Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA t973. SZEPTEMBER 1„ SZOMBAT Ага; I forint XXVIII. ÉVFOLYAM, 204. SZÄM Együtt az emberiség békés jövőjéért Megyei békekonferencia Békéscsabán A Hazafias Népfront Békés megyei elnöksége nemzetközi béke- és barátsági munkabizott­ságának szervezésében tegnap, augusztus 31-én délelőtt rendez­ték meg a megyei békekonfe­renciát A békéscsabai Városi Tanács díszterme .zsúfolásig megtelt. Fél tízkor Nagy József, a Haza­fias Népfront megyei elnöke megnyitotta a konferenciát, s a következőket mondtat: *— Tisztelt Tanácskozóé! Konferenciánk célja, hogy szerves része legyen a szeptem­ber 20-a és 21_e között megren­dezendő VHL Magyar Béke- kongresszus munkájának. A moszkvai világbéke-kongresszus összehívását a nemzetközi hely­zet alakulása, a béke, a hala­dás, a szocializmus erőinek jelentős győzelmei, sorozatos sikerei, a békeharcosok előtt álló új feladatok megvitatása és a további közös lépések kijelö­lése teszik indokolttá. Ezekben a napokban a békét szerető, óhajtó és annak érdekében te­vékenykedő népek száz-és száz­milliója tekint Moszkva felé. Ezután a népfront megyei el­nöke vázolta a békemozgalom 25 évének főbb állomásait, kö­szöntötte a konferencia vala­mennyi résztvevőjét és annak elnökségét, amelyben helyet foglalt Terényi István, az Or­szágos Béketanács alelnöke, Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára, Szabó Miklós, a KISZ Békés megyei Bizottságának első titkára. Nagy János, a Bé­kés megyei Tanács elnökhelyet­tese, Mekis Ádám evangélikus föesperes, dr. Fábián László, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának képviselője, Vogel Mi­hály, a HNF mezőberényi tit­kára és Vichnál Pál, a HNF Bé­kés megyei Elnöksége béke és barátsági munkabizottságának titkára. Ezután felkérte a kon­ferencia előadóját, Szilágyi Pé­A konferencia szónoka Szilagyi Péter. tért, a HNF megyei alelnökét, hogy tartsa meg előadói beszé­dét. — Tisztelt megyei békekon­ferencia! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Kedves Barátaim! A VII. Békekongresszus óta jelentős változás ment végbe a nemzetközi helyzetben, és így a nemzetközi békemozgalomban is. A Szovjetunió és a szocialis­ta államok következetes béke­politikája elérte, hogy nemzet­közi egyezmények egész sorá­ban ölt testet a különböző tár­sadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének el­ve. Előtérbe került a sokoldalú, gazdasági, műszaki, kereskedel­mi, tudományos és kulturális kapcsolatok bővítése. Közvetlen kapcsolat jött létre kormányok és vezető pártok képviselői kö­zött. Sok kérdést a vélemény­cserék döntenek eL A VIII. Magyar Békekong­resszus olyan nemzetközi körül­mények között ül össze, amikor határozottan utat tör a békés egymás mellett élés lenini el­ve. A nemzetközi események alakulásában a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozásán kimun­kált közös irányvonal, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és a többi testvérpártok kong­resszusain megerősített béke­program valósul meg — mondta bevezetőben az előadó, majd arról beszélt, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági, katona­politikai sikerek, a tőkés orszá­gok munkásmozgalmainak ak­ciói, a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, a nemzetkö­zi erőviszonyok eltolódását eredményezték a szocializmus, a haladás erőinek javára. Szólt arról, hogy a kapitális­ba országok vezetői kénytelenek tudomásul venni: a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok nem teszik lehetővé eredeti céljaik megvalósítását. Majd így foly­tatta: — A világpolitikában, az együttműködés fejlesztésében meghatározó Leonyid Brezsnyev legutóbbi külföldi látogatása. Azok a tárgyalások, amelyeket a a szovjet párt és kormány ve­zetői a kapitalista országok ve­zetőivel tartottak, messzemenő­en megfelelnék az egész embe­riség érdekeinek. A nukleáris háború elhárítá­sáról kötött szovjet—amerikai egyezmény, a termonukleáris világháború veszélyének csök­kentése és lehetőségének végső felszámolása felé tett fontos lé­pés. A béke és a biztonság meg­szilárdítását segíti elő a hadá­szati fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások dokumentu­ma az atomenergia békés fel- használásáról, a szovjet— ame­rikai tudományos-technikai együttműködésről kötött egyez­mény is. Ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunió külpolitikáját a marxista—leninista elvekből ki­indulva, a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvei vezérlik. A csaknem egyórás előadás­ban foglalkozott mindazokkal a nagy horderejű eseményekkel, amelyeket az európai és a vi­lágbéke megőrzése érdekében a szocialista országok és a nem­zetközi békeszerető népek tet­tek és tesznek. Szólít a vietnami nép nagyszerű győzelméről, amely kedvezően befolyásolja a délkelet-ázsiai helyzetet. Beszélt az izraeli agresszióról, amely jelenleg a Közel-Keleten a vi­lág legveszélyesebb válság­gócát teremtette meg. Majd így folytatta: — Közvéleményünk élénk fi­gyelemmel és nagy rokonszenv- vel kíséri a chilei nép bátor küzdelmét. A magyar nép, a bé­kemozgalom— a párt és a kor­mány békepolitikáját követve — teljes szolidaritással támo­gatja a chilei népet, a latin- amerikai, az afrikai népek küz­delmét nemzeti jogaikért, a gyarmatosítás minden formája ellen. Ezt követően részletes tájé­koztatót adott a konferencia résztvevőinek arról a munkáról, amelyet a magyar békemozga­lom, a párt és a kormány po­litikájának megfelelően, az 1969. október 4-én és 5-én megtartott VII. Magyar Békekongresszusa óta végzett. Szólt arról, hogy megyénk lakossága milyen erő­feszítéseket tett, hogyan támo­gatta a vietnami népet és más népeket felszabadító har­caikban, arról, hogy az Orszá­gos Béketanács, a HNF-en be­lül évek óta eredményesen munkálkodik a népek közötti barátság elmélyítésén. Majd azokról a feladatokról szólt, (Folytatás a 3. oldalon) A konferencia résztvevői iz emlékezés napja Szeptember 1-én emlékezik a világ. Harmincnégy évvel ez­előtt, 1939. szeptember 1-én in­dította be a német fasizmus azt a gépezetet, amely azután több mint öt éven át ölt, pusztított, felégetett, megsemmisített, ki­irtott. Ezen a napon robban­totta tó Hitler a második vi­lágháborút. A Lengyelország elleni tá~ dás napját jelölte tó. a világ közvéleménye nemcsak az em­lékezés, hanem a fasizmus el­leni harc és összefogás nem­zetközi napjának. Több mint huszonnyolc éve, hogy a szovjet hadsereg csa­patai az egykori német hiroda- lom fővárosában kitűzték a győzelem vörös zászlaját. Az öreg kontinens, Európa viharos története nemigen ismer olyan korszakot. amelyben huszon­nyolc évig hallgattak a fegyve- ' rékl Az első világháborúnak utolsó puskalövése után alig több mint két évtizeddel dör­dültek el Lengyelország hatá­rán a német ágyúk. S bár nem mondhatjuk, hogy a világon teljes volt a béke 1945 óta, hiszen alig volt pillanat, ami­kor valahol helyi háború, fegy­veres összeütközés ne rombolta volna az emberi otthonokat, de az egész glóbusra kiterjedő konflikust sikerült megakadá­lyozni. Sikerült megakadályozni, mert abból a nemzetközi anti­fasiszta összefogásból, amelyet szeptember 1-én tisztelünk meg az emlékezéssel, végül is olyan világ született, amely­ben merőben mások az erővi­szonyok, mint bármikor ezelőtt voltak. A Szovjetunió és a szo­cialista közösség a világ és az emberiség sorsát, ha nem is egyedül eldöntő, de alapvetően befolyásoló tényezővé, erővé vált. Ezért aztán nem kevés harc és bizony olykor éles küz­delem határát súroló összetűzé­sek árán, végül is sikerült a má­sik táborral elfogadtatni a bé­kés egymás mellett élés politi­káját — lényegében azt az irányvonalat, amelyben a fasiz­mus elleni közös harc idején megegyeztek, de amelyről a hi­degháború korszakában dltávo­lodták. Ma Európában,' dfe nagy­részt az egész világon is olyan viszonylag enyhült nemzetközi légkör uralkodik, amelyre csak közvetlenül 1945, a győzelem után és aktkor is csak rövid idő­re volt példa. De nagy könnyel­műség volna — különösen e fasizmus elleni nemzetközi harc napján — nem emlékezni arra, hogy a múlt maradványai és erői még léteznek és működ­nek. A világ sok táján megta­lálhatók a fajüldözés, az elnyo­más, az embertelenség, a vér­gőzös gyilkosság — vagyis a fasizmus — követői, hívei, s még inkább akadnak olyanok, akik talán nem kívánnak a fasizmus végletes módszeréig elmenni, csak(l) éppen a békés egymás mellett élés politikáját váltanák fel a hidegháborús kalandok régebbi módszereivel. A fasizmus elleni nemzetközi harc napja ezért nemcsak az antifasiszta harcosokra — élők­re és hősi halált haltakra — emlékezés ideje. Az erők össze­fogásának napja is, hogy soha többé ne virradjon ránk olyan nap, mint 1939. szeptember 11 №. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom