Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-25 / 198. szám
Legyen a mozi több mint vetítőhelyiség Pap Istvánnak ez az év egymás után hozta az elismeréseket. Az „Ez a való világ” ffilm- tpályázat sikeres megszervezéséért és a M eaőberén yhen alakított azonos nevű klubért az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapta meg. Néhány nappal ezelőtt a Szocialista Kultúráért címmel tüntették ki. A két esemény közben küldöttként vehetett részt a moszkvai nemzetközi filmíes zti válón. Hogyan lelhet valaki harmincévesen ilyen elismerések birtokosa és egyáltalán: m, szükséges ahhoz, hogy mmdennaipd kenyere ' legyen a filmművészet eredményeiért végzett munka? Pap István 19ff5-ben a Debreceni Tudományegyetem népművelés szakán végzett majd három évem át a medgyesegyházi kul- túrotthont igazgatta. Azt mondja, ez volt a legnagyobb és legszebb feladata az eddigi- etk között (Persze akkor még fiatalabb volt, ezért is lehetett az olyan nagy feladat!) Jól végezte a dolgát. Társadalmi ünnepektől a napközis táborig — . mindennel foglalkozott. Ottani filmklubja községi viszonylatban talán egyedülálló volt, hiszen Medgyesegyháza lakosságának tíz százaléka tagja lett a klubnak. Hatvannyolcban a megyei tanáo, művelődésügyi osztályának főelőadója lett, majd három évvel ezelőtt új munkaterülettel bízták meg. Azóta a Békés megyei Moziüzemd Vállalat művészeti és információs csoport vezetője. Szerteágazó feladata vgn a filmforgalmazás dolgozóinak. Bőséggel jut ebből neki is. Soksok filmes szakemberrel együtt ő is azon fáradozik, hogy az átmeneti „mozi-válságból-” kivezessék a filmművészetet Ennek szép példája a megyénkben. megszervezett iskola mozi és művész-mozi hálózat. Szervezik az óvoda-mozit is. ahol a jövő filmértő közönségének ismereteit alapozzák. Beszélgetésünk köziben határozottan mondja: többet kell tenni a (munkásfiatalok filmművészeti neveléséért és még jobb együttműködés szükséges a filmforgalmazás dolgozód, és a közművelődési intézmények munkatársad között. —Töpreng. Gondolkodik most is azon, mit lőhetne tenni azért, hogy a mozi több legyen, mint vetítőhelyiség; hogy közösségi életünk és közművelődésünk el_ választhatatlan része legyen. E töprengések is hozzájárultak magas kitüntetéséhez. Réthy István 1974—1985 között 500 km hosszú autópálya épül hazánkban A Minisztertanács a közelmúltban 500 km hosszú autópálya-hálózat építését határozta el, és az 1980-ig létesítendő első szakaszt felvette a következő ötéves terv kiemelt nagyberuházásai közé. Az autópálya-program megvalósítását a közúthálózat forgalmának ugrásszerű emeikedé_ se teszi indokolttá. Az előzetes számítások 1980-ban kb. egymillió, 1985-ben kb. másfél millió személyi tulajdonban levő járművet, megkétszerezett autóbusz-állományt és fokozódó tranzitforgalmat vesznek alapul. A megépítésre kerülő autópálya — nemzetközi autópálya része — hazánk jelentős iparvidékeit, Nyugat- és Közép- Dunántúlt, a Dél-Alföldet, valamint Borsodot köti össze a fővárossal. I . Napjaink forgalma megfelelő szélességű és teherbírású közúthálózatot kíván, a közlekedés biztonsága érdekében csökkenteni kell a vasúti kereszteződések számát i®. A problémákat gyarapítja, hogy az úthálózat 30 százaléka településeiken vezet keresztül. Ez lassítja a forgalmat és csökkenti a biztonságot. Mivel a teljes közúti forgalom 60 százaléka az ország közúthálózatának 20 százalékát kitevő főútvonal-hálózaton bonyolódik le, szükségessé vált az útkorszerűsítéseket a legforgalma. sabb főútvonal-szakaszokra koncentrálni. Emellett a bekötőútépítési-program megvalósításában is ‘jelentős előrelépés történt. 1966—70 között 138, 1971—75 között 128 település kapott, illetye kap bekötő utat, 508, illetve 395 km hosszúságban, Ez lehetővé teszi a kisebb települések bekapcsolását a rendszeres autóbusz-közlekedésbe és a darabáru-szállításba. Aranykoszorús kőművesbrigád Kőműves. Évezredes foglalkozás. Az építkezéseket juttatja az ember eszébe, s magába foglalja a munkáshétköznapok lényegét: a romantikát, a küzdelmet, az élményeket. Mész, homok, víz. Habarcs. Tégla. Állsz az állványon félmeztelenül, emeled, lendíted a karod, a malter szétfröccsen a falon és elsimítod. Közben pedig éget a nap, hólyagosodik a vállad és habos sörről álmodozolf Es boldog vagy Mert nagy boldogság az. hogy valami épül. Növekszik. Egyre magasabb lesz... Az értelmes élet alapja A Rusznyák brigád. Így emlegetik a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Egyszerűen és tisztelettel Békéscsabán a Tanácsköztársaság úti építkezésen találkozom a brigád vezetőjével és tagjaival. Kőművesekkel, segédmunkásokkal. Kereken tíz éve annak, hogy először nyerték el a szocialista címet. Ez év április 4-én lettek aranykoszorúsok. A brigádba 14 kőműves, hét segédmunkás és Kertész Ferenc főművezető tartozik. Rusznyák Pál három éve brigádvezető. Tizenegynéhány éve van a vállalatnál, elég idő ahhoz, hogy sokat lásson és tapasztaljon. — Gazdag emberek jöttek ide — mondja mosolyogva — Hozták a kincsüket: alkotókedvüket és két kezüket. Kijárták a legnehezebb iskolát, a munka iskoláját. Szerintem a munka az értelmes élet alapja. Aki ezt nem fogadja el, nem sokra viszi az életben. — Kötél a vízbefuTladónak, létra a feljebb igyekvőknek — jegyzem meg. — Igen. Sok ember vert itt gyökeret a mi brigádunkban, alapozta meg az életét és sok fiatalt indítottunk el. Innen indultam én is És ez nagyon jó, mert biztonságot, nyugalmat adott a további munkámhoz. Nagyok a követelmények. Ä vállalat vezetői elvárják tőlünk a minőségi munkát. Mi pedig úgy dolgozunk, hogy bármikor ránk merjenek bízni nehéz, kényes feladatokat is. Boldog ember. Egy öt- és egy hároméves kislány apukája. Gerendáson laknak a szülői házban. Ügy vélekedik, hogy a technika rohamos fejlődésével lépést kell tartania Most júniusban végezte el a művezetői tanfolyamot. Nem akar lemaradni. Ö az, aki egy félig töltött pohárrá nem azt mondja, hogy félig üres, hanem azt, hogy félig tele van! Mindenben a szépet keresi. S meg is találja. Figyeljük csak: — Nem mondom, hogy köny- nyű volt az indulás. Igyekeztem a saját lábamon megállni. Ma már sok mindenünk van. A feleségem is dolgozik. Elég jól keresek. Tervünk egy minden ’•V'vv I Magyarország * főúthá iózatán: 197?-ig elkészült /* —— folyamatban levé útkorszerűsítések Autópálya: elkészült *■■■ építés alatt tervezett kényelmet biztosító családi ház építése és természetesen a gyerekek jövőjének a biztosítása. Akik nem bírják a tempót... A vállalat 1972. évi eredményeiből is kitűnik, hogy a termelékenység és a gazdasági hatékonyság növekedett, s ennek alapján a nyereség összege is meghaladta az előző évit. Ezt pedig főként a termelőeszközök jobb kihasználásával, korszerűbb technológia alkalmazásával, szervezettebb, fegyelmezettebb munkával érték el. Az idén 880 lakás átadását tervezik, elkészül az új cserépgyár, több téglapaneles lakóház építésével lehetőség nyílik a lakásépítési terv túlteljesítésére. Ebben a munkában nagy szerepe van a szocialista munkaversenynek. A szocialista brigádok támogatják azt a törekvést is, hogy a betanított munkások a szükséges gyakorlati idő után szakmunkásvizsgát tegyenek. Pusztai Ferenc 17 éve van a vállalatnál. Segédmunkásként kezdte. Az idén márciusban tett szakmunkásvizsgát, ami 200 forint többletjövedelmet jelent havonta. Nyolc évig Békésről járt be, aztán a Kulich Gyula lakótelepen vett lakást. Van egy húszéves fia, aki gáz- és fűtés- szerelő szintén itt a vállalatnál. Mosolygós arcú. energikus ember. — Milyen a légkör a brigádban? — kérdezem — Én nagyon jól érzem itt magam. Van összehasonlítási alapom, nekem elhiheti. Dolgozunk, nem sokat beszélünk. Aki nem bírja a tempót, az elmegy. Minden vita és harag nélkül. — Volt már rá, példa? — Volt. Nemrég egy fiatalember vett búcsút tőlünk. De nem ez a jellemző. A legtöbben becsülettel helytállnak és ez a fontos. — Mi a szép a munkájában? Keze itt pihen előttem az asztal lapján. Nagy, erős munkáskezek. Elgondolkozik. — Tudja, nehéz ezt így elmondani. Mi építettük a Körös-parti, a Vécsey utcai, a Len- csési úti házakat, a Kulich lakótelepet és most itt vagyunk a Tanácsköztársaság útján. Amikor szabad időben elsétáló^ előttük, arra gondolok; hogy ebben az én munkáin is benne van. És ez nagyon jó érzés. Tavaly miniszteri kitüntetésben részesült: az Építőipar Kiváló Dolgozója lett. Megéri,hogy bejártak,.. A brigád tagjai Békéscsabáról és a környékbeli községekből verbuválódtak össze. Vannak közöttük, akik Dobozról, Elekről, Csorvásról járnak be naponta. Soha senki nem késett és italos sem volt. Az állomáson, ha várni kell, előveszik a könyvet, újságot és olvasnak. És három éve minden nyáron családostól vesznek részt közös kiránduláson. Tavaly például Szegeden voltak. Az idén Pécsre terveznek egy utazást. Együtt látogatták meg a Békés megyei Ipari és Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. Nem köny- nyű a bejárás Varga Józsefnek és mégis már 15 éve ingázik Elekről a munkahelyére. Hajnalban fél négykor kel és este hét óra körül van otthon. — Hogyan bírja ezt a megfeszített tempót? Ahogy mozdul, széles, meztelen vállán megremegnek a porszemek. Lassan, megfontoltan mond ki minden szót. — Nagyon fiatal voltam, de hát azt mondták: szakmunkás vagy öcsi, itt a szerszám és csináld, de jó legyen ám a munkád, mert nálunk ez a szokás. És csináltam. Nekem megéri, hogy bejárjak, mert ilyen közösséget úgy sem tudnék találni sehol. Van egy kisfiam és egy kislányom. Ikrek. Most mennek második osztályba. Szereti a faluját. Nem is akar beköltözni a városba. A családi ház alapjai már le vannak rakva. A továbbiakban természetesen számít a brigádtagok segítségére. Amikor a segítségről van szó, Guller György is közbeszól : — De nemcsak egymásnak segítünk Nemrégiben a Tanács- köztársaság úti óvodában végeztünk társadalfhi munkát. A tervet Kertész Ferenc főművezető készítette el. Munkaidő után, este tízig és szabad szombaton dolgoztunk. Szeretjük a csöppségeket — teszi hozzá és nem titkolja, hogy a leendő unokájára gondol. Tavaly lett Kiváló Dolgozó. Jancsi hazajStt Ez év február 1-én az évnyitó műszaki konferencián Korek Ferenc igazgató beszámolójában foglalkozott az ifjúság nevelésének kérdésével. Hangsúlyozta: a legfontosabb az idősebbek példamutatása mellett, hogy a gazdasági vezetők adjanak о fiataloknak a képzettségüknek és rátermettségüknek megfelelő feladatokat. Szombati János 18 éves fiatalember, Tavaly került a vállalathoz. Budapesten a Középületépítő Vállalatnál tanulta ki a kőműves mesterséget. Aztán hazajött. — Miért? — Közelebb akartam kerülni a családomhoz. Nem szerettem munkásszálláson lakni. Igaz, csorvási vagyok, de úgy érzem haza jöttem. Álmomban sem mertem gondolni arra, hogy ilyen brigádba kerülők. Ha va- . lami nem megy úgy, ahogy szeretném, elmagyarázzák, segítenek és lehet tanulni is Komolyan mondom, nagyon rendesek velem. — ICitől tanul a legtöbbet? Megigazítja fekete keretes szemüvegét és körülnéz. — Hát például Rusznyák Palitól és Varga Józsitól. — Mennyit keres? — Az változó. Ügy átlagban 3000—3200 forintot. — És mire költi azt a sok pénzt? — kérdezem tréfásan. — Két hónapja nősültem... az anyósoméknál lakunk... szóval van mire gyűjteni. Azért lett kőműves, mert gyermekkora óta tetszik neki ez a szakma és nem hagyná Itt semennyi pénzért. Érzi, hogy szükség van a munkájára és hogy az egyre nagyobb feladatokat ellássa, szorgalomra, kitartásra van szükség. Becsukom a jegyzetfüzetem, Sietnek. Várja őket a munka. Szeptember 30-ig át kell adni ezt az impozáns, szép házat. Seres Sándor 5 ma. AUGUSZTUS 25.
