Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

fi portugál gyarmatossM tömegmészárlásai Két holland misszionárius vasarnap a holland katolikus rádió adásában közölte: Ango­lában tanúi voltaik a portugál gyarmatosítók tömegmészárlá­sainak, amelyek 222 halálos ál­dozatot követeltek. A Pijnenburg és Verdijk ne­vű misszionáriusok közlése sze­rint a portugál katonák az an­golai Kisbaishi faluban mint­egy 130 személyt mészároltak le, s a nyomokat útépítésre szánt anyagok segítségével eltüntet­ték. „A portugálok azt állítják, hogy ez a falu soha nem léte­zett — mondta Pijnenburg atya —, de én saját szememmel ; láttam, mint ahogy más szem­tanúi is voltak ennek a drámá­nak”. , Pijnenburg egy másik eset­ben látta, amint portugál ka­tonai teherautók afrikaikat szál­lítottak egy hídhoz, ahol aztán mindannyiukat kivégezték Verdijk, a másik holland pap elmondta, hogy a portugálok felégettek két misszionárius- \ telepet, ahol olasz kapucinus barátok éltek, majd exkaváto-1 rokkái tüntették el a nyomokat. Az akciónak mintegy 60 halálos áldozata volt. London A Sunday Telegraph értesü­lése szerint a lisszaboni rezsim arra készül, hogy kiutasítson Mozambikból 300 külföldi misszionáriust, bosszúból ami­att, hogy leleplezték a portu­gálok véres bűntetteit. A kiu­tasítást „törvényes” formában akarják végrehajtani: amikor a misszionáriusok ez év végén mozambiki tartózkodásuk meg­hosszabbításáért fordulnak a portugál hatóságokhoz, kérésü­ket elutasítják majd. Párizs Tizenhárom francia szervezet, köztük a kommunista és a szo­cialista pórt, a baloldali radi­kális mozgalom és a CGT, le­véllel fordult a francia külügy­miniszterhez. A dokumentum követeli, hogy juttassák el a portugál kormányhoz a francia népnek az afrikai portugál gyarmatok békés lakossága el­len elkövetett bűntettek miat­ti tiltakozását. (MTI) A testvéri barátság okmánya Interjú a brit munkáspárt fëfiUtàràval Elutaztak angol vendégeink Tóth Ferenc, az MTI tudósí­tója jelenti: Vasárnap délután elutazott Budapestről Ronald Hayward, a brit munkáspárt főtitkára és fe­lesége, valamint James Calla­ghan. a munkáspárti árnyékkor­mány külügy- és nemzetközös­ségi minisztere és felesége. Az angol munkáspárti vezetők Ben- csik Istvánnak, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa főtitká­rának meghívására négy napig tartózkodtak nem hivatalos lá­togatáson Magyarországon. Az elutazás előtt a Ferihegyi repülőtéren Ronald Hayward főtitkár az alábbiakban nyilat­kozott a látogatásról: — Magyarországi tartózkodá­sunk során — miután találkoz­tunk házigazdánkkal, Bencsik István főtitkárral — fogadott bennünket Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, akivel több mint másfél órás megbeszélést foly­tattunk. Mindenekelőtt népeink együttműködéséről, az országa­ink közötti kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok fokozásának szükségességéről volt szó. Elmondhatom — jelentette ki Ronald Hayward —, hogy ma­gyarországi megbeszéléseinken igen sok vonatkozásban és kér­désben egyetértettünk Kádár Jánossal és mindazokkal a ve­zetőkkel, akikkel módunkban volt találkozni és véleménycse­rét folytatni. Megragadom ezt az alkalmat is, hogy köszönete- met fejezzem ki mindnyájunk nevében azoknak, akikkel Ma­gyarországon találkoztunk, be­szélgettünk, akik nagy vendég- szeretettel fogadtak bennünket. Reméljük, hogy szilárd és őszin­te barátság alapjait fektettük le, hiszen van egy közös nagy tö­rekvésünk, nevezetesen az, hogy fenntartsuk a világ békéjét. — Ami a kapcsolatok eddigi és várható alakulását illeti, el kell mondanom, hogy kétségte­lenül van ideológiai különbség az MSZMP és a brit munkáspárt között. Abban V azonban egyet­értés van mindkét részről, hogy érintkezésünkben ne az eltéré­sekről, az ideológiai különbség­ről beszéljünk, hanem figyel­münket azokra a dolgokra, sok olyan témára összpontosítsuk, amelyekben egyetértést tudtunk elérni, fejezte be nyilatkozatát Ronald Hayward. Az angol vendégeket a Feri­hegyi repülőtéren Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Léderer Róbert, a HNF Orszá­gos Tanácsa nemzetközi osztá­lyának vezetője búcsúztatta. Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke, a legendás „Но apó,, úgy ter­vezte. hogy a vietnami nép győ­zelme után személyesen láto­gat el mindazokhoz, akik segí­tettek az igazságos ügyért küz­dőknek. Az emberek — még a nagyon nagy emberek sem ki­vételek ez alól — élfte azon­ban véges. Ho Si Minh nem él­hette meg az amerikai csapatok kivonását Vietnamból, a népe előtt álló új lehetőségeket. De utódai, harcostársai ebben a vo­natkozásban is teljesítették „Но apó” végakaratát: ellátogattak a barátokhoz, hogy megköszön­jék a segítséget, hogy elemez­zék a múlt tanulságait, a jelen örömeit és gondjait, a jövő feladatait. Most utazott el hazánkból a VDK párt- és kormányküldött­sége, amelyet Ho Si Minh egyik legközelebbi munkatársa. Pham Van Don't miniszterelnök, a Vi­etnami dolgozók Pártja PB- tagja vezetett. A látogatásról megjelent a hivatalos közle- ' níény. Ez feleleveníti vendége­ink magyarországi útjának fon­tosabb mozzanatait. Megemléke­zik arról, hogv a delegáció ipa­ri üzemeket és mezőgazdasági létesítményeket látogatott még, részt vett Csepelen a magyar— vietnami barátsági nagygyűlé­sen, járt Kádár Jánosnál; az MSZMP KB első titkáránál és Losonczi Pálnál, az Elnöki Ta­nács elnökénél. Olyan okmány ez. amely hí­ven tükrözi я látogatás egész jellegét: azt, ho"v vietnami ba­rátaink itteni tartózkodása mind visszapillantásra, mind előrete­kintésre alkalmat adott. Mint reményeink szerint Vietnam egész története is. bizonyos ér­telemben a magyar—vietnami kapcsolatok története is új sza­kaszba lép most. Eddigi kap­csolatainkra az az alapvető tény nyomta rá a bélyegét, hogy a vietnami nép sok-sok esztendeje élethalálharcát vív­ta egy rendkívül erős agresz- szorral. A küzdelem elérte legfonto­sabb célját: az agresszor kato­nai ereje kénytelen volt kivo­nulni az országból, megkötötték a párizsi megállapodásokat. Ez­zel a Vietnami Demokratikus Köztársaságban megnyílt az út egy a békés fejlődés, я szoci­alizmus még gyorsabb építése, Dél-Vietnamban pedig a nemze­ti megbékélés felé. Hazánk ereiéhez mérten segí­tette vietnami barátainkat hősies harcában. A megvá’to- zott körülmények között is az marad magatartásunk vezérfo­nala, ami eddig volt: я cselek­vő szolidaritás. Tudjuk, hogy még nagyon sok és nagyon sok­féle probléma vár rendezésre. Ezért nyújtunk újabb anyagi segítséget a VDK-nak. Ezért veszünk részt a nemzetközi fel­ügyelő és ellenőrző bizottság fontos és nehéz munkájában, amiért vietnami vendégeink ez­úttal is köszönetűket fejezték ki. Amit tettünk, teszünk és a jövőben termi fogunk item csak vietnami barátainknak segítség, hanem valamennyi békeszerető népnek, nekünk, magyaroknak is. Segítettünk és segítünk azért, mert hisszük, hogy tá­mogatnunk kellett az agresszió áldozatát. De azért is segítet­tünk és segítünk, mert tudjuk, hogy vietnami rendezés nélkül nem lehetett, nem lehet meg­nyugtató az vhülés általános folyamata. Az a folyamat, amelynek most éppen a mi kontinensünk, Európa az egyik legfontosabb színhelye. A béke oszthatatlan — és a szolidaritás is. amelynek em­lékezetes dokumentuma marad a magyar vietnami közlemény. Erich Honecker látogatása a súlyos beteg Walter Ulbrichtnál Berlin Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára hétfőn látoga­tást tett a Berlin környéki ott­honában súlyos betegen fekvő Walter Ulbrichtnál, az NDK államtanácsa elnökénél, alkit a napokban szélütés ért. és tol­mácsolta neki az NSZEP Poli­tikai Bizottságának szívélyes üdvözletét és legjobb kívánsá­gait A hétfőn Berlinben kiadott közlemény szerint nem történt lényeges változás Walter Ulb­Képünk akkor készült, amikor a Hazafias Népfront meghívására hazánkban tartózkodó an­gol munkáspárti vezető, Ronald Hayward főtitkár látogatást tett a parlament elnökénél, Apró Antalnál. A találkozón ott volt Szentistványi Gyuláné, a n épfront titkára is tPetrovics László íelvj rieht, az NSZEP KB PB tagja, az államtanács elnöke egészségi állapotában. A közleményt négy orvos írta aià. (ADN) Tiltakozások a francia nukleáris kísértet miatt Párizs, Stockholm. Bern, Bue­no* Aires, Quito. Djakarta, Lon­don. Amszterdam, Sydney, Pa­peete: Ausztrália, Űj-Zéland és Ja­pán után számos más ország kormánya, pártja, szakszervezeti szövetsége is elítélte a szomba­ton végrehajtott francia nukleá­ris kísérletet. A Francia Kommunista Párt nyilatkozatban állapította meg, hogy a kormány a jelek szerint hátat fordít a nemzetközi eny­hülési folyamatnak. A nyilatko­zat felszólítja a hatóságokat, hogy írják alá я nukleáris fegy- verkísérleti tilalomra vonatkozó nemzetközi megállapodást. ‘Nyi­latkozatban tiltakozott a Fran­cia Szocialista Párt és a legje­lentősebb francia szakszervezeti я CGT is, követelve a kísérletek beszüntetését. Olaf Palme svéd kormányfő távollétében Alva Myrdal ügy­vezető miniszterelnök nyilatko­zott. Rámutatott arra a veszély­re, amelyet az esetleges radio­aktív szennyeződés jelent a rob­bantás térségében élő nemzetek_ re. Tiltakozását fejezte ki az ar­gentin é* az equadori külügy­minisztérium is. Adam Malik indonéz külügyminiszter kije­lentette, hogy Indonézia nerp fo­gadhat eü semmilyen nukleáris kísérletet a világ egyetlen pont­ján sem. Szintén (elítélően nyi­latkozott az angol Liberális Párt, továbbá a sfvájci, a holland é„ az ausztrál szakszervezeti szövetség. A Tahiti szigetén levő Faa helység városháza előtt félár- bócra eresztették я francia lobo­gót. A városka polgármestere egyébként a francia nemzetgyű­lés tagja. Értelmetlennek minősíti а 1л Libre Belgique hétfői szerkesz­tőségi cikkében a Csendes-óceá­non végrehajtott francia nukleá­ris kísérletet. A lap szerint Franciaország, amelynek bizton­sagát a jelenlegi szakaszban senki ^em fenyegeti, céltalanul folytatja az úgynevezett elret­tentő erő kiépítését A közelmúltban nagy összegű iráni fegyvervásárlásról érkez­tek hírek, amelynek nagyság­rendje megközelíti a 3 milliárd dollárt. A nyugati, elsősorban amerikai fegyvergyáraknak fel­adott hatalmas megrendelés re­alizálása után az ország 300 da­rab nagy fontosságú vadászbom­bázóval, 100 darab csapatszállí­tó repülőgéppel, 700 darab csa­patszállító és tengeralattjáró elhárító helikopterrel, valamint 1700 darab korszerű harckocsi­val fog rendelkezni. A hírek sze­rint a haditengerészet erőit is kétszeresére növelik és itt kíván­ják létrehozni a világ legna­gyobb siklóhajó-flottárját (ezek a hajók fedélzetükön 150 ten­gerészgyalogossal két óra alatt átszelhetik a Perzsa (Arab) -öböl két partja közötti távolságot.) Ügy tűnik, Irán jelentős mér­tékben növelni kívánja befolyá­séit a kapitalista világ egyik leg­fontosabb olajkitermelő körzeté­ben. 1972-beji a Perzsa (Arab) -öböl térségéből mintegy 800 millió tonna olajat szállítottak a fejlett tőkés országúikba. Nyu- gat-Európa kőolajszükségletének ■ 00, Japán pedig 90 százalékát szerzi be erről a területről. Irán maga is 250 millió tonna kőola­jat hozott a felszínre az elmúlt esztendőben. Az utóbbi időben Irán politi­kájának éle elsősorban Irak, to­Irán a Perzsa (Árab)-öböl térségében vábbá a Perzsa (Arab) -öböl déli partján fekvő sejkségekben mű­ködő felszabadítást szervezetek ellen irányul. Ezzel magyarázha­tó többek között, hogy száraz­földi hadseregének négyötöde jelenleg is az iraki határvidék közelében állomásozik. A Per­zsa (Arab) -öböl ellenőrzésének igényét tükrözi viszont a légi és haditengerészeti támaszpont­rendszer, amelyet a közelmúlt­ban építettek ki ebben a körzet­ben. Ennek megkönnyítését szol­gálta három szigetnek (Tomb I, Tomb И. és Abu Musza szigetek) 1971. decemberében önként meg­szállása is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom