Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
T ® A * OS? • К1 сА Vicc fesztivál Ж - А * <£ ° /f ® © О □ li Enyhe tévedés PÁRIZS Yvonne a viharos családi jelenet után bekötözi Maurice megsérült fejét, és közben gyengéden gügyörészi: — Látod, te kis csacsi, ki kötözné most be „ fejedet, ha én nem lennék melletted.™ MîiUHiHuintaMii» A tetoválás csúcsa (A Stern bői) MOSZKVA — Mit szeretnél a születésnapodra, Pétya? — kérdezi a nagymama unokáját. — Hanglemezt. — S melyiket vegyem meg? — Játszás le néhányat a hang- lemezboltban. s azt, amelyik neked a legkevésbé tetszik... LONDON 5 Idős hölgy Ш a taxiban, és ki- : adja az utasításokat: — Lassan vezessen, uram, ne ; előzzön, mellékutcában hajtson • óvatosan, fékezzen... — Igenis asszonyom, de ha j mégis baj történik, rendes te- • metést, vagy hamvasztást pa- • rancsol?... ■ VARSÓ — Anyu, Tadeusz egyre ke- J vesebbet törődik velem. Mit kel- ; lene csinálnom? — panaszkodik » a fiatalasszony édesanyjának. ; — Engedd, hogy zavartalanul j : foglalkozzék a kedvteléseivel. • Tudod legalább, mi a hobbyja? — Hogyne... A szőkék!... PRÄGA 5 — Nézd, anya, ez kutya haj- • szálra olyan, mint Frantisek bá- : esi. — De Karel, hogy lehetsz ilyen tiszteletlen? — Miért, gondolod, hogy a (eu- S tya meghallotta?™. BÊC1S — Nálunk olyan kristálytiszta, : egészséges a levegő, hogy évek ; óta senki sem halt meg — ; mondj, a kisvárosi polgár egy • turistának. Ebben a pillanatban temetési : menet fordul be a térre. — Hát ez mi? — A temetkezési vállalkozónk. ■ Ehen halt a szerencsétlen.™ SZÓFIA A tengerparti üdülőhely or- \ vosát felkeresi egy férfi. A dók- | tor lelkiismeretesen megvizsgál- : ja, majd kijelenti: — önnek teljes nyugalomra ; van szüksége. Kerüljön minden ■ izgalmat, megerőltetést Javaso- j lom, hogy szakítsa meg a sza- : badságát, s térjen vissza a mun- ; kahelyére... LISSZABON A szállodában egy turista • megkérdi, nem zavarja-e majd ! pihenését az óriási forgalom. Mire a portás így válaszol:. ; — Éppen ellenkezőleg, a for- • galom következtében úgy rezeg • a szálló egész épülete, hogy az \ ember valósággal ringó bölcső- i ben érzi magát.* Révész Tibor gyűjtéséből ! — Ne nézz hátra, azért kiabál, mert kJ akar kezdeni veled! (A Wochenpresse-bői) Nagyzolás (Kesztyűs karikatúrája) мваш ■■■■■■«•«■■■•■■•■■■** : Egy Vidéki Kisember csodálatos gyógyulása Szilánkok Mindenre van vigasz. — Egymásután ötödször lett a r>ózsa az NB I bajnoka! — lelkendezik egy újpesti sportbarát. — El tudsz képzelni ennél nagyobb futball-bravúrt? — El — legyint maliciózusan a Diósgyőr szurkolója. — Egymás után ötször kiesni az NB I-ből... * • • Elgondolkoztató véleményt hallottam: „A diadalittas egyén károsabb lehet embertársaira, mint az alkoholtól részeg. Az utóbbi ugyanis másnapra kijózanodik...’* * « * A tanító az emberi tulajdonságokról magyaráz. — Kutyahűség, hangyaszorgalom, birttcatürelem. Megannyi megszívlelendő erény az emberek számára. Tudtok még hasonló tulajdonsággal rendelkező állatot mondani? Pistike az utolsó pádból: — A kenguru. — A kenguruuú? — álmélko- dik a tanító. — & ugyan mi lehet az a jó tulajdonsága? — Az, hogy üres erszénnyel te tud ugrálni™. • • • A meggyőzés klasszikus példájával találkoztam. — Majd én megmutatom a főnöknek, — heveskedik egy nekikeseredett beosztott, — hogy™. — Ugyan, ugyan! — inti le a barátja. — Ezek csak szavak. Figyelj ide! Szokás beszélni macska—egér párharcról. Mi az, hogy párharc? Képtelenség! Először is nincsenek azonog súlycsoportban. Es hallottál már olyan precedensről, hogy az egér falta volna fel a macskát?! * » ♦ Meglepő tábla egy nyilvános illemhely ajtaján: ..zArva! elnézést kerek, LELTÁROZOK!” — kazár — ■■■■icaiatt é.á-Protésdsee oroszlán, iá Pans Statch-ból) Állati dolgok... A feleség reggel így szól férjéhez: — Egész éjszaka hánykolódtál és állandóan azt kiabáltad: Olga, Olga. Ki ez az Olga? — Olga? Olga az a ló, amelyre tegnap a lóversenyen fogadtam — válaszol mosolyogva (1 férj. Ugyanaznap este, amikor a férj hazajön a hivatalából, megkérdezi feleségét: — Mi újság drágám? — Itt járt egy magából teljesen kikelt férfi, téged keresett... Azt hiszem a ló férje lehetett! * * * Rómában egy állatkereskedésben egy idősebb hölgy megkérdezi a tulajdonost: — Nagyon szép ez a papagáj, de vajon nem beszél trágárságokat? — Nem asszonyom — válaszolja a tulajdonos —, de egy kis türelemmel bizonyára disznó szavakra is megtaníthat ja! |2 BOÉsHímstá 1973. JÜLTDS lő. — Drága, doktor úr! önben van minden reményem, ugye segít rajtam — kezdte kitölteni az őrá átlagosan eső 0,123 ... perc rendelési időt a körzeti orvos szobájában V. K., azaz a Vidéki Kisember, akinek a nevét csak Önöknek, néhány tízezer olvasómnak árulom el, mert ugye orvosi titoktartás is van a világon. Dr. X. biztatóan nézett rá, hogy folytassa. V. K. nagyot sóhajtott. Az így keletkezett ellenszéltől a ventillátor már-már visszafelé kezdett forogni, de tudta, a fizika jelen állása szerint ezt nem teheti, ezért tovább zümmögött, miközben a beteg szederjes ajkai közül el-elhaló hangok törtek utat: — Kisebbségi érzésben szenvedek. És ezzel V. K. átadta magát sorsának. — Hogyan? — hüle- dezett dr. X. — Igen, doktor úr, ez a bajom. Gyógyítson meg! — nézett a páciens esdeklő szemekkel az orvosra, majd annak buzdítására nekilendült a beszédnek, nem zavartatva magát a telefonáló asszisztens- nőtől, aki éppen asztalost hívott, mert a folyósón várakozó betegek nyomását megsokallta az ajtó, г okosabb enged alapon beszakadt. — Szóval — mondta V. K. —, tegnap még igen jó közérzettel léptem be a Boltba, hogy égigérő vascsicsergőt vegyek. Tudja, mi az? Egy nagyon okos szerkentyű, égig ér, vasból van és csicsereg. Az eladó elém vetette, valahonnan fentröl rámnézett és elfordult. Ebben az elémvetésben, rámnézésben és elfordulásban benne volt minden. Az eladó fellépéséből csak úgy áradt, hogy „nesze, itt van, ne rabold el drága időmet, ez van, válogatni tilos, ne nézegesd, ne babráld, ha kell ez, hát vidd, ha nem, akkor nem, eszed, nem eszed, nem kapsz mást, hiszen te csak egy senki vagy!” Dr. X. a zárt ablakon áttörő légkalapács-zajt leszámítva csöndben hallgatta páciensét aki újra átélve kínos emlékeit, a Boltban képzelte magát, és mintha süllyedni kezdett volna. — Szégyenemben össze akartam zsugorodni, elbújni, eltűnni valahová, hiszen milyen alapon is mertem zavarni ezt a derék eladót. Igyekeztem minél előbb kisurranni az ajtón. Igyekeztem elfelejteni az egészet, de megkönnyebbülésem csak egy pillanatig tartott, mert váltamra csapott egyik régi osztálytársam: „Mi van, öregfiú?!” — kérdezte. „Nem jössz fel, Pestre? En most utazom. Egy éve kerültem fel a fővárosba. Te meddig bírod még ezt a poros vidéki életet?” A doktor koffeininjekciót készített elő, mert V. K. összeros- kadt székében, elhagyta az ereje, akárcsak akkor, ott, az utcán, de erőlködve tovább beszélt: — Régi osztálytársam szavai nyomán olyan szerencsétlen, elesett kis vidéki embernek éreztem magam, hogy önsajnálatomban majdnem kicsordult a könnyem. Próbáltam vigasztalódni, belekukkantottam egy élclapba, de csak nőtt a baj. Gondolja el'.doktor úr, az első vicc így kezdődött: „A pesti utcán sétál...” A poén véletlenül jó volt ,de valahol már olvastam, és akkor még az egész eset nem Budapesten, hanem csak egyszerűen „az utcán” játszódott. Kis szünetet tartott, megtörölte verejtékező homlokát, majd megkérdezte, elmesélje-e a szóban forgó viccet. Az orvos kérte, ezt ne te- gye. — Tudom, doktor úr, kevés ideje van — mondta V. K., de majd legközelebb, amikor kint kevesebben várnak. A doktor megnyugodott, mert tudta, erre nem kerülhet sor, és hallgatta V. K.-t, aki drámai erővel adott elő: — Betegségem egyre súlyosabbá vált. A könyvesbolt kirakatából kegyetlenül vigyorgott rám az „Ezek a pesti gyerekek!” című kötet. Otthon kereszt- rejtvényt próbáltam fejteni, de mit ad isten, a vízszintes 15. az volt, hogy „ember — pestiesen”, az egyik függőleges sor megfejtése pedig „bá", azaz „bácsi — vidékiesen”. Hát. • itt tartok, doktor bá’, ugye meggyógyít? Dr. X. összeráncolt homlokkal, gondterhelten nézett rá, papírra vetett néhány sort, s azt átnyújtva így szólt: — Panaszait gyógyszeres kezeléssel nem lehet megszüntetni. Munkaterápiára és környezetváltozásra van szüksége. írtam Budapestre, a nagybátyámnak, hogy vegye fel az üzletébe, eladónak Ennyit tehetek önért Betegsége egy csapásra elmúlik, amint a pul\ mögé áll a Főváros, Boltban. Vitaezek Zoltán
