Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

N Megfiatalodott az öreg iskola Л dóm begy hasi példa hsőí érdemel Az öreg iskola ismét benépa- | sedett. Udvara, folyosója, tan- i termei —. mint oly’ sok évti- | zed óta — újra gyerekektől hangos. De mintha fegyelmezet- ! tebben közlekednének most e j falak között tanuló kisdiákok, j mint az évzáró előtt tették. Mintha valami megváltozott volna a takarékszövetkezet köz­vetlen szomszédságában hosszan elnyúló dombegyházi iskola olvasni lehetett: mi lenne, ha... Napokon át csak egymás között beszélgettek a bensőjükben már nemcsak kialakult, hanem meg is érett nagyszerű elképzelésről. „A szövetkezet dolgozóinak, tagságának és választott testü­letéinek összefogásával vállal­juk el az iskola rendbe hozását” — fogalmazták meg az ÁFÉSZ vezetői. Augusztus utolsó napjaiban Az iskola, amely oly’ sok ember társadalmi munkájával K- • aialodott meg külsején ás belsején egyaránt. Igen, a talán száz évnél is töb­bet megért öreg iskola megfi­atalodott. Repedezett és vakola­tát hullató 300 négyzetméternyi falazata egyenesedett, ablakai, j ajtói új. friss színt kaptak. Te- ; tőszerkezete mintha új volna. A kaputól széles betonjárda vezet ahhoz a most épült előtérhez, amelyen át lehet a tágas folyo­sóra jutni. A tantermekben, s a széles folyosón kemény mun­kával vésték a falakat, hogy az oktatást segítő szemléltető és együtt barangoltuk végig az új „köntösbe” öltözött és megfi­atalodott öreg iskola tantermeit Jenei Károllyal, az ÁFÉSZ el­nökével, valamint Agács István­nak í,Bíztunk az emberekben. Ab­ban, hogy odaállnak mellénk és nagy elhatározásunkban nem mai-adunk magunkra. így is tör­tént.” A szövetkezet elnökétől idéztük e szavakat, akitől meg­tudtuk hogy utcáról utcára jár­va gyűjtötték a pénzt és a tár­sadalmi munkaként felajánlott Gyüre Ilona és Antal Agnes — »,t ablakok festésében, rend. be hozásában segítettek. segédeszközöket tartalmazó tíz vitrines szekrény végérvényes helyére kerüljön. Régi ajtókat falaztak be, miközben újakat nyitottak. Mindezt kik csinál­ták és hogyan? Jól emlékszünk még az egy napot az iskoláért és óvodáért országos felhívásra, amely me­gyénkben is sok szép eredményt hozott. Dombegyházán a fo­gyasztási szövetkezet pártveze­tőségét, szakszervezeti bizottsá­gát és gazdasági vezetőit ragad­ta magával az említett felhívás. Fakadt ez abból a kézén fekvő helyzetből, hogy az ÁFÉSZ köz­ponti irodája, a takarékszövet­kezet és az öreg iskola szoro­san egymás mellé épülve he­lyezkedik el. Mint régi „szom­szédok” már korábban is meg­állapították a fogyasztási szö­vetkezettel, hogy cudarul néz ki az öreg iskola, melynek padjait közülük többen is koptatták. Ennél tovább azonban ők sem jutottak. Az országos felhívás hallatán viszont egyszeriben egymásra néztek az A KÉSZ ve­zetői. S a tekintetek egymásra eegezódéséből kimondatlanul is napokat. Végül is 25 ezer forint jött össze, melyet az ÁFÉSZ ve­zetői a községi tanácsnak adtak át anyagvásárlásra. Közben megkezdődött az öreg iskola he­tekig tartó felújításának folya­mata. Mintegy 140—150 domb­egyházi vett részt teljesen díj­talanul e nagy munkában. Idő­sek és fiatalok, férfiak és asz- szonyok- egyaránt. Hogy milyen értéket képviselt az iskola fel­újításánál a lakosság munkája? Jenei Károly ÁFÉSZ-elnök sze­rint nagyon szerényen számol­va is 50—60 ezer forintot. A fogyasztási szövetkezet e felemelően szép vállalkozása, hihetetlenül sok energiát igény­lő szervező munkája, s a domb­egyházi emberek tettrekészsége minden elismerést megérdemel. A végzett munka nagyságát le­írni szinte lehetetlen. Azt látni kell ott a helyszínen. A megif- jodott öreg iskola kísdiákjaif azonban nem lehet becsapni. Ök jól érzik a régi, s a jelen­legi közötti különbséget és há­lásak is érte. I Kép, szöveg: Balkus Imre Rendhagyó irodalomóra szűkre határolt perceiben ad­hat. sokszor nagyon is hatáso­san. Oktatásmódszertani szem­pontból a rendhagyó óra nap­jainkig a faltörő kos szerepét játszotta, rést nyitott a lexiká­lis közlés merev bástyáin, s egyengette az utat a ma már polgárjogot nyert „mű-közpon­tú” tanítás felé. Mert sokáig az volt a tanítás célja, hogy lexikális ismeretek­kel töltse meg a diák fejét, a tankönyvekben az életrajzi ada­tokat frázisokkal teli. nehezen érthető és unalmat sugárzó szö­vegtömeg követte, mely szürke egyhangúságával nemcsak a műveket takarta el, de egyfor­mára is gyúrta az alkotókat; az élveboncolásra emlékeztető verselemzések pedig agyonma- gyarázással tették lehetetlenné az igazi hatást. Hiszen a mú ép­pen azzal ad élményt, hogy a befogadóban gondolatok és ér­zelmek sorát indítja el: a túl- magyarázás pedig ezt a „létek­től lélekig” hullámzó áramkört szakítja szét. A mű-központú tanítás arra törekszik, hogy az író önmagá­ért szóljon, hogy a mű nyomán támadt érdeklődés más művek­re és az alkotó személyére, az alkotás körülményeire is ki­áradjon. Csupán példaként: aki ismeri és szereti — mondjuk — Csokonait, az biztosan megjegy­zi magolás nélkül, hogy mikor j élt, s hol, megérzi a debreceni - ízeket szavában, s gondolatait 1 is felismeri, hogy hozzákapcsol­ja őket a felvilágosodás eszmé­ihez, hiszen a Rousseau-val való lélekrokonságról valló sor („mint egy Rousseau Ermenon- villében ember és polgár le­szek”) önmagáért szól. De így van ez mindenkinél: Dante el­képzelhetetlen Firenze nélkül, Shakespeare mögött is ott a To­wer, Er2sébet udvara s a lon­doni kézművesek cégtáblái. A műtől mindig eljutunk — saját kíváncsiságunktól űzve — az irodalomtörténeti fényekhez. Fordítva ritkán: adatok és unal­mas szövegek aligha indítanak él az íróhoz (legfeljebb rosszul sikerült szobrához), a megtanult adatok pedig használatlan lim­lomként peregnek ki az emlé­kezetből, mikor már jeles-szer­zésre nem alkalmasak. Az Olvasó népért mozgalom indította el a rendhagyó iroda­lomórákat, s ma már arra törek­szünk, hogy minden óra köze­lítsen hozzájuk, ha előadómű­vészt nem is lehet, nem is kell minden órára meghívni. A jó tanár pótolhatja, s áltól úgy ér­zi segítségre van. szüksége, hanglemezeket is fölhasználhat, mind a versmondás, mind a ze­ne közvetítésére. A rendhagyó irodalomóra ön­maga megszüntetésének céljá­val született, s ha szükség is lesz rá még egy ideig elóbb- utóbb a közös, iskolai irodalmi délutánok sorozatává válik, már csak azért is, mert osztályon­kénti órakeretben való megren­dezése túlságosan költséges. Bozóky Éva Titkári értekezlet az SZMT-ben Az Olvasó népért mozgalom indulása óta mind többször és i egyre tágabb körben hallható ] ez a kifejezés. A szülő eleinte nem tudja mire vélni, milyen j is lehet az az óra, amelyre nem kell készülni, a „rendhagyó” kifejezést utoljára a nyelvórá­kon hallotta, olyan „engedet­len” igékkel kapcsolatban, ame­lyek nem hajlandók alkalmaz­kodni az igeragozás törvényei­hez — no de az irodalomban? Hiszen ott úgyis minden rendhagyó, lévén minden író és költő öntörvényű alkotó — ám miként lehetne maga az óra rendhagyó, mikor feladata ép­pen az, hogy rendszert teremt­sen, megkönnyítendő a művek gazdag áramainak befogadását? Hogy felel meg céljának az óra, ha maga is „elhagyja”, a ren­det? Nem hagyja el. Az elnevezé­sen lehetne vitatkozni, de tulaj­donképpen „szemléltető óráról” van szó. Óráról, ahol nincs fe- leltetés és nincs magyarázat, ahol csak a mű szólal meg, elő­adóművészek tolmácsolásában. De hol itt az újítás — mond­hatnánk —, hiszen minden tanár felolvas verseket, prózai szöveg­részeket is, és ha jó tanár, ak­kor előadókészségben sem szű­kölködik? Csakhogy, ha van is némi rokonság a katedra és a szín­pad között, a tanár mégsem színész. Lehet, hogy vonzó előadásmódja közel hozza az írót, de aligha mindegyiket. Talán szépen tolmácsolja ked­venceit, de vajon hogyan köz­vetíti azokat, alak esetleg csak élete valamelyik szakaszában idegenek számára? Fiatalon ta­lán a „Közelítő tél” nem kelt benne visszhangot, később eset­leg a „Minek nevezzelek?” éb­reszt kellemetlen asszociációkat, mert öregedő hitvesét legszíve­sebben sárkánynak nevezné... De nem válogathat: neki a tan­tervben előírt anyagot tanítania kt>n s egyelőre még a tananya­gon’ belüli mozgástere ugyan­csak szűk. Az előadóművész viszont men­tes a kötöttségektől. Repertoár­ja személyes vonzalmait tükrö­zi, Ót egy-egy korszak, tan­anyagrész szemléltetésére hív­ják meg, s az adott időszak je­les költőit szabad választás alap- j ján mutatja be, de még magát a kort is önként választotta, bel­ső rezonanciái alapján. Ezért hívják egyszer egyik, másszor másik előadóművészt. A rendhagyó óra mégsem me- j nil ki versmondásban. A mû- j vészekhez énekes is társul, a versekhez a kor zenéje. Egy lé­pés tehát ez a módszer a tan­tárgyi koncentráció (más mű­szóval: integrált oktatás) felé, ahol nem merednek merev vá­laszfalak a testvérmúzsák közé, a kor szellemisége pedig egy­szerre többféle módon szólalhat meg. (A tanterem díszítése, re­produkciós albumok kézből kézbe adása ilyenkor a kor kép­zőművészetét is hozzákapcsol­hatja az előbbiekhez.) A rendhagyó óra célja: a mű­vészi élmény adta katharzis. A művészetek, s elsősorban az iro- dalom megszerettetése ama kós­toló alapján, amit egy-egy óra Pénteken délelőtt Békéscsa­bán, az SZMT tanácskozó ter­mében tájékoztatóra gyűltek egybe a megyebizottság nél­küli szakszervezeti titkárok. Elsőként Bocskai Mihályné, az SZMT titkára elemezte a nemzetközi helyzetet, s hang­súlyozta: ismét igazolódik a munkáspártok közös nyilatko­zatában megfogalmazódott té­tel, hogy korunkra döntő be­folyással bír a szocialista or" szágoik egyre növekvő nemzet­közi súlya, hiszen ez a tény kényszerítette rá az imperia­lista hatalmakra a békés egy­más mellett élés reális pers­pektívájára alapuló nemzet­közi egyezmények megkötését. Ezt követően Lipcsei Imre, a közgazdasági munkabizottság vezetője ismertette azokat a. határozatokat, amelyek a kö­vetkező hetekben, hónapokban irányt szabnak a szakszervezeti bizottságok tevékenységének. Szólt a közeljövőben sorra ke­rülő szakszervezeti világkong­resszus előkészítéséről. Majd azokról a teendőkről, amelye­ket az ugyancsak év végéig rendezendő vállalati szocialis­ta brigádvezetők tanácskozásai, nak. valamint az újítók, felta­lálók értekezleteinek előkészí­tése ró az szb-lkre. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt nyílt és őszinték tegyenek ezek a tanácskozások, kendőzetlenül jöjjenek napvilágra azok a gondok és problémák, amelyek akadályokat gördítenek mind a szocialista brigádmozgalom, mind az újítók, feltalálók te­vékenysége elé. Kérte, hogy ahol . csak lehetőség nyílik, szervezzenek kiállításokat a szocialista munkaverseny tör­ténetéből és a dokumentum­anyagokat küldjék el az SZMT-be, ahol megyei szintű kiállítást kívánnak rendezni. Végül a társadalmi, kereske­delmi ellenőrzés rendszerének megváltozásáról beszélt. Tud­va levő, hogy 1974. január 1- től a szakszervezetek irányít­ják majd ezt a nagy jelentősé­gű, önkéntes tevékenységet, úgy, hogy szeretnék bevonni a munkába az eddig tanácshoz tartozó aktívákat is. Az ezzel kapcsolatos feladatokat részle­tezte befejezésül Lipcsei Imre. Szünet után Hajdú Antal, stz SZMT kultúr, agitácios és pro­paganda munkabizottságának vezetője három témáról tartott tájékoztatót. Ismertette a fel­nőttoktatás szerepét, mely különösen a betanított és a se­gédmunkások továbbképzésé­ben bír nagy jelentőséggel. Felhívta a figyelmet a követ­kező évi feladatokkal kapcso­latos teendőkre, melyek alap­ját már most, a közeledő ne­gyedik negyedévben kell meg­vetni céltudatos, gazdaságpo­litikai, agitádás munkával, amelynek középpontjában ép­pen a helyi gazdasági jelada­tok kell, hogy álljanak. Vége­zetül a politikai tömegoktatás helyzetéről szólt. A megyében 600 politikád tömegoktatás szervezését oldották meg. Sze­geden, valamint Békéscsabán készítették fel a propagandis­tákat a tanfolyamok irányítá­sára. Hajdú Antal részletezte azokat a lehetőségeket és fel­tételeket, amelyek a szakszer­vezeti oktatásban bekapcsoló- dókra vonatkoznak. 4 BBtts яш111 дидвшшшипшяиди* i 1973 SZEPTEMBER 15. M u n K a e r ö-f elvétel Kőműves, bádogos, festő szakmunkasokat és SEGÉDMUNKÁSOKAT békéscsabai munkahelyre felvesz a FÉSZEK Lakáskarbantartó Részleg Békéscsaba, Csaba u. 2. ж

Next

/
Oldalképek
Tartalom