Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

T ® A * OS? • К1 сА Vicc fesztivál Ж - А * <£ ° /f ® © О □ li Enyhe tévedés PÁRIZS Yvonne a viharos családi je­lenet után bekötözi Maurice megsérült fejét, és közben gyen­géden gügyörészi: — Látod, te kis csacsi, ki kö­tözné most be „ fejedet, ha én nem lennék melletted.™ MîiUHiHuintaMii» A tetoválás csúcsa (A Stern bői) MOSZKVA — Mit szeretnél a születésna­podra, Pétya? — kérdezi a nagy­mama unokáját. — Hanglemezt. — S melyiket vegyem meg? — Játszás le néhányat a hang- lemezboltban. s azt, amelyik ne­ked a legkevésbé tetszik... LONDON 5 Idős hölgy Ш a taxiban, és ki- : adja az utasításokat: — Lassan vezessen, uram, ne ; előzzön, mellékutcában hajtson • óvatosan, fékezzen... — Igenis asszonyom, de ha j mégis baj történik, rendes te- • metést, vagy hamvasztást pa- • rancsol?... ■ VARSÓ — Anyu, Tadeusz egyre ke- J vesebbet törődik velem. Mit kel- ; lene csinálnom? — panaszkodik » a fiatalasszony édesanyjának. ; — Engedd, hogy zavartalanul j : foglalkozzék a kedvteléseivel. • Tudod legalább, mi a hobbyja? — Hogyne... A szőkék!... PRÄGA 5 — Nézd, anya, ez kutya haj- • szálra olyan, mint Frantisek bá- : esi. — De Karel, hogy lehetsz ilyen tiszteletlen? — Miért, gondolod, hogy a (eu- S tya meghallotta?™. BÊC1S — Nálunk olyan kristálytiszta, : egészséges a levegő, hogy évek ; óta senki sem halt meg — ; mondj, a kisvárosi polgár egy • turistának. Ebben a pillanatban temetési : menet fordul be a térre. — Hát ez mi? — A temetkezési vállalkozónk. ■ Ehen halt a szerencsétlen.™ SZÓFIA A tengerparti üdülőhely or- \ vosát felkeresi egy férfi. A dók- | tor lelkiismeretesen megvizsgál- : ja, majd kijelenti: — önnek teljes nyugalomra ; van szüksége. Kerüljön minden ■ izgalmat, megerőltetést Javaso- j lom, hogy szakítsa meg a sza- : badságát, s térjen vissza a mun- ; kahelyére... LISSZABON A szállodában egy turista • megkérdi, nem zavarja-e majd ! pihenését az óriási forgalom. Mire a portás így válaszol:. ; — Éppen ellenkezőleg, a for- • galom következtében úgy rezeg • a szálló egész épülete, hogy az \ ember valósággal ringó bölcső- i ben érzi magát.* Révész Tibor gyűjtéséből ! — Ne nézz hátra, azért kiabál, mert kJ akar kezdeni veled! (A Wochenpresse-bői) Nagyzolás (Kesztyűs karikatúrája) мваш ■■■■■■«•«■■■•■■•■■■** : Egy Vidéki Kisember csodálatos gyógyulása Szilánkok Mindenre van vigasz. — Egymásután ötödször lett a r>ózsa az NB I bajnoka! — lel­kendezik egy újpesti sportbarát. — El tudsz képzelni ennél na­gyobb futball-bravúrt? — El — legyint maliciózusan a Diósgyőr szurkolója. — Egy­más után ötször kiesni az NB I-ből... * • • Elgondolkoztató véleményt hallottam: „A diadalittas egyén károsabb lehet embertársaira, mint az alkoholtól részeg. Az utóbbi ugyanis másnapra kijó­zanodik...’* * « * A tanító az emberi tulajdon­ságokról magyaráz. — Kutyahűség, hangyaszorga­lom, birttcatürelem. Megannyi megszívlelendő erény az embe­rek számára. Tudtok még hason­ló tulajdonsággal rendelkező állatot mondani? Pistike az utolsó pádból: — A kenguru. — A kenguruuú? — álmélko- dik a tanító. — & ugyan mi le­het az a jó tulajdonsága? — Az, hogy üres erszénnyel te tud ugrálni™. • • • A meggyőzés klasszikus pél­dájával találkoztam. — Majd én megmutatom a fő­nöknek, — heveskedik egy neki­keseredett beosztott, — hogy™. — Ugyan, ugyan! — inti le a barátja. — Ezek csak szavak. Figyelj ide! Szokás beszélni macska—egér párharcról. Mi az, hogy párharc? Képtelenség! Elő­ször is nincsenek azonog súly­csoportban. Es hallottál már olyan precedensről, hogy az egér falta volna fel a macskát?! * » ♦ Meglepő tábla egy nyilvános illemhely ajtaján: ..zArva! elnézést ke­rek, LELTÁROZOK!” — kazár — ■■■■icaiatt é.á-­Protésdsee oroszlán, iá Pans Statch-ból) Állati dolgok... A feleség reggel így szól fér­jéhez: — Egész éjszaka hánykolódtál és állandóan azt kiabáltad: Olga, Olga. Ki ez az Olga? — Olga? Olga az a ló, amely­re tegnap a lóversenyen fo­gadtam — válaszol mosolyogva (1 férj. Ugyanaznap este, amikor a férj hazajön a hivatalából, meg­kérdezi feleségét: — Mi újság drágám? — Itt járt egy magából telje­sen kikelt férfi, téged keresett... Azt hiszem a ló férje lehetett! * * * Rómában egy állatkereskedés­ben egy idősebb hölgy megkér­dezi a tulajdonost: — Nagyon szép ez a papagáj, de vajon nem beszél trágárságo­kat? — Nem asszonyom — vála­szolja a tulajdonos —, de egy kis türelemmel bizonyára disznó szavakra is megtaníthat ja! |2 BOÉsHímstá 1973. JÜLTDS lő. — Drága, doktor úr! önben van minden re­ményem, ugye segít rajtam — kezdte kitöl­teni az őrá átlagosan eső 0,123 ... perc ren­delési időt a körzeti or­vos szobájában V. K., azaz a Vidéki Kisem­ber, akinek a nevét csak Önöknek, néhány tízezer olvasómnak áru­lom el, mert ugye or­vosi titoktartás is van a világon. Dr. X. biztatóan né­zett rá, hogy folytassa. V. K. nagyot sóhaj­tott. Az így keletkezett ellenszéltől a ventillá­tor már-már visszafelé kezdett forogni, de tud­ta, a fizika jelen állá­sa szerint ezt nem te­heti, ezért tovább züm­mögött, miközben a be­teg szederjes ajkai kö­zül el-elhaló hangok törtek utat: — Kisebbségi érzés­ben szenvedek. És ezzel V. K. átadta magát sorsának. — Hogyan? — hüle- dezett dr. X. — Igen, doktor úr, ez a bajom. Gyógyítson meg! — nézett a páci­ens esdeklő szemekkel az orvosra, majd an­nak buzdítására neki­lendült a beszédnek, nem zavartatva magát a telefonáló asszisztens- nőtől, aki éppen aszta­lost hívott, mert a fo­lyósón várakozó bete­gek nyomását megso­kallta az ajtó, г oko­sabb enged alapon be­szakadt. — Szóval — mondta V. K. —, tegnap még igen jó közérzettel léptem be a Boltba, hogy égigérő vascsicser­gőt vegyek. Tudja, mi az? Egy nagyon okos szerkentyű, égig ér, vasból van és csicsereg. Az eladó elém vetette, valahonnan fentröl rámnézett és elfordult. Ebben az elémvetésben, rámnézésben és elfor­dulásban benne volt minden. Az eladó fel­lépéséből csak úgy áradt, hogy „nesze, itt van, ne rabold el drá­ga időmet, ez van, vá­logatni tilos, ne néze­gesd, ne babráld, ha kell ez, hát vidd, ha nem, akkor nem, eszed, nem eszed, nem kapsz mást, hiszen te csak egy senki vagy!” Dr. X. a zárt ablakon áttörő légkalapács-zajt leszámítva csöndben hallgatta páciensét aki újra átélve kínos emlékeit, a Boltban képzelte magát, és mint­ha süllyedni kezdett volna. — Szégyenemben össze akartam zsugo­rodni, elbújni, eltűnni valahová, hiszen milyen alapon is mertem za­varni ezt a derék el­adót. Igyekeztem mi­nél előbb kisurranni az ajtón. Igyekeztem el­felejteni az egészet, de megkönnyebbülésem csak egy pillanatig tar­tott, mert váltamra csa­pott egyik régi osztály­társam: „Mi van, öreg­fiú?!” — kérdezte. „Nem jössz fel, Pestre? En most utazom. Egy éve kerültem fel a fő­városba. Te meddig bí­rod még ezt a poros vidéki életet?” A doktor koffein­injekciót készített elő, mert V. K. összeros- kadt székében, elhagyta az ereje, akárcsak ak­kor, ott, az utcán, de erőlködve tovább be­szélt: — Régi osztálytár­sam szavai nyomán olyan szerencsétlen, el­esett kis vidéki ember­nek éreztem magam, hogy önsajnálatomban majdnem kicsordult a könnyem. Próbáltam vigasztalódni, belekuk­kantottam egy élclapba, de csak nőtt a baj. Gondolja el'.doktor úr, az első vicc így kez­dődött: „A pesti utcán sétál...” A poén vélet­lenül jó volt ,de valahol már olvastam, és akkor még az egész eset nem Budapesten, hanem csak egyszerűen „az utcán” játszódott. Kis szünetet tartott, megtörölte verejtékező homlokát, majd meg­kérdezte, elmesélje-e a szóban forgó viccet. Az orvos kérte, ezt ne te- gye. — Tudom, doktor úr, kevés ideje van — mondta V. K., de majd legközelebb, amikor kint kevesebben vár­nak. A doktor meg­nyugodott, mert tudta, erre nem kerülhet sor, és hallgatta V. K.-t, aki drámai erővel adott elő: — Betegségem egyre súlyosabbá vált. A könyvesbolt kirakatá­ból kegyetlenül vigyor­gott rám az „Ezek a pesti gyerekek!” című kötet. Otthon kereszt- rejtvényt próbáltam fej­teni, de mit ad isten, a vízszintes 15. az volt, hogy „ember — pestie­sen”, az egyik függőle­ges sor megfejtése pe­dig „bá", azaz „bácsi — vidékiesen”. Hát. • itt tartok, doktor bá’, ugye meggyógyít? Dr. X. összeráncolt homlokkal, gondterhel­ten nézett rá, papírra vetett néhány sort, s azt átnyújtva így szólt: — Panaszait gyógy­szeres kezeléssel nem lehet megszüntetni. Munkaterápiára és környezetváltozásra van szüksége. írtam Buda­pestre, a nagybátyám­nak, hogy vegye fel az üzletébe, eladónak Ennyit tehetek önért Betegsége egy csapásra elmúlik, amint a pul\ mögé áll a Főváros, Boltban. Vitaezek Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom