Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

GyermekiiOTelég q számok tükrében

Egyre nagyobb terhet vállal át az állam a szülőktől

Az utóbbi éveikben az állam

lényegesen bővítette a gyermekes családok pénzbeni és természetbeni támogatását. Ezelőtt 6 évvel a gyermekneveiés költségeinek még 29 százalékát viselte, jelenleg 36—38 százalékát vállalja a társadalom, amely egy-egy gyermek felnevelését — 18 éves koráig — több mint 100 ezer forinttal segíti. A gyermeknevelés azonban — különösen a nagycsaládosok számára — így is nagy kiadásokkal jár.

Egy-egy gyerek eltartására és képzésére 14 éves koráig átlagosan 211 ezer, 18 éves koráig 315 ezer forintot költ a szülő és az áUam, állapította meg felmérésében a Központi Statisztikai Hivatal. Mindez természetesen csupán átlag, mert a gyermekekre költött összeg erősen függ a családok nagyságától. jövedelmétől, a társadalmi juttatások mértéke pedig aszerint változik, hogy az adott gyermek kap-e bölcsődei, óvodai, ко' légiumi ellátást, ösztöndíjat stb.

A gyermekek szánta Jelentősen befolyásolja a családok életszínvonalát. A gyermektelen munkás és szellemi dolgozók családjában 2120 forint jövedelem jut egy családtagra, egygyermekeseknél már csak 1700, kétgyermekeseknél 1400, a három- és többgyermekeseknél pedig már csak 1130 Ft-ot költhetnek egy-egy családtagra havonta. A paraszti háztartásokban csaknem ugyanilyen az arány.

A megfigyelések szerint a gyermekek igényei legalább azonos vagy még nagyobb mértékben nőnék, mint a felnőtteké, ezért eltartásuk, nevelésük egyre többe kerül. 1965-ben havi átlagban 660. 1972-ben 1060 forintot költöttek átlagom san a szülők egy-egy 15 éven aluli gyermekre. A 19 éven aluliak a szülőknek 1230 forintba kerülnék. Ez is csupán átlag, mert a kétgyermekes családokban 17, a három_ és többgyermekesekben 31 százalékkal kevesebbet tudnak egy-egy gye• - ."r 4*1" w' — - % :g Щ

: «t ** m m m

m f * * I щ m ш m

lm 1 i in и « 1 n «

ч 1 * 1 *! mi m m m m "

rekre áldozni, mint az egy gyerekesek.

Az utóbbi években az állam lényegesen bővítette a gyermekes családok támogatását. 1966-ban emelték a családi pótlékot, 1968-ban a tsz-tagok családi pótlékát emelték és a jogosultak körét is bővítették, tavaly a három- és többgyermekesek családi pótlékát emelték. A gyermeknevelés költségeinek az 1965. évi 71 százalékkal szemben jelenleg 62—64 százalékát viseli a szülő. További 12—14 százalékát a társadalom pénzben (családi pótlék, gyermekgondozási segély stb.) 24 százalékot pedig természetben 'futtat. A 15 éven aluliak átlagosan 310, a 19 évnél fiatalabbak 340 forint értékű természetbeni juttatást kapnak havonta a társadalomtól, a szóródás azonban igen nagy, aszerint, hogy melyik gyereknek tudtak helyet biztosítani bölcsődében, óvodábaan, napköziben.

Ki kap kollégiumi ellátást, kedvezményes üdülést stb. Azok, akik bölcsődei, óvodai, napközi és kollégiumi ellátásban is részesülnek, 18 éves korukig természetben 143 ezer forintot kapnak a társadalomtól, azok viszont, akik az említett gyermekintézményeket egyáltalán nem vették igénybe, 40 ezer forint természetbeni juttatásban részesülnek.

A párt- és kormányhatározatok a gyermekes családok további fokozott segítését szorgalmazzák, a tervek is arra utalnak, hogy — mindenekelőtt egyes pénzbeni juttatások növelésével — tovább javítják e családok helyzetét. Minden jel arra mutat, hogy az eddigi tendenciának megfelelően további e'tolódások lesznek a gyermeknevelési költségek viselésének arányaiban, vagyis az állam a lehetőségekhez mérten egyre nagyobb terheket vállal át a szülőktől.

•■■■■■«■■■аааааааааааааавааааааааааааааааааааааааааа«ваааааааааааааа*ааа««ааавааваааааааааа»<

— Kapcsolja be a rádiót. Érdekes közlemény várható — mondta. Jakov fülére helyezte a hallgatót. Felhangzott a bemondó kellemes hangja: „Jegyzék az iráni kormányhoz”.

„...A szovjet kormány az iráni nép iránti barátság érzésétől vezérelve, és tisztelve Irán szuverenitását, politikájában mindig a két ország közötti barátságos viszony erősítését tartotta szem előtt, minden erővel támogatva az iráni állam felvirágoztatását...”

Jakov érdeklődve hallgatta a

jegyzék szövegét:

„....Mégis, az utóbbi időben

— különösen a hitleri Németország Szovjetunió elleni hitszegő támadásának kezdete óta

— olvasta a bemondó — a Szovjetunióval és Iránnal ellenséges fasiszta-német összeesküvő csoportok tevékenysége Irán területén veszélyes jelleget öltött. Több mint 50 iráni intézmény fontos, hivatalos posztjaira beférkőzve, a német ügynökök arra törekszenek, hogy zavart és nyugtalanságot keltsenek Iránban, a nép békés életét veszélyeztetve bevonják Iránt a Szovjetunió elleni háborúba.

A német fasizmus olyan ügynökei, mint von Radovist, Ha- mott, Meier, Wilhelm Äapo^, Gustav Bohr, Heinrich Chelin- ger, Trappe és mások, német vállalatok hivatalnokainak álcázva, egyrészt ma már a felforgató tevékenység olyan végletes határaihoz jutottak el, nsint diverzáns- és terrorista

csoportók szervezése, azok átdobása Szovjet Azerbajdzsán- ha — mindenekelőtt Bakuba, az olajipar központjába — Szovjet-Türkmenisztánba, másrészt a katonai fordulat előkészítésén munkálkodnak Iráni ban„.

Azóta, hogy Németország megtámadta a Szovjetuniót, a szovjet kormány három ízben — június 26-án. július 19-én és augusztus 16-án — hívta fel az iránt kormány figyelmét arra a veszélyre, amely a német ügynökségek iráni területen folytatott aknamunkájában, kém- és diverziós tevékenységében rejlik.

Az iráni kormány sajnálatos módon nem tette meg a szükséges lépéseket... Ennek következtében a szovjet kormány arra kényszerül, hogy kellő intézkedéseket foganatosítson, éljen az 1921. évi szerződés 6. cikkelyében megfogalmazott jogával, hogy önvédelme érdekében, ideiglenesen iráni terű-/ leteken állomásoztassa saját csapatait...”

— Most majd menekülnek a von schönhausenek, heckertek Iránból, mint patkányok a süly- lyedó hajóról — gondolta örömmel Jakov, aki egyébként gyorsan gyógyult, mint azt az orvosai jósolták.

Néhány nap múlva ülve fogadhatta látogatóit, Rumjance- vet és Kulij evet.

— Az összes hitlerista diplomatát — azokat az ügynököket is, akik diplomáciai sérthetetlenséget élveztek — kiutasították Iránból — újságolta ; Szergej Vlagyimirovics. Köztük ! van a maga öreg ismerőse, von j Schönhausen tábornok is. Hek- jj kert őrnagyot az angol katonai ; hatóságok internálták. Ö \ ugyanis, hogy ne kerüljön a • kezünkbe, a szövetséges csapa- • tok iráni bevonulása után Si- : razba ütazott, s angol fogságba : került. Irán északi részén a ; szovjet katonai hatóságok in- ; ternálták az ismert instrukto- ■ rókát, akik a kémeket és di- ! verzánsokat képezték ki.

— Hodzsa Ali értékes valló- ■ mást tett — jegyezte meg Ku- ! lijev. — Megnevezte azt a cső- : portot, amely az olajipari kör- ; zetekben további diverziókra ; készül. A napokban elfogjuk ■ őket.

— Kiírathatnám magam erre i az időre a kórházból? Külön- S ben lekésem az akciót...

a

— El kell keserítenem — ! mondta Szergej Vlagyimirovics : —. de még ha felépülne erre : az időre, akkor sem kapcsolód- “ hatna be ebbe a műveletbe. • Nem kívánjuk felfedni, hogy a : biztonsági szervekben dolgozik. : Von Schönhausen nemsokára ■ megjelenik Berlinben, maga- s hoz tér, ott folytatja, ahol ab- j bahagyta. Nincs elég bizony!- | téka, hogy ne bízzon többé Ja- ■ kov Szerge.jevben, azaz Alla- • Verdiben. Heckert őrnagy pe- ! dig az angoloknak fecseg majd.. • így hát, kedves barátom, fel j kel] készülnie a további mun- ! kára... A harc folytatódik.

f*.Vége . 1

Szocialista építésűnk

szilárd alapja

irta; Dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának helieiies vozeio'e

épgazdaságunk és társadalmunk; dinamikusan fejlődik, sikeresen hav’d a szocializmus teljes felépítsenek útján. A munkás-paraszt szövetség, amely a falu szocialista útra lépésével, a termelőszövetkezetek megerősödésével magasabb eszmei és politikai színvonalra emelkedett, változatlanul alapja szocialista rendünknek, gazdasági és társadalmi eredményeinknek,

A szocializmus építésének előrehaladásával sem csökken e szövetség fontossága, mert szocialista vívmányaink csakis a dolgozók széles tömegiein,ek szoros együttműködésére alapozhatok és fejleszthetők. A termelés — ezzel együtt népünk életszínvonalának javítása, a dolgozók jobb ellátása — csakis a munkások és parasztok jobb munkájának eredménye révén lehetséges, együttműködésben az értelmiséggel. A szocialista viszonyok erősítése, a szocialista demokrácia szélesítése is csak szilárd osztályszövetség alapján valósulhat meg.

A munkás-paraszt szövetség olyan politikai összefogás amely mindenekelőtt a két osztály szoros gazdasági egymásrautaltságára épül. A parasztság nem lehet meg és nem fejlesztheti gazdaságát az ipar termékei nélkül. A mai korszerű gazdálkodásban egyre növekvő szerepe van az ipari eszközöknek, tehát az ipari munkának. Több termelési ágban ma már az ipar szerepe es közreműködése döntő a mezőgazdaságban.

A szövetkezeti parasztságunk által elért szép eredményekben, a 30 mázsa feletti búzahozamokban, a nagy kukoricatermésben, hasonlóképpen a növekvő1 tej-, tojás- és hústermelésben ugyanúgy megtalálható az ipari dolgozók jó munkája, mint a mező- gazdaságiaké. Minde7 egyúttal a legközvetlenebb munkásérdek, hisz©n a mezőgazdasági termelés a város élelmiszerbázisa, a közszükségleti cikkeket gyártó könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagforrása. Sőt a. mezőgazdaság hazánkban fontos tényezője külkereskedelmünk fejlődésének is. Az élelmiszergazdaság exportbevétele évről évre számottevő népgazdasági beruházások forrása. A munkás-paraszt szövetség politikája a gyakorlatban ezért azt követeli, hogy felismerjük és elfogadjuk az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesztésének fontosságát. A? utóbbi években ez a politika kézzelfogható eredményeket hozott. Évente mintegy hat százalékkal növekedett az ipari és mezőgazdasági termelés. Az élelmiszer- ellátás — időszakos hiányoktól eltekintve — bőséges és csaknem zavartalan volt.

Az élelmiszerellátás javítása érdekében különösen fontos, hogy szövetkezeti parasztságunk fokozott gondot fordítson a zöldségfélék termelésére és a hústermelésre. Eíbben az évben e két területen tapasztalható a lemaradás: a zöldségellatásban

már néhány év óta a húsellátásban pedig átmenetileg az állatjárvány miatt. A sertéshús- termelés növelésével év végére á7 ellátás zavartalanná valhat a zöldségtermelés fokozásához azonban még további befektetések, szorgalmas, hozzáértő munka szükséges.

Mindennek — a mezőgazdasági nagyüzemeken belüli tennivalók mellett — iparfejlesztésünk, munkásosztályunk szamára is figyelemre méltó mondanivalója van. Az egyik lényege, mondanivaló hogy az intenzív termeléshez a mezőgazdaságban egyrP több gép. műtrágya, ipar) termelőeszköz és anyag szükséges. Mindezt hazai termelésből, vagy importból mindenképpen biztosítani kell. A másik mondanivaló az, hogy jó . minőségű ipari eszközök kellenek, a m,ezőgazdasági üzemek jövedelmével összhangban álló arakon.

Fontos termelési es ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növénytermelést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokkal összefüggő ipari feldolgozást, szolgáltatásit, es a közvetlen értékesítést is. A vertikális kooperáció lehetőségeit jól hasznosító szakosított tömegtermelés és az ehhez kapcsolódó értékesítés társadalmi ég üzemi szempontból egyaránt előnyös: növeli az áruválasztékot, lerövidíti az áru útját, ezzel javítja a fogyasztók ellátását, egyúttal elősegíti a szövetkezetekben dogozók munkaidejének jobb hasznosítását, bővíti a szövetkezetek jövedelmi és felhalmozásj forrásait. .

Gyökere, átalakulás kezdődött a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti parasztok gondolkodásmódjában, politikai és emberi magatartásában is. Átléptünk a szocialista építésnek abba a szakaszába, amikor parasztságunk túlnyomó többsége nemcsak megélhetése alapjának tekinti a közös gazdaságot, hanem életformájaként í, elfogadja a szövetkezeti közösségben való munkálkodást. Termelőszövetkezeteinkben olyan új kollektívák kovácsoiódnak, amelyekre mind jellemzőbb a szocialista munka, a szocialista er- kölc, és gondolkodásmód, A termelőszövetkezeteik,ben meghonosodott és .egyre szélesedik a szocialista munkaverstny, a szocialista brigádmozgialom. A falun i, új társadalmi értékmérő nyer polgárjogot: a munka és a közösségi magatartás. A kibontakozó gazdasági és társadalmi változások fokozatosan abba az irányba haladnak, hogy a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság egyre több közös vonással rendelkezik.

A gazdálkodás törvényes rendjének megtartása szövetkezeteink zömében mindennapi gyakorlattá vált. Esetenként, sajnos még előfordulnak törvénysértő szabálytalanságok és tudatos visszaélések. Találkozhatunk az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáit semmibe vevő megnyilvánulásokkal is. Nem lehet eltekinteni a határozott fellépéstől sőt a büntetéstől sem a törvényeinket megsértő vezetőkkel . és beosztottakkal szemben. A jó munkát végző, vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő, és helytálló dolgozókat é, vezetőket azonban fáradságos munkájukért kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni. Feladataink között ezért igen fontos helyet foglal el a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom bejleszt- tése. Fő céljait a7 üzemi tervekre alapozva célszerű meghatározni. Minden támogatást megérdemelnek a szocialista brigádok, hogy olyan kollektívákká váljanak, amelyek úttörő, mozgósító éi, példamutató szerepet töltenek be nemcsak a termelésben, hanem a közösségi életben, a szocialista maga,tartás és munkaerkölcs alakításában is.

A mai történelmileg új helyzetben a fejlődés túlhaladott egyes korábban bevált módszereket, mint például a falujárást, a szövetkezeti patronálást. Továbbra is igen időszerű azonban a múlt harcainak, a munkás-paraszt összefogás emlékeinek néhol feledésbe menő helyi hagyományainak ápolása. Egymás jobb megismerése érdekében tovább kellene szélesíteni a munkások és parasztok rendszeres találkozásait. Ezek az ösz- szeiövetelek jelentősen előmozdíthatják. hogy az egymással szoitosnbb termelés: kapcsolatban álló ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói kölcsönösen, jobban meri ’"e jék erirj é’e tét, munkáját, eredménveit, gondjait, terveit.