Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
Cseresznyefákról júliusban írni — látszólag — időszerűtlenség. Hogyne, hiszen nálunk május, június a cseresznyeérés ideje. Az idei cseresznyét lassan el is felejtettük már... Lengyelország délnyugati részén. a Wroclaw melletti hegyekben azonban most mosolyognak ki legszebben a levelek közül a kemény húsú, barnásvörös gyümölcsök. Kínálják magukat a kertek fáiról s kínálják az országút széliekről. Persze, csak kínálják, hiszen illetéktelennek nem lehet belőlük szakítani. Részben a kerítés miatt, az útmenti fák esétében pedig azért, mert azokat valaki már bérbe vette. Hogy aztán felverje sátrát a fák alatt, s árulja a frissen szedett. valószínűtlenül zamatos portékát. Különös szokás, ám az utazónak rendkívül kényelmes: nem kell fáradnia a pompás gyümölcsért. Mindez azonban önmagában még nem túlságosan érdekes. Egy megrendítő ellentét teszi azzá. S gondolkodtatóvá. Párszáz méterre az út- mentiek sorától áll ugyanis egy magányos fa. A második világháború hírhedt Gross-Rosen-i koncentrációs táborának területén. Az auschwitzi láger feíszabadítása után ide hozták a fasiszták foglyaikat. Hogy dolgozzanak a közeli kőbányában. Hogy pusztuljanak a „felsőbbrendű” érdekekért. S a cseresznyefa alatti pádon аввявяявагвяввяаяв Cseresznyefák '««iiiiiiiimiiiiiiiinnBamniMianiímciaiinnaniimMi ült esténként a táborparancsnok, hogy megszemlélje az előtte kijelölt helyen összehordott meg- haltakat, megölteket. Közben — mikor az érés ideje volt — cseresznyézett. ...Ma ez a fa nem hoz gyümölcsöt. A dús termésű környékbeli fák között ez az egy a terméketlen. lehet, hogy csupán véletlen. De mindenféleképpen szimbolikus értelme van. (d—ő) ■вВВвявяявавнвявяаяввявяяввяяяяяяававвяявввввввявявявяяяяяявивавввавввяяаявяявяяяввяяя' явявввввяввяввяввввявввввввввяввявявввяввяввввввввв Világifjúsági találkozók Hegyesi János írása Ismét találkozásra készülődik a világ ifjúsága. Immár a tizedikre. Tehát tradícióvá váltak ezek a nagy jelentőségű rendezvények. Mindegy, hogy mikor melyik országban rendezik, — az a fontos. hogy legyen, mert óriási jelentősége van politikai szempontból is. Hiszen a szocializmust építő népi demokratikus országok lelkes megmozdulása, összefogása hozta létre. A politikai szemponton túl nagy jelentősége van a találkozók kultúrműsorainak, valamint ezek folytán létrejövő kultűrkapcsolatoknak. Politikai, gazdasági kapcsolatok érdekszövetségek, fegyver- barátsági szerződések, úgyszólván a legrégibb idők óta eddig is jöttek létre nemzetek között. Ezek azonban sohasem tudtak maradandók lenni és nem is tudtak a nemzetek közötti békességet biztosítani. Nem tudták azért, mert ezeket a minden esetben anyagi hátterű és imperialista célokat szolgáló érdekszövetségeket nem a népi kapcsolatokra építették. Ezek a kapcsolatok általában csak néhány hatalmon levő uralkodóhoz, néhány politikus személyéhez és aZ általuk vezetett klikkekhez fűződtek. A népeket azonban sohasem engedték egymáshoz közel. Ha most egymás mellé állítjuk a múltat és a jelent — akkor látjuk meg igazán az óriási különbséget —, a pusztán csak hatalomra törő politikai és gazdasági természetű — vagy a szellemi megismerésen, kölcsönös megbecsülésen alapuló, a széles néprétegeket egymáshoz közelebb hozó, s végül összefogó kulturális -kapcsolatok között. Ha így a múltba visszatekintve nézzük a Világifjúsági Találkozót, akkor mi, idősebbek minden örömünk mellett is bizonyos keserűséggel állapíthatjuk meg, hogy bizony nekünk nem adatott meg fiatal korunkban még az sem, hogy a közvetlen közelünkben élő népekkel szellemi, lelki kapcsolatba kerülhessünk. Nem hogy a világ távolabbi részén élő népek életét, kultúráját meg; ismerhettük volna. Sőt még a hazánkban élő különböző nemzetiségű népeket is ellenséges érzésekkel néztük, mert úgy neveltek bennünket és őket is. hogy ne szeressük, hanem gyűlöljük egymást. így kívánta ezí az imperialista zsarnok politika érdeke. Legvilágosabban ez a volt Osztrák—Magyar Monarchia vegyes népeinek az életéből látszik. Egy államiban éltünk, egy dinasztia malma alatt, mégsem engedtek egymáshoz közel bennünket: ' Nem, mert hatalmuk biztosítása érdekében szükségük volt arra, hogy a különböző nemzetiségeket bármikor egymásnak ugraszt- hussák. így történt, hogy hosszú századakon át, ahelyett, hogy a közös bánatot, a közös érdeket felismertük volna, gyűlöltük, kínoztuk es irtottuk egymást. Bennünket a hamis nemzetieskedés bóditó maszlagéval mindig a körülöttünk élő népek gyűlöletére neveltek, s mi legfeljebb a harctereken találkozhattunk fegyverrel a kezünkben és ádáz gyűlölettel a lelkűnkben. Nem az embert, a hasonló bánatban és elnyomottságiban élőt láttuk egymásban, hanem az ellenséget — s mialatt pusztítottuk egymást és önmagunkat, ugyanakkor kölcsönösen segítettük egymás szabadságát vérbefojtani. A mi fiatalságunk azzal kezdődött, hogy 18—19 éves korban a harctereken találkoztunk oroszokkal—olaszokkal, vagy az 1919-es forradalmi harcunkban románokkal és csehekkel, akiket a mii szabadság utáni vágyunk és küzdelmünk elfojtására uszítottak ránk. Nem csoda tehát, ha szinte irigységgel vegyes, de határtalan ölömmel nézzük a mai ifjúságot. Nekik megadatott, hogy mint barátok találkozhatnak a legtávolabbi nemzetek fiaival. Kicserélhetik gondolataikat. Baráti alapon versenyezve összemérhetik testi-szellemi erejüket. Megismerhetik és élvezheti^ egymás szellemi termékeit, dalait, táncait, játékait s mindezeken át meg tudják becsülni egymásban az embert. A kultúrán és műveltségen alapult kapcsolat elmélyítése jelenti azután a találkozók politikai hatását, mert az egymást megismert népeket a viágbéke megteremtésének az érdekében egy közös gondolatban össze lehet fogni. Végső fokon ez lesz majd az emberiség boldogabb életének az alapja. Ezért üdvözöljük szeretettel a VIT-re utazó fiainkat és kívánjuk, hogy onnan maguknak dicsőséget, hazánknak pedig sok jóbarátot szerezve egészséggel térjenek majd haza! Ssessmentesség ? Mezökovácsházán, a Járási Művelődési Központ épületében pár éve modern, esztétikus ifjúsági presszót nyitottak az előcsarnokban a helyi ÁFÉSZ gondozásában. A szocialista szerződés szerint csak cukrászdái termékek szerepelhettek a választékban, táncos rendezvényeken azonban sört, bort is árusítottak. Az ÁFÉSZ megszegte az előírásokat: konyakon és likőrön kívül sört, kisfröccsöt is lehetett kapni a hét más napjain is. A legutóbbi társadalmi vezetőségi ülésen az elmúlt évek sorozatos kihágásaiból tanulva döntés született: a presszó szeszmentes lesz, egyelőre kísérleti jelleggel cukrászdái választékú szeszes italok kaphatók lesznek még táncos esteken, rendezvényeken. Aggályok azonban ezentúl is vannak. Mi a biztosíték arra, hogy az ÁFÉSZ — amelynek elsősorban a minél magasabb értékű forgalom a célja — pontról pontra betartja ezt az utasítást, noha éppen az ő hibájából kellett ezt a szankciót hozni? Melyik jobb? délelőttönként sakkozók jaffát, colát isznak, táncos esteken a javarészt tizenévesekből álló több száz fiatal kedvére konyakozhat? ...Mert nem feltételezhető, hogy a presszó alkalmazottjai csak személyi igazolvány felmutatásának ellenében szolgálják ki a nem mindig 18 évesnél idősebb rendelő fiatalokat Reméljük, hogy az aggályok nem válnak valóra: a művelődési központ és az ÁFÉSZ vezetői elejét veszik az újabb problémák ' kialakulásának. Az ifjúsági presszó pedig továbbiakban — jó értelemben — a fiatalok kényelmét. igényét fogja szolgálni — szeszmentesen isi N. A. Prága a városok anyja Szállodánkból (melyben semmiféle házassági bizonyítványt nem kérnek!) felfrissülve és a csomagoktól megszabadulva máris nekivághatunk Prága titka inak felderítésére. Az első dolog ami általában, — sajncs — furcsa a szemünknek az, hogy bár a város eléggé füstös, kormos, de nem szemetes! A bennszülöttek inkább táskájukba, kabátjukba gyűrik a hulladékot, ha nem találnak szemétkosarat, de nem dobják el. Na és a másik dolog, ami hamar feltűnik, az a sorbanállás. Buszmegállóban (leszámítva az ,egy—két egyetemista járatot), üzletekben, ruhái»« rakban, újságárusoknál az emberek automatikusan, morgás nélkül állnak sorba. Ebből a két „apróságból” már lehet következtetéseket levonni a prágai- iak, de talán az egész cseh nép mentalitására üs. Próbáljuk meg mi is betartani ezeket a szokásokat, amíg Prága vendégei vagyunk! A Vencel tér (amelyik nem is olyan egyértelműen tér) Prága üzleti központjában van. Ég ha a magyar turista rögtön a magyar vonatkozású dolgokat kutatja, nem kell sokáig keresgélnie. A tér közepén egy nagy ORION-reklám ja legforgalmasabb sarkon pedig a Magyar Kuütúra épülete van. Ez utóbbi különben mindig jó randevú- helynek is bizonyul ,ide ugyanis mindenki könnyen visszatalál. Ha máshogy nem, akkor a zene segítségévei. A bejárat, felett egész nap hangszórók bőm- ■ bölik a magyar, elsősorban beat_ * zenét, mely itt nagyon népszerű. : De erről majd később. Gazsi Csaba ; Fiatalok arcképcsarnoha Küldött a berlini VIT-re Mezőhegyes Állami Gazdaság igazgatósága, 115-ös szolba. Az egyik asztalnál fiatal lány, előtte akták. Munka közben zavarjuk Csomós Zsuzsát, a gazdaság törzsköny wezetőjét, aki izgatottan várja július 26- át, akkor indul ugyanig soksok fiatallal együtt а X. VIT- re. — Hogyan tudtad meg, hogy a politikai delegáció tagja leszed? A megyéi KISZ-bizottságtól értesítést kaptam, hogy fontos ügyben jelenjek meg egy kitűzött időpontban Békéscsabán. Megjelentem — mosolyog Zsuzsa —, nyolcán várakoztunk, в akkor Pabulya Balázs, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára közölte velünk, hogy miért hivattak. Küldöttek leszünk a berlini VIT-en. — Első gondolatod? — Öröm. Kimondhatatlan öröm, amit azóta is érzek, — Mi előzte meg ezt a jutalmat? — Sok-sok munka. — Mit mondanál magadnál hogyan élsz, mit csinálsz? — Sarkadon születtem, 1949- ben. Nemsokára Mezőhegyesre költözött a családunk. Azóta is itt élünk. Szüleim és két leány- testvérem szintén itt dolgoznak a gazdaságban. Battonyán érettségiztem, óvónő szerettem volna lenni, de nem vettek fel a Szarvasi Óvónőképzőbe. Én is ide jöttem dolgozni. Többféle munkakört megismertem a gazdaságban. Dolgoztam aratásnál, voltam borjúgondazó, 1969 óta törzskönywezető vagyok. Közben 1967-ben a gazdaságunk egyik fő kerületének, az óme- zőhegyesi kerületnek alapszervezeti KlSZ-titkára lettem,' Majd KISZ vb-tag is. 1970-ben léptem be a pártba. — Jő munkádért már Cöbfc elismerést kaptál. Ezeknek a jutalmaknak bűvös kronológiai sorrendjük van. A kulcsszámod a 2-es! — Igen, hétévenként kaptam a legszebb kitüntetéseket — mondja Zsuzsa olyan szerényen, mint egy kisiskolás, aki a jő tanulásért ajándékot kapott. — 1969. november 7-én a Kiváló Dolgozó jelvényt, két év múlva, 1971. november 7-én az Aranykoszorús KISZ-jelr vényt, s ezt követi ismét (két év: 1973, amikor a VIT-re készülhetek. r-fltté— ■в*яамававвввиминнм««мпамввами1 i A Mim Magazint összeállította: bányai László ввявввяввмававввв» нввеавяввявва» A Vencel (er Szent Vencel szobrával 3 ÜST »as. scvsm гг.
