Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

Megsúgom j Ezer lolcGISÎg 1 meg sem állnak Putnoki Győző 15 tagú ve_ gyesbrigádját nemrég hagyta ott Ökrös Károly kőműves. No, nem azért, mintha valami nem tetszett volna neki A szakmun­kásképző intézetbe hívták szak­oktatónak. Ilyen munkakörbe pedig akárki nem kerülhet. A brigádban jól érezte magát. Keményen keL’.ett dolgoznia és csak kifogástalan munka kerül­hetett ki a keze alól. Senki semmiféle hanyagságot nem en_ gedett meg magának. Csak egy dolog nem tetszett neki, amire így emlékszik vissza: Magának : '...hogy mit értek a tegnapi Nép- ; újság egyik bírósági tudósítása- j bál. A bűncselekményt értem, X, j a MÁVAUT elővételi pénztárosa ] úgy manipulált a jegyekkel, ] hogy kisebb részletekben, de j összesen hétezer forintnál többet j t„megdobott”t Bizonyított foly- \ tata tagos sikkasztás. Enyhítő j körülmény, súlyosbító körül- j mény és ítélet — mert hogy rá- j jöttek a kis hamis tettére. Min- Jj den világos. A tettest megbün- \ tették. ! Csak valami a bögyömbe szó- j rult a tudósításból. Az, amit ; nem írt le a tudósító, de a hír- j ben mégis benne van, ott, a so- l rok mögött. Ugyanis azt is meg- ! tudjuk a címből és a cikkből, j hogy X a sikkasztott pénzt kői- ■ csönadta a bevételi ellenőrnek. ; Hm... Nem is kell ötdioptriás \ szemüveg, hogy a sorok mögött ; olvasson az ember. Tessék csak ; közelebb tartani a fülét! • Miért csak javító-nevelő mun- ! kára ítélte a bíróság X-et — el- \ nézést, ha szakmailag pontatlan \ a kifejezésem —, amikor több- j szoros sikkasztással, lehet, hogy ; tiz-tizenötször megismételve a i cselekményt, jött össze a hét- J ezer. Ezért máskor többet lehet l kapni! i Jó rendben, a bíróság figye- | lemoe vette az enyhítő körűimé- : nyékét: jól dolgozik, eddig nem ; volt büntetve, beismerte a tét- [ tét, stb. Akkor így rendben is \ van. X tanult az esetből, többé \ nem követ el ilyen szamárságot. Elég a javító-nevelőmunka. : A gyanakvás kisördege mégis [ idegesít engem. Hogy lehet va- \ laki olyan bolond, hogy kölcsön- i adja a sikkasztott pénzt? Hát ! akkor nem is volt rá szüksége! j Mert olyat már hallottam, hogy j sikkasztott, mert kellett az aï- \ kohóira, vagy nagyobb tételben: \ a víkendházra, meg az autóra. \ De hogy kölcsönadhassa...?! ör- | dögi nagy szíve lehet ennek az \ embernek. Börtönnel veszélyez- • teti magát, hogy valakinek köl- \ csönadjon. Es a „valaki” éppen j a bevételi ellenőr. X mondja a j bíróságon, hogy a „valaki” be- j szélte rá, de ugyan■ ki hisz az j ilyen dajkamesében... A „vala- ] ki” ugyan bevallja, hogy köl- j csönvette a pénzt — lényegé- \ ben az alárendeltjétől —, de ml- j lyen nagy rosszindulat még fel- 1 tételezni is, hogy tudott a köl- ] csönvett pénz eredetéről?! Ugyan! Csupán az történt, j hogy kért kölcsönt, és X, mivel j nem volt pénze, hát sík- j kasztgatott, mert nem akar- \ ta bajban hagyni felet­tesét... Egy ilyen jó ember miért ne tenné meg.. Mit neki egy kis börtön. Fő a barátság! Hm! Hát itt- a kisördög. _ No, hess innen! Be akarsz m ártani egy becsületes, bevételi ellenőrt a bűnügybe...?! var— ti— — Volt köztünk valaki, Amo_ lyan hántás kőműves, aki egy kicsit túlértékelte önmagát. És szenvedélyesen intrikált. Sokáig elnézők vo’tunk vele szemben, végül tanácsoltuk, hogy keres­sen más munkahelyet. Én már jóval előbb elküldtem volna. Putnoki Győző nem ért vele egyet: — Szerintem az ilyet nem szabad elhamarkodni. A neve­léshez idő kell. Megpróbáltuk. Nem használt a sok figyelmez­tetés sem. De ma is sajnálom azt az embert. Értett a szakmá­jához. Kovács Gábor kőműves már idősebb, több tapasztalattal ren­delkezik. Az ő véleménye sze­rint Ökrös Károlynak van igaza. — Az intrika sokat árt. Szem­beállítja egymással az embe­reket, nyugtalanságot okoz. Így egy brigád nem tud eredménye­sen dolgozni. Minél előbb sza­badulni kell az intrikustól. Szakértelem és lendület Putnoki Győző négy éve kezdte szervezni a brigádját. Akkor, amikor a Békés me­gyei ÁUamj Építőipari Válla­lat az első nagypaneles lakó­házat építette a Tolnai utcá­ban. Csak „próbaidőre” vette maga mellé a jelentkezőket. Először Kovács Gábor, majd Öze Ferenc és Andó Mihály kő­művest, valamint Gábor Imre és Galu Mihály segédmunkást. Utánuk jöttek a többiek, akik közül nemsokára hármat behív­tak katonának. Helyükre ifjú szakmunkások léptek : Tobai László, Piatkó György, Botás Pál. Blahó Sándor személyében. Később fokozatosan 15-re egé­szült ki a brigád létszáma, ök­rös Károly távozása után pedig 14-re csökkent. A nagypaneles lakóházak épí­tésére speciálizálódtak. A pa­nelcsatlakozások összedolgozása, a szőnyegpadló alatti cemental­jazat és a tapéta alatti falfelü­letek, továbbá a szükséges vá­laszfalak elkészítése, vakolása a feladatuk. Munkájuk lelkiis­meretességet, pontosságot és szorgalmat követel. Az ered­ményhez az idősebbek főleg szakértelmükkel, a fiatalabbak pedig lendületükkel járulnak hozzá. Szerencsének tartják, hogy Szlancsik Pál építésvezető is fiatal és ugyancsak a lendü­letes munka képviselője. Jó az összhang, mindenki be­csületesen dolgozik, nem kell tartani semmiféle hanyagságtól, Így tehát merték kötelezni ma­gukat arra, hogy a brigád után sehol nem marad javítanivaló. Tavaly és az idén nem is volt. Stumpf János fiatal házas. Lehet, hogy majd egyszer ő is egy Ilyen lakásba kerül. Ezért mondja: — Mindig az jár az eszemben, hogy úgy kell dolgoznom, mint­ha a saját lakásomat építeném. 4 1973. SZEPTEMBER 21. Nekem sem tetszene, ha beköl­tözés után mondjuk egy-két hó_ nap múlva megrepedezne a ce­mentaljazat vagy hézag kelet­kezne a panelok között. A pén­zemért én is jó munkát vá­rok. Többet ésszel, mint erővel Azoknál pedig különösen ért­hető ez, akik szorgos munkával szerzik meg a pénzt, mint ahogy ennek a brigádnak a tagjai is. A vállalat fillérre szá­molja el a teljesítményt és csak a jó munkáért fizet. Nincs eb­ben semmi kifogásolni való, de abban igen. ha valaki nem dol­gozik meg a pénzéért. Az ilyen nem tetszik a brigádnak. A közpénzen való urizálás sem. Ari mondják ugyan, hogy nemigen politizálnak, de hama­rosan kiderül, hogy még sok mindenről nagyon jól tájéko­zottak. Kezdjük talán a techni­ka fejlődésével, ami az építő­iparban is egyre jobban tért hódít. Kovács Gábor régi szakmun­kás. Fiatat' abb korában ál­modni sem mert volna arról, hogy valaha nagypaneles lakó­házat fog építeni. Most pedig? — Ez a munka nem is hason­lít ahhoz, amit a régi kőmű­vesek csináltak. Amikor elkezd­tem, szinte mindent ki kellett tapsztalni — mondja. Társa, Kapocsén György foly­tatja: — Több észre és kevesebb erőre van szükség, ami azt je­lenti, hogy tanulni kell. Csak úgy lehet kihasználni a techni­kát. Ösztönzik is tanulásra a fia­talokat. Botás Pálnak már hatá. roaott szándéka, hogy az építő­ipari szakközépiskolát elvégezze. Akik most katonák, visszatéré­sük után talán követik majd a példát. A brigádvezetőt és he­lyettesét, öze Ferencet egyelőre a családi házuk építésének gondja tartja vissza, de ők sem akarnak elmaradni. Kérés nélkül segítenek A társadalmi munkáról az a véleményük, hogy az nem csu­pán egy-egy feladat megoldásá­nak elősegítésében jelentkezik, hanem az országot is gazdagítja, ök Békéscsabán, a Kulich Gyu­la lakótelepi óvoda belső átala­kításában vettek részt. — Nem órákat vállaltunk, ha­nem meghatároztuk: ezt és ezt megcsináljuk és készen adjuk át — magyarázza el Putnoki Győ­ző. Korcsok János, a vállalat dol_ gazója nemrég baleset áldozata lett. A családi ház építése az özvegyre maradt. A brigádot senki sem kérte, hogy segítsen az építkezésen. Ment több más brigáddal együtt és dolgozott. Hamarosan családi házat épít Putnoki Győző és Öze Ferenc. Eddig még nem beszéltek róla, most hallja először a brigád. É6 Andó Mihály a többiek ne­vében máris kijelenti: — Megyünk mind segíteni. Az ottlevők bólogatnak. Mint­ha azt mondanák: — Ez egészen természetes. Tudják, nem hiábavaló az ilyen vállalkozás. Egyszer visz- szatérü.1 a fáradozásuk. Putnoki Győző brigádja két éve nyerte el először, az idén pedig másodszor я szocialista címet. Most építi az ötszázadik lakást Békéscsabán, a Tulipán utcában. Majd az ezrediknél ünnepelnek. A pezsgőt Szlan­csik Pál építésvezető fizeti. Ezt előre megígéri. Pásztor Béla Országos kosárfonóverseny Békésen Nevezetes esemény színhelye volt á napokban a Békési Ko­sárfonó Háziipari Szövetkezet. A H1SZÖV rendezésében ugyanis itt tartották meg az idén, a minden évben sorra ke­rülő országos versenyt a Szakma I Kiváló Művelője címért. A bé_ | kési mestereiken kívül jelen | vo’tak a vetélkedőn a szegvári,'1 a tiszafüredi, a csongrádi, a dél­balatoni, a polgáréi, s a bu­dapesti testvérszövetkezetek legjobb szakmunkásai. Két kategóriában bonyolódott le a verseny. A gyakorlati mun. l ka mellett elméleti kérdésekre kellett válaszolniuk a résztve­vőknek a szakmai és a gazda­ságpolitikai kérdések köréből. A gyakorlati verseny a kosárfo­nás. illetve a bútorkészítés ka­tegóriájában folyt, ahol is a ne­ves tagokból álló zsűritől maxi_ málisan 60 pontot lehetett kap­ni. A zsűriben Halász József, a Kosár- és Fonottáru Szövetke­zeti Közös Vállalkozási igaz­gatója. valamint Juhász József, a HISZÖV képviselője me'lett Szilágyi János és Latabár Ká­roly népművészek foglaltak he­lyet. A délután fél 1-től 5-ig tartó versenyen végül Is leg­tetszetősebb és legújszerűbb munkájával, forgórészes fonott fotel készítésével a Dél-balatoni HTSZ szakm*a.kái&a nyerte el az első helyezést. Ötvennégy pontott szerzett. Második — a bútorkategóriában — a csong­rádi, harmadik a siófoki ver­senyző lett. A kosárfonásban pvc-vel kombinált lámpaernyőjével Mu- csi Anna többszörös szocialista brigádtag, békési versenyző lett az abszolút első. Második eg;y csongrádi versenyző, harmadik Csábi Dezsőné ugyancsak bé_ kési versenyző lett. A zsűri az. e'ső öt helyezé­seket jutalmazta, 300-tól 2000 forintig, s a nyertesek megkap­ták a Szakma Kiváló Művelője oklevelet. A népművészekből és a szak­emberekből álló zsűri vélemé­nye szerint jól sikerült a ver­seny, színvonalasabb volt a ta« valyiná1., de most is az volt a hibája, mint tavaly, hogy ke­vés újszerű, de tömeggyártásra alkalmas terméket vonultattak fel a versenyzők. »HHBHiumHHHHHHHHHiiHumww Lapunk 10 fordulós rejtvénypályázata szovjetunióbeli testvérmegyénkről Pályázatunk első díja, 1 db. UNITRA DIÓRA négyhullám. sávos asztali rádiókészülék Vasárnap, 1973. szeptember 23-án 10 fordulós képes ke­resztrejtvény-pályázatot kez­dünk, mely Békés megye szov­jetunióbeli testvérmegyéjével, Penza megyével ismerteti meg olvasóinkat. A pályázat első díja I db. lengyel gyárt­mányú, UNITRA DIÓRA asz­tali rádiókészülék, hosszú, kö­zép, rövid és URH sávokra, 1490,- forint értékben, a Bé­kés megyei Tanács ajándéka. Második díj 1 db. Vosztok tí­pusú szovjet karóra 555,— fo­rint értékben, harmadik dij 1 db. bzmena fényképezőgép, 330,— forint értékben. Ezen kí­vül helyes megfejtőink között kisorsoljuk a Kossuth Könyv­kiadó ajándékát, 0 db. szép- irodalmi könyvet, valamint 20 db. szovjet útikönyvet és szép­irodalmi művet. A 10 keresztrejtvény megfej­téseit együttesen küldjük be 1973. október 8-ig. A nyertesek névsorát 1973. október 11-i számunkban tesszük közzé. Ez alkalommá,! is érvények a sza­bály: helyes megfejtés esetén a ■< beküldött rejtvényszelvény, sorozatok számának megfelelő­en helyezzük el a’ szerencseke­rékben a pályázó nevét. Figyelje lapunk 1973, szep­tember 23-i, vasárnapi sízá- mát, amelyben megkezdjük „Penzai képek” c* rejtvénypá* lyáaatuhkat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom