Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-04 / 154. szám
JELEN ÉS JÖVŐ Csabai jegyzetek Szembefordul-c önmagára] az ember? Beszélgetés egy tudományos dráma szerzőjével 2073-ban a férj hazavisz egy. prospektust. Színes fotokón sza- ' mozott gyerekek sorakoznak a ' füzetben. Ha gyermeket akar valaki, ilyeneket rendelhet meg az orvosnál. A feleség először hallani s'em akarja, hogy 25 év ! együttélés után szüljön, aztán mégis kiválasztják a nekik leg- ? megfelelőbb „típust”. Ezzel a ma még fantasztikusan hangzó eseménnyel kezdődik | Albel Andor drámája. A gyulai j ifjúsági vezető eredetileg bio- lógia-kémiaszakos középiskolai tanár. Régóta foglalkoztatja egy gdndolat: — Vannak olyan tudományos tendenciák már napjainkban is. miszerint genetikai tulajdonságokat lehet adaptálni egy születendő gyermeknek. Olyan ese_ tekben, ha környezeti ártalmak, szervi rendellenességek veszélyeztetik az anyát és a magzatot, rendkívül fontos, hogy az orvos- tudomány közbe tudjon lépni ée géneket ..kölcsönözzön” a magzatnak. Minden remény megvan arra. hogy a tudomány ezt előbb, utóbb lehetővé teszi. így elvileg megszűnik a koraszülés, az élet- képtelen, abnormis születés. Ennek a közbeszólásnak azonban óriási veszélye is van. Félő, hogy mint a tudomány sok egyéb vívmányával, ezzel is visszaélnek majd az emberek és antihumánus eszközzé züllik ez az eredmény, divat lesz a kékszemű, szőke hajú, barna bőrű gyerek, önkényesen döntenek majd, hogy fiú vagy lány legyen-e a születendő gyermek. — Mi a megoldás, hogy ne így Jegyen ? — Véleményem szerint hihetetlenül csínján kell bánni a tudomány vívmányaival, a technikával. Мя még az a baj, hogy túlságosan alkalmazkodunk a technikához, ahelyett, hogy életünkhöz alakítanánk. Ha eljön az az idő, akiknél szükséges, azoknál alkalmazni kell a génadaptálást. Másoknak viszont feltétlenül az egészséges, természetes életutat kell megtartani. A genetikai kérdésekből nern j lehet divatot és nyerészkedést ! ben mentek szabad időben külön utakra, s kevesebbet tudtak egymásról. Csapó eljárt a vere- besj iskolába, Krisztina egy időre teljesen lekötötte. Tenylefe, valami erő sugárzott ebből a lányból. Rábeszelte Csapót, hogy jelentkezzen agráregyetemre. — Repülhetsz te, ameddig bírod — mondta neki —, csak a tanulás miatt tanulj, meglátod milyen csodálatos dolog. Mtag ha akármilyen munkát végeztek, tudod, hogy mit, miért, Edhiszed, sokkal jobb lesz? — Van már egy-két srác más brigádokból, aki beiratkozott — mondta Csapó. — Na látod, neked sem törik le a koronád. Pestre most ritkábban járt — csak akkor ment haza, amikor Krisztina is hazautazott a szüleihez, mert szerette a két öreget, és egyetlen lányuk volt Egyszer Csapó elment vele, hazavitte a Fiattal, de nagyon rosszul érezte magát. Azért, persze varázslatosan viselkedett — a két öreg szeretettél nézett rá. De a látogatás után Csapó megfogadta, hogy nem megy el többet Krisztináékhoz. Inkább fölhajtott vasárnaponként Pestre, bár nem nagyon tudott mit kezdeni fönt. Egy ízben a Luxorban Etussal is összeakadt. Nagyon letört volt a lány, szinte öregnek tűnt. Csapót azonban úgy fogadta, mint régen, örömmel, és természetesen nem kérdezte, hol volt ilyen sokáig. Csapó sokáig faggatta, mi baja van — először azt hitte, őmiatta szomorú a lány —. aztán, bár nagyon nem akarta bevallani, mégis meglátszott. hogy másról van szó. Csapó végül kiszedte belőle, hogy (Fotó: Demény) A „Szökőév” szerzője otthonában. csinálni, mert ez az emberiség [ létét veszélyeztetné! — Mindezeket