Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
Használt autó vásár Békés ssabán is A MERKUR Személyautó Kereskedelmi Vállalat szep& Megoldódik a palackosgázellátás A szege® szénihidrogén medence szomszédságában, az egykori sportrepülőtéren automatizált propán-bután palacktöltő üzem épült. Műszaka átadását befejezték, s a következő napokban megkezdik a próba- termelést. Az építkezésre, s a modern gépi berendezésre több mint 120 millió forintot fordítottak. A Dániából importált, körpályás automata töltőgép- sor óránkén* 1200 háztartási gázpalackot tölt, mér, ellenőriz, s szállít a tárolóhelyre. A pb-gázt a szegedi medence üzemei szolgáltatják, közvetlenül a töltőtelepig kiépített csővezetéken. Csak háztartási palackól két és fél milliót töltenek meg évente. S ezzel 400 000 háztartást, lényegében az egész Dél-Alföldet, ellátják propán-bután gázzal. tember 2-tól 9-ig rendezi az országos kedvezményes használt autó vásárát így Békéscsabán is bizonyos gépkocsik Fegyveres erőink életéből 10—20 százalékos árengedménnyel kaphatók. A vásáron eddig több mint 650 ezer forint értékben hat gépkocsit adtak eL A békéscsabai telep dolgozói az országos MER- KUR-akcióhoz kapcsolódva, az elmúlt vasárnap kommunista műszakot tartottak és egynapi munkabérűket a csepeli úttörőtábor részére felajánlották. A holnap, vasárnap is nyitva tartó vásár nagy látogatottságnak örvend. (Fotó: Deményl «зеаввавввваввввввяваявввввмваавеввввввавв szeresen „dolgoztak* Minden négyzetméterre egy bomba, jutott.) Meet a „fehér városnak” hívják. Méltán. Széles sugárutak, óriási terek, parkok, sokemeletes épületek. A koreaiak megtanultak gyorsan, szépen, jól építkezni. Ennek a modem, de a változaté» tervezés és díszítés (színes kerámia borítások) miatt is mutatós építésnek példája Phenjan híres Csolima negyede. Csolima szédületes gyorsasággal épült. Hat hónap alatt készült ez a jelentős kiterjedésű városrész 1970. novémbe_. rére, a Koreai Munkapárt V. kongresszusára. Itt el kell oszlatni egy téves elképzelést. Sem Phenjanban, sem általában az országban nem fedezhető fel semmi keleties, egzotikus vonás, A városok városiasak; a falusi házak nagyon rendezettek. A magyar házaktól csak annyi az eltérés, hogy a lakószobák — akárcsak Japánban — kisebbek és a csü- lógó, acélszürke cseréptető oromzatán, illetve peremén fehér, felfelé kunkorodó szegély húzódik. Ez a fecskefarok-cirá- da bájos légiességet ad a falusi házaknak. No és lakóik? Hogyan öltözködnek, milyen a koreai „divat”? A nők nagy többségé a hagyományos koreai öltözéket hordja. A esi mát, az általában sötét kelméből készült, bokáig A MŰSZAKI CSAPATOK GÉPESÍTÉSÉNEK FEJLŐDÉSE Tíz-tizienöt évvel ezelőtt a néphadsereg csapatainál még szinte szenzációnak számított az olyan műszaki munkagép, amely 90—250 emlber munkáját iis elvégzi. Manapság ezek a gépek megszokottak és elterjedtek. A műszaki fegyvernem fejlődését 4 jellemzi például, hogy a külön- ■ böző munkagépek lóerő-teljesítménye — a gépjármű alapgépekkel együtt — 380 százaléka a tizenöt évvel ezelőttinek. A fegyvernem forintértékben számított összvagyona ez alatt az időszak alatt 462 százalékra gyarapodott. A géptípusok száma 270. az alapvető harci és munkaeszközöké pedig 320 ezáérő szoknyát, amely közvetfe- : nül a mellnél kezdődik, majd- » nem a hónalj alatt. A tyogorit, a rövid kabátkát, amely a magas szoknyának még az övéig sem ér és ujja virágsziromsze- rűen kiszélesedik. A férfiak öltözéke az európai szabású öltöny, vagy a jellegzetes, magas nyakú, elöl végig gombolt acélkék, szürke uniformis szabású ruha. Es hogyan é'nek? Az életszínvonal, vagy inkább az állampolgárok személyes fogyasz. tása „európai értelemben” tisztes, de Korea múltjához, vagy az ázsiai országok többségéhez viszonyítva kiemelkedő. Luxusáruk nem kaphatók, s még sok más sem, ami nálunk már töb- bé-kevésbé közszükségleti cikknek számít. De az alapvető szükségleteket élelemből, ruhá_ bői fedezik. Az állam a lakásépítő még falun is, a lakbér jelképes. Általában a természetbeni, szociális juttatás jóval fontosabb, mint a bér, — bár az ■ utóbbi időben, az árukínálat nö- ] vekedésével, a pénzjuttatásnak : is növekszik a szerepe. A ■ diákok könyveket, írószereket és : évente kétszer iskolai ruháza- j tót kapnak. ■ Olyan vívmányok ezek, ame- • lyeket csak nagyon kevés ázsiai • ország mondhat magáénak. (Zalai) I zalékra emelkedett. A gépenkénti átlagos teljesítmény lóerőben számítva megháromszorozódott. A különböző rendeltetésű, nagy teljesítményű műszaki munkagépe^ megjelenése és elterjedése a katonák szakképzettsége iránti igényt is megháromszorozta. A műszaki munkagépek ma mér szinte minden fontos területen megtalálhatók. Ezekkel dolgoznak a mozgásbiztosító, az akadály telepítő, az aknakutató, az átjárónyitó, a híd- és az útépítő és számos más rendeltetésű műszaki alegységek katonái. Kiemelkedően fejlődött a roham- és a kísérő hadihídépítés. Ennek jelenlegi teljesítőképessége a Magyar Néphadseregben huszonnégy szeresen meghaladja az 1957-e* szintet. A gépi deszant- átkelőképesség teljesítménye pedig ugyanezen időszak alatt negyvenszeresére, a pontos hadihídépítés teljesítőképessége bedig 270 százalékkal növekedett. A HARCKOCSIZOK GONDJAI Kevesen gondolnák, hogy a harckocsizó egységeknél nem a technika kezelésének elsajátítása a legnehezebb feladat a katonák számára, hanem az, hogy megtanuljanak úszni. A Magyar Néphadseregben rendszeresített korszerű harckocsikkal ugyanis a katonáknak víz alatti átkelést is végre kell hajtaniuk. Ehhez elengedhetetlen követelmény az úszni tudás. Az úszni nem tudók nagy részévéi sokat kell vesződni, mire a víz színén tudják tartani magukat. Sajnos a bevonulók nagy hányada, többnyire ötven-hatvan százaléka nem tud úszni. Bár az úszásoktatás lehetőségei a legtöbb alakulatnál nem rosszak, s a kellő hozzáértés sem hiányzik, mégis mindig akad néhány fiatal katona, akivel sehogyan sem boldogulnak. Persze, felnőtt korban már nem könnyű megtanulni úszni. Az ilyen katonáktól a harckocsi-alegységeknek kénytelen-kelletlen meg kell válniuk, s más beosztásba kell helyezni őket. A probléma hatékony megoldása érdekében a közelmúltban új elgondolás született Az egyik megyei katonai kiegészítő parancsnokság javasolta az illetékes szerveknek, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség szervezeteiben a leendő sorkötelesek részére tegyék lehetővé a tömeges uaza£oktatá»t Amiért útra keinek Csapások, ösvények, utcácskák és széles utak egyaránt fölrajzolhatók arra a térképre, amely hazánk népességének térbeli mozgását — vándorlását — ábrázolja. 1970-ben 271 ezer, 1971-ben 272 ezer, 1972- ben 254 ezer ember változtatta meg állandó lakhelyét. (Az ideiglenes lalkóhelyváltoztatók tábora ennél jóval nagyobb, évente 460—480 ezer között van.) Erős túlzással, de az igazságra fényt villantva azt mondhatjuk: a költözés indoka any- nyiféle, ahány az útnak induló család. Azaz a lakóhely föladásába éppúgy belejátszanak egyén) indítékok — a szülők elhalálozása, nősülés, férjhez menés, harag a rokonokkal, s így tovább —, mint gazdaságiak, társadalmiak. A népesség térbeli mozgása — egészséges határokon belül — a gazdasági fejlődés természetes kísérője. Л legnagyobb csábító Mi a fő vonzerő? Az ipar, a város, a napi élet kényelmeiből többet ígérő — bár ezt az ígéretet nem mindig beváltó — nagyobb település. Az iparnak ugyanis döntő része van az egyes területrészek közötti életszínvonal-különbségek csökkentésében, mivel az emberek életszínvonalának alakulása elválaszthatatlan attól, hogy ki, hol és mit dolgozik. 