egy­millió forintot. Nyilván e® le­hetővé teszi, hogy a kényszer- jellegű szolgál látásoknak válto­zatlan díjtételek mellett eleget tudjon tenni. A nyereségcent­rikus szemlélet, és e* a jogsza­bály szelleméből egyaránt kitű­nik, a kommunális szolgáltatás területén nem érvényesülhet. Az ügyben mégis elsősorban a gyulai Városi Tanács a ludas. Hiszen helyt adott a vállalat ké­relmének. A múlt év szeptembe­rében kelt határozatával 1973. január 1-től háztartásonként 20 forint szemétszállítási díjat ál­lapított meg. Abban a hiszem- ben tette, hogy a szemétszállí­tás díja szabadáras kategóriá­ba tartozik. A jó hiszemű in­tézkedést még az is tetézi, hogy a városnak nincs olyan köztisz­tasági rendelete, amely ponto­san meghatározná, hogy melyik utcákra vonatkozik az intézmé­nyes szemétszállítás- Indokolt te. hát, bogy a megyei tanács minél hamarabb intézkedjen s a köte­lezően igénybe vehető szolgálta­tásokra vonatkozó rendeletéit ér­vényre juttassa. Gyulán sokmindent jói csi­nálnak. Bölcsen, előrelát'an, sőt irigylésre méltóan. Ügy lát­szik a szemétügy elkerülte a fi­gyelmüket. Vagy talán úgy vé­lik, hogy ez nem ejthet foltot egy olyan városon, mely az Al­föld Gyöngyszemének nevi zi magát. Sered! János vékony szárnya hosszan lecsüng vénné aszott ajkai mellett Ügy nézeget, mintha meditálna. Majd hirtelen oldalra fordítja fejét, tekintete a falra szegező- dik, karját hevesen az arca elé kapja. Rémüiletes látvány. El kell hinnem, hogy a falból előlépett a szörnyeteg és támadón a be­teg fölé magasodik. Azt remélem, megnyugszik a képzelődő, ha a beszéddel ma­gamra vonom a figyelmét. — Osait- én vagyok itt, az or­vosa, kapitány úr! Fogyassza nyugodtan a reggelijét Szivart hoztam önnek. Reggeli után rá­gyújtunk és elbeszélgetünk. Most végre észrevesz. Annak lát, aki vagyok. De a szivar nem érdekli, pedig erős dohányos volt, mint a legtöbb huszár. — Nem hallott a bátyámról? »— kérdezi teljesen józanul. Valamit muszáj hazudnom. Semmit nem tudok a bátyjáról. Azt sem tudom, egyáltalán van-e bátyja. — Hogyne! Igen jőO éra ma­gát. Épp tegnap érdeklődött ka­pitány úr felől. Biztosítottam, hogy kapitány úr egészsógies, nyugodtan viseli a sorsát. Idegen ízzású tekintetéit val­la tón az arcomba égeti: — Mtaga hazug ember. Egy szavát sem hiszem. Már nem is törődik velem. Hirtelen eszébe jut a létét fenye­gető veszély, a cellafal egy pont­ját figyeli kimeredő szemével. Strázsáló figyelme egyre rémül- tefbb, egyre élszántabb lesz. —’ Gsak gyertek... Csak gyér­tefc, gonoszok, sátánok, gyilko- | sok! Nem félek tőletek! Iszonyú, hogy képtelen va- 3 gyök a démonok és a beteg kő- j zé állni. Csak az lenne iszo- j nyúbb, ha visszahozhatnám a 5 valóságos létbe. így is, úgy is • rettenetes. 3. Ma megtudtam, hogy a beteg j testvérbátyja is az aradi várban tartózkodik. Nem a főőrségi épület cellájába zárták, mint Denkey Jánost és a többi tábor­nokot, hanem a várfal alá mé­lyedé kazamatákba, ahol a vi­lágosa fegyverletétel után elfo­gott nagyszámú honvédtisztet őrzik. Károlynak hívják az idősebb Lenkeyt, ezredesi ran­got viselt a lázadó^ hadseregé­ben. A Vilmos-huszárok ezred­parancsnoka volt. Figyelembe véve, hogy 1839-ben önszántá­ból hagyta ott felsége* császá­runk seregét, tavaly pedig ugyancsak önszántából eskü­dött fel Kossuth zászlajára, ■ minden bizonnyal szembe kell S n'éznie a felségárulás vádjával. : A hűtlenség puszta tényét tető­zi az a körülmény, hogy meg­szégyenítette törvényes rendünk katonáit nem is egy. de sízámos alkalommal. Rendesen úgy ne­vezik ezt, hogy diadalmaskodott a csatákban, méghozzá esetről esetre vitathatatlan fölénnyel. Ilyesmit persze még körülírva sem szabad beismerni. Kivált­képp ama vitézséget nem, ame­lyet a Vilmos-huszárok tamúsí- éottak Budavár elfoglalásánál tavaly májusban. (Folytatjuk) A csabai múzeum és a madárvilág Fészkelő klskócsag » „Amióta a Körösöket és a Be­rettyót rendes mederbe szorítot­ták és a Sárrétet tápláló vize­ket a csatornákba levezették, alig akad nádas. Ma már híre sincs a régi madárbőségnek. Az egykor itt duzzadó életnek vége. Ahol ezelőtt ezrével tanyázott a vízimadarak serege, most egy. egy bíbic jajgat keservesen a régi nádrengetegek helyén rin­gó kalásztengerek felett, dalol­ja énekét a pacsirta. A régi mo­csarak őslakói ma már csak vo­nulás közben érintik ezt a vi­déket.” Már 1938-ban így tudósít Csath András tanító a Békés vármegye madárvilága hajdan és ma című könyvében. Azóta is egyre kevesebb vidékünkön a „ritkamadár”. Terjed az embe­ri kultúra, a nemrégi legelők, a nádasok helyén szaporodnak az ipartelepek, elmenekülnek a ma­darak. A békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeumban dr. Tarján Ti­bor a század elején, mint a csa­bai múzeum igazgatója, felis­merte a madárpusztulás várható következményeit, ezért nagy gyűjteményt állított össze a Bé­kés megyében előforduló mada­rakból. A későbbi években Csath András, a dobozi tanító és preparátor, majd dr. Hankó Béla biológus professzor írt ma­darainkról kisebb terjedelmű, inkább ismeretterjesztő jellegű tanulmányt. A gyűjtés megállt. A Munká­csy Múzeum jelenlegi, mintegy 150 fajtából álló madárgyűjte­ményének valamennyi darabja csaknem félévszázados prepará­tum. A múzeum ugyanilyen ré­gi tojásgyűjteményében 115 faj­ta madár teljes fészekalját őr­zik. Mindkét gyűjtemény ko­moly tudományos értéket kép­visel. A természettudományi terüle­ten évtizedekig szünetelő gyűj­tőmunka és kutatás az idén is­mét megindult Csabán. Mi en­nek a magyarázata? Dér László, megyei múzeumi igazgató válaszol: — A természettudományos mu- zeológiához megyénkben hosszú ideig hiányzott az anyagi és a személyi feltétel. A zömmel társadalmi gyűjtőktől beszerzett anyagot megőriztük és a lehe­tőségek szerint raktároztuk. Csak ennyire jutottunk, de a kö­zönség érdeklődése így is óriási. Ez indokolta elsősorban, hogy ezt a múzeumi szakágat újra felvegyük és folytassuk az ab­bamaradt természettudományos tevékenységet. A másik magya­rázat az, hogy a műszaki-tudo­mányos fejlődés a természettu­dományos műveltséget helyezte előtérbe, így nagyobbak lettek az oktatás és a közművelődés segítésével kapcsolatos feladata­ink. A munkaterület felfrissíté­sét indokolja az is, hogy az ál­talános műveltségnek része a pontosabb helyismeret, a szű- kebb haza flórájának és fauná­jának megismerése is: Illik tisz­tában lennünk megyénk tájainak értékeivel! Ez a törekvés az országban folyó tájkutatási programba is bekapcsolja Békés megyét. — Mi a legközelebbi és mi a távolabbi teendő? — Űj munkatársunk felmérő jellegű madártani munkába kez­dett. Kapcsolatot teremtettünk a Madártani Intézettel és a Ter­mészettudományi Múzeum szak­embereivel. A megyei tanács tá­mogatásával beszereztük a leg­szükségesebb felszereléseket. A tapasztalatok szerint az em­berek, a fiatalok legtöbbje ma már nem ismeri a madarakat, a mezei növényeket, a fákat, ezért időszakos kiállításokat szeret­nénk rendezni a saját — és a vendég természettudományi anyagokból. Fontosnak tart­juk a természettudományok iránt érdeklődők felkutatását és foglalkoztatását is, hiszen van­nak hobbyk megyénkben is, me­lyek a szakmai szintet is elérik. Értékes rovar-, kagyló- és kőzet­tani gyűjtemények, amelyek megérdemelnék a nyilvánossá­got! Ezek tulajdonosainak sze­retnénk tapasztalatcseréket szervezni, újabb munkát és be­mutatási lehetőséget adni. Egyelőre az ©mitológiával indítunk, de a későbbi években természettudományi osztályt kí­vánunk létrehozni. Zoológus, bo­tanikus, preparáló szakemberek­kel. önálló raktár- és kiállító­helyiségekkel. A természettudományos múze­umi munka kicsit országosan is visszaesett. Elsősorban a szak­emberek hiánya miatt. Szeret­nénk visszahelyezni ezt a fontos szakágat eredeti helyére, érté­kes hagyományaira. Természete­sen igazán jó eredményeket majd csak az új múzeumi épü­letben tudunk felmutatni. * • • — Értékes madártani gyűjte­ményünkből több olyan faj hi­ányzik még, amely megyénk te­rületén előfordul. Ezek begyűj­tése távlati tervünk — mondja Réthy Zsigmond, a múzeum ter­mészettudományos munkatársa. — Mindenekelőtt azonban a meglevő anyag tökéletes meg­őrzéséről és feldolgozásáról sze­retnénk gondoskodni. Kataló=- gust készítünk a gyűjteményről, rendszeresen gyűjtünk adatokat a megyében fészkelő, illetve előforduló madarakról. Ez ter­mészetesen hosszú időt igénylő munka, amely több amatőr ma­dártani munkatárs megfigyelé­seit is igényli. (Jó lenne, ha je­lentkeznének a múzeumban ilyen érdeklődésű emberek.) A természet adta lehetőségek jók, hiszen ezen a vidéken több olyan madárfaj él még, amely ma már az ország területén csak egészen kis számban fordul elő. Ilyen például a holló, a kiskó- csag, a selyemgém, a túzok. — Mit jelent a madarak rendszeres megfigyelése? — Ez kpt témára vonatkozik. A madárvonulásokra és a ma­darak életjelenségeire. A tava­szi és az őszi madárvonulások idején ezentúl mi is bekapcso­lódunk a nemzetközi szinkron- , megfigyelésbe. Ez annyit jelent, I Hármas-Körö* árterületén (Fotó: Réthy Zsigmond) hogy havonta egy-egy meghatá­rozott napon Skandináviától a déli országokig figyelik a ma­darak vonulását a kutatók. Az adatokat nemzetközileg összesí­tik és az eredményt, úgy aho­gyan a meteorológusok, térképe­ken jelölik. A vonulásról a meg­figyelt madárfaj nevét, hozzáve­tőleges létszámát, mozgásuk irányát, a megfigyelés helyét és időpontját kell jelenteni. Mind­ezekhez elengedhetetlen a jó jnadárismeret; a madárhangok, a színfoltok megkülönböztetése, az egyes madarak tulajdonsá­gainak ismerete és természete­sen egy jó távcső. Az élet jelenségek megfigyelése nagyobb és hosszabb munkát kíván: megyénkben is szükséges a régi madárvilág teljes és tu­dományos igényű összegzése, a jelenlegi fajok számának, köl­tési helyének, mozgásának, ká­rának, hasznának és egyéb ada­tainak feldolgozása. — Van egy „madártani ha­tárállomásunk”. Mit mondhat erről? — Igen. A Biharugrai Halgaz­daság területét így is nevezhet­jük, ugyanis hosszú idő óta az a megfigyelés, hogy a vonulások idején ez a terület igen nagy forgalmat bonyolít le, a mada­rak ezen a részen hagyják el az országot. Ez tehát az egyik fon­tos megfigyelési pontunk. Ezen kívül a Hármas-Körös Halász­telek és Aranyos nevű árterüle­tén, valamint a dobozi erdőkben végzünk megfigyeléseket. Bízunk abban, hogy a tudomá­nyos kutatómunkába való be­kapcsolódással, az ismeretter­jesztő gyűjtemény gyarapításá­val és bemutatásával tovább tudjuk fejleszteni a megye ter­mészettudományi hagyományait Ezzel egyben megalapozzuk a természettudomány valamennyi ágának helybeli-múzeumi tevé­kenységét, de hozzájárulunk ter­mészet-környezetvédelmi törek­vésekhez is, segítjük a tájvédel­mi célok megvalósítását. K. L emmsss 5 1973. OjklOBEK 1. **

Next

/
Oldalképek
Tartalom