Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! r r NÉPÚJSÁG 19*3, JÚLIUS 29., VASÄRNAP Ára: 1,20 forât XXVIH. ÉVFOLYAM, 17«. SZÁM MA KÖZ ÚTJAINKRÓL — VASÜTJAINKRÔL — А Ш ESELESÍTÉSRÖL <3 .oldal) PILLANTÁS A LAKÁSÉPÍTÉSRE (4. oldal) •m ÉVES MEZOBERÉNT t (4. oldal) Nem felejthetjük el az embert... Megnyílt a X. Világifjúsági Találkozó Több mint 140 ország fiataljainak küldöttei Berlinben Kétségtelen : a gabonabe taka­rítás. az aratás, a rádió, a tv, a napilapok rendszeresen vissza­térő témája. Megnyugtató be­számolókat hallhatunk, olvas­hatunk arról, hogy a tavaszi aggodalom ellenére jó a ter­més, az elképzelt ütemnél is jobban halad a munka, ha nem is kifogástalan, de kielégítő az alkatrészellátás, a terményfel­vásárlás, az üzemanyag-után­pótlás. Jó dolog ez, de, aki évtize­dek óta figyeli ezt a témát, mégis bizonyos hiányérzettel teszi le a napilapokat. Az ara­tás kapcsán ugyanis alig, vagy egyáltalán nem esik szó a mun­kát végző emberről. A tünet magyarázata kézen­fekvő és több oka van. Ezek közül kétségkívül legfontosabb, hogy míg korábban az aratás­hoz valóságos népmozgósítás volt szükséges, addig ma hatá- ronkint, közvetlenül legfeljebb néhány tucat ember elfoglalt­sága ez a tevékenység. Leg­alább ilyen jelentőségű, hogy korábban az aratást mindig nagy kérdőjelek kísérték. Meny­nyi termett és azt vajon sike­rül-e időben, szolid veszteség­gel 'betakarítani? És ha betaka­rították, mennyi kerül állami raktárakba a termésből? Ami központi készletbe kerül, az elegendő lesz-e az újig vagyis megtermett-e népünk kenyere? Ilyen kérdőjelek ma már alig akadnak. Bizonyosak lehe­tünk abban, hogy a megtermett szemet — ha csak valami kü­lönleges természeti kataszuuía nem következik — betakarít­ják, kielégítő minőségben rak­tárakba gyűjtik. És ez bősége­sen fedezi egyébkent is csöke- nő kenyérszükségletünket. Ta­lán ezért is beszélünk keveset az emberről. Pedig az aratás minden gé­pesítés ellenére ma is az em­bereik egyre nagyabb felelősség­gel járó munkája. Ha a teljes folyamatot nézzük, nem is ke­vés emberé. Dolgoznak a kom­ba j nosok, a szállítók, szükség esetén a szárítók; embereknek ad munkát a tarlók letaíkarítá- sa, a szalma biztonságba helye­zése, a szem átvétele és tárolá­sa. valamint a gépek karban­tartása is. Mindezt elnökök és igazgatók, mérnökök és brigád­vezetők népes gárdája hangol­ja össze, irányítja. Nem kevés munka az aratás és ma sem könnyű. Aki vikend- re vagy szabadságra utazik, meghökkenve szemléli, hogy micsoda porfelhőben dolgozzák magukat előre a kombájnok. Aki éppen a vízparton hűsöl, nem ritkán gondol area, mi­lyen nehéz lehet most rekke- nő hőségben egy gép nyergében ülni, vagy az egyébként is me­leg szárítóüzemben dolgozni Viszonylag új kísérőjelenség, hogy az aratás nem csupán megfeszített fizikaj munkát, de erős idegfeszültséget is jelent a résztvevők számára. Szinte fel­futják a gabonát a hatalmas Kolasz-kombájnok, órák alatt tüntetik el a tarlót a szuper- teljesítményű Kirovec-trakto- rok. Egy-egy ilyen gép azon­ban súlyos százezrekbe, nem egyszer milliónál is több, fo­rintba kerül. Akinek kezébe a gépet adták, szüntelenül érzi a felelősséget, micsoda vagyont bízott a kezére a közösség mi­csoda kiesés származhat abból, ha gépe akárcsak néhány órára is leáll. Nem kisebb az idegi terhelés a gazdaságok másik csoportjá­ban sem, ahol még nem a leg­modernebb gépek végzik a munkát. A tegnapi kombájnok meglehetősen elhasználódottak, a hagyományos traktorok szá­ma csak kevés helyen opti­mális. Az alkatrészellátás jó ugyan, de nem annyira, hogy percek alatt lehetne cserélni az eltörött darabot. Hajszálra szá­mították ki majd’ mindenütt a kapacitást, valóban látástól vafculásig tartó munka, szemé­lyes odaadás szükséges ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. A vezetőket viszont az teszi próbára, hogy a modern ara­tás seregnyi „fogaskerék” tö­kéletes illeszkedését kívánja. Leáll a kombájn, ha nem jön a szállító traktor, nem jöhet a traktor, ha a szárítóüzem ka­pacitása nem bírja, illetve vár­ni kell, ha fennakadt az át- vétél. Egyszerre minden lánc­szemre figyelni, az adódó prob­lémákat úgy kijavítani, hogy a baj ne gyűrűzzön tovább, vég­sőkig próbára teszi még a gya­korlott organizátor képessegeit is. Gépek falják fel a lábon álló gabonát, gépek viszik a ter­mést, jórészt gépek szippant- ják-fújják tárolóhelyére js a szemet. Mégis emberek munká­ja ez. Embereké, akik a gépe­ket működtetik, akiknek ez a hivatásuk, akiket ezért fizetnek. Embereké, akiket ma már meg­különböztetett figyelemmel lát­nak el. Nem beszélünk már ara­tási pálinkáról, inkább coca- coláról, amit kivisznek a tar­lóra, nem fogalom az aratási szalonna, de jellemző az eset­leg naponként kétszeri főtt étek ami szervezetten jut el a veze­tőfülkékig. Akik aratnak, a betakarítás­ban részt vesznek, mégsem egyszerűen pénzért dolgozó emberek. Tevékenységük több figyelmet, több társadalmi el­ismerést igényel. Vegyük észre, ne csak a mázsákat és hektáro­kat, de a porfelhőket és a meg­feszült idegeket is, ne csak tárgyi dologként beszéljünk az aratás­ról, de ejtsünk szót az emberek személyes, odaadó helytállásá­ról, egyáltalán az emberről, mint személyről. Megérdemlik. Kevesebben vannak, de a felelősségük na­gyobb. Munkájuk biztonságo­sabb, de eredménye több, mint valaha volt. F. B. Szombaton délután három óra tájban Berlinben, a Világifjú­sági stadionban megnyílt a X. VIT megnyitását jelző ünnepi nagygyűlés. A dísztribünön elfoglalták he_ lyüket az NDK párt. és állami vezetői, valamint a világ min­den részébő] érkezett meghívott vendégek, s megkezdődött a több mint 140 ország ifjúságát képviselő küldöttségek ünnepé, lyes bevonulása a stadionba. A menet élén a bolgár VTT-kül- döttség haladt — 1968-ban , Szófiában rendezték a IX. Vi­lágifjúsági Találkozót — nyo­mában a hős vietnami fiatalok, majd a német ábécé szerint a többi delegáció következett. A három és fél órás, véget Dr Kurt Waldheim, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének fő. titkára — feleségével együtt — a Magyar Népköztársasági Mi­nisztertanácsának meghívására — szombat délelőtt Budapestre érkezett. Néhány napos hivaita- í ló® magyarországi látogatására élkísiérte Bogdan Lewandowski érni nem akaró felvonulás vé­gén a zászlót vivő fiatalok ró­mai 10-es alakban felálltak a stadion sakktáblaszerűen ki­képzett gyepszőnyegére. Fanfárok hangjai jelezték, hogy a felvonulás után meg­kezdődött a hivatalos megnyi­tási ünnepség Beethoven kó­rusfantáziájának hangjai mel­lett az FDJ tagjai átvették és felvonták az árboc tetejére a fesztivál óriási fehér lobogó­ját. Ezután Róberto Viezzi, a De­mokratikus Ifjúsági. Világszö­vetség elnöke üdvözölte az öt világrészből Berlinbe sereglett fiatalokat: „Egymásra találtunk itt. az NDK fővárosában, mert egyesít bennünket a fesztivál fő jelszavai antítmperiaTista szolidaritás, béke és barátság” — mondotta. A továbbiakban hangoztatta, hogy a világon an­nak a nagy fordulatnak va­gyunk tanúi, amelyet a haladó erők kényszerítettek ki. „Ezek az erők egységesek velünk, a világ haladó ifjúságával” — húzta alá a DÍVSZ elnöke, majd köszönetét mondott az NDK valamennyi polgárának, de különösen az NDK feszivá!- előkészítő bizottságának és a bizottság elnökének: Erich Honeckernék. Viezzi beszéde végén ünnepélyesen megnyi­tottalak nyilvánította a feszti­vált. (Folytatás a Z, oldalon) Hazánkban az EHSZ főtitkára főtitkárhelyettes, Georg Hennig], az ENSZ főtitkár titkárságának vezetője és Neil Breen személyi tanácsadó. A magas rangú vendégek fo­gadtatására a magyar zászlókkal és ENSZ-lo'bogókkal feldíszített Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter, Holtai Imre külügyminiszter-he­ly,ettes és a magyar diplomáciai élet több más vezető személyi­ségé. Ott volt dr. Friedrich Frö. lichsitahl, az Osztrák Köztársa­ság budapesti nagykövete. A fogadtatás után a vendégék szálláshelyükre hajtattak. Az előzetes program szerint délután városnézésen vettek részt. я*яееяввке*вгва1ЭВЯЕВягаВ8вваяав'явавяяв«ав*ш*ва*вявая»еаввяаяве*ввяяв*»яаваяявввааяяввввввяяеявваяевея*веяяввввяеяв = аЕа*ааавая*вяя*вв«» Zrenjaníni fiatalok Békéscsabán A Kötöttárugyárba betekintést nyertek az üzem életébe. Medovarszky Júlia KISZ-titkár tájé­koztatta a vendégeket a vállalat munkájáról, (Fotó: Szekeres András) A hét elején a zrenjaníni ha- , risnyagyár ifjúsági szövetségé­nek öt tagú küldöttsége K.URU- - RICS NIKOLA vezetésével Bé- ! késCsabára látogatott a Pamut- I szövő KISZ-esei meghívására. Az egyhetes itt-tartózkodásuk alatt ellátogattak a szarvasi arboreal tumba, a fcigyößd kastélyba és Gyulára. A programúkban üzemlátogatás szerepelt a PATEX-ba és a Kötöttárugyárba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom