Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

Kőszöaíjük a „Műhely”-Í Módszertani Műhely címmel, új kiadvánnyal jelentkezett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A kiadvány bekö­szöntőjében Ortutay Gyula többek között hangsúlyozza, hogy a vállalkozás célja a tu­dományos ismeretterjesztés, a felnőttoktatás elvi-elméleti, módszertani kérdéseivel törté­nő beható elemzés, annak ér­dekében; hogy a közel másfél százados társulat hatékonyab­ban tudjon eleget tenni azok­nak az elvárásoknak, melye­ket az élet új feladatai tá­masztanak. Ennek érdekében — az évente négy alkalommal megjelenő kiadvány — a szer­kesztő bizottság tervei szerint elsődleges célnak tekintik az ismeretterjesztő előadók álta­lános módszertani kultúrájá­nak emelését, helyzetismeretét, I tájékozottságát kívánják szol-1 gálni. Ezért főleg elemző írá­sokat, tanulmányokat közöl­nek majd, s kísérletek, megfi­gyelések eredményeiről szá­molnak be. A közlöny húszezer példány­ban — az első két szám össze­vonásával — hagyta el a TIT Rotaüzemét, s így elméletileg minden TIT-tag megkapja majd, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az első összevont számból érdemes kiemelni „Az ismeret­terjesztő formák és módszerek normatív meghatározásai” cí­mű írást, valamint dr. Vonsik Gyula: A tudás tegnap és hol­nap c. cikkét. Köszöntjük a TIT kiadvá­nyát abban a reményben, hogy jó szándékú céljai az Ismeret- terjesztő munka hatékonyságá­ban lesznek majd mérhetők. Sz. A. Orosházán rendezik meg a fegyveres erők napja megyei ünnepségét A Hazafias Népfront Békés megyei titkárságán a napok­ban előkészítő megbeszélést tartottak a fegyveres erők napja ez évi megünnepléséről. A fegyveres testületek a szep­tember 2S_i fegyveres erők napja alkalmából helyi ünnep­ségeket rendeznek, s a községi és városi népfrontbizottságok szervezésében köszöntik me­gyénk lakói katonáinkat, rend­őreinket, munkásőreinket. A megyei ünnepség szeptember 28-án este 6 órakor Orosházán, a művelődési központban lesz. Mi csörömpöl, durrog, kattog? Zaj minden mennyiségben Mi si vit TI Igen, most már tudom. A szomszéd szobában i valaki villanyborotvával pusz­títja a szőrzetét! De az éles, kellemetlen hangot hirtelen elnyomja egy másik, sokkai szörnyűbb zaj. Lent az utcán, egy piros bukósisakos férfi ve­szettül, kerge módra túráz­tatja a motorkerékpárját. Az ember ilyenkor szokott egy nagy sóhajjal arra a megálla­pításra jutni; őrjítő a zaj! Mi a »aj? De mi a zaj? A közlekedési vagy más akusztikával (hang­talanul) foglalkozó szakembe­rek azt mondják: a zaj folya­matosan tartó, figyelmet zava­ró, és tartóssága folytán a hallóidegvégződéseket rongáló hang. A zajnál jóval több a lárma: ez nagy erejű zaj, rendszerint valami éles, sivító, csörömpölő, kattogó, durrogó puiiogó hang S ha már elvisel­hetetlen, dobhártya-repesztő a zaj. akkor jönnek a szakembe­reik, s megmérik „ zajszintet, amelynek mertékegysége a de­cibel. Egy szűk, csendes utcában durrogó traktor vagy túrázta­tott motorkerékpár képes egy­magában is 70—80 decibel nagyságú zajt csapni, ami a hallásra már ártalmas. A jó idegzetű ember általában 50 —60 decibel zajt még elvisel. Ámde az ezen felüli mennyi­ség roncsolja a hallóidegvég­ződéseket, rossz hatással van az idegekre, a szívre, az emész­tő szerveikre. 5 a következmények Az Egészségügyi Világszerve­zet legutóbbi megállapítása ri­asztó: eszerint „ma már a fej­lődő vagy a gazdaságilag fej­lett országokban olyan mérvű a zajártalom, hogy az emberi­ség lassan, de biztosan tart a teljes megsüketülós felé”. A túlzott zaj — mondják az orvosok — roncsolja a halló­ideg végkészülékét s az így ke- j letkezett, maradandó nagyot- hallás sem gyógyszeresen, sem műtéti úton nem szüntethető meg, s nem is csökkenthető. Tehát romlik a hallásunk? A kísérleti vizsgálatok sze­rint észrevehetően csökken : városban és falun egyaránt. Egy régebbi kísérlet megálla­pította, hogy a vidéken élő emberek — a sértetlenebb hal­békés mcw&n 1973. bébr ibivibEK 20. ! lóidegeik révén — 15—20 szá­zalékkal több hangfélét, hang­forrást ismertek fel, mint az ugyanolyan korú városi embe­rek. A szakembereik szerint ez a különbség azóta feltehetően mérséklődött. A falu, különö­sen a határ zaj szintje, a gé­pek elterjedésével rendkívül gyorsan megemelkedett. A fej­lődés — persze ezt azért ne kárhoztassuk! — egyelőre úgy látszik, széttépte a falu „idil­li” csendjét. Már Julius Caesar is A városi csendet pedig tel­jesen „megette” a zaj. Ezt tet­te я gépi korszak — sóhajtjuk, de ebben azért nincs igazunk, mert a zaj szinte évezredes. Mulatságos, mégis tény, hogy időszámításunk előtt ötven év­vel Julius Caesar, az ókori Róma éjszakai kocsíforgalmát megtiltotta. A múlt századi magyar újságok is élesen szót emelnek az olyan kocsisok el­len, akik „kíméletlen, idegesí­tő ostorpattogtatással” hajszol­ták fogataikat. E században pedig a zaj világméretűvé vált. A lárma — mint egy francia tudós találóan mondta — „a föld civilizált lakóinak első­számú közellensége lett”. A hadakozás elkezdődött S úgy tűnik, hogy e „közel­lenség” elől nincs menekvés. Bár a hadakozás már elkezdő­dött, elsősorban az utcán. Íme néhány jellemző példa: Moszk­vában a zajos Diesel-motoros helyett a csendesebb benzin- motoros autóbuszok járnak, s a fémes csattogásé villamost kiszorították a nesztelen tro­lik. Svédországban zajmérőket szerelnek a gépjárművekre, Tokióban я legforgalmasabb utcákon helyeztek el ilyen ellenőrző készüléket. Zürich­ben nem bővítik a nemzetközi repülőteret, mert a szuperszo­nikus repülőgépek irtózatos ! zaját már most sem bírják el a város lakói. Moszkva, Bécs, München, Koppenhága legtöbb városrészéből kitiltották a te­hergépkocsi- és motorkerékpár­forgalmat. Nálunk egyelőre csak a hangjelzést tiltották meg a nagyvárosokban, s a fővárosból egyre-másra költöz­tetik vidékre я zajos üzeme­ket. Hiánycikk a csend Nézzünk csak egy kicsit kö­rül: a lakásunkban zümmög, I csörög a hűtőszekrény, mind több helyen sivít a porszívó, a padlókefélő, a villa nyborot- | va, a kávéőrlő, milliós meny­nyiségben bömböl a televízió, a rádió, magnó. A rossz szige­telésű, modern választófalak sajnos alig-alig szűrik a szom­széd okozta lármát, a lefolyó­csöveken rémisztőén robajlik lefelé a szennyvíz, „zenélnek” a csapok, radiátorok.... Hát igen! Valljuk be: a zaj­tenger hullámai átcsaptak a házfalakon, s beözönlöttek a csendes otthonokba. A gép könnyebbé teszi életünket, de úgy látszik, mintha cserébe a hallásunkat, a nyugalmunkat, a csendünket követelné. Hovatovább a csend lassan­ként olyan „hiánycikk” lesz, amelyet sem városban, sem falun nem lehet „beszerezni”. Rajtunk is múlik S mégsem teljesen a gépek a hibásak. Ugyanis az emoe- rek vajmi kevés tapintattal viselkednek egymás iránt, ha lehetőség kínálkozik a zajon­gásra. Szinte meghökkentő, hogy egy-egy fesztivál vagy labdarúgó-mérkőzés idején úgyszólván az egész országot zaj tengerré mossa össze a rá­dió és a tévé-kéiszüiék bom- bölése. Szinte derűsen hangzik a tízórás esti hírek után — és csak ekkor! — a rádióbemon­dó udvarias hangú figyelmez­tetése, amikor a készülék le- halkítására kéri a hallgatókat. De reggel, öt vagy hat órakor sosem hangzik el ugyanez a figyelmeztetés. A köztudatban úgy látszik ismeretlen még az 1958. évi szabálysértési tör­vényt kiegészítő 17/1968-as szá­mú kormányrendelet, amely­nek a 23. pragrafusa kimond­ja: csendháborításért felelősség­re vonható, „aki lakott terüle­ten vagy lakóházban indoko­latlanul olyan zajt csap, amely mások nyugalmát sérti”. Az ilyen embert háromezer fo­rintig terjedő pénzbírsággal le­het sújtani. Persze manapság sehol senkit nem háromezer, hanem még tíz forint erejéig sem bírságolnak a zajongásért. Egyelőre a zsivajtól alig-alig lehet meghallani a panaszos, kérlelő vagy követelő hango­kat. De hát végeredményben rajtunk, embereken is múlik a csend. Egyrészt vigyázni kell a csendre, másrészt kénytelenek leszünk zajmentesebb gépeket gyártani. S akkor talán nem válik be a század elején el­hunyt világhírű orvostudós, Robert Koch jóslata, aki egy alkalommal így kesergett a zaj miatt: „Egy napon az ember­nek, ha létezni akar, ugyan­úgy le kell közdenie a zajt, mint a kolerát és a pestist”. (Seres) Egy a sokak közül Valami na­gyot, különö­sebbet nem tu­dok mondani Adamik Pálról. Nem hős, nem filmszínész, nem futballis­ta. Egyszerű, csendes szavú gyomai ember. Talán önmagá­ban tiltakozik is: miért írunk róla, hiszgn 6 sem más, mint a többiek. Va­lóban nem más, ugyanúgy békében akar élni, mint sok_ millióan Ma. gyaroszágon, sokmilüárdan a Földön. Ami kiemeli kö­zülünk, az az, hogy minket, Békés megyei­eket képvisel я most kezdődő Országos Béke­kongresszuson. 1945-ben, a béke első évében született Mezőberényben. Tex­tilipari technikumot végzett, s jelenleg a gyomai Háziipari Szö­vetkezet szövőmestere. A Ho Si Mínhről elnevezett szocialista brigád tagja. Beszélgetésünk kezdetén mindjárt a brigádról szólt, amelyről csak jót lehet mondani. Fiatalok valameny- nyien, s munkatervü'ket általá­ban 105—110 százalékra teljesí­tik. A vietnami néppel szolida­ritást vállalva, vietnami mű­szakban is dolgoztak. Adamik Pál most is tudja, tennie kell valamit. Azt vallja, ami Chilében történt, csak idő­leges vereség, az igaz ügy győzni fog. Nem látványos cse­lekedeteket hajt végre, egyszerű tettekkel és szavakkal fog. lal állást a chi­lei dolgozók mellett. Elég ez? Ér ez vala­mit? — kér­dezhetik a két­kedők. Adamik Pál így véleke­dik erről: — Sokan va­gyunk, akik bé­kében élünk, még többen, akik bőkében akarunk élni. Ha összefogunk — és igenis ösz- szefogunk — a világ bármely országában tár­gyalóasztalhoz kényszeríthet- jük az agresz- szorokat. Szép, tiszta, Vi­la gos lakásban él feleségével, két kislányával. Évike lánya 3 éves, Erika 8 hó- паров. Nem fél, de megborzong, ha repülőgép süvítését hallja. Hogy mik a tervei? Méltán akarja képviselni a békekong­resszuson a Békés megyei béke- szerető százezreket, s itthon még aktívabban akar részt ven­ni a békemozgalomban. Frázisoktól mentes, csendes szavú embert imertem meg ben­ne. Olyan ő is mint munkatár­sai, akikhez я napokban elláto­gat a VDK nagykövet-helyette­se. egy immár békében élő or­szág képviselője. Olyan ember Adamik Pál is, mint százezrek megyénkben, milliók Magyaror­szágon, milliárdok я Földön. Békét akar, a békéért dolgo­zik. V. Z. A sikkasztott pénzt kölcsönadta A Békéscsabai Városi Bíró­ság tárgyalta a napokban Ko­csis Sándor, Békéscsaba, Hajnal u. 20. szám alatti lakos bűn­ügyét. Az ötvenéves vádlott 1964. óta a Volán 8. sz. Válla­latánál dolgozott kalauzként, majd a békéscsabai MÁVAUT pályaudvaron elővételi pénztá­ros lett. Munkáját kifogástala­nul látta el Az utóbbi években italozni kezdett. Nyilván ennek is szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében. Olyannyira rabja lett az italnak, hogy pem tudott szenvedélyétől szabadulni, s még a bűncselekmény felderíté­se előtt alkohol-elvonó kezelés­re jelentkezett. Kocsis Sándor 1972 májusától ez év februárjá­ig a kezelésére bízott bérletjegy­tömbből, melyet később kellett volna árusítania, folyamatosan 7 861 forint értékű bérletjegyet vett el és eladott. A pénzt nem fizette be a pénztárba, hanem munkahelyi felettesének, L. Lászlónak, a bevételi ellenőrnek kölcsönadta. A tárgyaláson az­zal védekezett, hogy cselekmé­nyét a bevételi ellenőr felbuj- tására követte el. A bizonyítás során azonban ez az állítás nem igazolódott be. Az sem hogy L. László tudott volna arról, hogy a kölcsönkapott pénz bűncse­lekményből származik. Még ha ez a védekezés igazolást nyer is, a sikkasztás következménye alól akkor sem mentesülhetett volna. Hiszen mint elővételi pénztárosnak tudnia kellett, hogy a jegyek árusításából be­folyt pénzt nem adhatja köl­csön. Ez csupán a vádlott köny- nyelműségére utal — állapítot­ta meg a városi bíróság Miután a Volán vállalat belső ellenőre felderítette a sikkasztást, Ko­csis Sándort fegyelmi határo­zattal elbocsátották. A nyomo­zati eljárás alatt 6 661 forintot visszatérített a vállalatnak. A városi bíróság Kocsis Sándort folytatólagosan elköve­tett sikkasztásban találta bűnös­nek, s tízszázalékos munkabér­csökkentéssel egy év javító-ne­velő munkára ítélte. A javító­nevelő munkát Békéscsabán, a Baromfifeldolgozó Vállalatnál segédmunkásként köteles letöl­teni. Ezenkívül kötelezte, hogy a vállalatnak a még meg nem térített kárát fizesse vissza. Sú­lyosbító körülményként értékel­ték, hogy a vádlott folytatóla­gosan károsította meg a társa­dalmi tulajdont. Enyhítő körül­ményként vette figyelembe a bűnösségre is kiterjedő beisme­rő vallomását, valamint azt, hogy egy kiskorú gyermek el­tartásáról kell gondoskodnia, és hogy a kár jelentős részét meg­térítette Az ítélet jogerős! S. J. Csepel 420 típusú műhelygépkocsi összes gyári tartozékával, áramfejlesztő utánfutójával, üzemképes, jó állapotban, forgalmi rendszám nélkül eladó Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Békés, Berényi u 33. Ügyintéző: Fehérvári. Telefon: 31. 146008

Next

/
Oldalképek
Tartalom