Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
T© AX /?® К ■ : Kinőttünk a gyerekcipőből jJF^roznicsek Árpád ivott egy korty vizet, aztán így folytatta ünnepi beszédét: — Még egyszer szeretettel üdvözlöm a minisztérium küldöttét és minden kedves vendégünket. Az Általános Művek történelmébe arany betűkkel írjuk be a mai nap dátumát. Az emberi géniusz, a szorgalom, az akaraterő fényes diadalt aratott. Büszkén jelenthetem, hogy elkészült új létesítményünk, az ultramodern, reprezentatív, monumentális Reklamációs Kombinát Meghatottan emlékezünk vissza a múltra. Tíz esztendővel ezelőtt egy egyszerű kis szobácskábán kezdtük, kopott bútorok között, három beosztottal, ez volt az Általános Művek reklamációs osztálya. Ám, ahogy múltak az éveik, úgy terebélyesedett, növekedett ez a fontos részleg, a fejlődés örök törvényei szerint. Örömmel mondhatjuk, kinőttünk a gyerekcipőből. Nem lehet meghatottság nélkül elmondani, hogy a mai naptól miénk az ország legfejlettebb, legnagyobb teljesítőképességű panaszirodája. Nézzenek csak körül ebben a pompás építőművészet! alkotásban ! Ezernyi csodával várjuk kedves reklamálóinkat. Tekintsék meg a terem közenén álló zené16 szökőkutak. Csipkeíinom Mtozart- és Chopin-melódiákat játszik. A falak égszínkékre vannak festve, mivel az orvosok bebizonyították, hogy ez a szín nyugtatja meg legjobban az idegeket. Tisztviselőnőink a balatoni szépségverseny helyezettjei. Női reklamálóinkat pedig rendkívül előnyös megjelenésű fiatalemberek intik türelemre, gyártmányaink konstrukciós hibáival kapcsolatban. A carraral márvánnyal borított faiak között, a sixtusi kápo’nára emlékeztető ünnepélyes környezetben, vajon kinek jut majd eszébe, hogy gorombáskodjék és illetlen szavakkal illesse üzemünket? Feldúlt és különösen ideges panaszosokkal tapasztalt pszicho'ó- gusok, európai hírű lélekbúvárok foglalkoznak. Ha szükséges, indokolt esetben altatókúrát is a lka1 ma znak. A gépesítés, a fejlett technika segítségével reklamációs kombinátunk egyszer, re ezer ügyféllel foglalkozhat. De mivel ennél jóval magasabb a panasztevők létszáma, a teljes apparátus éjszakai műszakban ie fogadja az Általános Művek csalódott vásárlóit. t/'égezetül : köszönöm a meg~ jelenésüket. Ezennel felavatottnak nyilvánítom új létesítményünket. A beosztottaknak jó munkát kívánok Biztos vagyok abban, hogy ilyen kellemes környezetben, ilyen kulturált körülmények között ügyfeleinknek öröm lesz panaszkodni gyártmányaink minőségére — 5 fejezte be ünnepi beszédét ; Droznicsek Árpád, az Általános ! Művek zseniális vezetője. Galambos Szilveszter Mosolyog a világ — & valóban nyugodt környéken van az a villa, amelyet eladásra kínál? — érdeklődik immár huszadszor a vásárló. — Nyugodt? Az nem kifejezés! — válaszol az ügynök. — A legutolsó tulajdonost családjával együtt fényes nappal lőtték le és zajt az égvilágon senki sem hallott * * * — Nehezen kezelhető a férjem. Nem is tudom, mikor dühösebb: ha nem mondom meg neki, mire költöttem a pénzt, vagy ha részletesen felsorolom. * * * Benzinkútnál. Hippik érkeztek virágokkal telepingált autón. A benzinkút kezelője megkérdezi : — Benzint adjak vagy öntözzem meg a virágokat? * * * R ösner nyaralásból érkezik haza. — Milyen volt? — kérdi a barátja. > — Csodás! Ahogy egyre délebbre mentünk, mind perzse- lőbben sütött a nap. Amikor a feleségem megkért, hogy nyissam ki a kocsi tetejét, jó öt órát piszmogtam vele. — öt órát? Én öt perc alatt megcsinálom! — Neked könnyű, a te kocsidnak nyitható teteje van! ■■■■■•■■■■■■■■■■■lass«■■■■■•■*(«•« Új módszer » Jóskának dolgozatot kell írnia. A téma: „Az én családom’’. A dolgozat bevezető része már elkészült: „Hárman vagyunk. A papa. a marna meg én. Én vagyok a legfiatalabb.” * * * A papa kiállításra viszi a flát. Ott álnak Rodin „Gondol- kodó”-ja előtt és nézik. A kisfiú megkérdezi: — Papa, miért meztelen ez a bácsi? De mindjárt maga felel a kérdésre: — Ja, már értem. Azon gondolkodik, mit vegyen fel. • • * Egy kisváros feltűnően magas születési arányszámát a következőképpen magyarázzák a hozzáértők: „Minden reggel 4,47-kor éktelen fütyüléssel egy expresszvonat halad át a városkán. A legtöbb embernek még túl korán van ahhoz, hogy felkeljen, és túl későn, hogy még egy órácskát szundítson.” * * * Két kisfiú egy mozdonyt nézeget. Az egyik megkérdezi: —Te mit ennél meg először, ha ez a mozdony csokoládéból lenne? — A kerekeket. — Miért? — Hogy el ne robogjon. * • * Jahodáné gondterhelten panaszkodik a szomszédasszonynak. — Szegény Kari fiamnak sok baja van az iskolában... — Hogy-hogy? Pikkéi rá a tanító? — Azt éppen nem, de történelemből mindig olyan dolgokat kérdez tőle, amelyek még a születése előtti időkben történtek! » • * Egy kisfiú szalad be lélekszakadva a körzeti orvoe rendelőjébe és már messziről kiáltja: — Lenyeltem egy üveggolyót! — Rosszul érzed magad? — Nem, csak Tóni szeretné visszakapni... — Tavaly itt a Balaton-parton ígérted meg határozottan, hogy jövő nyáron feleségül veszel. — De drágám, olyan rapszo- dikus az idő. Az idén jóformán nem is volt nyár. * * • — Elhatároztam, Elvira, mielőtt elhagyom a nyaralódat, össze-vissza csókollak. — Jaj, Pista, azonnal hagyd el a nyaralómat. * * * — Edesem, ha tudtam volna, hogy ez az alagút ilyen hosszú, össze csókoltalak volna. — Jaj, hát nem te voltál? * * * — Pincér kérem, van teknősbéka levesük? Még sosem ettem. — Hát ha sosem evett, akkor van. ■ — Mondja, mért van kiírva a • lángossütő ajtajára, hogy „Üj vezetés”? Hiszen tavaly is ön volt itt a vezető. — No igen kérem, de azóta már megnősültem. ■ * • * — Drágám, meg akartalak lepni saját készítésű süteményemmel, de a pincsi kutya mind megette. — Nem baj fiam. Majd veszünk egy másik pincsi kutyát. * • • — Kérem, hentes úr, vágjon le nekem két kiló harminc dekát csont nélküL Ügy, köszönöm. Ne csomagolja be. Csak tudni akartam, mennyi az a két kiló harminc deka. Ugyanis ennyit híztam a SZOT-üdülőben. • • • — Maga az üdülőben egy társaságban azt merte mondani rólam, hogy hülye vagyok. — De kérem, én nem tudtam, hogy ez titok. Dénes Géza gyűjtése Műbírálat — Mester, a múzeumunkat kirabolták, de ac ön képeit egy ujjal sem érintették!^ (A Weltwoche-bői) |авваавввввввавввввваввввв0аввававаавввв1ааввввааввввавввааввввввввввваввавввввввав1 Ш (A Stcrn-ből) Két nénike beszélget az autóbuszban. — Bizony Juliskám, öreg- ; szünk. öregszünk! ! — És gondolod, hogy látni ! rajtunk? ; — Hát hogyne, még a vak is И BÉKÉS МЕОУЕКЩ^ j — Érdekes, pedig ez a két fiú. \ .......................p '——■* S aki itt ül előttünk, nem veszi ] 1 973. AUGUSZTUS 2b. : észrel észre! Evek óta nem látott régi barátommal hozott össze a napokban a szerencse. Valóban a szerencse, mert ha nem találkoztunk volna vele, nem vehetném fel e sorok megjelenése után az értük járó honoráriumot. Tehát találkoztam vele, de alig ismertem rá, annyira megváltozott, és egyáltalán nem előnyére. Csapzott hajjal, borostásan. csontig lesoványodva, görnyedten állt meg előttem, kopott gondozatlan ruhájában, a hajdani délceg ifjú. Döbbenten kérdeztem tőle : — Hihetek a szememnek? Te lennél az, aki annak idején lecsaptad az egész IV/C kezéről a UH A. osztály Piroskáját? — Bizony, én vagyok — bökte ki akadozó nyelvvel a szavakat. — Hiszen te ittál — jöttem rá lehelletét érezve. — Muszáj volt — mondta. — De hát miért? — Szerelmes vagyok. — Azt kibírja az erős 'ember józanul is. — De én reménytelen szerelmes vagyok. — Talán elutasított szived választottja? — Nem. — Hát akkor? — Azt sem tudja, hogy ó-iüfen szeretem.. — Nem vallottál neki szerelmet? Néma gyereknek az anyja... — Éppen ezt nem tehetem. — De miért nem? — Neked megmondhatom: a főnököm lányát imádom... — Es az baj? — Baj?! Katasztrófa!!! Elhárithatatlan akadály. Mert tegyük fel, ha megkérem a kezét, akkor azt hiheti, hogy csak azért teszem, mert a főnököm lánya. Ezt nem akarom. — Inkább szenvedsz? — Muszáj, mert ha viszonozná is érzelmeimet és összeházasodnánk, az apja csak rossz szemmel nézné a dolgot, s azt gondolná, hivatali előbbrelépésem érdekében akarok benősülni a, családjába. — Hallgass rám, barátom, ne törődj vele. hallgass rám, meg a szívedre. — Ha hallgatnék a szivemre, s nem törődnék vele, még mindig ott vannak a kollégák, az emberek. Már hallom lelki füleimmel, amint sziszegve mondják: karrierista. — Es ezért iszol? — Ezért is. — Más okod is van? — Fegyelmit indítottak ellenem a vállalatnál. — Miért? — Mert iszok és rosz- szul dolgozok. — Tehát azért iszol, mert iszákosság. no meg rossz munka miatt fegyelmit indítottak ellened? — Igen. — De.... — Állj. pontosabban megmagyarázom. Az szb-titkárunk antialkoholista, tehát nem tehettem más, elkezdtem inni, nehogy azt higy- gyék rólam, azzal aka— Kitagadtak — közölte szűkszavúan. Azt hiszik rólam, iszákos, semmirekellő vagyok. Beszélgetés közben odaértünk a buszmegállóhoz, ahol éppen fékezett egy busz. Elköszön. tünk egymástól. Barátom lecövekelt a felszállók tömegében, maga elé engedett másokat, nehogy azt higgyék róla, előre akar fura- kodni. Végül egy mögötte topogó, tőle előbb■aaaasaaaaéaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa* A szerencsétlen ■■■■■■■■■■■aiaasaaasiaaaaaaaaaai rok bevágódni nála, hogy én sem iszom. — Bonyolult, de talán értem. Es a munka? — Teljesítsek ötszáz százalékot, prémiumosztásnál én legyek az első a sorban? Megelőzve a többieket? Még mit nem? Biztosan strébernek tartanának. Nem, azt már nem! Inkább máris megyek a munkakönyvemért. Megpróbáltam vigasztalni szerencsétlen barátomat: — De legalább a szüleid nagyon szeretnek — mondtam. re nem jutó férfi jól hatba vágta, mondván: — Mozduljon már valamerre! Azt hiszi, illemtanórán van? Barátom keserűen rámpillantott, s a lépcsőről szemrehányásul hangjában, kiabálta felém: — Remélem, te nem hiszed, hogy azt hiszem., amit ő hisz rólam, hogy... A busz becsapódó ajtaja levágta a mondat végét, s így máig sem. tudom, szerencsétlen barátom mit is akart tulajdonképpen. Vitaezek Zoltán Nyaralási emlékek
