Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
Babonás történetek Orosháza környékéről I A pórul járt boszorkány A tanyák között vótt egy öregasszony, akit boszorkánynak tartottak. Azt tartották róla- hogy éjszakánként macskává, bagollyá, denevérré változik, és ellátogat a környékbeli tanyákhoz. Onnan tudták már előre, hogy el jog menni, hogy előtte való este a padláson csöngő csöngött. Ha hallották a csöngést, akkor éjszaka megjelent a boszorkány. Az egyik tanyában is este hallották a csöngést. Éjfélkor pedig — mert addig nem feküdtek le — hallották a macska nyávogását, legelőször a padláson, majd ugrált lefelé a garádícson, és az ajtó előtt megállt, ét nagyon kezdett nyávogni, is kaparta nagyon az ajtót. Akkor aztán az ember felültette a gyerekeket a kemencepadkára, és rájuk parancsolt. hogy tegyenek ügy, mintha aludnának. Azután a sparhetból bal kézzel vett egy marék pörnyét, és azt három csíkban a küszöbre szórta. Azután leakasztotta az ajtó mellől a legkisebbik csikó kötelét, és azon bal kézzel a háta mögött egy hurkot kötött. Mikor ezekkel elkészült, kinyitotta az ajtót. De a macska meg sem mozdult, csak villogó szemeivel rámeredt a gazdára. Az ember hívogatta: — Gyere be cicuskám, galambom, adok neked lágy kenyeret, hozzá nyers húst. Erre a fekete macska gyorsan megindult befele. Mikor rálépett az első pör- nyecsikra. fölkapta az első lábát. Mikor a másodikra lépett rá. a másikat, és « harmadikon már a harmadikra sem tudott rálépni. A gazda gyorsan elkapta a macskát, összefogta a három lábát, és jó erősen belefogta a hurokba, és jó erősen ráhúzta. Aztán kiakasztotta a csurgóra, az eresz alá. Bement ezután, a pörnyét szétfújta az egész lakásban, és lefeküdt a gyerekekkel együtt. Másnap reggel kiment a gádorba, és látta, hogy a kötél üresen áll. De látta azt is, hogy jön az öregasz- szony. Az egyik lábára sántít, és a két keze be van kötve. Keservesen nyöször- gött, és mondta: — Te nagyon agyafúrt vagy. Túljártál a boszorkány eszén. De te nagyon goromba is vagy. Nézd meg szegény öregasszony kezét, MbáU De én meg nem átkozhattak, nincs már hatalmam rajtad. Erre elment, és soha nem tette többé a lábát abba a tanyába. I A lólábú legény Esténként a fiatalok a fonóba jártak. Volt a lányok között egy, aki soha nem táncolt, akinek senki sem udvarolt, pedig a legszebb volt a lányok között. Egyszer egy idegen, egy nagyon szép fiú érkezett a fonóba. Mindjárt a leányhoz ment, és csak vele beszélgetett, csak vele táncolt egész este. Tánc közben véletlenül a fiú rálépett a lány lábára. A lány lenézett, és akkor látta, hogy a táncosának lólába van. Látta ezt, de nem mert szólni. Vége lett a fonónak. Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt. A legény kivezette táncosát az udvarra, ahol egy hintó várta őket, előtte három fehér ló. Beültek, és a hintó mindjárt el is induit, pedig kocsis nem volt, a lovakat senki nem hajtotta, senki nem irányította. Vitte a hintát és utasait a három ló. Mikor a falu közepén jártak, megkérdezte a fiú a lányt: — De szépen süt a hold világa, de szépen ballag a halál, nem félsz, galambom? A leány azt mondta, hogy nem fél. Mikor elhagyták a falut, a legény megint megkérdezte: — De szépen süt a hold világa, de szépen ballag a halál, nem félsz, galambom? A leány ismét azt felelte, hogy nem. Elérték a temető kapuját. Az kinyílt előttük, és a hintó máris a temetőben gurult. Megint megkérdezte a legény: — De szépen sût a hold világa, de szépen ballag a halál; nem félsz, galambom? — Nem — felelte a lány már harmadjára. Ekkor megállt a hintő. Kiszállt a legény, a lányt is kisegítette a hintából. Egy gyönyörű sirt láttak maguk előtt. A sir teteje felemelkedett. Azt mondja a legényt ! — Jöjj ide, galambom, ez az én lakásom, gyere be hozzám! A lány azt mondta: — Nem megyek veled, nem megyek a föld alá, mert neked lólábad van. A legény gyorsan megfogta a lány nyakában a kendőt, és be akarta húzni. A lány kitépte magát, és elkezdett szaladni a falu felé. Amikor kiért a temetőből, visszanézett. A fiú ott állt a sír szélén, és a kendőfoszlányok szálltak a levegőben, és azt kiáltotta: — Ha itt maradtál vol- na. akkor téged is ilyen darabokra téptelek volna ösz- sze. Közben ment a lány után. A lány elérte az első házat, gyorsan beszaladt a szobába. Bent nem volt senki, csak a szoba közepén egy halott volt kiterítve. A lány gyorsan bezárta maga után az ajtót, és elbújt. Alighogy ezt tette, már zörgette a legény az ajtót, és mondta: — Holt, add ki az élőt7 Mikor harmadjára mondta, a halott fölállt, hogy kinyissa az ajtót. Ekkor az óra éjfélt ütött, a halott visszazuhant a földre, a legény pedig az ajtóban halt meg, mert a halottak éjfél Titán nem járkálhatnak. legénynek lenni jobb... Egyszer egy faluban élt egy agglegény. Elhatározta, hogy elmegy a farsangi bálba, és asszonynak valót keres magának. Talált is egy nagyon szép fiatal menyecskét, akinek már meghalt az ura. El is határozta, hogy megkéri. A menyecske ellenkezett, mivelhogy a legény harminc évvel idősebb volt nála. Később csak beleegyezett, de csak egy kikötéssel: ha a legény szombaton éjjel elmegy a hivő temetőbe, kiássa az eltemetett férjét, és a fejét hazaviszi a feleségének. A legény megfogadta, hogy teljesíteni fogja a menyecske kérését. Egy héttel utána megtartották a lakodalmat. Éjfélkor kialudtak a lámpák, és nagy susogás támadt. Mire újra világos lett, a menyasszony ruháját letépték, a legény arcát pedig mindenféle festékkel bekenték. A házasé let első szombatján figyelmezteti a feleség a férjét az ígéretére. A férj szabódott, de végül is mennie kellett, mert a feleség azzal fenyegette, hogy otthagyja. Elindult hát. Bármilyen gyorsan rakta is a lábait, lassan haladt. Pontosan éjfélkor érte el a temető árkát. Egyszer csak nagy viny- nyogást és susogást hallott, és az árok oldalához csapódott valami. Ettől nagyon megijedt, és nem mert toMennyezet-tábla részlet az ádámosi (Kisküküllő templomból. A kézitő mester címere: körző és gyalu. 1526. ÜJ KÖNYV: Marija Fortusz: Az „Alba Regia hősei” vább menni. Ekkor eszébe jutott, hogy ígérete mire kötelezi. Megkereste az eltemetett férj sírját, és hozzáfogott kiásni. Alig ásott három ásónyomot, amikor egy ajtót talált. Felnyitotta az ajtót, és bement rajta. Bent soksok vén banya volt. Imádkoztak. Az emelvényi széken egy fiatal asszony ült. Az ember a feleségét ismerte fel benne. Az eltemetett férj egy sarokba volt dobva. Az ember odament, és levágta a fejét. A fejjel együtt kiment a sírból, és hazament. A felesége már várta. Otthon az asszony a volt férjének kiszedte a szemét, nyelvét. A szemeket drótra fűzte és az ajtó fölé akasztotta. A nyelvet pedig feltette a tűzre főni. Ebédkor a nyelvlevest akarta feltálalni az urának. Az ember rettenetes dühbe gurult, és meg akarta verni a feleségét. Ekkor rengeteg vénasszony termett a szobában, és lefogták. Mikor észhöz tért, ott találta magát, ahol azelőtt járt. Az emelvényi széket tizenkét vénasszony tartotta, és rajta a felesége ült. A többiek pedig kiabáltak: — Éljen a boszorkányki- rály! Ekkor tudta meg. hogy egy boszorkánybarlangban van, és az ő felesége volt a boszorkányok vezére. Elhatározta, hogy otthagyja a feleségét, és újra megnősül. De meggondolta. Attól félt, hogy minden nő boszorkány. így hát élte tovább az agglegények életét. Beck Zoltán ■^jsôgcikkelMbSl és a SS nagy sikerű „Salud Marija” c. tűmből már ismerjük a legendás szovjet hírszerző életét és harcait. Ebből a kis könyvből gazdag életének magyarországi szakaszaiból kapunk ízelítőt, annak kapcsán, hogy megemlékezik azokról a bátor magyar antifasisztákról, akik nélkül nem tudta volna munkáját eredményesen végezni. 1944 decemberében, amikor Budapest ostroma miatt a szovjet csapatok ideiglenesen visszavonulnak a már elfoglalt dunántúli területről, kapja Fortusz azt a megbízatást, hogy a kiürítendő Székesfehérvárott telepítsen rádiós felderítőt. Választása Ligyija Martis- csenkóra esik, aki szülővárosában már átélte a német megszállást és partig zánösszekötő volt. El kell dönteni, kire bízza Ligyija személyét, ki segíthet neki munkájában. Dr. Hor- nyánszky Károly, aki nem politizál ugyan, de feleségével együtt haladó szellemű emberek, készek vállalni a veszélyt, bár két kisgyerekük van. S e történet lényegét az „Alba Regia” című filmből már ismerjük, a valódi események sokkal érdekesebbek, bonyolultabbak és tiszteletet ébresztenek. Ezután Fortusz új feladatot kap és felkészíti újaibb magyar munkatársait. Űróluk eddig még viszonylag keveset hallottunk. Mint a könyvből kiderül, Benedek Gábor volt magyar katonatiszt és Zsarnai István, fiatal vasutas, a háború utolsó szakaszában, a balatoni hadművelet idején a felbomló magyar hadsereg soraiba beépülve végezték értékes felderítő tevékenységüket, „Kalandnak” nevezni izgalmas tetteiket nem lenne illendő, az antifasiszta front bátor katonái voltaik Közel két évtized után találkoztak egymással a tegnap hősei és elmondták egymásnak életük további alakulását, az olykor nehéz, de tisztességgel leélt munkás éveket, fel tűzték hőstetteikért — ha megkésve is — a kitüntetéseket. Marija Fortusz pedig azzal mond köszönetét egykori baj társainak, hogy meleg emberi szavakkal idézi fel közös küzdelmeiket. Fotókkal illusztrált műve fontos adalék a magyar an- tifasista ellenállás történetének is. (Zrínyi Kiadói Vendég vagyok Kovács György vendég vagyok vendég akihez mindenki kedves no igen valameddig mindenki szerfölött udvarias de megérzik mint a farkas-szagot hogy csupán vendég vagyok a barátaim lakásában a szeretteim mosolyában vendég vagyok csend-töltetű bombákkal szivemben . még próbálkozik a képzeletem hát valamire várok és esélyeim latolgatom de álmaimon mostanában gyakorta átfütyül a szél vendég vagyok lassan-cihelődő vendég a barátaim lakásában a szeretőim mosolyában a békétől robbanó világban vendég vagyok a saját életemben Vénasszonyok nyara Katona Judit ütődlk napra-nap. Virágzik dáliák arca két tenyérben. Kigyúlt hajú fám lobog váltig nyaramban még s már száműzetésben. A nyárfák tegnap meneteltek. Széthagyott fű-késeken rozsda. Az izzó szin-kutak betelnek. Lovát a csend itatni hozza. A rétek alja füstölög. Vörös kendővel jár a füzes. Hunyorognak az éjszakák mint öregei ha tűbe fűznek.
