Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

ТГ©/Лх R ® К® cÆ Ж>т /\*& о А® (В® О □ К Ez is, az is. Olvasom egy újságriportban, hogy a hatóság a magángépko- csik részére fenntartott rend- szánrwíartoanányokből a körül­belüli 200 ezer férőhelyet” tar­talmazó IA betűjelű kategóriát |— a k<xadtulajdonoeofe iránti tapintatból — gyakorlatilag j nem alkalmazza, ­Nézetem szerint a szóban levő kategória a szabályok ellen vé­tó gépjárművezetők esetében volna alkalmazható, miként az iskolákban az a bizonyos „sza­rná rpad”. A kérdés csupán az, hogy az ferdített „férőhelyek” gAm e célra elegendőnek bizonyuk, na-e^ Tsalafint' állati tanmese •-* modern kivitelben. Olyan főnö­kök számára, aklik úgy vélik, hogy minden adódó problémára az azonnali, „kézenfekvő” meg-' oldás a célravezető™ A kappanhájjal 8 pocakkal jócskán megáldott magyar ka- mionos a Nílus-mentj antósztrá- dán száguld hatalmas járművé­vel. Váratlanul elébe kerül egy krokodil. Iszonyú fékcsikorgás, ; káromkodás, ám a bohémot bülL ? lő megszólal: — Ne arénázzl Bs ne f®j tő­lem, bennem jó szellem lako­zik. Most megmentetted az éle­temet. mert nem gázoltál eL Ezért egy kívánságodat teljesí­tem™ ; Barátunk élmosólyocfflc, tré­fának véli az egészet De a jámbor szóra lekászálódik fül- kéjéből. Közben eszébe Jut, ! mily nehezére esik lehajolnia, " ha valamit leejt Maliciózusan veti oda: — Szeretném, ha a két kanom • földig érne™ •— Ô, mi sem egyszerűbb! — válaszol nyájasan a knokodflus és — a kamion*» mindkét lá­bát .tőből leharapja,.. — kazár — MOSOL VOG A VILÁG A szórakozott professzor, га étkezőbocsiból visszatérve, se­hogy sem tudja megtalálni a fülkéjét ►— Nem tnd visszaemlékezni a fülkéje számára? в kérdi a kalauz. *4 Attól félek, nem. Csupán arra emlékszem, hogy a fül­kém ablaka ebéd előtt valami­lyen tóra nézett, Ввавпвввввввввквввввввввваввавв» Krause feldúltam, ront be reg­gel a hivatalába: — Képzeljétek csak — meséli kollégáinak —, ma reggel poko­lian összevesztem a feleségem­mel. Ha vissza nem, tartanak, esküszöm, nekimegyek és meg­fojtom! — Es ki tartott vissza! — kér­dik kíváncsian a kollégák. — A feleségem. Kép szöveg nélkül CA Stem-bői) «аваавааааваааавввавааваа«ваваавваааааавааавааааааааа1 — A tegnapi fiira a távoli gyermekkoromra emlékeztetett. — Miért, gyerekekről szólt? — Nem arról van szó. Csupán arról, hogy ha nem volnék ti­zenhat éves, akkor nem mehet­tem volna be megnézni. # « * Két fogorvos beszélget: — Találkoztam a menyasszo­nyoddal.' — Igen? Láttad az új fogait ia, amelyeket magam készítet­ten? •— Nem, csukva volt a szája. — Akkor nem a menyasszo­nyommal találkozhattál! Drágám — búgja gyöngéden a feleség megsimogatva a férje ke. zét —, amióta a televízióban azt az új mosogatószert hirdetik, olyan finom lett a bőröd! ■■■вввавввввввввввваввввввввввввв Ügyvédnél P iplcz Jené a Falovakat Ik­tató Vállalat legidősebb és legki­sebb beosztású hiva­talnoka hosszú ideje meditál azon, hogyan lehetséges, ha az ember bosszúságá­ban epés megjegyzést tesz, azt percek alatt, de legkésőbb másnap a hírvivők eljuttat­ják az érdekelthez. Vagyis az osztályve­zetőjéhez. S mivel Pi­piez indulatos ember volt, gyakran érték kellemetlenségek, le- tolások; ahogyan mondani szokták, mindig háromszoro­san nyomták neki vissza a tüskét. Hosszas töprengés után eljutott a nagy felfedezésig: fog ő majd jókat is mon­dani a feletteséről. Nemcsak azért, hogy a hírvivők őt elő­nyös színben tüntes­sék fel, hanem mert valóban úgy érezte: sok jó tulajdonsága van a csoportvezető­nek éppúgy, mint az osztályvezetőnek. El­kezdte hát dicsérni őket a kollégáinak. Hogy milyen ragyo­góan oldotta meg ezt vagy azt a feladatot Guzmics, a nagyfő­nök. Meg milyen emberséges, munkai- társaival törődő em­ber Panyolai osz­tályvezető Nem be­szélve a kis Virágról, a csoportvezetőjéről, észre sem venné, aki pontosan, nem Nagy jeüem reszrehajlóan nyug­tázza az eredménye- Ezt mondta és azt két. is elhatározta, ha ez A hírvivőnek adott nem jut Panyolai fü­dicséreteíc után na- ... __ . . p okig kerülgette fő- lebe akkoT vegJ g nőkéit de nem látta feladja a harcot. ! A hírvivés technikája viszont az ered­ményt. Arcukról sem jót, sem rosszat nem tudott leolvas­ni. Ügy látszik — gondolta —, a hír- szolgálat a dicséretre zárlatos. Azért nem adta fel a reményt, s megkísérelte még egyszer osztályveze­tőjéhez eljuttatni dí­cséretét. Nagyon markánsan fogalma­zott: ' ­— Tudjátok, fiúk — mondotta szoba­társainak — £Z a Panyolai európai vi­szonylatban a leg­zseniálisabb osztály­vezető, s mégis sze­rény és erkölcsös. Ragyogó, férfias megjelenése vonzza magához az osztályon a nőket, mint a fény a lepkéket, de 6 úgy tesz, mintha ezt Nem kellett felad­nia. Eljutott. Fél óra múiva hivatták. — Pipicz kartárs'. — fogadta Panyolai ordítva az öreget —, kikérem magamnak, hogy megjegyzéseid­del megzavard a családi életemet '. Ugyanis, ha nem tudnád, nős vagyok és gyerekeim van­nak. Micsoda arcát­lanság rólam azt ter­jeszteni, hogy bolon­dulnak értem a nők? így szólt Panyolai. Ugyanis sajátos tech­nikai okból az üze­netnek csak a máso­dik fele jutott a fü­lébe Ordas Nándor A hölgy sehogyan sem tud ruhát választani magának az üzletben. Az eladó így tájékoz­tatja: — Az idén az szoknyák jóval rövidebbek lesznek. — Lehetséges, de én a tavalyi lábaimon járok. —ввввввввввааввввввваввввввааввававввва« Fő az udvariasság... •MMBBBBBBBB BBB в ев в в а а вв в в в вв а ввв вавваввв — Az ön kedves családja ki- jöt} a fizetésből? — Ugyan, dehogy! örülünk, ha kijövünk az adósságokból! 1вввававввавввввввааааввввв Szilánkok JÖ SZIVE VAN Két fiatalember ült egymás mellett a zsúfolt 9-es autóbu­szon. Az egyik lesüti a Mseméi, mintha aludna. — Ml az, talán fáj a fejed, vagy rosszul érzed magad? — kérdezi a barátja. — Nem, nem. Csak egyszerű­en nincs szívem nézni, hogyan állnak itt ezek az idős emberek, — hangzik a válasz. ELLENTÉT — Apák és fiúk között rend­szerint nagy az ellentét. Nézze csak meg a Kovácsékat; az apa régiségkereskedő, a fiú pedig » zeneszerző. —- És hol itt az ellentét? — Hát az apa új dolgokból alkot régit, a fiú régiekből újat! FELHAÊORODÂS A zsúfolt autóbuszon, egy so­vány utas, akire egy kövér utas véletlenül ráült: — Mit gondol, kérem, hogy én «яге az ülésre csak úgy rá vagyok pingálva?! ANYÓS, MINT VENDÉG — Kislányom, neked jó ízlé­sed van. Mondd meg, hogy me­lyik ruhámat vegyem fel, me­lyik tetszik a legjobban? A vő közbeszól: — Az, kedves mama, amit el­utazáskor szokott felvenni! SZIVES VENDÉGLÁTÁS Vendég: Szép helyen van a vfkendházad, csak egy kicsit túlságosan napos. Házigazda: Ez csak azúrt van, mert a fáim nagyon fiatalok. Remélem, hogy mire legköze­lebb eljössz Ide, már szép, nagy, árnyékos koronájuk lesz! (Szekeres! 1ваававввввввввввававяваваававввааввваваав« — És egy ilyen kis összeköt canás miatt válni akarnak? (A Wochen presse-ből ) ■■BBBBBBBBBBBBBBBBBB — Hogyan győzi a munkát? —з kérdeni a turista á lugas árnyé­kában pihenő farmertől. — Remekül — válaszd az. — Néhány vén fát kellett volna gyökerestül fai szedni, de vihar tört ki és elvégezte helyettem a munkát. — Nagyon érdékes. — Azután a kidöntött fákba belecsapott a villám, és már él sem kellett égetnem őket. — Hajmeresztő! És mivel foglalkozik most? —I Most? Várom a földren­gést, hogy kirázza a földiből a krumplit! ö™ ön is ké™ kéjutazáson van..? (A Wochenpresse-bőD Az ön epehólyagjában kövek vannak, a vizeletében homok, a tüdejében mész... — Mondja meg gyorsan, dok­tor úr, hol van bennem agyag és mindjárt építkezni kezdek! Egy 72 éves nyugdíjas férfi házassági apróhirdetését olvas, tam a minap, „Minden van” — jeligével. Hm... Csakugyan? Egy férfi heves gyomorfajdal- makra panaszkodva keresi fel az orvost. A röntgenfelvétel ta­nulmányozása után az orvos megállapítja: — Uram, önnek egy karóra van a gyomrában! — Jé, ez lehet az az óra, amit tizenkét éves koromban nyel­tem le! — mondja a páciens. — És soha nem okozott gon­dot eddig? — Csak néha^ amikor fel kel­lett húznom — ismeri el a be­teg. авввавввввааваавввввеввввеа! = Az étteremben a vendég az elébe rakott tálra bámul; В — Pincér, hol van a bécsi­szelet? — A citrom alatt, bérem szé­pen. № SZEPTEMBER 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom