Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

120—130 ccnlis táncoló babat „óriás* bohóc készül exoorfra Szarvason A Szarvasi Vegyes Háziipari Szövetkezetben készült játékok már évekkel ezelőtt kivívták a sikert nemcsak hazánk minden táján, de külföldön is. Évente mintegy 100 ezer baba kerül exportra. Egyebek között grotex mesefigurák, hosszú lábú, hosz- szú nyakú textilbabák, népvise­letbe öltöztetett gyönyörű ba­bák kerülnek Hollandiába, Svédországba, Nyugat-Németor- szágba és más államba. A svéd népviseletet például 28 változatban kutatták fel, Szarvason szövik a ruhaanyagot is, s Svédországba exportálják a népviseleti babákat. Újabban 120—130 centi magas ún. tán­coló babák készülnek exportra. Az óriásbaba papucsát úgy ké­pezik ki, hogy a gyerek a sa­ját lábát is beleilleszti, így együtt táncolnak a játékbabá­val. Ugyancsak nagy sikert aratott külföldön az óriás bo­hóc, amiből több ezer darabot gyártanak exportra. Sárospataki vázlat Békás megyei résztvevői Is ! voltak a július 16—29. közötti sárospataki alkotótábornak, | amelyet ez idén először rendez- t tek a Kazinczytól — s az őt idéző Móricz Zsigmondiéi — Bodrog-parti Athénnek nevezett városban. — Milyen volt a tábor, mit jelentett az ott-tartózkodó al­kotóknak? — kérdeztük Hankó Ilona békéscsabai rajztanártól. — Nagyon kellemes élménye­ket szereztünk. A várost pati­nás múltja, gyönyörű természe­ti környezete és mai lakóinak vendégszeretetben is megnyil­vánuló lokálpatriotizmusa egy-1 aránt dicséri. Jártuk a várost, kirándultunk Tokajba, Füzérre, Hollókőre, megismerkedtünk az ország más tájain élő, dolgozó kollégákkal. Természetesen dolgoztunk is, sok-sok vázlatot készítettünk — képünöön beszélgető partne­rünk rejza, a pataki Rákóczi- várról —, s ezekből kiállítást rendeztünk a művelődési ház­ban. Először szerveztek ilyen tá­bort a patakiak s a búcsúzás napján mindannyiunknak az járt a fejében: jó lenne részt venni a legközelebbi ottanj tá­bor munkájában is. (ввааааааааававааавааааааааааишишиивввав«аввааввавввв»1 Kazancev vallomása szerint Szere brjakov hosszú évek óta nincs kapcsolatban a németek­ké1. Azt hiszem akkor dönthet­jük el, milyen szerepet szá­nunk Szerebrjakovnak. ha ta­lálkozott Kazancewel. — Egyetértek. Apropó, elege, dett Kazancev vallomásával ? — Sok fontosat megtudtunk tőle. lényegesen kiegészíthetem a vázlatomat. Azok я karikák, amelyek a német kémiskolákat jelölik, nem üresek többé. Ka­zancev rendkívüli megfigyelő, nek bizonyult. 194!'. márciusában valósággal tombolt a tavasz Bakuban. Szergejev, aki egy héttel az­előtt tért vissza Iránból, mintha különösen élvezné a kellemes estét, lassan bandukolt az ör­mény utcában. Még a négyszög­letes tér előtt, amit a bakuiak valamiért Parapet-nak nevez­nek, megállt egy háromemele­tes ház a1 ott. Meggyőződve, hogy ez a 24-es számú ház. belépett az udvarra, majd fölsietett az első emeletre Kopogtatására egy pirospozsgás, szürke szemöl­dökű, borzas ősz hajú férfi nyi­tott ajtót, aki már túl lehetett a hatvanadik évén. — önt keresem. Egyedül van? — kérdezte Szergejev. — Igen. — Azért a holmiért jöttem, amit Svantesz lelkész hagyott önnél megőrzésre — mondta Szereejev a szobába lépve. — Elismervénye van? — Parancsoljon — Szergejev átnyújtott egy első kiadású tíz­rubeles bankjegyet. Az örek sokáig tartogatta a markában, úgy látszott, hogy figyelme összpontosítása köz. ■ ben el is fe’edkezett a vendég- • ről. Láthatóan váratlanul érte : a látogatás, s most igyekezett ■ összeszedni a gondolatait. Esztendők múlva annak a ba_ ! kui lutheránus templomnak volt : az őre. amelyben Svantesz lel- • készkedett, amíg ki nem utasí- • tották a Szovjetunióból államéi. ! lenes tevékenységéért. Gyakran • kellett teljesítenie lutheráns ; egyházi személyiségek titkos j megbízatásait, hozzászokott az : óvatossághoz. A lámpa fényé- • ben sokáig vizsgálgatta я tízru_ ; belest, majd egy könyvből egész ! sorozat hasonló bankjegyet elő- : véve összehasonlította a számo- : zást. Csak ezután szólalt meg: ; — Foglaljon helyet, ázonnal ! hozom, amiért iött. Néhány percre eltűnt a szom. ■ szédos szobában, majd egy ki- ; sebb bőrönddel tért vissza, s ! ’etörölve róla a port letette : Szergejev széke mellé. — Tessék, én bele se kuk- * kantottam. kulcsot nem hagy- » tak hozzá. Fel kell törnie a zá- • rat. — Majd megbirkózom vele. ; — Szergejev kezet nyújtott az : öregnek, és gyors léptekkel tá- : vozott. Otthon felnyitotta a bőrön- : döt. egy gondosan becsomagolt : rádióadót talált benne. Moso_ ; lyogva nézte a régi ismerőst. • Pontosan ilyen készülék haszná- ! latára képezték ki Teheránban. ; Kezelése egyszerű: városi há- ; lózatró1 és teleppel egyaránt ! működtethető. : A bőröndöt a készülékkel ■ együtt betolta az ágya alá, s ! leemelt egy Csehov-kötetet a : polcról. : (Folytatjuk.) : Й gyógyítás nélkiiioziieteilen kizkatnái Ki nem volt még beteg éle­tében? Magunkról tudjuk: az ágyhoz kötött ember gyönge, elesett. Gyógyulásához nem elég a hibátlan diagnózis, a pon­tos sebészkés, a jó gyógyszer. Kell valaki, aki biztató sza­vakat mond, aki jó erős levest hoz. friss kötést, lázmérőt, aki felrázza az összegyűrődött pár­nát, aki törődik velünk, aki tartja bennünk a lelket, aki ápol. Ápolónőik. A szónak nincs férfi-megfelelője. A betegápo­lás női tulajdonságokat feltéte­lez : gyöngédséget, fáradhatat­lanságot, türelmet, ősi törvény, hogy az ápolás női hivatás. Ró­luk írok most. Ápolónőkről. A gyógyítás nélkülözhetetlen köz- katonáiróL Vissza az éleibe A békéscsabai városi kórház sebészeti pavilonjának első emeletén a fehér csapóajtó fö- lőtt szerény kis tábla jelzi: In­tenzív Therápiás Osztály. Dr. Ábrándi Endre osztályvezető j főorvos sok munkája közepet- j te is szívesen és barátságosan fogad. Elmondja, hogy az in­tenzív osztály szervezése, lét­rehozása tulajdonképpen már öt évvel ezelőtt megkezdődött, tényleges működése pedig 1971 novemberében. Ennek az osz­tálynak a létrehozására égetően szükség volt, mivel a hagyomá­nyos betegosztályozás eddigi módszerei figyelmen kívül hagyták a betegek állapotának súlyossági fokát. Ide a külön­böző osztályokról olyan betegek kerülnek, akik kritikusan súlyos állapotuknál fogva komplex, in­tenzív kezelésre szorulnak. Ilye­nek például a légzési elégte’en- ségben szenvedő, eszméletlen betegek, vagy akiknek agyi ká­rosodásuk, tetanuszuk, tüdő­embóliájuk, szívinfarktusuk van. Az intenzív osztályon ma már lehetségessé vált, hogy a más osztályokra felvett életve­szélyes, sokszor a klinikai halál állapotába jutott betegeknek bi­zonyos száza1 ékát megmentsék az életnek. Az újraélesztés fel­tételeinek biztosításához gépek_ re, műszerekre, de alapvetően ápolónőkre van szükség. Mert ápolónők nélkül nincs betegel­látás. Előkerül a fehér köpeny, a sapka, a maszk és a lábzsák. Néhány perc és máris beszélhe­tek velük munkájukról, vágya­ikról, gondjaikról-. Pannika nővér Élt egyszer egy apró termetű Pannika nevű lány. Ez a kis­lány idővel megnőtt és elhatá­rozta, hogy ápolónő lesz. De a szülei nem akarták. Féltették. Azt mondták, gyenge lelkületű, nem bírná sokáig betegek mel­lett. 0 akaratos volt és nem hagyta magát. Elment Gyulára az egészségügyi szakiskolába és két év múlva, mint kész nővér­ke jelentkezett a békéscsabai kórház sebészeti osztályán. Nemsokára Kelemen Mik’ósné lett. Született egy kisfia, majd egy kislánya. A szülési szabad­ság ideje alatt leérettségizett я közgazdasági technikum esti tagozatán. Mo6t itt ül mellettem a központi megfigyelő-fülkében, amely üvegablakokkal és a sze­mélyzet közlekedését biztosító kis ajtókkal van ellátva. A meg­figyelő-fülke előtt ’.egyezőszerűen helyezkedik el a két három­ágyas és a két egyágvas beteg­fektető. Előttünk a műszerfa­lon ellenőrizni lehet az oxigén­nyomást, észlelni a betegek esetleges jelzéseit. Az egész kór­terem állandó hőmérsékletét és páratartalmát az ablakkeretekre épített klímaberendezés biztosít­ja. — Miért ragaszkodott ennyire az ápolónői hivatáshoz? — Lehet, hogy frázisnak tű­nik. de én se tudok mást mon­dani: szeretem az embereket. Hiszen a munkám tári*va maga az élő ember. Elmondok egy történetet, a me1 у azt példázza, érdemes és kell is állandóan, fáradságot nem ismerve dol­gozni : az emberért. Nemrégi­ben egy 74 éves bácsit hoztak át a belgyógyászati osztályról súlyos infarktussal. Menetköz­ben a folyosón megállt a szíve. Átesett az újraélesztés külön­böző fázisain. Négy-öt nap múl­va, amikor magához tért a hő­mérőzésnél, azt mondja ne­kem: — Látja nővérke, már nincs is lázam. Nem is tudta, hogy ő már egyszer tulajdonképpen meghalt. Hogy mit éreztem akkor? Nem tudom elmondani. Ne haragud­jon... Csillogó szemében öröm buj­kál. Terve az, ha a gyerekek megnőnek, elvégzi az intenzív , ápolónői tanfolyamot. A mun­káját nehéznek tartja, hiszen 12 nővér munkáját hatan végzik el, három műszakban. Az alap­fizetése 1800 forint, ehhez jön még 300 forint ágymelletti és 10 százalék éjszakai pótdíj. Veszé­lyességi pótlékot nem kapnak, de ő úgy véli: megérdemelnék. — Szabad idő? — kérdezi sóhajtva. — Én már akkor is boldog vagyok, ha valamelyik lány műszakot cserél velem és egymás után két vasárnap együtt lehetek a családommal. Társ a gyógyításban Tények: Magyarországon az 1972_es esztendőben 450 egész­ségügyi dolgozó változtatott ál­lást. A megkérdezettek túlnyo­mó többsége saját kérésére hagyta ott a pályát. Ugyaneb­ben az évben 2241 az érettségi­zett egészségügyi szakközépis­kolások száma, közülük 451 he­lyezkedett el betegápolóként — Miért? Kelemen Miklósné ezt így fo­galmazza meg: — Mert a mai ápolónők nők a szó egyszerű és köznapi ér- te'mében. Hiszen maguk is menyasszonyok, feleségek, anyák, akik, ha letelik a szol­gálat. a bölcsődébe sietnek, a KÖZÉRT-be vásárolni, esetleg éppen fodrászhoz készülnek, egyszóval pontosan úgv élnek, mint bármelyik más lány vagy asszony. Sokan azért válnak hűtlenekké eredeti hivatásuk­hoz. mert egyre nagyobb a vá­laszték a munkalehetőségekben, és bizony akad, aki inkább a könnyebbet, az egyműszakost választja. És akik itt marad­nak... Magdi nővér, aki magáról nem szívesen beszél, sűrűn bó­logat mellettünk, ö az osztály­vezető-nővér. Huszonegynéhány éve ápolónő. Tőle kérdezem meg: — Mit is jelent az ápolónői hi­vatás? — Amikor azt mondjuk ápo­lónő. sokak előtt az ágytálat hozó nővér képe jelenik meg. Pedig az ápolónői munka válto­zatos, igen sokrétű, megunha­tatlan. Az ő feladata, hogy be­tegét felkészítse a különböző vizsgálatokra, elmondva azok lényegét, a félelmet elosz'assa. Nemcsak gyógyszert oszt, ha­nem iniekciót. infúziót is ad. Az ápolónői szolgálat állandó készenlétet, felelősségtudatot és szakértelmet feltételez. Az orvos is társának tekinti a gyógyítás­ban. És a gyógyító munka ked­vező eredményeit már együtte­sen élvezik. Edit és Éva Az egészségügyi törvény 1972. július 1-én lépett életbe. Az Al­kotmány kimondja: „minden á1- lampolgár joga az ingyenes, magas szintű orvosi ellátás” A magas szintű egészségügyi-ellá­tásnak viszont egyik feltétele a jól képzett és megfelelő létszá­mú ápolónői gárda. Az állam elsősorban bérkorrekcióval segí­tett. 1970-ben bevezették az ágymelletti pótdíjat, a követke­ző év júniusában pedig rendez­ték az ápolónők fizetését. A munkaidő-csökkentés egye1 őre csupán cél. A megvalósítás az elkövetkezendő évek feladatai közé tartozik. És még valami : A nővérszállók létesítésének kérdése. Békés megyében pél­dául Gyulán, Orosházán van nő_. vérszálló, csak éppen a megye- székhelyen, Békéscsabán nin­csen. Ez pedig sokat segíthetne a kórház ápolónő-gondjain. És megoldaná elsősorban a most végzett fiatal, vidéki nővérek lakásproblémáit. Varga Edit és Som'yai Éva fiatal ápolónők. Szeretik a hi­vatásukat, hisznek a gyógyítás erejében. Edit gimnáziumban érettségizett, öt éve ápolónő. Nemrégiben emelték a fizetését, most már 1760 forintot keres. A munkából fáradtan tér haza és kikapcsolódásként olvas vagy tévét néz. — Hogyan lettek ápolónők? — Én gyógyszerész asszisztens akartam lenni — kezdj Edit. — Kétszer is jelentkeztem. Nem vettek fel. Aztán abbahagytam. Munka mellett elvégeztem a há­roméves ápolónői tanfolyamot, itt, a kórházban. Most itt va­gyok — tárja szét a karját és mosolyog. Az intenzív osztályon másfél éve do1 gozik. A gyógyá­szatnak egy új, nagyszerű te­rülete ez, ahol még nagyon so­káig szeretne dolgozni. — Mit is mondjak? — kérdezi Éva. — Éppen három órája, hogy dolgozom, mint ápolónő. Három évig a faipari ktsz-ben segédmunkás voltam. Bútorokat ragasztottam. De én ápolónő akartam lenni. Sikerült. És most nagyon boldog vagyok. Irulva- pirulva felel kérdéseimre. Ért­hető a zavara, nagv nap ez a mai az életében. Elindult egy nehéz, de szép úton és remél­jük. hogy nem fordul vissza. — Miért szép az ápo'ónőj hi­vatás? — azt már Edittől kér­dezem. — Tudja, mi a betegekkel, ha eszméletlenek, akkor is be­szélgetünk. Keresztnevén szólít­juk, babusgatjuk őket. Figyel­jük, ahogy lassan, fokozatosan visszatér az értelmük, újjászü­letnek... Amikor hívnak, hogy nővérke legyen szíves, elfeled­jük gondjainkat. bánatunkat, csak velük törődünk. Cserébe jó szót, hálát és szeretetet ka­punk. A beszélgetés véget ér. És én most arra gondolok, hogy ezek az ápolónők érzik, tudják, hogy valakinek visszaadni az életked­vét a ’egnagyobb öröm a vilá­gon. Megvan bennük az a bizo­nyos plusz, ami hivatásukhoz kell. Olyan ápolónők ők, akiket százával, ezrével vár az ország és akiknek érdekében érdemes szót emelni minden fórumon. Seres Sande" Könyveink külföldön Lengyelországban népszerűek a magyar írók művei — idén is tucatnyi magyar regényújdon­sága van a lengyel könyvpiac­nak. Többek között megjelent Thurzó Gábor „A szent”, So­mogyi Tóth Sándor „Gabi”, Ró­nay György „Képek és képzel­gések", Jókai Anna „Tartozik és követel” és Szerb Antal „Utas és a holdvilág” című munkája. Az év ’ végéig az ol­vasók kezébe kerül Kertész Ákos „Makra”, Szabó Magda „Mózes egy, huszonkettő” és Lázár Ervin „A fehér tigris” című könyve is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom