Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-22 / 195. szám

Zrenjenim küldöttség a békéscsabai kiállításon Békéscsaba jugoszláviai testvérvárosának, Zrenjaninnak a' négytagú küldöttsége kétnapos tartózkodása alatt többek között megtekintette a Békés megyei Ipari, Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A küldöttség vezetője, Dusán Rakoko. vies, a zrenjanini városi tanács elnöke a kiállí­tás megtekintése után beszélgetett lapunk mun­katársával. Elmondta, hogy a két város vezetői­nek megbeszélései sikeresek voltak, elérték azo­kat a célokat, amelyeket a két város gazdasági és politikai kapcsolatainak mélyítése érdekében kitűztek. A vásáron látottakról nagy elismerés­sel szólt. — A bemutatott termékek közül főleg a me­zőgazdasági komplex lucerna, és kukoricabet». kerítő gépsorok az érdekesek, annál le inkább, mivel a zrenjanini földterület azonos éghajlattal rendelkezik, mint a Békés megyei. Érdekes szá­munkra, hogy láthattuk a bemutatott sütőipari gépeket is. A látogatás alkalmával arról is be­széltünk Békéscsaba vezetőivel, hogy termelési tapasztaltainkat készek vagyunk átadni, illetve Békéscsaba város rendelkezésére bocsátani. Ez alkalommal különösen aláhúztuk a város gáz, ivóvíz és szennyvíz, azaz a csatornázás terén szerzett tapasztalatokat — mondta többek között, hangsúlyozva, hogy nagyon jóleső érzés volt szá­munkra, hogy alkotmányunk évfordulóját együtt ünnepelhették Békéscsaba város lakosságával. B. J. Ul, amely nem Rómába vezet Egy alkalommal, amikor Bo­ros József, a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságának a veze­tője kint járt az útépítésnél, az egyik munkás, aki csak nem­rég került oda, megkérdezte: — Maga az igazgató? — Én — hangzott a váiasz. — No, nem sokáig lát itt en­gem — folytatódott a társalgás. — Miért? — Mert sok a munka és ke­vés a pénz. — Akkor menjen oda, ahol több pénzt kap — tanácsolta az igazgató. A munkás, aki talán mást várt, kissé megszeppent: — Azért nem kelj mindjárt így beszélni. Mert látja, meg­vagyok. Nemsokára mégis elment. Ta­lán oda, ahol többet ígértek neki. Kevesebb munkával azonban aligha keres többet. Társai maradtak. Mezőko- vácsházától Mezőhegyesen át Csongrád megye határáig 4 méterről 6 méterre szélesítették az utat és a felületét is megerő­sítették. A mintegy 20 kilomé­teres szakaszon márciusban kezdték a munkát, A napokban befejezték. Tiz nappal a határ­idő előtt. Kezdődhet я répaszállítás. A gépkocsiknak nem kell többé az út padkájára ieténűük, hogy el­férjenek egymás mellett. Dicséret illeti ezért Nagy Má­tyás és Kruzsllcz Sándor bri­gádját, Kokovecz László gré- derest, Tímár György úthen­gervezetőt, az igazgatóság és a Volán 8. sz. Vállalat gépkocsi- vezetőit és az igazgatóság köz­ponti gépműhelyének a dolgo­zóit. Az utóbbiakat azért, mert a hibás gépeket, gépkocsikat mindig azonnal kijavították. Mindezt nem én találom ki, hanem Farkas János utmester­Budapesti kiemelt munkára keresünk kőműveseket, ácsokat. kubikosokat, építőipari gépkezelőket, vasbetonsze­relőket, komplex brigádo­kat is — segédmunkásokat — 16 éves kortól Is. Szállítást, étkezést biztosí­tunk. Jelentkezés: ..Április 4.” Építőipari Szövetkezet, Budapest, VIII. Auróra a 23 Munkaügyi osztály. X tői, a nagy munka első számú íe’elősétől és Pribelezki György művezetőtől tudom meg. Köz­ben önmagukról nem tesznek említést. Pedig rájuk különösen sok feladat hárult. Pribelszki György régebben útmester volt. Sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Az új gépekhez és az új technológiá­hoz azonban már több szakis­meretre van szükség, ezért adta át helyét a nála jóval fiatalabb Farkas János technikusnak. Sértődés nélkül. A mostani útépítésről így vé­lekedik : — Valamikor ilyen munkához 50 embernek két évre lett vol­na szüksége. Most ezt 15 em­berrel, egy gréderrel, két út­hengerrel és néhány tehergép­kocsival fél évnél rövidebb Idő alatt megcsináltuk. Pedig csak­nem 30 ezer tonna kő került az útra. — Harmincezer tonna kő? Hiszen az 3 ezer vagon — cso­dálkozom. — Igen. Még szemléltetőbben : egy jókora piramist kitevő mennyiség — mondja Farkas János. S ez a rengeteg kő a 20 ki­lométeres útszakaszon szépen elterítve és a megfe'elő bur­kolattal ellátva nem egyetlen fáraónak, hanem az útépítők­nek állít szép és maradandó emléket. Most már a mezőhegyesi ken. dergyárban autóbuszfordulót épít Nagy Mátyás brigádja. A munka neheze persze itt is a gréderre, az úthengerre és a kö­vet szállító gépkocsikra hárul. Azért marad tennivalójuk a brigád tagjainak is, akik a gé­pek után lapáttal a kezükben, egyengetik a földet és a kö­vet. Amikor az Igazgatóság veze­tőjének dicséretét tolmácsolom nekik, Farkas Mihály megszó­lal: — Dolgoztunk, ennyi az egész. Ígértek háromszor célprémiumot. Kétszer megkaptuk, egyszer még nem. Sárközi Károly és Sárközi Lajos ikertestvérek. Annyira egyformák, hogy sokszor a bri­gádvezető sem tudta megkü­lönböztetni őket. Most egyszer­re mondják: — Meglesz. Amit ígérnek, azt megkapjuk. Régebben a Hódmezővásárhe­lyi Közúti Építő Vállalatnál dolgoztak, onnan jöttek át az igazgatóság orosházi útmester- ségéhez. Hogy miért, arra így válaszolnak: — Gondoltuk, itt csak ká­tyúzással foglalkoznak. Keve­sebb a munka, több a pénz. Kiderült, hogy nem igy van. De akkor már nem változtattunk helyet. Megszoktuk a sok mun­kát. — És a pénzt? — Az idén eddig 1800 forint célprémiumot kaptunk, most megint adnak valamennyit. Farka« Mihály nem állja meg szó nélkül; — De hát nézze a kezem. Fi­nom volt, mielőtt idejöttem. Most meg olyan a tenyeremen a bőr, mint a kő, amit lapáto­lunk. — Magának könnyű, Gyuri bácsi. Jó módja van. Csak jár közöttünk és intézkedik: ezt csináld, azt csináld! — fordul Pribelezki György felé Farkas Mihály. — Hát, aki prímáskodik? — harsog bele derűsen az egyik Sárközi. — Annak még könnyebb. Ki­muzsikálja az emberek zsebé­ből a pénzt önmagával a legelégedetle. nebb Farkas Mihály. Többre vágyik. Gépkocsivezető vagy valamilyen gépkezelő szeretne lenni. Akár az igazgatóságnál is, ha elküldik tanfolyamra. Fiatal, és itt egyedül 6 végezte el az általános Iskola VIII, osztályát. A többiek mér az V—VI. osz­tálynál elakadtak. Főként csa­ládi körülményeik miatt. Véle­ményük szerint a továbbtanu­lásuk szinte reménytelen. És az ikrek eléggé cinikusan mond­ják: — Mi lapátolunk. Nem le­szünk ún emberek. S ez a megjegyzés vonatko­zik mindenki másra, aki nem lapátol. Még Kokovecz László gréderesre is, aki a hatalmas gépét kormányozza, legalább 20—30 ember teljesítményét éri e', s félannyit sem fáradozik, mint közülük egy. De szakmun­kás, s a hozzáértését eléggé ho­norálják. Csak nem annyira, mint ahogy a „lapátosok” gon­dolják addig. amíg ezt meg nem vitatjuk. Végül belátják, hogy azért Gyuri bácsinak sem sétálás és intézkedés a dolga csupán. A környékbeliekből ebben az évben verődött össze Nagy Má_ tyás brigádja. Voltak közöttük" akik már előbb útépítésnél dol_ goztak, de jöttek máshonnan is szerencsét próbálni. Hátha itt majd többet keresnek. Dereka­san helytálltak, aminek pénz­ben és erkölcsi ©’ismerésben egyaránt meglett a jutalma. De más is történt. A sikeres mun­kában ösezekovácsolódtak. Ta­lán most majd együtt is ma­radnak és nem kutatják, hogy hol lehet pillanatnyilag keve­sebb munkával több pénzt ke­resni. S akiben lesz erő, hogy elvégezze az általános iskola VII—VIII. osztályát, olyan tan­folyamra kerülhet, ahol gépke­zelői szakmát tud szerezni. Aztán majd nem kell any- nyit hajladoznia és a kezén nem keményedik meg a lapát nye’étói a bőr. És bizonyos, hogy egy gépkezelő sem marad munka nélkül ebben a techni­kailag rohamoean fejlődő világ, ban. Pásztor Béla „Békés megye közművelődéséért* Augusztus 18-án Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettc se nyújtotta át Koszta Rozália festőművésznek a Békés megyei Tanács által alapított „Békés megye közművelődéséért” em­lékplakettet és a vele járó pénzjutalmat. Az emlékplakettel ez­úttal is érdemes művészt jutalmaztak, Koszta Rozália képző­művésze^ tevékenysége mellett állandó részt vállal a kö^ mű­velésének számos, más feladatából is. Merénylet készült Nixon ellen? Letartóztattak egy volt rendért New Orleans Nixon amerikai elnök hétfőn beszédet mondott a frontharco­sok New Orleans-i 74. országos kongresszusán. A beszéd el­hangzásával egyidejűleg nyil­vánosságra hozott nydlatkozatá- ! ban elismerte, hogy személye­sen adott parancsot az 1969-es kambodzsai titkos bombázások­ra. Az elnök azzal igyekezett megindokolni akkori döntését, hogy a bombázással — úgy­mond — „amerikaiak életét kellett megmenteni”. (Az ame­rikai légierő a szóbanforgó időpontban Kambodzsa Dél-Vi- etnammal határos vidékeit bombázta.) Nixon azt fejtegette a nyi­latkozatban, hogy ha a dolgot nyilvánosságra hozták volna, a kambodzsai kormány kénytelen lett volna - tiltakozni; ebben az esetben pedig „fel kellett volna függeszteni a bombázásokat, és hagyni, hogy amerikai katonák életükkel fizessenek ezért az intézkedésért”. A New Örleans-i látogatás — az állítólag felfedezett összees­küvés miatt — a legszigorúbb biztonsági intézkedések köze­pette ment végbe. A repülőtér­ről az elnök gépkocsija, nyolc rendőri motoros és helikopterek védelme alatt, kerüld úton ér­kezett a Rivergate-palotáboz, hogy elkerülje azokat a közle­kedési csomópontokat, ahol a gépkocsinak lassítania kellett volna. New Orleans New Orieanaban letartóztat­ták Edward Gaude-t, azt a volt rendőrt, akiről hétfőn, a kora délutáni órákban olyan hírek terjedtek ©1, hogy részt vett a Nixon elnök meggyilkolására szőtt és a titkosszolgálat által leleplezett állítólagos összeeskü­vésben — közölte a New Or­leans-i rendőrség. A New Orleans-i rendőrséget a titkosszolgálat szólította fel, hogy tartóztassa le Gaude-t. Az AFP úgy értesült, hogy Gaude-t 1970-ben egyszer már letartóztatták, mert Nixon New Orleans-on áthaladó gépkocsi­jára akart dobni egy elégetett amerikai zászlót. Nixon éLnöv az esti órákban New Orleans-ból repülőgépen elutazott a kaliforniai El Того tengerészeti támaszpontra, aho­vá közép-európai, idő szerint 22.00 órára várják. Az elnök két hétig pihen majd kaliforni­ai nyaralójában. (MTI) Riadók Londonban Patak Károly, az- MTI tudósí­tója jelenti: Kedden egyre-másra jelentet­ték az ismert londoni áruhá­zak, hogy gyújtóbombát talál­tak valamelyik osztályukon. Szombat óta összesen hat bel­városi áruházat támadtak meg gyújtószerkezettel a merénylők, akiknek kilétét még mindig ho­mály fedi. Kedd délutánig ösz- szesen 10 gyújtóbombát fedtek fel a Bárod, a Liberty, a Dic- kins and Jones, a Marshall and Snellgrove, a D. H. Evans és a Selfridge ruhaosztályain. A szerkezetek közül összesen ket­tő lobbant lángra, de ezek is. csak elenyésző károkat okoz­tak. Az áruházi gyújtogatásra használt szerkezetek azonos mó­don készültek: két cigarettás­dobozba rejtették az óraszer­kezetet, ehhez szerelték az ön­gyújtót és a gyúlékony anya­got. Miközben London szívében szinte óráról órára ürítettek ld egy áruivázat a szirénázó autó­kon érkező detektívek, a Scot­land Yard bejelentette, hogy a terroristák elárasztották Lon­dont a rettegett „levélbombák­kal” is. A szombaton kezdődött ter­rorhullám kiterjedt Aldershot- ra is, ahol ismeretlen tettesek vasárnap gyújtópalackkal tá­madták meg — sikertelenül — az ott állomásozó katonai ala­kulat tisztlkaszinóját, hétfőn este pedig a levélbombákhoz hasonló szerkezetet találtak egy Észak-London-i bevásárlóköz­pontban. A Scotland Yard hajszát in­dított a tettesek kézrekeritésé- re. A zűrzavart még csak fokoz­ta egy sohasem hallott szerv­nek, a „mindenki szabadság- harcoeed”-nak felbukkanása. Egy Southampton) lap után kedden a BBC Is kapott leve­let ezzel az aláírással. Az &1- dershoti merényletre utalva a „szabadságharcosok” közölték; „mindenütt Jelen vagyunk”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom