Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-24 / 197. szám

Megsúgom Magának —hogy nagyon kedvelem Koncz Zsuzsát. Érthető hát, mek­kora örömmel értesültem arról, hogy Magyarországon neki fo­gyott el először egymillió hang­lemeze. Maga persze megint ünneprontó akar lenni és azt mondja, ne legyek úgy oda, a kedves feleségének sokkal több „lemeze” van, sőt a „Ne hamuzz a szőnyegre, fiacskám..." és a „Már megint égve hagy­tad a fürdőszobában a vil­lanyt...!” kezdetű külön-külön is elhangzott már egymillió­szőr. Azonban téved, ha azt hiszi, hogy ezt a teljesítményt más­hol is jegyzik. Maradjon csak ez a saját öröme, én inkább Zsuzsáéban osztozom, akárcsak újságjaink, amelyek igen öt­letesen próbálják szemléltetni a hatalmas számot. Azt írják, képzeljem el ezeket a lemeze­ket egymás mellé rakva: ha­zánk nyugati határától a kele­tiig érnének, és ha egymásra teszem őket, akkor hatszor olyan magas „építményt” ka­pok, mint a moszkvai tv-to- rony. Kimondhatatlanul hálás vagyok azoknak, akik ezt kiszá­molták, így most már egészen más szemmel nézem a dolgot, illetve nézném. Mert nem tu­dom, élükön álló hanglemeze­ket lássak lelki szemeim előtt, vagy csak amúgy lapjára fek­tetetteket. Akárhogy is van, mindenképpen nagy kunszt ennyi lemezt elképzelni, majd­nem akkora, mint Zsuzsa telje­sítménye. Büszke is vagyok Zsuzsára. Nekem jöhet akárki, hogy így az Udo Jürgens, meg úgy a Bobby Soló, én maradok ked­vencemnél, azon egyszerű ok- j nál fogva, hogy ö is magyar. És Portisch bajos is hazánkfia. Az elmúlt hetekben reggelen­te nemzeti büszkeségtől sugár­zó arccal újságoltuk egymás­nak: Portisch vezet a zónakö­zi versenyen. Le a kalappal ha­zafias nevelésünk előtt! Sakk­analfabéták sokasága szurkolt nemzeti színeinket képviselő versenyzőnkért. — Mit számít az. hogy nJém tudunk sakkoz­ni — mondogatták —. Ha tud­nánk, mi Lettünk volna Petro- polisban holtversenyben a má­sodikok. Így van ez rend jén. Minden­ki a maga posztján ér el szép eredményeket. Koncz a lemezek­kel, Portisch a sakkban, az épí­tőipari dolgozók az építésben, a felszolgálók az udvariasságban, az órások és a gebinesek a pontosságban. Aztán itt vannak a békéscsabai fogyókúrázók, akik testsúlyuk csökkentésére tett erőfeszítéseikkel válnak hí­ressé. Bár megsúgom Magának, a csabai Amolett klub tagjai közül egyesek — a rossznyel­vek szerint — felfüggesztették kúrájukat, ugyanis most folyik a Fülesben a Súlyra megy a játék! című rejtvénypályázat. Ennek nyertese annyi pénzt kap, amennyi 10 filléressel egyenlő a testsúlya. Ezért ért­hető a kúra felfüggesztése, és lám kiderül: nem mindig az az értékes ember, akinek a sza­ró rtrnm, sokat a latban. Vitaszek holtán Ünnepelt megyénk legöregebb énekkara Mezőberényben Augusztus 19-én este tartotta a mezőberényi Petőfi Sándor Művelődési Ház vegyeskara fennállásának 75. évfordulóját. Az esemény megérdemli, hogy hírt adjunk megyénk e legöre­gebb s ma is életképes önte­vékeny énekkaráról. Ahogyan az ünnepséget és az azt követő hangversenyt megrendezték, azt érdemes lett volna filmre ven­ni, annyira tartalmas es meg­kapó volt. A tanácsi díszteremben * rendezés néhány szép mozzana. tát kell kiemelnem. Az egyik Siklósi Ferenc tanácselnök rö­vid, a lényegre vonatkozó ün­nepi köszöntője. Ügy éreztem, hogy a tartalom igazsága mel­lett az emberi magatartás mi­lyensége volt újszerű. Ügy érez­tük akkor többen, hogy a ta­nácselnök a saját érzéseinek is hangot ad s nem pusztán hiva­tali kötelezettségének tesz ele­get. A művelődésügy egészén belül magáénak érezte az ének­kart s ez új, kedvező vonás, biztató reménység a kórus to­vábbi életéit tekintve. A másik mozzanat, amikor a jubiláló énekkar tagjai kö­zött kórusmúltjuk évei alapján, | bronz, ezüst és arany emlékér- j meket adott át Ambrus Zoltán j főelőadó és Sárhelyi J enőné1 megyei karnagy a megyei mű-1 velődésügyi osztály és a KÖ- TA megyei szervezete megbízá­sából. I Megható volt látni Bornai Pált, aki 55 éve énekel az ének­karban. A miniszteri dicséret és a Szocialista Kultúráért érdem­érem is kiosztásra került. -, Az ízléses kivitelű műsor jó kórusmuzsikát ígért. Nem is csalódtunk. A Kunágota és Vi­déke Körzeti ÁFÉSZ kevermesi vegyesikarának műsora Visy László és Visy Márta karna­gyok vezetésével az ilyen tí­pusú énekkaroknak szolgáltak jó például. Adottságaik maxi­mumát nyújtották. A jubiláló kórus mindkét fel­állása a kórusmunika széles skáláját mutatta be. Még nép­zenekari kísérettel is énekeltek; Karai; Tolnai lakodalmas. A rendezésben való közreműkö­dés mit sem fárasztotta ének­lési kedvüket. Vidáman, önfe­ledten danoltak, fűtötte őket az alkalom tüze. Még ebben az ünnepélyes hangulatban is vá­rakozással néztünk a karcagiak műsora elé. Ugyanis már az utcán feltűnt, hogy nem Idegen számukra a mai modernebb hangvételű kórusmuzsika. Mű­sorukban többek között Szer- vánszky: Kicsapott a folyó, Járdányi; Feltámadott a ten­Százötven éves a Miskolci Nemzeti Színház Budapesti kiemelt munkára keresünk kőműveseket, ácsokat, kubikosokat, építőipari gépkezelőket, vasbetonsze­relőket, komplex brigádo­kat is — segédmunkásokat — 16 éves kortól is. Szállítást, étkezést biztosí­tunk. Jelentkezés: „Április 4.” Építőipari Szövetkezet, Budapest, VIII. Auróra u. 23. Munkaügyi osztály. ger és Karai: Egy magyar nyár című művei hangzottak el. Mészáros Ferenc karnagy mellett örömmel ismertük meg Zarándy Zoltán karnagy mun­káját. Kóruspolitikájukban cél­tudatosan szolgálják az új ma­gyar kóruskultúrát, a kodályi koncepciót. A kórus — zömmel fiatalok — mind hangvétel, mind pedig a mondanivaló szempontjából híven követik a két kitűnő kórusnevelö szándé­kait. Még sokszor szeretnénk hallani őket. Végül, de nem utolsósorban örömmel szólhatunk a jubiláló kórus két karnagyáról, Szabó Antalról, aki 1940 óta vezeti az együttest — mi mindent meg nem ért 33 év alatt! — és he­lyetteséről Komlódi Jőzsefnéról. Mindketten kéœsséffük legjavát adták az, együttesnek. . Sár helyi J enőné A K ÓTA megyei titkára 1823. augusztus 24-é„ Éder György színigazgató társulatával megnyitotta az akkor még fából épült Miskolci Színházat. 1973. augusztus 24-ón ünnepli a Miskolci Nemzeti Színház, hazánk legrégibb színháza a 150 éves évfordulót. A képen: az újjáépí­tett Miskolcj Nemzeti Színház. A mérnökno, aki pedagógus A megálmodott hivatás... Simogat óan lírai zene zeng, dalol, tomyosodik és szárnyal virtuóz íveléssel a békéscsabai Kazinczy utcai lakótelep I. szá­mú épülettömbjének egyik har_ madik emeleti lakásában. — Figyeli a zongorajátékot? Ugye, csodálatos? Szvjatoszlav Richter nagy varázsló. Ég Csaj­kovszkij ? Én egyszerűen imá­dom a muzsikáját! Elragadtatás, tűz van Szuchy Lászlóné hangjában, ahogyan beszél. A zene, különösen Csaj- kovszkij zenéje még szovjet föl­KNER NYOMDA felvesz gyakorlattal rendelkező gyors-, gépírót Jelentkezni: Lenin u. 9. Terv. és munkaügyi osztály. X dón fogta meg, úgy, hogy egész életében kedvese maradt. — Mikor Járt a Szovjetunió­ban? — Az érettségi után, 1963_bair mentem ki a Könnyűipari Mi­nisztérium ösztöndíjasaként, 1968-ban végeztem a leningrádi egyetem textil-gépészmérnöki karán. Platonov professzorról hallott? Világhírű... 0 is taní­tott engem akkor. — Milyenek voltak a kinti évek? Kislányosan elpirul, aztán megigazítja a térítőt, az aszta­lon, .amikor beszél. — Nagyon szép, küzdelmes, bizakodással teljes szakasza volt életemnek az a része, amit ott töltöttem. Ott mentem férjhez is. — A férje? — Idevaló 6 is, magyar, ve_ gyészmémök, szintén ösztöndíj­jal volt odakint. — Volt-e olyan célja, elgon­dolása, amelynek megvalósításá­ra készült az egyetemi évek alatt? — Emlékeket vittem magam­mal itthonról külföldre, az édes otthon és a kedves falusi iskola hangulatát. ÉH bennem a kö­zépiskolás évek varázsa is, mennyit izgultunk az érettségin! Hej, ha én egyszer taníthatnék, majd megmutatnám! — mond­tam sokat — De hiszen maga mérnök­nek készült! — Igen, mert a szüleim mér­nököt akartak belőlem, de mé­lyen a lelkem legtitkosabb rej- tekében mindig pedagógus akar­tam lenni. — Akkor szinte csodálatos, hogy kibírta az öt évet és mérnök is lett! — Nincs abban semmi csodá­latos. Úgy éreztem, hogy a ne­héz évek alatt tökét gyűjtök az igazi, a nagyszerű feladat ellá­A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat Orosházi Gyára felvesz férfi és női munkaerőt segédmunkás munkakörbe. Jó kereseti lehetőség, egy műszak. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Orosházán, Október 6. utca 8. szám 165366 tására... Amikor hazajöttem a férjemmel és kint született fi­unkkal együtt, állást vállaltam Békéscsabán, majd a Pamuttex- tilműveknél Mezőberényben. Mérnök voltam, szükség volt a több keresetre, mindent, ami a családi élethez szükséges, be kellett szereznünk. A szövőgé­pek csattogása közben figyeltem a fiatalokat, segítettem, jó taná­csokkal láttam el őket. Láttam egy-két bot’adozó lépésüket is. Hej, ha én egyszer taníthatnék! Tért vissza újra a motívum éle­tembe. És hogy az egyre erősö­dő vágyat elaltassam, másodál­lást vállaltam az ipari szak­munkásképző iskolában is. Jó volt. szép volt a más irányú munka, de még nem volt az igazi. — Hogyan lett főhivatású pe­dagógus? — Úgy, hogy addig jártam- keltem, amíg belátták az illeté­kesek, hogy nekem a katedrán a helyem. Kálmán Gyula, a bé­késcsabai Kemény Gábor szak­középiskola igazgatója megér­tett, segített is kezdeti problé­máimban, most az ő tantestüle­téhez tartozom és úgy érzem, hazaértem... Az iskolában sok feladatot a magam találékony­ságával kell megoldanom. Ez az, amire vágytam, ezt akartam, ez a szép... — Milyen tantárgyakat tanít? — Műszaki rajzot, szakrajzot, anyag- és gyártásismeretet, gép­gyártást és szerelést. Szóval olyan ismereteket, amelyek az én mérnöki tudásommal össze­függnek. Kevés a szemléltető eszközöm, ezért a magam készí­tette diafilmek és makettek se­gítségével do1 gozom, érdekesen, újszerűén akarok tanítani, hogy tanítványaim szeressék és fel is használják mindazt, amit el­mondok nekik. • * * Csajkovszkij zenéje már rég elhallgatott. Csend van a har­madik emeleti szobában és be­ragyog a nap. A szemközti vit­rin üvege mögött fényes szamo­vár ragyog, villany szamovár... A mémöknö elrakja az elősze­dett régi emlékeit és egy pilla­natra maga elé néz. Talán ép­pen a közeledő tanévre gondol, hiszen most már nem is mér­nök, hanem pedagógus... És a pedagógusokat nemsokára hívja az órakezdő csengetyűszó Lészkó András

Next

/
Oldalképek
Tartalom