Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-28 / 200. szám
Besaélllt. ho forr ,.. nem kell mindent avatni Divatos mostanában azzal kezdeni a mondakát, hogy az ember nem ünneprontásnak szánja az észrevételeit. Jelen esetben ilyen mentegetőzésre nincs szükség, minthogy jóval az ünnep után vagyunk. Ráadá. sül olyan ünnep után, amely csakugyan jól sikerült. Az alkotmány tiszteletére bö’csődét, óvodát, iskolát, kultúrotthont és sok más létesítményt adtak át közösségi rendeltetésének, s ez a tény őszinte örömmel tölt el mindenkit, aki csak egy kicsit is szívén viseli a szociális ée művelődési helyzetünket, az or_ szág gyarapodását Hogy akkor mégis miért hallani most utólag helytelenítő hangokat? Nem hiszem, hogy ezek mögött valamiféle rossz szándékot kellene keresni, erről nincs szó. Jómagam például tisztességes, úgynevezett közéleti emberek szájából is visszahallottam olyan véleményeket amelyek szerint talán kevesebb ünnepélyes avatásra lenne szükség, mint amennyi lezajlik a nagy nyilvánosság előtt. Teszem azt, sokaknak feltűnt a főváros egyik peremkerületi autószervizének az avatása, amelyet a tévé jóvoltából milliók nézhettek végig. Látni lehetett egy nagy szerelőcsarnokot, benne egyetlen árva Skoda gépkocsival, különféle vizsgáló-műszerekkel, korszerű berendezések, kei. egyébként néptelenül. De ez nem is csoda, mert mint a riportból megtudhattuk, az autószerviz ugyan augusztus 20. tiszteletére készült el, ám a gépkocsitulajdonosok csak szeptember elsejétől kereshetik fel, addig nincs kiszolgálás. Rejtély, hogy ezek szerint miért az alkotmány ünnepe előtt vágták át ünnepélyesen a szerviz főbejárata előtt kifeszített szalagot, s mit művelnek я valódi megnyitásig hátralevő két héten át? Sok mindenre gondoltam, így például, hogy előbb a szerelők gépkocsijait fogadja az új szerviz, esetleg a felettes hatóság tulajdonában levő autókat, s addig a többieknek coki. de mind. ezt elhessegettem, mert ilyesmi nálunk még csak el sem képzel, hető. Még az sem, hogy az új szerviz netán nincs teljesen ké_ szén, csak a felhajtás kedvéért adták át ilyen ünnepélyesen. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az elvágott szalag nagyon megrongálódott és kerek két hétig tart, amíg helyrehozzák a folytonossági hiányokat. Különben olyasmit is beszélnek, hogy nálunk voltaképpen nem feltétlenül kell ünnep az ünnepélyes avatáshoz, mi ezt piros betűs dátumok nélkül is nagy gyakorlattal tudjuk produkálni. Máshol egyszerűen kinyitják az új élelmiszerboltot, vagyis felhúzzák a rolót és azzal elintézettnek veszik az egészet, hiszen nem nagy ügy, a vevők úgyis észreveszik az addig nem volt boltot, bemennek, fizetnek, és kimennek, majd másnap újrakezdik élőiről. Hát igen, máshol ez így van, de nem ná’unk. Itt jő előre bejelentik, többnyire nem is egyszer, hogy ezen és ezen a helyen я közeljövőben új üzlet átépítése kezdődik. A továbbiakban hírt adnák arról, hogy az átépítés jó ütemben halad és ekkorra meg akkorra új üzlet nyílik itt vagy ott. Kéllő előkészítés után sor kerül az ünnepélyes avatásra, amelyről nem hiányozhat a szalag, az q’Ió, valamint egy kellő beosztású személy, aki kellő ünnepélyességgel átveszi, illetőleg átadja a boltot, készételekkel, csomagolt cukorral, liszttel, sóval, műanyag tasakos tejjel, poharas tejfölle1, kefirrel, palackozott italokkal egyetemben, amelyek azonnal, de legkésőbb két héten belül kivétel nélkül a fogyasztóközönség rendelkezésére állnak. Holott mindén hasonló esetben legfeljebb я rolót ke’lene felhúzni, illetőleg valamivel előtte értesíteni a környék lakóit, hogy új üzlet nyílik, pontos dátum, valamint a szíves invitálás, amely szerint ettől az időponttól kezdve a vevőket szívesen látják és udvariasan ki. szolgálják. Persze lehet, hogy ez túlságosan htéköznapi volna, nem illene az országszerte mindinkább divatba jövő ünnepélyes avatási ceremóniákhoz. Titokban őszintén remélem, hogy egyszer majd megtörik a jég és a szalagátvágásra felkért tekintélyes ember, valamint a helyettesei nem fognak ráérni, vagy kifogy a csakis erre a célra gyártott szalag s elmaradnak az ünnepségek. Tudom azonban, hogy ez egyelőre hiú remény, amelynek nincs reális alapja. A példa ugyanis ragadós. Ezt onnan veszem, hogy legutóbb, amikor elkövetkezett a várva várt fizetésnap és átvettem a borítékot, majd kiszedtem belőle a bér- számfejtés által készített szalagot, magam is gépiesen körülnéztem. nincs-e a közelben valaki, aki ünnepélyesen átvágná. Árkus József 17 SO kíioméiei0 a Prut és a Dnyeszíer között Moldáviai útijegyzet Egy kézben a zöldség- és a gyümölcstermesztés Augusztus 7-e és 16-a között magyar újságíró-delegáció tartózkodott a Szovjetunióban. Megismerkedett a Mo’dáviai Köztársaság életével, munkájával. E látogatásról készült a néhány témát magába foglaló útijegyzet. Sok érdekeset tapasztaltunk, érdemes egy kicsit odafigyelni, hogy a szovjetunióbeli „olasz csizma’’ gazdasági életében mi is történik. Egy évvel ezelőtt kormányhatározattal hozták létre a zöldség- és gyümölcstermesztő egyesü’ést a moldáviai szovho- zok és kolhozok. Ennek az a feladata, amint arról az egyesülés igazgatója, Onoprienko M. A. elvtárs tájékoztatott bennünket, hogy a köztársaság természeti adottságait minden eddiginél jobban hasznosítsák a lakosság ellátásának javítására. Egy évvel ezelőtt mindössze hatvanezer tonna zöld. séget és gyümölcsöt adott a Szovjetuniónak Moldávia. Ezt a számot lehet vonatkoztatni az utóbbi tíz esztendő átlagára is. Tavaly, vagyis az egyesülés működésének. első esztendejében a felvásárlást 400 ezer tonnára növe’ték. Ebben az esztendőben 450 ezer tonna zöldség, és gyű. mölcs felvásárlását tervezik. Meghökkentő ez a gyors iramú fejlődés. Hatvanezer tonnáról 450 ezerre! Évekkel ezelőtt mindössze 60 ezer hektár zöldséges- és gyümölcsöskertet gondoztak a 33 és fél ezer négyzetkilométer területű Moldáviába^. 1975-re félmillió hektáron termesztenek szőlőt, zöldséget, bogyós gyű- mö’csöt, almát körtét. A méretek lenyűgözőek. Látogatásunk egyik napján, amikor a Novo-Anyenszkij járásban tartózkodtunk, kísérőnk, Kristóf Pável Vlagyimir, a Moldova Szocialiszt című pártlap rovatvezetője és A. A. Ku- kulszki, a Známja-Truda járási lap főszerkesztője egy olyan gyümölcsös felé irányította a gépkocsit, amely mellett 40 percen át 80 kilométeres sebességgel haladtunk, de a végét még mindig nem láttuk. Az út két oldalán — ahogy említették — öt kilométer szélességben húzódik a köztársaság legnagyobb gyümölcsös kertje. Művelési módja palméta. Rendkívül sok kézi munkaerőt igényei a gondozása, de ez itt egyáltalán nem okoz gondot Moldáviában négyzetkilométerenként 108 ember él. A köztársaság ipara fejlett. A lakosság többségének a mezőgazdaság ad jó munkalehetőséget. Csupán a zöldség- ésgyüveaMHiimmniHinHt Amit a szem nem lát, azt az ész is elfelejti, tartja egy régi német közmondás, ami a Dunán hajózva jutott eszembe. Sok mindenért eszembe juthatott volna a bölcs közmondás, hiszen — hogy csak eigy okot említsek — körülbelül 20 évvel ezelőtt hajóztam utoljára a vén folyón, s ezért lassan- lassan csak mint földrajzi fogalom élt emlékezetemben. De nem így! Gyorsan be kell valljam, hogy csalódást okozott a viszontlátás. Budapesttől • Visegrádiig mindenütt olaj és olaj. Csíkokban, tócsákban ragyogva töri meg a folyóra érkező napsugarakat. Bántott a látvány, ezért hamar elraktároztam agyam azon tekervényeiben, ahol a Fellebbezés a» értelemhez! rosszat tárolom, s adom át a feledés enyészetének. De nem pihent sokáig a félretett élmény. Német vendégeim palackozott ivóvizet hoztak magukkal, forrásvizet, amit ugyanúgy vásárolnak ládaszámra, mint a sört, mert a Rajna vize mA" nem élvezhető. A tény gyorsan kutatásra késztette emlékeim viliódzó példatárát, melyből csak ízelítőnek néhányat. Az USA-ban már 1970-ben 80 millió dollárt fordítottak a lakosok palackozott ivóvíz vásárlására, s így elméletileg minden kétszá- zadik lakos már palackozott vizet iszik. Más. Á világ legnagyobb szeméttelepe lett a Csendes-óceán északi része. Az óceánnak ebben a részében — óvatos becslések szerint! — ötmillió vörös gumi- szandál, harrnincötmil- lió műanyag palack és hetvenmillió üveg úszkál. A civilizáció égisze alatt óránként pusztítjuk magunk körül az «■ааааяааяашвавмш^аага«» ! élet valamennyi feltété- • lét, hogy tovább ront- ! suk azt ay arányt, mely j a biológiai egyensúly- • ban már eddig sem bil- ; len számunkra. Mi tesszük ezt, embe- : rek, akik védjük az ál- : latokat, kormányrendé- ; lettel tiltjuk meg Ко- ■ kimbiában az ember- j szabású majmok vadá- ; szatát. Oh, értelem! Fel- ! lebbezünif az értelem- ! hez! Jusson eszünkbe ■ Nád áss József nagyszerű : vallomása, me^v szerint: : „minden ocsmánysága, : aljassága, kicsinyessége : ellenére milyen hatal- ! más, csodálatos az em- ! bér!” Ne hagyjuk tehát, ! hogy megöljön benün- ; két a civilizáció. Talán ; még nem késő?! ■ Szilárd, Adám ! A terméssel bőven megrakott nyi szovhoz mőlcstermesztő egyesülésben 85 ezren dolgoznak. A Békés, Csongrád és Bács megye nagyságú köztársaságban példásan szervezett ez az ágazat. Egy kézben a zöldség- és a gyümölcstermesztés. A kolhozok és szovhozok járásonként egyesülésekbe , tömörülnek, nagy zöldséges és gyümölcsös kerteket hoznak létre, szakosodnak bizonyos cikkek termesztésére. Mindezt a munkát Kisinyovban koordinálják. Az évi zö’dség- és gyümölcstermésből visszahagyják a köztársaságban azt a részt, ameny- nyi a lakosság ellátásához szükséges. Friss fogyasztásra kiváló minőségű árut csomagolnak és repülőgépen, hajón, vonaton a Szovjetunió legtávolabbi területeire juttatják. Csupán a kisi- nyovj egyesülésnek kétezernél is több nagykereskedelmi vevője van Moszkvában. Leningrad, ban, az uráli iparvidéken és Szibériában. Abból a zöldségből és gyümölcsből, ame’y nem kerül frissen közfogyasztásra, konzer- vet készítenek. Minden cső paprikát, minden fej káposztát, minden egyes paradicsomot, almát, körtét hasznosítanak. Vagyis, a hullott gyümölcsöt feldolgozzák. Voltunk abban a konzervgyárban, amely szintén az egyesüléshez tartozik. Még II. Katalin cárnő alapította azzal, hogy paradicsom’evet készítsenek. Tavaly a 77 millió dobóz áruból 33 millió paradicsomlé- készítmény volt. Itt láttuk, hogy az almát, a hullott gyümölcsöt kétfelé válogatták. A javából kompótot készítettek, a gyengébb minőségűből pedig rostos almalevet. A minősége kiváló. Artur Georgevics igazgató poharat adott a kezünkbe és a feldolgozó gépsor végén nagyon finom almalevet ihattunk. Ha összevetjük a moldáviai zö’dség- és gyümölcstermesztés helyzetét a mienkkel, elmondszőlőtőkőkef mutatja a baská- fömernökehatjuk, hogy barátainktól néhány jó tanácsot hozhatnánk megszívlelésre. Nálunk, Békésben sajnos már egy évtizede tart a kötélhúzás a MÉK, a hűtőház és a konzervgyár között. Nem tudnak megegyezni egy esetleges termékdömping esetében, hogy megmentsék azt, ami menthető. Itt milliós értékek mennek veszendőbe, ott viszont milliós értékeket mentenek át közfogyasztásra. Boskány községben működik egy állami szőlőgazdaság. Szovhoz. Kisinyovhoz közeli ez a terület. 1800 hektár a szőlőskertjük. Főleg borszőlőt termesztenek. Borászatuk európai hírű. Vörösboruk az egri bikavérrel veszi fel a versenyt. Za- mata megtetszett a budapesti bor-világverseny részvevőinek is. Mát kétszer kapott aranydiplomát. Aki ebből a borból iszik — mondta G. J. Sztratu- lát, a szőlőgazdaság igazgatója, az 150 évig él. Így reklámozzák. Valójában kiváló bor. Itatja magát, Nehéz tőle kijózanodni. A nagy szőlősgazdaságokba,n augusztus derekától már színe- ződnek a bogyók. A végeláthatatlan szőlősorokról hogyan lesz betakarítva a termés? — kérdeztük az igazgatót. — Amikor ©’kezdődik я szüret, akkor a mi köztársaságunk, ban mindenki я szőlőben van. Kisinyovból autóbuszok százai hozzák az üzemi munkásokat és ami megtermett, megmentjük. Csak ilyen közös összefogással tudunk megbirkózni ezzel a hal. lattan nagy feladattal. Hát ebből is lehetne valamit okulni. Dupsi Károly 5 тшшш, 1973. AUGUSZTUS Ш
