Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

^Remekelt a békéscsabai zenekarя Néhány szó a város zenei életéről Felfedező úton a Rila-hegységben Bulgáriai úti jegyzetek Alig egy éve, hogy megala- I kult Békéscsabán a MÁV fúvós- zenekar. Eddigi pályafutásukat j soi; sikeres bemutatkozás fém- I jelzi. Legutóbb július e’ején mindezt megkoronázta első önálló hangversenyük a békés­csabai városi tanács, udvarán. Repertoárjukban örökzöld me­lódiák. népdalegyvelegek, fúvós, számok és szlovák feldolgozások sorakoztak. A MÁV fúvószene­kar feladatának tartja, hogy a környéken oly népszerű fúvós­zenén keresztül megszerettesse és megismertesse — mind nagyobb tömegekkel — a klasszikus ze­nei alkotásokat is. Az egyéni felkészültségben. összhangban kitűnő együttes nagy sikert ara­tott a hangversenyen, ami nem utolsósorban Ötvös Nándor kar­nagy fáradhatatlan munkáját di­cséri. A MÁV fúvószenekar több térzenét ad a közeljövőben Bé­Felszámolják a vadtáborokat Benépesültek a balatoni kém. pingek, de a mintegy harminc kifogástalanul felszerelt tábor- _ ban még sokezer turista elhe-' lyezésére van mód. Ennek el­lenére az utóbbi napokban is* mét megszaporodtak az úgyne­vezett vadtáborok A tihanyi félszigeten a mflút mellett is megpróbáltak sátrat verni s ez nemcsak a félsziget természet- védelmi területének szépségét veszélyezteti, hanem közégész- ségíigyi szempontból sem en­gedhető meg, Az idegenforgal­mi szervek — ha szükséges a hatóságok segítséglével — in­tézkedéseket tesznek a vadtá­borozás felszámolására. A táborozás rendjét egyéb­ként az elmúlt években rende- letekkel ú szabályozták. Esze­rint a kempingeken kívül a személyi tulajdonba^ levő in­gatlanokon is csak a terület nagyságénak figyelembevételé­vel lehet sátrat állítani. A beépített telkeken legfeljebb két sátor, a beépítetleneke,, pe­dig három sátor helyezhetőek késcsabán és a környező telepü­léseken. A vasutasok a postá­sok, akik munka után fújják a trombitát, sokat tettek és tesz­nek ezután is azért, hogy zené­jükkel megszerettessék a város utcáit, tereit. A Szentesen rendezett fúvós- zenekari talá'kozó után így írt róluk a sajtó: „A találkozó leg­nagyobb élménye volt a békés­csabai MÁV zenekar előadása: dinamika, virtuozitás, erő és lí­rikus hangvétel egyaránt meg­nyilvánult magas színvonalú és nagy hatású előadásukban. Sup_ pé: Könnyűlovassági nyitánya és Farkas: Magyar népdal-ron- dó.ia szerepelt a kiváló együttes műsorában.” A zenekar augusztus 10-én a békéscsabai ipari és mező- gazdasági vásáron. 19-én a vá­rosban rendezett nemzetiségi fesztiválon lép ismét, a közönség elé. A városi tanács művelődés­ügyi osztálya és a Megyei Mű­velődési Központ a közelmúlt­ban szervezte újjá a békéscsa­bai városi szimfonikus zene­kart is. A zenekart Jancsovics Antal vezényli. Legközelebb au­gusztus 10-én este 8 órakor a tanács udvarán mutatkoznak be. Hangversenyükön Bihari, Mo­zart. Weiner. Haydn és Schu­bert művek szerepeljek. A mű­sorban közreműködik : Mező László (cselló). Drahos Béla (fuvola) és Maros Éva (hárfa). Megpezsdült a város zenei élete. A továbbfejlesztéshez, a zenei műveltség terjesztéséhez e két együttes jó alapokat te­remt. R. I. A szarvasi Vegyes Háziipari Szövetkezet — ahol az össz dol­gozók 98 százaléka nő — a munkások élet- és munkakörül­ményeinek megjavítására igen nagy gondot fordít. 1957-ben a megyében elsők között való­sították meg az üzemorvosi ren­delést, hogy ne kelljen kisebb betegségek miatt is órákat eltöL­2, A rilai kolostor 123 kilomé­terre van Szófiától, 1147 m tengerszint feletti magasságban, a Maljovica déli lejtőjén, (ál­lítólag az Oly m possza 1 egy- szinten) abban a szűk völgy­katlanban, amelyet a Druislja- vica és a Rila összefolyása határolnak A kolostor által el­foglalt plató olyan kicsi, hogy a mellette megmaradó terüle­ten a parkoló autók, autóbu- szbk csak egyik oldalukkal a hegyoldalnak támaszkodva, fél­oldalasán állhatnak. Sima hétköznap van, de a kolostor körül, kívül-belül, mindenfelé annyj a nép, az ember, mintha búcsú lenne. Csupán ennek a tarka népraj­zi levantinizmusnak a kavargá­sát lehetne szemlélni egy na­pon át is, amibe komor tó­nust egy-egy fekete csuhás, ma­gas, hengeralakú süveget vise­lő, rtagyszakállú szerzetes lát­ványa visz. De ettől eltekintve is nehe­zen tudja magát az ember rá­szánni a kolostorral való rész­letes, módszeres ismerkedésre, annyira hatalmába keríti az épületegyüttesnek az egyszerű külsővel ellentétes, belső, ud­vari részi architektúrája, az a lebilincselő, gazdag és színes formavilág, ami az egész komplexumot átlengi. A négy szárnyépületből és to­ronyból összetevődő kolostori komplexum árkádjai, könnyed ívei, egymás feletti körben fűtő erkélyei, a falfelületeket tar­teni a központi rendelőintézet­ben. vagy a körzeti orvosnál. Korábban már működött fogor­vos is, ez azonban félbemaradt. Most újból beindult я fogorvosi rendelés, s ezze1 újabb szolgál­tatást kaptak elsősorban a dolog­zó nők. Természetesen az álta­lános üzemorvosi rendelés is megmaradt. fsméí megindult az üzemi fogorvosi rendelés a szarvasi Vegyes Háziipari Szövetkezetben ismerhette a bolygók pályájá­nak sajátosságait. Máig hosz- szabbítva a fejlődés vonalát, mások mellett Kopemikusznak is része — úttörő része — van abban, hogy az ember e'jutott a kozmoszba, hogy babonáktól nem nyűgözve képes látni a mozgó, örök világot... Különös érzés volt minderről Krakkóban gondolkodni. A Fő­tér egyik cukrászdájának tera­szán üldögélve, száz lépésre a már Kopernikusz diáksága ide­jén 'S ódon templomoktól, száz­ötvenre az akkor is századoktól szürkült városháza-toronytól, valamivel közelebb a posztócsar­nok árkádjaihoz, A látvány csaknem azonos volt az ötszáz év előttivel. Különösen, inert néha a szerencse is segíti a Krakkóba látogatót, s végignéz, heti a nem kis számú, ősi han­gulatú ünnepségek mulatságok valamelyikét. Például az opo- leiek vásárát. Opole vagy százötven kilomé­ternyire van Krakkótól, nép­művészetének jellemzője a harsány színek kavargása. a mindenek feletti játékosság. Óriási papírvirágok kerültek a posztócsamok falaira, embernyi szalmabábokat támasztottak készítőik szekéro’dalhoz, festett szobrocskák, fonott szalma­csillárok kínálták magukat a sátrak pultjain; kéményseprő­nek, menyecskének, medvének öltözött legények invitálták táncba az arra tévedőt, kormo­zott arcú cintányérosok. vörös papír orrú harmonikások húzták a talpalávalót; pulikutyányi réz. ágyú vakkantott szaporán, s nagy füstöldések közepette az asszonykórus csipkelődő dalá­ba. Nem lett volna meglepetés, ha a nyüzsgésben egyszer csal; megje'enik egv markáns arcú, „beat, hajú” férfi, s elkezdi : magyarázni, hogy ő bizony 5 „megmozdította a Földet”, Per- J sze ez csak játék — aminek : azonban határozottan érezhető : hangulati alapja van. Mert ■ ahogy fennmaradt Kopernikusz ! zseniális felismerése a világ va- | lós rendjéről, ugyanúgy marad- j hatott fenn a ma is — igaz, ! jobbára már csak ünnepélyeken ; — hordott színpompás viselet, ! így maradtak fenn a talán fél- • ezer esztendeje is ugyanígy da_ ; lolt dallamok. Szóval — tulaj- • donképpen nem is lehetetlen, ■ hogy Kopernikusz elmondta va. S iaha tanítását a piactéri tor- ; nyok tövében, a posztócsarnok : árkádjai alatt... (Daniss Győző) Csak az autók jelzik, hogy a piactéren is 1973-at írnak. A csodálatos szépségű kító geometrikus kődíszek szí­nei, a falsíkotk ki- és beugró­inak fény- és árnyjátéka sej­telmes harmóniába vonják a kolostor egész miliőjét. . De a kolostori templom egyéb műélvezetet is nyújt fres- j kóival, művészi ikonképeivel. I A díszesen faragott ikonosztáz | a szamokovi iskola egyik re- 1 mekműve, képei az ikonosztázia előírásainak megfelelően, az ortodoxia hierarchiája rangso­rában ábrázolja a keleti egy­ház szentjeit. Az előcsarnok freskóövezetének képeit a bol­gár szellemi újjászületés, a vazrazsdane legnagyobb meste­re, Zaharij Zograf festette. A rilai kolostort a bolgárok nagy szentje, Szv. Ivan Rilszki (Rilai Szt. János) alapította, aki 876—946-ig élt, a kolostor aranykora azonban a XIV. századra esilk, amikor a környék oligarchája, Hreljo 1335—1343 között megépíti a kolostort és 25 m magas lakótornyát. Az öt évszázados török uralom alatt a kolostor fejlődése meg­akad, többször feldúlják, leég, a bolgár újjászületés korszaka azonban ismét fellendülést hoz életébe. A bolgár művelődés egyik központja lesz, (lásd Neofit Rilszki és Neofit Bozveli okta­tásügyi tevékenységét) és a bol­gár nép zarándokhelye, egyben a bolgár szabadságmozgalmak titkos szervezeti központja is- Forradalmi múltjának emlékét a kolostori múzeum egyik ter­me őrzi. A múzeum birtokában még számos műkincs, freskó­maradvány, régi bizánci hím­zés, miseruha és ősnyomtat­vány van. Az egyik helyiség­ben még ma is mutogatják azokat a hatalmas rézkondéro- kat, amelyekben annak idején a ] környék éhező népének, a sza­badságharcosoknak főztek. A kolostor a templomon kí­vül ma csupán idegenforgalmi célokat szolgál. Egyes traktu­saiban fürdőszobás lakosztá­lyokból álló hotel, turistaszál­lás, étterem, pékműhely van berendezve. Szólni kell még az itteni szerzetesekről is, akik megőriz­ték ősi puritánságukat és szí­vélyes viszonyukat az embe­rekhez. A török uralom nyo­masztó századai alatt számo­sán menekültek a biztonságo­sabb Havasalföldre, Moldvába és Oroszországba, és mentették át az utókor számára a bolgár kultúra szellemi értékeit. Ami­lyen pl- a Rilai evangélium, a Kijevi gyűjtemény, Koleti gyűjtemény. Az otthonmara- dottaik pedig — mivel Bulgá­ria a török időikben a konstan­tinápolyi görög pátriárka jog­hatósága alá került —, a tö­rök vallásj fanatizmuson kí­vül, küzdeni kellett a görög főpapság görögösítő törekvései­vel szemben is. A templomban az „ügyele­tes” szerzetessel beszélgetek, aki elmondja, hogy régebben j százötven-százhatvan szerzete® élt a kolostor falai között, je­lenleg tizenketten vannak, akik részben a templomi szolgá­latot látják el, részben a ko­lostor felügyeletét. rilai kolostor udvara Amikor megemlítem, hogy magyar vagyok és hogy isme­rem azt a rilai magyar törté­nelmi vonatkozást, miszerint a csodatévő Ivan Rilszki (Rilai János) az akkori bolgár fővá- , rosban, Preszlavban őrzött ereklyéi III. Béla magyar ki­rálynak egy Bizánccal folyta­tott háborúja során hadizsák­mányként Esztergomiba kerül­tek és ott a királyi palota ká­polnájának értékeit gyarapí­tották, a békekötésig, a szerze­tes addigi német nyelvű kon­vencionális szívélyessége olyan bőbeszédű lesz, hogy alig tu­dom belőle kihámozni a lénye­get. Azt hogy a kolostor megte­kintése után el ne mulasszuk Jelkeresni a Drusljavica part­ján kissé távolabb levő temető- kápolnát, a Vavedenie Bogoro- dicsnot, amelynek osszariumá- ban a kolostor volt igumenjei- nek, archimandritáinak, egy­szerű szerzeteseinek csontjai porladoznak. Meg a kápolna körül elterülő, ódon hangulatú kolostori temetőt. Meg, hogy mindössze hét kilométerre van a Partizanszka polvana, a Par­tizánok rétje, amely a partizá­nok gyülekező helye volt a második világháború idején. Aztán, hogy Innét a Maliovi- ca-csúcahoz is fel lehet jutni egy hat és fél órás túrával, de ehhez meg kellene szállni a kolostorban, ámbár a csúcs megközelítése könnyebb az észak; lejtőn át, Govedarci- tól kiindulva. Amikor a kolostortól vissza­felé jövünk, a Rila partjának egy kiszemelt, idillikus részén letáborozunk, hogy elfogyasz- szuk megkésett és gondolom, jól megérdemelt ebédünket, mielőtt Szófiába visszaérkezve, éttermi asztalhoz ülhetünk. A gyepre lekerül az asztal - térítőként használt nagy ny­lonterítő és a bolgár paradi­csommal. . gyümölccsel dúsított turistaebédünket olyan jó ét­vággyal fogyasszuk el. amire ráillik az errefelé használt ré­gi török mondás: „ú«v eszik, mint aki ellensége az ételnek”... Mire befejezzük az étkezést, denaturált kocka lángiánál megfő az útna^kára telepített kávéfőző-készségben az ottho­ni varázsú egv-egv adag „jó kávé” is. amit semmiképpen nem pótolhat a Bulgáriában kapható. zaccal felszolgált „turszko kafe". Most már nem is marad más hátra. mint elköszönni a szom­szédságunkban sziesztázó NriK- beli fiatal autós házaspártól, bogv a visszafelé Szófiáig tar­tó utunkon fordított perspektí­vából élvezzük a tá.i szépsége­it. Valamint az, hogv ne fe­ledkezzem meg a rilai szerze­tes kéréséről, amire ígéretet tettem a kolostorból való bú- csúzásikor. A kérés fgv hangzott: -Ha bazaérkorik TVTagvarorszázra, minél töuv, nrní-e-nek mondta el. mit látott Ritában, a tör­ténelme során többszörösen felszabadult életű Bulgáriá­ban”. Megírtam. (Vége.) Burányi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom