Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
г Érdeke* A „sárkánytojások'’ hegye Nemrégiben ásványi ritkaságok gyűjtésére expedíciót szerveztek a Tatai Természettudományi Stúdió barlangkutatói, s gazdag zsákmánnyal tértek vissza felderítő útjukró!: Az Északi-Középhegység vulkáni kőzetekből felépített vidékén, az egyik meredek hegyoldalon furcsa formájú, tojás ala_ kú kövekre figyeltek fel az expedíció tagjai. A sziklagörgete- ges lejtőn egyre-másra bukkant a’ébük egy-egy kétöklömnyi és ennél kisebb „kőtojás”. Először úgy vélték, hogy úgynevezett erózió koptatta, közönséges rio- litrögök a „leletek”, az első ka_ lapács ütés azonban lázba hozta ! a hegy va Va tóit. Az ütés nyo- ; mán kettévált kőtojás belül ! üresnek' bizonyult, illetve gyé- j mántosan szikrázó kristályhal- ! mazokat rejtett belseje. Az ez- ! után „műtőasztalra” került da- j rabok majd mindegyike káp- 5 rázatos látvánnyal ajándékozta i meg a kutatókat. Rózsaszín, kár_ i minvörös, citromsárga, kékes i tónusú és víztiszta kvarc, illetve I hegyi kristályok csillogtak a ter_ I mészetalkotta „ékszerdobozokban”. Mint dr. Vájná György, az j expedíció vezetője megállapí- • tóttá, a maguk nemében páratI lan ritkaságok érdekes módon keletkeztek a természet „boszorkánykonyhájában”. A mintegy 15 millió éve ezen a területen működött vulkánok kiömlő lávája meglehetősen gázdús volt. A gázok, akár az élesztő a kenyér tésztáját, sejtessé, hólyagossá fújták a folyékony lávát, s a megszilárduló, kihűlő kőmassza megőrizte belsejében a kisebb-nagyobb üregeket. Az utóvulkáni működés gyanánt feltörő hévforrások, szilícium- dús, forróvizes oldatok pedig behatoltak a kőzetüregekbe, s ezek belső falát üvegkeménnyé impregnálták, majd a koncentrált oldatból megkezdődött a kristálykiválás. Az így felnövekvő pompás kristá’yokat pedig a különféle fémoxidok öltöztették színes ruhába. A hő, a fagy, a csapadék hatására az évmilliók folyamán szétmállott a kristálykavemákat borító puhább kőzetanyag és megmaradt a kemény kvarccal be’ülrői kibélelt „sárkányfoga- kat” rejtő kőtojás”. A szerencsés kutatók „sárkánytojások hegyének” nevezték el az eddig ismeretlen hazai lelőhelyet, ahová az Állami Földtani Intézet szakembereinek részvételével hamarosan úiabb feldéritő-gyüjtő expedíciót indítanak. »Gyógymetszés” az őszibarackosokban Csongrád megyében a szaty- mazi tájkörzet Magyarország je- ! lenlegi legnagyobb őszibarack- j termő vidéke. Nyolcszázezerre ! becsülik a termő fák számát, I amelyekről mintegy kétezer va_ ! gon illatos gyümölcsöt szednek. Régi gyakorlat, hogy e vidé- i ken — mint mindenütt — kora ■ tavasszal metszik, gallyazzák a j fákat, kialakítva a termő ága- ! kát. Ettől a hagyománytól tért [ el Hegedűs Antal gyümölcsker- i tesz, aki merőben új eljárást ■ — ahogy ő nevezi: gyógymet- ! szést — alkalmazott. Több év ! tapasztalatai bizonyítják, hogy ; bámulatos eredmények, változá• sok következtek be az általa « kezelt őszibarackfákon, amit » azonban eleinte 6 maga sem tu- : dott pontosan felmérni, tudomás ! nyos szakszerűséggel meghatá- ! nozni. Ezért az ellenőrzéshez, Ï hogy valóban jó-e, hasznos-e a ; módszer, segítséget kért dr. Gu■ lyás Sándor szegedi egyetemi : docenstől. ! A gyógymetszés lényege тте• vében iá benne van: kímélik a ; fákat. Nem tavasszal, hanem • nyáron metszik és távolról sem ; végeznek annyi csonkítást, nem ! ejtenek annyi sebet, mint a ha_ ; gyományos kertészeti „kezelés - ; kor”. Hosszú télben, hidegben ; kimerülnek a fák, a metszéssel ; ejtett sebek lassan gyógyulnak, ï a fa sók mézgát terme’, hogy ■ ■ lezárja a sebeket. Ezzel tovább csökken megfogyatkozott ereje, s energiáját nem a termés képzésére, hanem a sebek gyógyítására kénytelen felhasználni. Az új módszernél — mivel tavasszal nem kínozzák a fát, körülbelül két héttel előbb virágzik, illetve hozza meg termését. Ugyanakkor a sokkal nagyobb termőfelületen a termés csaknem megduplázódik. Megvizsgálták az ágak, az apróbb gallyak cukortartalmát, a virágok nektár tartalmát is. A mérleg nyelve egyértelműen az új eljárás javára billent. Mikroszkopikus metszetek igazolják, hogy az új szisztéma szerint apóit fa sokkal több tápanyagot tud szállítani. Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy vastagabb, erősebb levelek fejlődnek a gyógymetszés nyomán, amelyeknek nem árthat a legveszedelmesebb kártevő, a levéltetű sem. Ugyanakkor a gyümölcsök kevésbé hullanak, mert vastagabb, több szilárdító szövetet tartalmazó kocsányok tartják. Hegedűs Antal gyűrnöd cskertész és dr. Gulyás Sándor egyetemi docens több évi , kísérletezés, sok-sok termesztői, kutatói fáradozás után közösen elkészítette a gyógymetszés szabadalmi leírását és elbírálásra be is nyújtotta. Műkorcsolva csontból Sok egyedülálló érdekesség fogadja a látogatókat az esztergomi Balassa Múzeumban, a város ezeréves történetéről szóló kiállításon. Első ízben mutatják be például azokat a csontkorcsolyákat, amelyek а XIV. századból valók. A muzeológusok most okleveles iratokkal bizonyítottak be ennek igaz voltát. Látható a kiállításon az az adásvételi szerződés is, amelyet a szentkirályi kereszteslovagok áhítottak ki. A korabe’i írás Hench dicti korc_ holyas (Henz, a korcsolyás) néven emlékszik meg a mesterről. Megállapították a muzeológusok azt is, hogy a korcsolyák — amelyek formája nagyon hasonlít a műkorcsolyához — marha. lábszárcsontból készültek. Olyan is van közöttük, amelyet nem fejezett be a mester. A jól csúszó „szerszámokat”, amelyekkel havon és jégen egyaránt közlekedtek, szíjakkal erősítették a lábbelikre. A néprajzi kutatások szerint más célra is használták. Hat-hét korcsolyát sorba kötöttek és a szánkó talpára erősítették. A keskeny felület kevésbé taDadt a hóhoz, és így még gyorsabban siklott a szán.
