Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-19 / 167. szám

Nem mondhatunk le róluk

A tanácstagokkal szemben J évről évre nagyobb a követelmény, a választók magasra állítják a mércét, s a mérce a — munka. A közösség érdekében végzett, folytonos, gyakran látszólag csekély eredményű, de mindenképpen fontos munka. Aki vállalja ezt, vállalja annak a lehetőségét is, hogy esetleg nem tud a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. Mint tanácstag. Választói •megvonhatják tőle a bizalmat, a legritkább azonban, hogy az embertől, a közösség munkásától is megvonták volna.

Az áprilisi választásokon a tanácstagok 16—18 százaléka cserélődött ki. Számos ok miatt. Sok olyan idős, a közéletben évtizedek óta tevékenykedő ember található, aki megmondta őszintén: az évek elteltek, kissé elfáradt. Sokaikat azért nem jelöltek újra, mert nem abban a körzetben lakik.

Az újra nem választottak százaléka viszonylag nem nagy. Egy-egy községben átlag öt, hat ember.

De az ilyen emberekből öt, hat — nagyon sok. Mert a közösségért való cselekvés, vagy akár annak csupán szándéka is nem cím kérdése.

A volt tanácstagok fáradozását megköszönték a párt-1 szervezetek, a népfrontbizottságok. Sok helyütt néhány szál

virággal kedveskedtek nekik, emléklapot kaptak. Kedves figyelmesség ez, de nem elég.

Vannak példák, amelyek azt bizonyítják hogy számítanak

— és joggal számíthatnak — a volt tanácstagokra. Számos városban, községben a népfront

— élve a tanácstörvény adta lehetőséggel — az újjáalakult tanácsi bizottságokba volt tanácstagokat is javasolt. Múltbeli társadalmi tevékenységük tapasztalatait itt kitűnően tudják hasznosítani, hatékonyabbá válik segítségükkel a bizottságok munkája.

Kevés olyan népfrontbizottság van, amelynek az összetétele két kongresszus közötti négy évben teljesen változatlan lenne. Példák már arra is vannak, hogy a népfrontbizottságok szívesen hívják soraikba a volt tanácstagokat, s ugyanez tapasztalható a népfront- elnökségek mellett működő munkabizottságoknál, munka- közösségeknél is. S a volt tanácstagok túlnyomó többsége szívesen megy a hívásra.

Az említett példák jellemzőek egy-egy városra, községre, járásra. De a közreműködésüket váró közösségi igényre nagyon sok helyen ma még nem jellemző ez. Pedig a közösségért tevékenykedők munkájáról nem mondhatunk le.

D. G.

fi kedvező időjárás javított a tertneski’álásokon —

Csökkenek a

A zöldségtermelőknek kedvezett az időjárás; nagyobb, országos jellegű esőzések voltak. Ezt követően napsütéses, száraz idő járt a növényekre, ami különösen a melegigényes paprikának és paradicsomnak kedvezett. Mindez azonban nem tudta feledtetni azt a kor^bbi 10—12 napos lehűlést, amely június elején visszavetette a növények fejlődését, és legalább egyenletes „elcsúszást” idézett elő az elmúlt évhez képest.

A hidegtűrő növények ezzel szemben kielégítően gyarapodtak, és például a zöldborsó — főleg a hosszú tenyészidejű fajták — jó termést hozott, ugyanegiiNBiiiiiiniHHRiaiiiaiiiaiiiiiiiuaaH

—■ és ugyancsak állami tulajdonban levő — gépgyár, a Hindustan Machine Tools helyi igazgatója arról mesélt: rendkívül nehéz betartani a hivatalos munkaidőt. Az ebédszünet például félórás. Azok a munkások, akik közelebb laknav (mégha ez a közel negyedórát is jelent), hazajárnak ebédelni. Otthon aztán, ahogy szokták, a gyári ruhában leülnek a földre, úgy esznek. Vendégeket hívnak, mert egyedül nem szokás étkezni, a vendégek is elkésnek, így aztán a félóra nem egyszer másfél órára dagad. Aratáskor a faluról származók — s szinte mindenki vidéki — hazamennek dolgozni. És kedvező időjárás esetén évente két-három aratás is van. Az ünnepeket is — a hindut, a mohamedánt, a szikhat, a keresztényt — mind szokás, betartani. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, egy új munkás-nemzedék megszületésére van szükség. Rengeteg idő kell és tudatos munka.