1958 őszén — éppen most tizenöt éve — hozott határozatot a pár* Politikai Bizottsága az ipartelepítésről, az ipar területi fejlesztésének irányelveiről. Ez az ; útmutatás nemcsak máig, hanem a jövőre szólóan is kijelölte a járható utakat. A kérdés az, vajon az ipart kell-e a munkaerőhöz, vagy a munkaerőt az iparhoz közelebb vinni? Erre válaszként a gyakorlat változatos példákat szolgáltat, ami arra vall, hogy a kérdésre aligha lehet kategorikusan igennel vagy nemmel felelni. Az ipartelepítés — s általában a foglalkoztatási lehetőségek bővítése — sokféle hatást vált ki ; kedvezőeket, kedvezőtleneket egyaránt. Nehéz örökség Gazdaságföldrajzi, történelmi örökség hazánk település-szerkezetének hosszú időn át tartó megmerevedése; a főváros túlzott súlya — az ország területének fél százalékát elfoglaló Budapest adja az ipari termelés 34—35 százalékát, de volt idő, amikor a felét adta, itt dolgozik a tudományos kutatók háromnegyede stb. —, a városok lélekszámúnak, szerepkörének lassú bővülése, a községek nagyobb részének mind foglalkoztatási, mind ellátási szempontból való elmaradottsága. Törvényszerű tehát, hogy a nagy népvándorlás fő úticélja évtizedekig Budapest. Ma ez a törvényszerűség már veszített erejéből, de még nem szűnt meg. Hazánkban jelenleg 83 város van, ám mindössze hat olyan, amelynek népessége meghaladja a százezret. Valójában most éljük át a városiasodás bonyolult folyamatát, amiben egészséges társadalmi törekvések sűrűsödnek. Az új városok, üzemek sora ugyanis minőségben más igényeket, körülményeket teremt. Ma hat gazdasági régióra, tervezési körzetre tagolódik az ország — ezek magja egy-egy ún. felsőfokú központ, azaz nagyobb város, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, a hatodik pedig Budapestet és Pest megyét ( összefoglaló Központi Iparvidék —, s mind azokon belül, mind azok között érdekes változások zajlanak le. Nyertesek, vesztesek Bizonyos területek veszítenek népességükből, mások gyarapítják azt. Az 1870-es népszámlálás idején a népesség 74,1 százaléka a községekben élt. 1970-re, azaz egy évszázad múltán ez az arány 55,5 százalékra csökkent. Igen ám, de nemcsak a falvakból költöznek, hanem meggyorsult a megyék közötti áramlás is! Míg 1949. és 1960. között öt, 1960, és 1970. között már tíz megye népessége fogyott... Ki esküdnék meg arra, hogy ez okvetlenül helyes, kívánatos, egybeesik a területi aránytalanságok — gazdasági aránytalanságok — fölszámolásával ? Abban semmi kivetni valót nem találhatunk, hogy a távlati számítások szerint a korábban említett felsőfokú központok lélekszáma 150—300 ezer közé emelkedik. Hiszen csupán tavaly Debrecen gyarapodása 1846, Győré 1448 fő volt az állandó lakóhelyváltoztatások következtében. Hasonló eredményt mutathatnak, különösen hoszabb időszakot tekintve, más, gyorsan iparosodó városok, például Székesfehérvári Szolnok, Tatabánya a két nép- számlálás, 1960. és 1970. között több mint 25 százalékkal növelte népességét (Szolnoké 49-ről 61 ezerre emelkedett, Dunaújvárosé 31-ről 44 ezerre, ugyanez idő alatt Pécs gyarapodása 31, Miskolcé 29 ezer volt de olyan, frissen ipart kialakító városé is, mint Kaposvár, 11 ezer.) Ám ezek ismeretében sem feledkezhetünk el arról, hogy régi, patinás települések — így Karcag, Hajdúböszörmény, Mezőtúr — lakossága fogyatkozik, s tavaly is, mint hosszú évek óta, ismét több ezer ember hagyta ott végleg Szabolcs- Szatmárt. ÚJ tengelyek Az ipartelepítésnek, s a vele járó népességmozgásnak köszönhetően a hagyományos Balaton—Budapest—Miskolc tengely, s az attól északra elhelyezkedő körzetek mellé új tengelyek rajzolhatok fel — így például a Székesfehérvár, Győr, Szombathely — hazánk gazdaságtérképére. S a változásokról sokat mond az is, hogy különösen 1957 óta az Alföld súlya nagyot nőtt az ország ipari mérlegében. Ezeknek az új tengelyeknek az előrelátó, tudatos kovácsolása bonyolult és hosszú ideig zajló művelet, de kétségtelen, az útra kelésnek — aminek mértéke ugyan lassulhat, de maga a költözés nem szűnik meg — ez adhat jó, a társadalmi érdekkel egyező irányt. Mert látszatra egyéni indokok sokasága áll amögött, hogy tavaly 186 000 ember költözött el a községekből — ebből 111 000-en más községbe, 59 000-en városokba, 16 000-en a fővárosba, ugyanakkor Budapestről 11 ezren távoztak községekbe —, 15 ezer 700-an települtek más városba, de valójában ezeknek az indokoknak a túlnyomó részét g hosz- szú távra tervezett gazdasági, társadalmi változások érlelik meg M. O. ß(KtS HíCYHefS^Tt 1973, SZEPTEMBER 8,