kimondja a te-1 levíziónak beküldött fantasztikus drámájában is... — A ..Szökőév” tudományos ala. pon — humoros írás. Kimondom benne ezeket az aggályaimat és azt a mai problémát is, hogy a lakás, az összkomfort sem oldja meg sajnos ez „egyke-gondot”. Az emberek elkényelmesednek, legtöbbjük nem akar egynél. több gyermeket. Az állam rendkívül komoly támogatása, az anyasági segély sem varázsvesz- sző. Ügy látszik, hogy elsősorban az alacsony fizetésűek és azok az anyák veszik igénybe, akik egymás után két gyermeket szültek és így 1300 forintért maradnak otthon. A jövő században játszódó „Szökőévben” sem akar 25 éven át gyermeket a feleség, pedig elképzelhetően minden körülpénzzavarban van. sürgősen szüksége lenne ötezer forint na. — Nem vagy normális — mondta a férő —, miért nem ezzel kezelted? — Tetőled nem akartam. Valahogy nem fair dolog. És megadni sem tudnám egyhamar. Csapó hazarohant a pénzért: „Majd megadod, amikor lesz miből” — mondta és boldog volt, hogy segíthetett. Aztán elrobogott a FiattaL Munkájában, mióta Krisztinát ismerte, több örömet talált, nagy kilengésekre sem volt kedve, bár azért néha beruccant a városba egy presszósnőhöz. A többiekkel alig beszélt, mintha я Bíró iránt érzett neheztelés átragadt volna valamennyiükre. Azért mégis a fülébe jutott, hogy Bíróéknál zűr van, .az asszony le akar lépni. Úgy kell a piszok állatnak — gondolta Csapó — belső tartás, tisztesség meg ilyen állatságok! Nekem is van belső tartásom, tisztességesnek érzem magam. Csak éppen hülye nem vagyok! Ennyi az egész. Úgy kell a piszok állatnak. Robbant a hír. Csapó harsogva hahotázni kezdett. Furcsa nevetés volt, a másik három nem tudta mire vélni — olyannak tűnt, mintha Csapó fájdalmában nevetett volna. „Mit röhögsz?” — kérdezte tőle Huszár Imre, ő meg gyűlölködő, nekikeseredett arccal így válaszolt: „Úgy kell neki! A családja! A szent j felesége! Mit össze tudott pa- S polni. Most megkapta!” „Nem : vagy te normális. Csapó” — ! mondta erre Huszár. (Folytatjuk) • mény kifogástalanul biztosított lesz a felneveléséhez. Éppen ezért most szerintem ezen я területen a legnagyobb feladat az orvosoké, de elsősorban a pedagógusoké, Olyan általános és állandó ismeretterjesztő, felvilágosító munkát kell végezniük, amely mindenkiben fokozza az otthon, a család, a gyermek iránti szeretetet. Kiteljesíti azt az érzést, hogy nem a tárgyak szüntelen gyarapítása. a cselekvés nélküli ké_ nyelem, hanem a szülői felelősséggel felnevelt gyermek adja az élet igazi értelmét és apró boldogságait ! — „Szökőévben” egy nem. várt fordulat során döbbennek rá erre a házastársak. — Igen. Már-már kiválasztanának a prospektusból egy gyér. mektípust, amelyikhez 20 év garanciát és egy elktromos asztali szökkőkutat adnak (!), amikor rádöbben a nő. hogy már négy hónapos terhes. Nincs lehetősége már a típus szerinti orvosi beavatkozásra. A rádió közben bemondja, hogy egy időre minden csecsemő- és gyer_ mekgondozó intézetet és egyhól napos iskolát bezárnak. így ráadásul még a gyerek neveléséről is nekik kell majd gondoskodni... — Hogyan született meg ez az érdekes társadalmi és filozófiai gondolatokat bontogató írás? — Kapóra jött a televízió Kállai István műsora az egyetemen megszerzett ismeretek alapján jött ötlet elmondásához. Egyébként nem írok rendszeresen. Legközelebb is csak akkor, ha ismét úgy érzem, o'yan mon. danivalóm van, ami az egész társadalmat érinti. A „Szökőév” szerzője a szarva, si gimnáziumban kezdett írogat, ni. a hatvanas évek elején. Az ottani diákújságot szerkesztette. Néhányszor lapunk is közölte írásait. Egy alkalommal nagy port kavart a Diák vagy huligán című humoreszkje: „Nem vet jó fényt az iskolára” mondták. ezért akkor sértődötten tette le a tollat. Azóta csak az idén vette fel. Érdemes volt. Legkedvesebb olvasmánya He. minway novellái és tudósításai. Jelenleg két újabb lémát ér.’el magában. Vallja, hogy rengeteget kell tanulni ahhoz, hogy megszerezze az ezek megírásához szükséges mesterségbeli tudást. Kár lenne jósolni, d« talán részese lesz e mon d an iva'óival a mai magyar dráma megújításának. Albel Andor Szökőév című írását a televízió szerkesztője letette a Kozmosz Könyvkiadó •fvára. Várjuk a megjelenését T.éthy István Az építőanyag A ma embere sokszor akaratlanul is azt hiszi, s a vasút megléte óta különösen, hogy régen az emberek teljesen el voltaik zárva a világtól, ha volt is kapcsolatuk, az meglehetősen laza lehetett, nem mozdultaik ki lakóhelyükről, akik elhagyták falujuk határát, azok mozgáskörének sugara alig terjedt túl a szomszéd községeken. Az egykori áldatlanul rossz | közlekedés, a regényekből is- j mert járhatatlan utak képzete í valóban ezt sugallja, mégis azt kell mondanunk, hogy elég | gyakori volt a jövés-menés a i megyén belül és a megyén ki- i vül is. Nem csupán a földesúri kényszer hajtotta őket, mely sok J jobbágyot hosszú fuvarra kárhoztatott (mint pl. Harruckernék Bécsbe, Nagykárolyba, Radná- ra), nemcsak az olyan megyei rendelkezés, mely többek között a csabaiaiknak is megparancsolta, hogy a sarkadi erdőből tűzifát száilítsanaik Gyulára, a megyeházára, hanem az egye» családok, a faluközösség minimális szükségleteiből fakadó beszerző feladatok. Maga a telepítés, Békés megye benépesítése is messze távolságokat áthidaló mozgás volt, hosszan tartó kalandos uta- zás végállomása. Azoknak persze, akik nem álltak tovább, hanem itt keresték boldogulásukat. A telepeseknek a megérkezés után mindjárt két fontos dolguk volt: az első a vetés, a holnapi kenyér biztosítása; a másik az űj otthon, a lakóház felépítése. A szerény kis házakhoz pem kellett sok: alkalmas földanyag, épületfa és nád. A többit elintézte a család, esetleg a családok összefogása. A letelepülő csabaiaknak legnagyobb gondot a fa beszerzése jelentette. Nem annyira az első években, inkáfcb később, amikor megizmosodott a település. A csabai néphagyomány egyilk tolmácsolója, Gajdács János ja- minai földműves 1934-ben azt írta, hogy az eilsó lakosok abból a kis erdőkéből vágtak maguknak fát, amely a mostani Körös-csatorna helyén nőtt. Tetőfedéshez pedig a nagyréti nádasból hoztak kákát és nádat. A 18. század elején sok parasztépületet fonott sövényből vagy nádfalból készítettek, melyet pelyvás sárral tapasztottak be. Ilyen volt a csabaiak első temploma is. (Ez az építési mód szinte napjainkig fentmaradt. Sok tanyán még a legutóbbi időben is a szín, a nyári épületek, az aprójószág óljai falát így állították fel, legfeljebb a nádat napraforgó, kender vagy más száras növény helyettesítette.) De a letelepedés után csakhamar vályogból vagy vertfalból kezdték építeni házaikat. A vályogtéglához, a vertfalhoz szüksége® föld előállítása nem akozott különösebb nehézséget, helyben termelték ki. Így keletkeztek Csabá körül a nagy gödrös területek, melyek emlékét népi városrésznév (Jami- na) még őrzi. Az épületfát eleinte minden bizonnyal a közeli, Köröst övező erdőkből hozhatták. Ezt a feltevést igazolják azok a múltat megszépítő emlékezések, amelyeket Szemián Sámuel irt le. Szerinte a csabaiak csak bementek az urasági erdőbe, megkeresték az erdőcsöszöket. adtak nekik sajtot, disznólábat vagy egy zacslkó köleskását, le- kenyerezték vele őket. s „annyi épületfát vihettek, amennyit lovaik vagy szekereik elbírtak”. Ha nem js ment ilyen egyszerűen, bizonyára nemegyszer fordultak ilyen fortélyos eszközökhöz. Ezek a legendás erdőségek pedig — melyek nyomai ma is fellelhetők — a néphagyomány szerint a veszelvi foktól kezdve elborították Pós- halom, Gerla térségét. Békés, Doboz környékét, továbbá Gyulától egészen Sarkadig terjedtek. Gajdács János azt írja, hogy „Innen hozta minden csabai a szükséges fát. Mindezt télen szállították. A kisebb gazdák családjukkal, rokonságukkal összefogva, a tehetősebbek saját maguk. Az egész család kiment az erdőbe, s ott vágta kj a kellő mennyiségű fát.” A 19. század közepén már messze vidékre kellett fáért menni. A józan Hann Lajos rendszeres fahiányról panaszkodik. Azt is leírja, hogy fa híján sok helyen tehénganéval tüzelnek. A gondot természetesen enyhítette a Körös-csatorna meg- ásása, majd kiszélesítése. Így sok fát tutajokon, lápokon tudtak lecsorogtatnj a hegyvidékről. A feldolgozott fát, a gerendákat és a deszkákat Aradon szerezték be. A csabai házi ezermesterek maguk is fűrészeltek deszkákat, egybehangzóan kemény s nehéz munkának írják le forrásaink. Azonban nem tudták finoman s pontosan elfűrészel- ni, ezért e durva tölgyfadesz- káikból készítették a tanyákon a bűzatároló „kasznikat”, a jászlakat, a kifutókat. Kezdetben a nádért sem kellett messzire menni, A várostól a Körösig elterülő határrész ontotta a nádat. A csatorna elkészültével s a lassú vízszabályozással azonban egyre távolodott, hátrált a nádas. A múlt század elején Csaba úgyszólván még önellátó. Nagyrét valóságos vízi paradicsom. Sokezer vadréce, vadlűd, szárcsa, gém, gödény, nemes kócsag népesítette be. Haan gyerekkorában körülbelül ott tartotta csónakját, ahol ma a szakmunkásképző iskola új épülete van. Innen indultaik csónakos vadászatra. A Nagyrétből kiváló szénatermő lett, majd zsíros szántóföldet varázsoltak belőle a szorgos kezek. Gajdács János nagyapja szerint ők már a Dobozon túli nádasba jártak nádért. Majd még messzebbre : Okányba. Vésztőre, s ha jobbat, ún. vörös nádat akartak, Szeghalomra, Füzesgyarmatra. Télen felültek a szánkóra, felkeresték a lelőhelyet, s ugyancsak szánon hozták haza is. Nem volt veszélytelet) vállalkozás, a „szemtelen kártevő s tolvaj éh farkas”, ahogy Petik Ambrus nevezi, fenyegető veszedelmet jelentett az elhagyott havas nádasokban. Irtották, mégsem pusztult ki: 1736- ban a csabaiaknak 6, 1775-ben 4 farkasfejet kellett beszolgáltatniuk a megyének. De még 1817-ben is hajtóvadászatot Indítottak ellenük a csabaiak, meghiván rá a gyulaiakat is. A nádvágók kóbor fakasokkal való szerencsés kimenetelű küzdelmének emlékét őrzi az alábbi, nemrég gyűjtött csabai történet is: „Szánkón mentek a nádas rétre. Mentek, mentek, máé jó messze jártak, amikor a (közelj érd öböl két farkas ugrott ki. Egyenesen a lovakra. Azok visszahőköltek, majd eszeveszetten kezdtek száguldani. A farkasok az orrukat és a lábukat harapták. Egvszer csak lemaradtak. De már besötétedett. Kétségbeestek, mert nem tudták, hol vannak. Hirtelen egy ember került élébük. — Emberek, hova mentek? — Nádért! — Az istenért, ne erre menjetek, ez már a Körös! Vékony a jege. nem bírja el a szánt! Bevezette őket a tanyájára. Ott bekötötték a lovak sebeit. Csak másnap mertek továbbmenni.” Dr. Krupa András ЩЁШШШ R 1973. JÚLIUS 4. W