Aki végigmegy a Bharat-mű- vek karzatán (innen fölülről figyelik a vezetők, s az ide látogató vendége^ a termelést) úgy tűnik, itt, ebben az üzemiben már kialakult a munkás-gárda. Asszonyok dolgoznak odalent. Féhér köpenyben. Finom csipeszekkel, apró villanyfúrókkal, alig látható alkatrészekkel. Órákat állítanak össze. Seiko-órá- kat. Azt mondják, ezek a lányok rendkívül hamar megtaníthatok e finom műveletre. Szinte ujjúkban érzik a kézműves ősök’ — csontfaragók, szőnyegszövők, famívesek .tehetségét. A gyárba kerülve ez a képesség hamar ellőjön.

1У egnézzük az órákat. Vastag fedelűek, a legújabb divatnak megfelelő, muszáj-robosztusság

zöldségárak

úgy. mint a korai káposzta, a kelkáposzta valamint a karalábé.

A szakembere^ arra számítanak, hogy a hét végére vagy a jövő hét közepére tovább javul a zöldségellátás és az árak is erősen csökkennek majd. Mindenesetre jelenleg nagyobb a kereslet paprikából és paradicsomból, mint amennyit a termelők — megfelelő, elfogadható árakon — tói tudnat elégítem. Jó az ellátás uborkából, és sárgarépából, és a főzőtök is felkerült a „kínálati-listára”. A lecsószezon indulását különben augusztus 5-e után várjak.

1яаявааяввяяяваввааааяяяаавяааааяаиаяяяаяяя««аая

látszik vonalaikon. Azt mondják ( (és a műszereit is tanúsítják), ■ minőségük semmivel sem rósz- : szabb, mint azoké, amelyek a ' japán világcég hazai üzemeiből kerülnek a piacra. Viszont lé- \ nyegesen olcsóbbak. India most . azzal szerzi a piacokat, amivel ' egykor Japán. Az olcsó munka- ; erővel. Természetesen ez csak j akkor előny, ha kifogástalan j minőséggel párosul. Mint itt, » Déü-Indiia közepén, Bangalore- : ban.

■

Üljünk be egy kocsiba, java- S solja A . J. Krisnán. A dzsippel : — amelyet hittestvéreinek haj- ; meresztő módján egy turbános- ; szakállas szikh vezet — har- ! mine-negyven házból álló lakó- : telep házai között kanyargunk. : Munkáslakások. Tiszták, rende- ; sek, komfortosak. Olyan ottho- ; nők, amelyeket India igazán ! nagy városainak (Delhinek, j Bombaynek, Calcuttának) mun- : kásosztálya legfeljebb hírből, ha : ismer. Van itt iskola, óvoda, ; könyviár, gimnázium, orvosi : rendelő. „Minden állami válla- : lat építésénél ennyi kötelező” — i mutogatja Krisnán.

És miközben az ember a tiszta i házakat, a szép iskolákat nézi, : megérez valamit abból a rop- • pant felelősségből, ami a kor- ; mányi® hárul. Egyszerre kell itt : mindent csinálni. Ipart fejlesz- • feni, a lehető legmodernebbet, ; mert csak így emelkedhet fel az • ország, és ’ ugyanakkor ezzel : egyidőben fel kell nevelni egy | új munkás-generációt, kenyeret ; kell adni a munkanélkülieknek J és meg kell oldani azoikat a vég- > télén szociális problémákat, i amelyek Indiát fojtogatják. _

Kereszty András |

a

(Folytatjuk) I

Türelemmel,

A mezőikovácsházi szövetkezeti könyvesboltban majdnem percenként nyílig az ajtó. Érdeklődők, vásárlók jönnek, belelapoznak a könyveikbe, böngésznék, olvasgatnak, — és vásárolnak.

Özv. LitauszkS Istvánná, a könyvesbolt vezetője húsz éve fogadja az érdeklődőket, szolgálja kl a vásárlókat, beszól az új könyvekről, klasszikus írókról, modem költőikről, mert az életét tette fel arra, hogy minél több emberrel megszerettesse a könyvet, a művelődés forrását.

Hetekkel az ünnepi könyvhét után meséli, hogy a Éazafias Népfront- járási könyvbarát bizottsága 1973-as programjában két kiemelt feladat van: az egyik az ünnepi könyvhét volt, a másik pedig az őszi megyei könyvhetek lesznek. A könyvbarát bizottság negyedévenként ülésezik, első tanácskozásuk még február 28- án volt, ezen az 1972. évi munkaprogram teljesítését értékelték, és megbeszélték az új esztendő feladatait.

1951 óta mű'köd'% könyvesbolt Mezőkovácsházán. Litauszkiné azóta dolgozik a szakmában, 1954 óta pedig a bolt vezetője. Akkor még csak három bizományosuk volt, ma negyvennél is több van. Azok Mezőhegyésen, Battonyán és Medgyesegybázán árusították a könyveket, a mostaniak a járás minden községében.

— Azt mondjuk erről az időről : hőskor — mondja Litausz- kiné. — Azt akartuk, hogy mi- »él több emberhez jusson el a

özv. Litauszki Istvánná a könyvesboltban.

re mi várható, ha meg a gondjainkat hozzuk szóba, azo^ orvoslására a könyvhétig már semmi idő... Itthon a népfront könyvbarát bizottsága is összegezte a .könyvheti tennivalókat, elláttuk a bizományosokat, sátrat építettünk a tanácsháza előtti parkban. A könyvhét ünneppé lett nálunk. Amikor összegeztük az eredményeket, kiderült, hogy jóval több könyvet adtunk el, mint tavaly, az érdeklődés egy-egy témakörben ugrásszerű. Sajnos azonban — és ez a sajnos úgy látszik sosem maradhat el — ezúttal sem vdlit ünnep üröm nélkül. Képzelje, az ünnepi könyvhét után egy héttel kapVevők és eladók, a könyvek barátai.

könyv. Alkalmi vásárokat rendeztünk a tsz-ekben, hivatalokban, iskolákban. De az igazi ünnep az a könyvhét maradt mindig. így kezdtünk hozzá az ideihez. Részt vettem a szolnoki területi tanácskozáson. Jó dolog az ilyesmi, mégis marad az emberben hiányérzet, hiszen az általános feladatokat úgyis ismerjük, azt is, hogy a könyvhéttaim meg azt a 30 ezer forint értékű könyvet, amit a hétre rendeltem. Rengeteg ifjúságit, meséskönyvet, szépirodalmat. A Miagyar Remékírók-sorozat első kötetéből. Csokonaiból százat kértem. Húszat küldtek. Közben száz előfizetőnk is van erre a sorozatra. Kevés a könyv? Vagy nem megfelelő az elosztás? Nem tudom. De, hogy az ünneSzázhárom KISZ-vezetö tábora

Százhárom ifjúsági vezető — Békés megyei alapszervezetek szervező titkárai — volt tíz napig lakója a békéscsabai KXSZ-tá- bornak Az utolsó „munkanapon”, kedden tájékoztatót hallgattak meg az EXPRESSZ utazási iroda munkájáról, az ifjúsági sajtóról, konzultáción találkoztak Bodó Károllyal, a KISZ Központi Iskolájának igazgatójával. Este vidám záróesttel búcsúztak a tábortól, a paródia, a szatíra eszközeivel, humoros jelenetekkel elevenítették fel itt-töltött tíz napjuk eseményeit.

Tegnap délelőtt Irházi Lajos, a továbbképző tábor vezetője értékelte a résztvevők munkáját majd eredményes tevékenységéért könyvjutalmat vett át tizenhat fiatal.

pd könyvhét utánra küldik le a szállítmányt, ezt dicsérni vagy elfogadni egyszerűen nem lehet.

Most mér új feladatokra készülnek. Igaz, hogy még javában itt a nyár, Litauszkiné azonban egyre többet foglalkozik az őszi megyei könyvhetekkel. Szeretnék, ha megkapnák a megyei megnyitó jogát, érdemesek is erre.

Tervezik, hogy összehívják a bizományosokat is, meghallgatják a véleményüket a könyvárusítás tapasztalatairól, ök a sorkatonák, hogy ilyen merésznek tűnő hasonlattal éljünk. A siker részesei is, de kovácsoló! is.

Szóval következik majd az ősz. Új könyvek várnak az olvasókra, új olvasókat várnak a régi könyvek, a nagy klasszikusok, a maiak és mindenféle más, ismereteket gazdagító könyv, a hűséges jóbarát.

— Csák rá kell találni — mondja a boltvezető. — Mi azért vagyunk, hogy ezt a találkozást elősegítsük. Türelem- Imel, sok-sok megértéssel, jó szóval és szeretettel.

Nem is. mondhatná szebben az, aki az életét erre tette fel.

S. E.

Egy

es más...

a

a a

m ■

• A szemét. — Tombol a, !

■ hőség Békéscsaba utcáin. \

■ Még a késő délutáni órák- \ ; ban is vibrál a levegő az • ! ember szeme előtt. Mene- j ; kül, aki csak teheti a liget ]

■ hűs lombú fái közé. Én is l

■ itt vagyok már, ülök a pa- ]

■ don és kikapcsolódom. él- j » vezem a békét, a csendet. !

• Az ifjúsági parkban műkő- ;

■ dő zenekar zümmögő, halk I [ muzsikája öleli, simogatja ; ! a lelkem... Azaz, hogy si- \ ! mogatná, békítené, nyug! tatná, de nem teheti, mert ;

I itt van a piszok. A piszok, ■ ! igen a piszok ! Papír, » ; gyufásdoboz, rongydarab, ! ; százfajta cigarettavég, gyű- ■ ! mölcs- és ételmaradék, ; ! meg ki tudja milyen sze- s ! mét alakjában. Sietek be- ! felé a városba, megyek az \ István király téren. a Cent- | ; rum Aruház előtt, a járdán ! : sétálgatok a város szívé- ■ ; ben... A séta is kikapcsoló- S ! dás, aktív pihenés. Tetsze- ! 5 nek a szép kirakatok, a vi- ! . dáman kacagó miniszok- t

■ nyás lányok, akik szembe- ! ; jönnek velem De nem tét- !

■ szik a piszok, a szenny, a I « papírhulladék, az eldobált j

• szemét, ami itt is jelen van, ; ! sajnos! De nem kell nagyon :

• keresgélni, a város minden j ; részében, sok az elhullatott,

• eldobált szemét. Kedves ! ! csabaiak, kedves idejáró vi- ! S dékiek miért csináljuk, mi- t i ért.

я ■

; Kerékpárosok a járdán. •

I Ez is kirívó hiba, kérem! S : Megyek estefelé a város pe- S ! remén levő Jilemnicky ut- ! ; cán, hát, majdnem felboru- | j lók, mint a tejesköcsög, !

• mert egy fürge kerékpár i i surran el mellettem csend- j S ben ravaszul és veszélye■ sen, csengetés nélkül a jár- ; ; dán. A vagány fiú még rám ! S is vigyorog, ahogy látja

; ijedt arcomat és hallja az ; utánam tipegő 4—5 gyér- ■

• тек sikoltását. De találkoz- !

• hatunk ilyen „orvkerékpá- ! S rosokkal” a város peremén \ ; levő más csendes utcák . ■ ; járdáin és a liget kavicsos ! ! ösvényein is. Nem látják i ! meg őket az illetékesek? ! ! Nem ér el odáig a közieke- \ \ désrendészet hosszú és biz- ;

• tos keze?

I L. A. ;

•■liiuumauiuuníuuuiiu.iniiini,