Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

Vizsgálati tapasztalatok a lányok ipari szakmunkásképzéséről Dolgozni így érdemes Mezőberényben, a Kossuth- téren elkészült a község legna­gyobb épülete, ameljmek a fel­ső három szintjén 33 OTP-la- kás, a földszintján pedig 1600 négyzetméter alapterületű üz­letsor van. Itt rendezik be majd az ÁFÉSZ vegyesiparcikk-áru- házát. A korszerű és esztétikailag egy város központjába is beillő létesítményt a Szegedi Tervező Vállalat tervezte és a mezőbe- rényi Építőipari Szövetkezet 12 alvállalkozó közreműködésével építette. A szövetkezet 14 ta­gú Jubileumi szocialista bri­gádja, mel"iek Kónya András a vezetője, az alapok lerakásá­tól a befejezésig ezen az épít­kezésen dolgozott. mégpedig Rück László műszaki vezető és Szabados Márton építésvezető irányítása alatt. A műszaki átadást október 10-én (határidő előtt 25 nappal) tartották meg, mely alkalom­mal Pazár Miklósné. a Szege­di Tervező Vállalat építési ter­vezője az alábbi sorokat írta a szocialista brigád naplójába: „Az épület terveinknek meg­felelően, az országos átlagnál jobb minőségben készült el. Köszönetét mondok a tervező­kollektíva nevében a lelkiisme­retes munkáért.” Simon Sándor, az OTP Bé­kés megyei Igazgatóságának megbízottja pedig ezt írta: „A beruházás képviselői a tervező bejegyzésével egyetér­tenek.” Az elismerés természetesen az alvállalkozóknak is szól, melyek közül hadd nevezzem meg a Békés megyei Állami Éoítőipari, a Békéscsabai Ker­tészeti és Köztisztasági Válla­latot, valamint a Békési Épí­tői oari Szövetkezetei. Siklósi Ferenc, a nagyközség tanácselnöke így nyilatkozott: A tanács továbbra is számít a szövetkezet hasonló jó mun­káiéra. A kis szövetkezetnek naav erőpróba volt egv ekkora énít- kezéssel megbirkóznia. De sike­rült És most az elismerések után a jövőre nézve levonhat­ja a legfontosabb tanulságot: Dolgozni így érdemes1. nőtt mérlegeléssel próbáljam megérteni a birodalomra ve­szélyes tetteik okát. Damjanich János a veszélyesek közül is az egyik legveszélyesebb volt Summás véleményünk szerint gonosztevő. Nevét nyilván e pillanatban is szent borzadály- lyal emlegetik Ausztriában. Én hasztalan keresem rajta az el­vetemült rossz ember jegyeit. Ellenkezőleg. Bárhogy kerül­getem a patetikus Jelzőket, ki kell mondanom róla, hogy rendkívüli jelenség. Soha nem fogom őt elfelej­teni, amint ott üldögélt a pries- csen, keresetlen méltósággal, s ahogy nagyúri egyszerűséggel szivarozott. Magatartása mellett a kül­sejére is értettem, hogy rend­kívüli. Nem tudok szabadulni a gondolattársítástól, amely az antik világ katonahőseit juttat­ja szembe Damjanich láttán. Ez a magyar tábornok eleven ókori hős. A hajítódárdák, nehéz pajzsok, a széles kétélű kardok világába való herku- lesi termete. Aki a fejét látja ennek az embernek, megérti, miért engedelmeskedtek neki a honvédek babonás tisztelettel még akkor is, ha minden ideg­szálukkal futni szerettek volna előlünk a vesztésre álló csatá­ból. Ógörög szakálla, bajusza zordonná teszi, eleven barna szeme meg szelíddé; nagy fény­lő homlokáról megingathatat- lanság olvasható le. Egész ar­cából mégis a nemes metszésű, erőről és harmóniáról tanús­kodó orra az, amiért az antik íérfuikxa emlékeztek skoiáztatási törekvésünk, hogy a szakmunkástanulók 30°/o-a lány legyen, még nem járt kellő sikerrel. Je­lenleg 27—28 % az arányuk. Sok foglalkozás kedveltsége nincs összhangban megyénk igé­nyeivel. Tömegével jelentkeznek a lányok nőiszabó, fodtász és kereskedelmi szakmára. Nagy gond viszont a kötő-hurkoió, fehérneműkészitő, szövő, hegesz­tő, villanyszerelő, asztalos, szo- bafestő-mázoló, gépiíorgacsoió, kosárfonó, mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmák benépe­sítése. Főleg az utóbbi bonyo- j lult probléma boncolgatása fon- j tos most számunkra. Nyomon i követése érdekében egyéni és j csoportos beszélgetést, kérdőíves i vizsgálatot végeztünk megyénk üzemeiben, szakmunkásképző intézeteiben, gimnáziumaiban és általános iskoláiban. Tapaszta­lati fprrásunk viszonylag szűk- körű, ezért az általánosítás igé­nye nélkül rögzítjük gondolata­inkat. A lányok ipari szakmunkás- képzésbe való bekapcsolódását napjainkban még a munkahe­lyek, szülők, tanulók, pedagó­gusok körében fellelhető szem­léletbeli nézetek hátráltatják. A legkülönböző beosztású, képzett­ségű emberek elvileg reálisnak tartják a szóban levő társadal­mi tényt, állításaikat nemegy­szer a kapcsolódó párt- és ál­lami határozatokkal meg is in­dokolják. A gyakorlati kivite­lezés objektív és szubjektív aka­dályainak túlhangsúlyozása, azok kiküszöbölésére tett erőfe­szítések gyengeségei azonban ar­ra utalnak, hogy még mindig tartja magát a férfi és női mun­ka közötti minőségi különbség­ről alkotott vélemény. A kor­szerűtlen technikát a nők „nyakába varrják” mondván, hogy egyes szakmák kívánta na­gyobb fizikai igénybevételnek nem tudnak eleget tenni. E szemlélethez azok a nők is hoz­zájárulnak, akik maguk sem is­merik el nemük létjogosultsá­gát néhány szakmaterületen. A hagyományosan „férfi szakmákban” sok férfi — kö­zöttük vezető — idegenkedik a Damjanich János az aradi ; vár parancsnoka volt, mielőtt ; kapitulált Görgey felszólítása- S ra, illetve a cári generálisok- : tói kapott büntetlenségi garan- 5 ciára. Nem gondolta hogy a 5 várkapuk önkéntes megnyitása ! után egy hónappal már a kü- : lönleges hadbíróság előtt fog : állni ugyanabban a várban, ; amelyben neki volt joga bűn- • tetést osztogatni. Megvizsgáltam beteg lábát, j arra voltam kíváncsi, nincs-e ; rajta püffedtség a szoros kő- j tés alatt. Óvatosan megnyom- : kodtam a sérült bokát. B — Ohó, ne ijesztgessen, fő- • orvos úr! — szisszent fel. S ; mindjárt más ró] beszélt: — j Jobban van Lenkey? Vagy : csakugyan elpusztul szegény? : A szabályzat szerint szigorú- • an tilos másról szót váltani a ! rabbal, mint ami hatásköröm- ! be tartozik. Nyilván tudta ezt : Damjanich is. De nyugtalan!- j tóttá, hogy semmi hírt nem ; hallott a teljesen elkülönített I Lenkey Lajosról. Jelen volt Wochengruber fő- j törzsfoglár. még inkább el kel- • lett engednem a fülem mellett j Damjanich kérdését, ö azon- ! ban válasz nélkül is folytatta 1 öblös, zengő hangján: — Persze, maguk azt hiszik, ' hogy Lenkey a rettegéstől | őrült meg. Hát nem attól, erről ? én kezeskedem. Tudják, mi | okozta a meghasonlását? Az, \ uraim, amibe mindannyian be- • leörülhetnénk. Osztrákok is, 5 magyarok is. Báró Haynau ; éppúgy, mint Kossuth T^jos. • (Folytatjuk) » női munkaerőtől, bizalmatlan vele szemben, mondván, hogy a szakma kívánta tevékenység nem nőknek való és ezzel aka­dályozza a munkahelyi beil­leszkedést. Sikertelenség esetén pedig a „gyengébb nemben” vé­lik az okokat megtalálni. Nincs a fiatal férfi szakemberekéhez hasonló „türelmi idő”. Ez főleg akkor áll fenn, ha kevés nő vé­gez a férfiak között „férfi-mun­kát”. Nemegyszer — főleg fia­tal lányok esetében — a szű- kebb munkakollektíva hatására a munkahelyi légkör nem sza­vatol megfelelő biztonságérzetet, kölcsönös tiszteletet, megbecsü­lést. Helytelenül értelmezett ta­karékossági meggondolásból egyes üzemek felhagytak a szak­munkások alkalmazásával, he­lyettük betanított munkásnőket alkalmaznak. Ezzel akaratlanul is a tanulás, szakmunkásképzés presztízsét csökkentik. Pedig bőven van tennivalónk e terü­leten. A szülők, tanulók köré­ben — az érettségi előtt állók­nál fokozottabban — fellelhető a szakmunkásképzés „rangon aluii”-nak értékelése és hogy az a „gyengék” iskolája. Az érett­ségizett lányok jelentős százalé­ka nem tanul tovább felsőfokú intézetben A személyiségüknek megfelelő szakmák többségét hi­ába ajánlják nekik. Inkább vár­nak sokszor évekig egy-egy iro­dai, vagy ahhoz hasonló állásra. Az okok között a megdöbbentő tájékozatlanság kiemelkedik. Informálódás után gyakran mondják: „nem is tudtam, hogy ilyen komoly a szakmunkáskép­ző iskola”. A lányoknak ajánlott egyes szakmákban (pl. villanyszerelő, szobafestő-mázoló, hegesztő stb.) napjaink technikai szintjén elő­fordulnak olyan elemek, ame­lyek ellátására a női alkat a fo­kozott fizikai megterhelés mi­att valóban kevésbé alkalmas. Felvetettük, hogy célszerű lenne ezeket szakmánként meg­határozni és mentesíteni a nő­ket végzésük alól. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a férfiak ez ellen tiltakoznának, mert nem jutna érvényre az .^egyenlő munkáért egyenlő bért” elv. Külön gond egyes szülők tuda­tának formálása. Akik fiúk ta­níttatásának szükségességét úgv- ahogy elismerik, de a lányok számára mindezt „haszontalan” dolognak tartják. Nyilvánvaló, hogy a pálya- választási döntésben a szülőik­nek, tanulóknak van a legna­gyobb szerepük, ezért tudat- formálásukat, tájékoztatásukat a jelenleginél hatékonyabbá kell tenni elsősorban az általános és középfokú intézetek pedagó­gusai és az üzemek útján. Befolyásolják a pályaválasztást a munka és a tanulás feltételei az üzemekben és a szakmunkás- képző intézetekben. A nők ott­honi „második műszak”-juk, a családban elfoglalt státuszuk miatt az azonos időpontban va­ló munkabefejezést igénylik. Gondot jelentenek számukra a vidéki kiszállások is. Sok esetben a szakma elhagyását segíti elő a megfelelően beren­dezett tisztálkodási, kulturális lehetőségek, továbbá szociális lé­tesítmények hiánya A hagyományosan „férfi” szakmákra képező szakmunkás- képző intézetek a lányok képzé­séhez szükséges tárgyi feltéte­leket nem, vagy rosszul tudják biztosítani Nincs szakmunkás- képző iskolai leánykollégium. Mindez magával vonja, hogy az érintett szakmunkásképző inté­zetek beiskolázási terveiket „fiú- centrikusan” állítják össze. A lányok ipari szakmunképzésének a leírtakon túl is vannak gond­jai, problémái. Látnunk kell azonban emellett az eredmé­nyeket is, melyről, ha most nem is szóltunk, de tiszteletünket fejezzük ki mindazoknak, akik részeseik. Dr. Kincses László a PTI igazgatója Pásztor Béla «umunmiuaMa« Vezetőséget választott a medgyesegyházi BOR I EX K ISZ-alapszervezete — A mezőkovácsházö járás-1 ban eddig 37 KISZ-alapszerve- j zefci vezetőségválasztó taggyűlés zajlott le. Ebből 30 — tehát túl- | nyomórésze — jónak mondható, j Három-négy volt megfelelő és j két-három volt olyan, amit — ! hogy is mondjam csak — nem tartunk megfelelőnek — mond­ta Straszinszki István a KISZ meze kovácsházi járási bizottsá­gának titkára, a medgyesegyházi BÖRTEX KISZ-alaipszervezeté- j nek vezetőségválasztó taggyűlés szünetében. Hazafelé az úton több miin- ! denrőJ beszélgettünk. Természe­tesen szóba kerültek a fiatalok is. ami nem is csoda, hiszen a szövetkezetben dolgozók több mint fele 30 éven aluli. Joó Jánosnak, a BÖRTEX el­nökének véleménye szerint a fiatalok derekasan megállják j helyüket a termelésiben és a ke- j zük alól kikerülő gyártmányok minőségié is olyan, hogy még a legidősebb és legjobb szakmun­kásnak sem válna szégyenére. Persze azért a taggyűléseken is hasznos lenne a7 aktívabb vé- j lemény csere. Kitűnt, hogy tetszett a beszámo. j ló, legjobban a kritikus hang- I nem. Héja Mária, a KISZ-titkár j őszintén feltárta azokat a hi- ] bákat, amelyek szerinte féke­zik a KISZ-munka hatékonysá. giát: — „Alapszerveze tünknek 23 tettek. Az elmúlt oktatási évet már kevésbé zárták eredménye, sen. érdektelenség mutatkozott a fiatalok között és bírálta a szövetkezet vezetését is, .amely nem adott mindig megfelelő se­gítséget munkájukhoz. Dicsérő- leg szólt a társadalmi munkáról, — Alapszervezetünk az elmúlt év nyarán vállalta a művelődé, sí ház igen elhanyagolt udva­rának redbe hozását. Három hé­tig mindennap ott dolgoztunk, de sajnos most megint olyan si. ralmasan néz ki mint tavaly, mert a művelődési ház vezetői nem fordítanak gondot rá. Igen sokan és örömmel vettünk részt klubunk szervezéséiben, létre­hozásában. A lányok egy héten keresztül munka után takarító­női szerepet vállaltak azért, hegy végre legyen egy saját klubjuk. Sajnos a nem megfe­lelő klubvezetés miatt a fiata­lok nem látogatják. A községben, a vízvezeték házhoz történő be­vezetésében is kivettük részün­ket. Az idősebb vagy egyedül­álló emberek lakása előtt bete­mettük az árkot, két ház előtt pedig kiástuk a csatornát. Per­sze nemcsak dolgoztunk ebben az évben, de a szövetkezet tá­mogatásával tizenkét tiatalt tud­tunk elküldeni három napra pi­henni Mártélyra. A .beszámoló után Laczai De_ zsöné, a szövetkezet pártalap- szervezetének titkára kért szót. Kedves színfoltja volt a taggyűlésnek, hogy azon egyenruhás úttörők is részt vettek. tagja van, s ez a lehetőségeikhez 1 képest kevés. A pártvezetőség 1 a két év alatt négy-öt alkalom, j mai vizsgálta felül a munkán- j kát, s megállapításában fő he­lyen szerepelt a létszám növelé- í se. A KISZ-vezet őség nem foly. j tatott széles körű felvilágosító munkát, nem mérte fel a lét­számnövelés lehetőségét. Ez egy. részt annak is tulajdonítható, hogy a szövetkezetben dó1 gozó fiatalok nagy része vidékéről jáp be.” Szó volt a beszámolóban arról Is, hogy a KISZ politikai okta­tás hatékonysága hullámzó volt. 1971—72-ben jól dolgoztak, négy tagot könyvjutalomba^ reszesi­Hiányolta a fiatalok vélemé­nyét és tanácsolta, hogy a tag­ság támogassa, , lelkesítse, báto­rítsa az új vezetőséget munká­jában. Felszólalt Bajusz László, az MSZMP Mezőkovácsházi járási Bizottságának munkatársa, aki a beszámolóval kapcsolatban megállapította, hogy az megfelelő alapot adott a véleménycsere ki­bontakozásához, és azt is, hogy a jó munkához nem elég csak a vezetőség erőfeszítése, henem a tagság támogatása is kell. Eri követően megválasztották a titkárt és erre a posztra is­mét Héja Mária kapott bizal­mat Héja Mária beszámolóját mondja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom