Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

Zavar a locsolóatiló

Válaszolnak az illetékesek

Rovatunk június 2-i számában „Ne utazzanak perekkel, ha nem bírja a füstöt” címmel közöltünk írást. A panaszt a MÁV Szegedi Igazgatósága kivizsgálta, s amint arról Kiss Károly vasúti igazgató levelében írja. a j szolgálatos vasúti dolgozók el- mondása szerint a cikkben fog- j lalt rendellenességet nem észlelték és senki sem kérte fel őket intézkedésre. Arról is tájékoztatott hogy a korábban használatos „Gyermekek es kísérőjük” részére rendelt kocsit a MÁV nem tart fenn Ezeket helyettesítik a nem dohányzó szakaszok.

Budapest—Békéscsaba

A másik, a MÁV-val kapcsolatos panaszt július 6-i számunkban közöltük. Ezzel kapcsolatban dr. Elek György vasút- igazgató-helyettes tájékoztatta szerkesztőségünket. Levelében megírta, hogy a Wiener-Walzer gyorsvonatot Budapest—Békéscsaba kö- ! zött pénteki és szombati napo- , kon négy, más napokon három : belföldi kocsival közlekedtetik 1 július 16-tól, hogy a zsúfoltságot enyhítsék. Azt is megírta az j igazgatóhelyettes, hogy a szerelvényben két nemzetközi kocsi I is van, amelyben hely biztosítható. A belföldi kocsikra hely- : jegyet váltani pedig eddig sem j kellett. Levelének további részét szó szerint közöljük:

„E nemzetközi gyorsvonat j menetrend szerinti közlekedtetése nemcsak rajtunk múlik. Nyári időszakban, az igen erős \ igénybe vétele miatt, előfordul 1 nagyobb késés. Ha a csatlakozó helyi vonatokkal várakozunk, akkor mind Orosháza, mind Kö- tegyán felé naponta utazó több | száz utast hozunk hátrányos helyzetbe, az aránylag kevés átszálló utas miatt.

E vonat közlekedését a továbbiakban fokozott figyelemmel kísérjük, hogy intézkedéseinkkel a vonat menetrend szerinti közlekedtetését és az utasok megfelelő elhelyezését elősegítsük,”

Fegyelmi

Július 14-1 számunkban „Nem társadalmi munkában végzik” címmel közöltük Gyuri István ! mezőkovácsházi olvasónk leve- j lét, amelynek címzettje a MÁV volt. Ebben megírtuk, hogy a június 21-én Mezőkovácsházáról 5 óra 50 perckor induló vonattal a mezőkovácsházi iskola kirándulást szervezett 59 gyermek részére. Annak rendje és módja szerint kérték a MÁV-tól, hogy biztosítson számukra külön vagont Békéscsabától Budapestig, majd tovább Abaligetre. Az illetékesek azonban ezt a kérésüket nem teljesítették.

A vasúti igazgatóhelyettes arról tájékoztatta rovatunkat, hogy a békéscsabai állomás akkori szolgálatosaival szemben fegyelmi vizsgálatot indítottak. A mulasztást a forgalmi szolgálattevő követte el, akit fegyélmi- leg felelősségre vontak.

Ugyanebben a lapszámunkban írtunk a békéscsabai vendéglátó és kereskedelmi iskola

1-----------—————

7 вшшт

1973, AUGUSZTUS 11. '

hasonló esetéről. Ezzel kapcsolatban a vasúti igazgatóhelyettes megírta, hogy éppen a békéscsabai utazóközönség évek óta ismétlődő kérésének tettek eleget azzal, hogy Békéscsabáról reggel 6 órakor indítottak vonatat Budapestre. Ezen a vonaton a vasúti igazgatóságnak lehetősége van csoportos utazáshoz helyet biztosítani. Az 5 óra 30 perckor induló nemzetközi gyorsvonaton viszont erre lehetőségük nincs.

A vendéglátóipari szakközép- iskola — a MÁV vizsgálata szerint valószínűleg szóban érdeklődött és kapott elutasító, a másik vonatot ajánló választ vehette visszaigazoltnak, amelyet a vasút nem teljesíthetett.

„Mély víz a vonalon”

című, július 7-én megjelent írásunkkal kapcsolatban a MÁV által megtartott vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses napon a szerelvényt Gyul^ és j Sarkad állomások között szélvi- ; har és felhőszakadás érte. Az utasok a vihart megelőző fojtott, párás melegben — érthetően — lehúzták a kocsik ablakait. A hirtelen vihar alkalmával az ablakok felhúzása későn történt, így az esővíz bezúdult a szerelvénybe. Mivel a kötegyáni állomáson nem volt idő sem cserére, sem az esővíz feltörlésére, a szerelvény átázott ülésekkel indult vissza Békéscsabáról Sarkadra.

A vasűtigazgatő-helyettes magyarázatát, amely szerint a kérdéses eset a vasúttól függetle- ; nül következett be és annak el.«• « *■■■«■•■«•»

; A Szerkesszen velünk í

S rovatot összeállította: :

и •

Botyánszki János

Я ■

ввааввяваввявшвяввввввяввшавяввввввяаввв

hárításában a MÁV semmit sem tehetett, nem egészen helytálló. Kétségtelen, hogy ha az utasok Is segítettek volna a Jegyvizsgálónak az ablakok felhúzásában, nem következett volna be az ülések elázása. Am az is elképzelhető — ez a nehezebb megoldás —, hogy a vasút ilyen esetekben a kárt szenvedett kocsikat indulás előtt kicseréli.

Többször irtják a szúnyogokat a kertmoziban

,,Szunyogh ízlaldei” címmel jelentettünk meg karikatúrát és írást július 21-i számunkban. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, Nagy Ferenc válaszában elismeri az észrevétel jogosságát. Arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a vállalat kézi permetezőkkel rendszeresen szórt rovarirtót a szabadtéri mozi nézőterére, amely azonban nem sok eredménnyel járt. Ezért megállapodást kötöttek a megyei növényvédő állomással, amely szerint a jövőben a szabadtéri színpadot használó vállalatok, intézmények anyagi hozzájárulásával sűrítik a szúnyogirtó permetezést és az eddiginél hatékonyabb vegyszert igyekeznek használni.

Augusztus 4-i számunkban „Hangoskodók a moziban” címmel közöltük В. M. olvasónk észrevételét. Ezzel kapcsolatban a moziüzemi vállalat igazgatója arról tájékoztatta rovatunkat, hogy a jövőben a filmszínházak ] dolgozói és ellenőrei határozottabban lépnek fel a hangosko- dókkal szembep. Egyidejűleg a vállalat arra kérte a rendőrséget, hogy ügyelet ellátásával segítsék a vállalat törekvését. Reméljük hogy ez a kérés kellő megértésre talál.

Acs Pál, Békéscsaba, Felsőkö_ j rös sor 31/la. szám alatt lakó j olvasónk arról ír levelében, hogy a Körös csatornán átvezető Degré utcai hídon hónapok óta vételeznek vizet a kertészeti és köztisztasági vállalat és a vároei tanács locsolókocsijai. Késő estig kisebb megszakításokkal ontják a motorok a kipufogó gázokat nagy zajt csapva. Levéb'rónknak az a kifogása, hogy azok az éjszaka dolgozó emberek, akik pihenni szeretné, nek napközben, a zajtól ezt nem tudják megtenni, ugyanakkor a kipufogó gázok miatt a

környék lakói nem szellőztethetnek.

A panasz ügyeben megkerestük a kertészeti és köztisztasági vállalat főmérnökét, aki elmondta, hogy mivel a városi tanács mögött levő, elektromos szivattyúval ellátott vízvételi hely eliszaposodott, a locsolóautók a legkisebb forgalmú, vagyis a Degré utcai hídnál kénytelenek vizet szivattyúzni. Kéri a környéken lakókat, legyenek türelemmel, mivel a városi tanács kivitelező részlege remélhetően a közeljövőben rendbe hozza a mentőállomás előtt levő vízvételi helyet.

Hiánycikk az alkatrész

Levelek és levelezők

Orosházáról a Deák utca 32 szám alól fordult kéréssel Csapó Sándor szerkesztőségünkhöz. Azt kéri, segítsük hozzá, hogy a szovjet gyártmányú Riga vagy Verhovina típusú kismotorokhoz kuplung külső táicsát kapjon. Amint írja, ezt az alkatrészt ugyanis két hónapja hiába keresi a környező városokban, községekben és hiába kért Budapestről a RAMOVIL-tól, eddig nem sikerült beszereznie. Leveleinek további részeiben arról ír, hogy a kismotor munkába járáshoz szükséges és nagyon jő, hogy a kereskedelem forgalomba hozta. Véleményünk szerint igaza van levélírónknak abban, hogy az sem lenne rossz, ha a kismotorokhoz keUö mennyiségű alkatrészt is forgalmazna a kereskedelem.

Megbízható összegezés szerint a rádióhoz, a televízióhoz és a különböző hazai újságszerkesztőségekhez évente mintegy háromszázezer levél érkezik. Ha ehhez — az önmagában is Hatalmas számhoz — még hozzáadjuk, hogy évenként több mint egymililiárd példányban jelennek meg hazánkban napi- és hetilapok, folyóiratok é^ egyéb sajtótermékek, valamint, hogy jelenleg 2 millió 200 ezer tv és — az autórádiót ás beszámítva — négymillió rádió van Magyar- országon —, akkor a háromszázezres levélszám olyan hatványozott értékét kapjuk, amit egyáltalán nem szabad lebecsülni.

A tömegkommunikációs fórumokhoz érkező levelek minden esetben, időszakban olyan hőmérői a közhangulatnak, melynek higanyszálára oda kell figyelni. Még akkor is, ha a levelek többsége ma még egyéni sérelmeket tesz szóvá, mert elég nehéz éles határvonalat húzni az egyéni sérelem és a közösségi között. Mert például, ha valaki azt teszi szóvá, hogy egy adott élelmiszerboltban neki rendszeresen két-hánom dekával kevesebb felvágottat mérnek, akkor mi a garancia arra, hogy ebben a boltban csak ezt az egy vevőt károsítják meg, nem tipikus jelenséggel állunk szemben?

örvendetes viszont, hogy a levelezők között egyre több azoknak a száma, akik nem egyéni sérelmüket, érdeküket kívánják orvosolni, hanem a köz érdekében emelne^ szót. Hanyagságokra, pazarlásokra, visszaélésekre hívják fel az illetékesek figyelmét, akik bizony még nagyon különbözően reagálnák ezekre |az észrevételekre. Nem ritka még a nyílt, vagy burkolt „betartás”, a sorozatos mellőzés és kinézettség, esetenként a panasztevő „kigólyózása”. Aki tehát észrevételével a nyilvánosság elé lép, annak több esetben komoly erkölcsi és egzisztenciális kockázatot kell vállalnia, sokszor élég hosszú távon, és nem mindig nyílt sisakkal küzdők között. Miért? — tehetnénk fel a kérdést, hiszen pontosan azon fáradozunk társadalmi méretekben. hogy széles körűvé tegyük a demokratizmust, a jogok és kötelességek arányp- viselését, s ez elképzelhetetlen anélkül, hogy nyílt, őszinte hangon beszéljünk mindenütt, gyárban és üzemben, hivatalban és az élet minden területén. Még akkor is, ha már Kosztolányi ás felismert», hogy az írásnál — legyen az levél is — nincs nagyobb kockázat. És aki ezt a kockázatot vállalja, ^z a társa- dak>m javára dolgozik, aki jogos meglátásaival — ha erre más‘orvoslási mód nincs! — a nyilvánosság színe elé lép. az olyan közéleti és közhasznú cselekedetet hajt végre, amelyért csak elismerés és nem dorgálás jár, mert az illető tettével hozzájárult ahhoz, hogy tisztább legyen a légkör ott, ahol ez ma még hiányzik. Egy biztos: ez az út még nem rózsával borított, inkább csak a töviseivel, mert még erősen él a ne szőli szám, I nem fáj fejem beletörődést su- !

gallő ál-bölcselete, a „nem te fogod megváltani a világot” kezdetű, lekezelő és lekicsinylő prédikációk látványos, de semmitmondó vélt igazsága. Es hogy ez a, hat a mi „tudatformálásunkban”, arra csak két bizonyíték a közelmúlt példatárából. Az egyik egy olyan gigantikus átalakulással kapcsolatban, mint küszöbönálló oktatási reformunk kérdéseinek megvitatása, int a túlzott óvatosság, a csend, a hallgatás, a békés belenyugvás veszélyeitől. A másik* Elnémult gyári mun- -káslevelezők hallgatásának okait boncolgatva jut él oda a szerző, hogy „visszatetsző buta gőgnek” nevezze azok magatartását, akik személyes jogaik, tekintélyük csorbulását látják abban, ha nemcsak a vezető^ joga a nyilatkozás, a vélemény- nyilvánítás, a hibák és eredmények kommentálása. Még az eredményektől is félnek talán egyesek? Első hallásra nevetséges, de így van! Azzal érvelnek, hogy nem jó az, ha kifecsegjük, hogy ebben vagy abban a dologban ilyen eredményt értünk el, mert még valaki alaposabban utánanéz, s akkor kiderül, hogy az eredményhez vezető út nem is mindig a legtisztességesebb.

Furcsa ellentmondások ezek, melyeket csak akkor lehet tartósan feloldani, ha bátran merünk szembenézni az okokkal és következményekkel. Ha — József Attila szavaival élve — eljutunk oda, hogy belássuk az „Érted haragszom, nem ellened”-ben rejlő nagyszerű dinamizmust, .mely képes állandó keringésben tartani azt az önmagát megújító folyamatot, melynek eredményeként egy fejlettebb, hibáiktól mentesebb „világ” vesz körül mindenkit.

Szilárd Adám

Nem történt semmi...

E rovat hasábjain számos esetben jelentetünk meg bíráló megjegyzéseket, továbbítunk ké_ réseket. Rendszerint megfelelő válaszokat is kapunk, s a legtöbb esetben intézkednek. Van azonban, amikor semmi sem történik. Így jelen esetben az ÁFOR-ral is. Szilasi Vilmosné békéscsabai olvasónk levelét még ez év tavaszán közöltük, amelyben kifogásolja, hogy Békéscsabán, a Bartók Béla úti üzemanyagtöltő állomásvn éjszaka is van kiszolgálás mindkét oldalon. A teherautók, dömperek és egyéb járművek óriási zajt csapnak, s emiatt az út páros oldalán lakók nem tudnak pihenni. Olvasónk azt kérte, hogy amennyiben lehetséges, az ÁFOR tegye lehetővé, hogy csak az út páratlan oldalán levő üzemanyagtöltő állomást működtessék, ugyanis erről a területről már fél évvel ezelőtt elköltöztek а lakók, sőt azóta lebontották a rést épületeket.