Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

\ Ä bationyai gyerekek boldog két hete Általános szokás megyénk­ben, hogy az állami gondozott gyermekek egy részét a nyári hónapokban a szülők, rokonok es a patronálok elviszik a csa­ládi körükbe, hogy kellemessé tegyék a vakációt. Ám szép számmal varrnak olyanok is, akik nem jutnak el ilyen csa­ládi otthonokba. A battonyai ál­lami gyermekotthon vezetői ép­pen ezért arra törekedtek, hogy a otthonban maradottaknak is valamilyen kedves élményt nyújtsanak a nyári szünidőben. Csatlakoztak hát a helyi általá­nos iskolákhoz és közös össze­fogással Visegrádon egy sátor­tábort létesítettek. Kéthetes váltásban minden iskola elviszi gyermekeit ide nyaralni. Az intézet kis lakóinak is kijutott két hét boldog nyaralás. Ötven fiút vittek el. kicsiket és nagyo­„Trabant szóda 99 Nem tévedés kedves olvasó, határozottan állíthatom nincs semmi tévedés kis írásom címé­ben! — Ha nincs, akkor mi az a „Trabant szóda’’ kérdezheti bárki. Kérem szépen, annak a meg­magyarázását szolgálják az alábbi sorok. Töredelmesen bevallom hogy hallatlanul kísértésbe esek_ ha tűző melegben olyan csinos és tiszta vendéglő mellett megyek el, amelyben finom, habos, hi­deg sört mérnek. Így jártam meg tegnap estefelé is. — Árad kifelé a jó illategyveleg, a fi­nom ételek és a zamatos sör sza­ga az egyik békéscsabai vendég­lőből. Hogy melyikből? — Ejnye no, hát abból, amelyiknek ajtó van az elején és néha az ajtajá­ban teenager-ek reklámoz­zák a szeszes italok fogyasztását. — Nos, ahogy mondtam volt, bevitt a csábító alkalom, „Kinizsit” mér­tek, fizettem és beálltam a csa­pos felé kígyózó sorba. Már csak két vagy három ember volt előt­tem, amikor hirtelen a vállamra bukott valaki, Meglepetesszerü- en, olyan finoman és stílusosan, mint a viharban kettétört fa. Riadtan megfordultam, akkor már fel is egyenesedett az illető és kedvesen ramnézett. — Par­don — motyogta. Nekem hirte­len Petőfi sorai jutottak eszem­be: „Komor, mogorva ember volt Orbán. pedig vidám hajnal virult az orrán" Alighanem Or­bán névre hallgatott a kedves honpolgár, mert igen ráillettek ezek a sorok. — Hogy mi min­dent összeihatott ez a szeszka­zán — szólalt meg egy bátor hang mögöttem. — Alig áll a lábán. — Ké-ké, kérem szépen, én ezt kikérem magamnak! Nem ittam össze-vissza mindent, én csak tiszta rumot ittam söröcs- kével, no... böffentett egyet vé­gük — A blokkját kérem, mit parancsol, sürgette közben a csapos. — Mielőtt emberünk új­ra válaszolhatott volna, várat­lan esemény történt. Egy nem egészen szelíd ábrázatú amazon lépett be a vendéglő ajtaján és kutató szemével végigpásztázta a termet. — Ee-e-i, egy pohár, egy üveg „Trabant szódát” ké­rek, nyögte ki végül is sikeresen szeszesünk. — Igen? De hiszen a blokkján most is egy fél deci rum és egy pohár sör ára szere­pel! — Irigen, bizonygatta, de most csak egy üveg Tra-tra, tra- ub.._ Trabant szóda kell, mert belépett a he-helyiségbe a fele­ségem. A hitvestársak között történt „csendes eszmecserét” nem írom ide, csupán csak megjegyzem, hogy igy született meg a „Tra­bant szóda” az egyik békéscsa­bai vendéglőben. Minden kocká­zat nélkül elmondhatom, hogy ezt a szódát a Trabant-tulajdo- nosok és más autósok is nyugod­tan, bármikor megihatják. Я A.' kát. s a szükséges felszerelést а helyi Május 1 Termelőszövetke­zet szállította el. a főzést az intézet konyhai dolgozói vállal­ták. az ellátáshoz szükséges nyersanyagok beszerzését pedig az egyik nevelő. Az utazás vonattal történt, a felügyeletet, a kíséretet a ne­velők vállalták. Bár a pajtások korán keltek, mégis nem fá­radtak, hiszen a táj szépségé­vel voltak betelve. S amikor megérkeztek a táborba, öröm­mel sugárzó arccal vették bir­tokukba a részükre kijelölt sát­rakat. A nyaralás szervezői minden napra biztosítottak programot. A gyerekek megismerhették Vi­segrad történelmi nevezetessé­geit, túrákon vettek részt, Nagy_ marosra és Dunabogdányba mentek. Egész napos kirándu­lásra Esztergomba utaztak autó_ busszal, majd visszafelé hajóval jöttek. Megnézték a várat. a bazilikát és a kincstárat. Ter­mészetesen a kirándulásokból a fürdés sem hiányzott, megis­merték a Duna friss vizét. Bu­dapestre is ellátogattak, volták az állatkertben, a közlekedési múzeumban, a Halászbástyán, a Gellérthegyen, a Szabadság em­lékműnél és a Margitszigeten is. Hamar eltelt a két hét. Gazdag élményekkel és isme­retekkel tértek haza. Ezekhez az élményekhez hoz­zájárultak a patronálok is. A a táborból a felszerelést a szarvasi Műanyagfeldolgozó és Játékkészítő Ktsz szállította vissza, s amikor я gyerekek hazatértek a patronálok jóvol­tából még egy meglepetés is várta őket. A helyi asztalos és faipari ktsz dolgozói társadal­mi munkában , elkészítették az intézet strandjának épületeit, s közel 20 ezer forint értékű munkát végeztek. Mindez bizonyíték arra. hogy sokan úgy érzik elengedhetet­lenül szükséges az állami gyer­mekek segítése és patronálása s ezt szívesen teszik, hiszen ők is a mi gyermekeink. A példát bizonyára mások is követik. B. M. Fogalmak - fókuszban 0 beruházások összetétele Általánosságban nehéz felelni arra a kérdésre, mi előnyösebb: a beruházásra szánt pénz na­gyobb részét építkezésre, vagy gépek vásárlására fordítani? Egy lakótelep kialakításánál természetes, hogy az előbbi dominál, s nincs séma arra sem, mi legyen,* az arány, az ipar új létesítményeinek vala­melyikénél. Az összegező ada­tokból azonban bizonyos követ­keztetések — az irányzatokra vonatkozóan — világosan kiraj. zolódnak. 1972-ben a szocialis­ta szektor 103 milliárd forint értékű összes beruházásából 52.3 miUiárdra rúgott az építés, 41.9- re a gép-, berendezés vásár lás. (A fönnmaradó összeg ún. egyéb költség.) Mielőtt ítélkeznénk, megfelelő-e. egészséges-e ez a megoszlás, elengedhetetlen a közelmúlt néhány jellemzőjének fölidézése. Túl magas csúcs 1961-ben a szocialista szektor teljes beruházásai összegének 47 százalékát az építkezésekre, 40 százalékát pedig a gépekre köl­tötték. 1969-ben az arány már 51.5 és 37 százalék volt, s bár közben a termelési célú beru­házások mellett az ún. infra­strukturális fejlesztések — la­kások. közművek, szállítás, utak. stb. — előtérbe kerültek, az építkezési kedv túl magas csúcsra hágott. Különösen így volt ez az ipar), mezőgazdasági befektetések esetében. Egy kilométer hosszú autó­pálya 40 millió forintba kerül, természetes. hogy ilyesfajta munkánál a pénz döntő részét az „építés” címszó alatt szerep­lő kiadások emésztik fel. Ám nagyonis természetellenes, ha az újonnan elkészült ipari csar_ nokha régi gépeket, elavult be­rendezéseket állítanak bel Önálló láncszemek Kedvezőnek tarthatjuk, hogy a mezőgazdaságban most éven­te kétszer annyi arató-cséplő gépet állítanak munkába, mint az 1961—1965 közötti időszak­ban. A korszerűsödés bizonyí­téka, hogy az állami iparban az egy ipartelepre jutó gépi hajtóerő tíz év alatt a 2.5-sze- ’résére növekedett, s ennek megfelelően az egy munkásra jutó villamosenergia-felhaszná. lás ű.960—1970 között évi át­lagban 4.5 százalékkal nőtt. Persze, vannak másmilyen té­nyek is. Így az, hogy az állami iparban a ledolgozott munkaidő kétharmada az első műszakra jut. tehát a gépek, berende­zések túlnyomó része a nap 24 órájából mindössze nyolc órán át működik... Azaz nem elég egészséges beruházási arányt elérni. Legalább ilyen fontos, mi történik a létesítmény át­adása után. Minden fejlesztési teendő egy- egy láncszem. Ám. ha önálló marad, ha nem kapcsolódik a következőhöz, keveset ér. Jog­gal állapította meg a kormány elnöke, Fock Jenő az ország- gyűlés 1973 márciusi üléssza­kán, hogy „sokszor nem is új építkezésekre van szükség, egy_ szerűen csak a régi gépeket, kimustrált berendezéseket kell modemekkel felcserélni”. Igenre nem Világjelenség, hogy —1 szak­szerűen fogalmazva — a net­tó termelés eszközigényessége értékű eszközzel, lehet csak egységnyi termeket nagyobb értékű eszközzel lehet csak előállítani, mivel megnőttek a minőségi követelmények, foko­zódtak a felhasználásra vonat­kozó kívánalmak. (Az elektro­mos hűtőszekrény jóval bonyo­lultabb termék, mint elődje, a jégszekrény volt. Az automa­ta mosógép szintén, a terme­lőeszközökről, mondjuk a nu­merikus vezérlésű szerszámgé­pekről. nem beszélve.) Erre az irányzatra nekünk is igent kell mondanunk, ám arra már hatá­rozott nemet, hogy hazánkban a nagy költséggel létrehozott termelési kapacitások üzemel­tetésének megkezdése kétszer- háromszor hosszabb időbe telik, mint a fejlett országokban. Ez nem törvényszerűi És nem el­kerülhetetlen. 1960 és 1972 között a vas. és fémmegmunkáló gépek állomá­nya évi átlagban 2.2 százalék­kal nőtt. ennek kétszeresével viszont a különleges és az auto­mata berendezéseké. Ez önma­gában — jó dolog. Kevésbé, hogy e gépek — akárcsak Más eszközok — mire elérkezik a hasznos szolgálat ideje, sűrűn — műszáki, technológiai érte­lemben — elavulttá válnak; már korszerűbb, jobb van ná­luk. Előfordul, hogy a rajtuk készült termékkel történik ugyanez.­Nagy összegek célszerű, okos felhasználásáról van szó, hiszen tavaly az ipar 39.6, a mező- gazdaság 20.5. a szállítás- köz­lekedés 11.9 milliárd forintot —r a kommunális ágazatok 24 mffl_ liárdot, többet, mint korábban bármikor! — fordított beruhá­zásokra. Az építésre és gépekre jutó összegek aránya valame­lyest tovább javult, de válto­zatlanul elmarad, a kívánatos­tól. A teljes befektetések na­gyobb része fölött a vállalatok rendelkeztek, s mint az elemzé­sekből leszűrhető, még mindig lényegesebbnek látják az épí­tést. a gépi korszerűsítésnél. A beruházási korlátozások e egyéb intézkedések — így az üzemeltetési járulék kísérleti bevezetése a KGM gépiparban — végső soron arra ösztönöz­nek, hogy jobban éljünk adott lehetőségeinkkel. Mert nem a beruházási összegek gyors nö­velése, hanem a fölhasznált pénz hatékony befektetése "kí­nál tartós eredményeket. Mészáros Ottó SUilllSBMIUMllIElUlBerEIinmUUlUimS9ÍlII!lSSS!i39SE!Kl!!3HIHHIIUIHI> IBEBIBMaUSIBlBBlin Az egész világ ünnepli 1973- ban Mikolaj Kopernikusz szüle­tésének félezer éves fordulóját. Az emlékezésből természetesen a szülőföld, Lengyelország lakói veszik ki elsősorban a részüket. Am a más országból erkezett is lépten-nyomon a nagy csil­lagász nevével, müvével talál­kozik. Könyvesboltokban és öt­száz év alatt alig változott ut­cák során, plakátokon és kerá­miai fali díszeken, gyönyörű bé­lyegeken és a helybeliekkel, pe­dagógusokkal, perecárusokkal, múzeumi teremőrökkel folytatott — a tolmácsoláson keresztül is érezhetően .— szíves hangulatú beszélgetésekkor. Wroclawban kezdődött a Kopernikusz életének egy ré­szét követő kirándulás. Innen származtak a későbbi csillagász- utód, Kepler szavával „legfé­nyesebb s ami különösen fontos, szabad elméjű ember” ősei. A tucatnyi múzeumban, kiállítóhe­lyiségben jó néhány Kopemi- kusz-tárlat volt már az idén — így mondták a kalauzoló házi­gazdák, Mária és Robert Gal- kowski,— , ezek közül július­ban az új építészeti múzeumban rendezett kiállítás várta még a látogatót. Érdekes már maga az épület is. a gótikus stílusban ránk ma­radt volt ferencrendi ko­lostor. Muzeális érték mindenfajta „külön” kiállí­tási tárgy nélkül is: kézzel munkált korabeli téglákból haj­lanak a látogató fölé a boltívek élei, hűvösen, mozdulatlanul tartják a levegőt a méteres fe­hér falak. Az eredeti ablakok­ból beszűrődő félhomályt azon­ban modem világítótestek derí­tik ragyogóvá. A sokszázéves termekben Kopernikusz életút­jának fő állomásait villantja fel egy régi-régi metszetekből s az Aki megmozdította a Földet о.) Lengyel városokon át Kopernikusz nyomában ugyanezeket a városokat a fo­tóművészet eszközeivel megörö­kítő képekből összeállított bemu­tató. Torung ahol született, Krakkót, ahol az akkor Európa egyik leghíresebb egyetemének számító Collegium Maiusban ta­nult — Kopernikusz később ezt írta „Torun szült engem, Krak­kó alakította szellememet”. Az itáliai Bolognát, Rómát, Pádo- vát, Ferrarát, ahol tökéletesí­tette tudását —s ahol — akár­csak Krakkóban, magyar diá­kokkal is találkozhatott, Lidz- barkot, ahol nagybátyja, a war- miai püspök titkáraként megis­merkedett kora politikájával, gazdasági, katonai életével s ahol közben orvosi gyakorlatot is folytatott. Fromborkot, ahol 1510-től három évtizedet töl­tött s ahol főműve, Az égi pá­lyák körforgásáról született. Olsztynt, ahol a vár védelmi rendszerét erősítette, s ahol a háborúktól elnéptelenedett kör­nyékre igyekezett telepíteni más vidékék parasztcsaládjait. S Wroclawot, ahová állítólag nenv­.V Jellegzetes wroelawi kép a régi So piacról. Az ovaros épületeinek egy részéi Kopernikusz fc láthatta — ha igaz a feltételezés, hogy megfordult Wroclawhao.

Next

/
Oldalképek
Tartalom