Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-14 / 163. szám

Volt egyszer egy szegény szabólegény, •. GYEREKEK ülnek да ajtó előtt, fiúit, lányom egymás mel­lett sorban. Előttük a hokedlin magasra tornyozott csomókban piros sálak. A kis kezek fürgén járnak. A begyakorlott mozdula­tokból látni, hogy ezek a kis ke­zek nemcsak a játékhoz szoktak. Arrébb az édesanya. Alacsony szőke asszony. A köszönésre fel­áll. Mondom, mi járatban va­gyok, beszól a nyitott ajtón: — Apu, minket keresnek. Magasra nőtt szikár férfi jön ki, nyújtja a kezét: — Decsd Tibor vagyok. — Menjünk beljebb — szól az invitálás. Szabadkozunk, jó lesz nekünk idekinn is, csak néhány percre vennénk igénybe az ide­jét. De azért csak betessékel. A szobában kellemes, hűvös fél­homály. Az egytik heverőn pléd­del letakart copfos kislány al­szik. Csöpp szája szögletén mo­soly bujkál Szép álma lehet. Lábujjhegyen lépkedünk, fél ne riasszuk. A belső szobában két heverő, nagy kerek tükör, ke­retében színes képeslapok. Egy szekrény, középen asztal, mel­lette két szék. Lopva körülné­zünk. A szobák bútorzatát dön­tő többségében az ágyak alkot­ják. Kilenc ágy. Egyszerű búto­rok. Az egyik bevetőre ülünk. A félig felhúzott redőnyön át a napfény súrolva éri Decsi Tibor, arcát. Az asszonykára már csak a függönyön átszűrt fény hull. — Orosházi vágyók, szabó a mesterségem. Maszek voltam. Szüleim meghaltak. Nagyon egyedül éltem és s°k&t beteges­kedtem. A tüdőm. 1960-ban már nem lehetett tovább halasztani. Befeküdtem a gyulai tüdőszana­tóriumba. Megoperáltak. Leszá­zalékoltak. Amikor úgy, ahogy dolgozni tudtam, a békéscsabai ruhagyárban kerestem munkát. Majd Mbdgyesegytiázán, a bor­íts textilipari ktsz-ben. — Amikor kórházban voltam, néha-néha bementem Gyulára. Nagyon megtetszett a város. Nosztalgiát is éreztem mindig, amikor eszembe jutott. Aztán 1971-ben visszajöttem. Úgy vol­tam vele, mindegy nekem már, hogy hol telepszem le. Sehova nem kötöttek semmilyen szálak. Kaptam is állást a harisnya­gyárban. Portás lettem. Egy évig voltam ott. Aztán hallottam, hogy a kötőipari vállalat többet fizet, átmentem oda portásnak. Ekkoriban ismerkedtem meg a feleségemmel. Ö bölcsődében dolgozott, véletlenül ismerked­tünk meg. Mindketten magányo­sak voltunk és társra vágytunk. Higgye el nekem, talán eddigi életemben sem volt egy boldog órám, neki talán még ennyi sem. Nem akarom bántani a volt férjét, de™ — elharapja á mondatot. . — összeköltöztünk. Egy szo­bánk volt, 550 forintot fizettünk érte. Szóitam egyszer az asz- szonynak, jó lenne a gyerekeket hazahozni. Hét gyereke van, mind nevelőszülőknél. Bemen­tünk a gyámügyre, mondtuk, hogy szeretnénk visszakapni a gyerekeket. — Nincs akadálya, de lesz hol lakni? — Persze — vágtam rá. KI IS JÖTT néhány nap múl­va az elvtárs. Akkor már a Cin­ka Panna utcában laktunk egy szoba, konyhás lakásban. —» Hát — ráncolta össze a homlokát a „terepszemle után” — itt nemigen lehet majd bá­lát rendezni. — De csak erósködtünk és így hazakerült mind a hét gyerek. Nagyon jók az emberek — bugy- gyan ki a vallomás. — Nem is kértük és a szakszervezet tavaly ősszel segélyt adott, hogy a gye­rekeket el tudjuk engedni az iskolába. Igen, azt elfelejtettem mondani, hogy közben a felesé­gem bedolgozó lett, itt a kötő­ipari vállalatnál. Eljött a böl­csődéből. Itthon van a gyerekek­kel keres egy kis pénzt, és a Új városrész -» szövetkezeit lakásokból Végrehajtó bizottsági ülés előtt a Szarvasi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet jelene és jövője gyerekek is tudnak segíteni ne­ki. Ez év elején kijött egy elv- . társ я lakáselosztó társadalmi bizottságtól. ' Körülnézett a la­kásban. Kifaggatott, mennyi a keresetünk, hogy élünk? Még egy hónap sem telt el Jött az értesítés, kiutaltak számunkra egy háromszobás lakást. A visszaemlékezés még most is könnyet csal a szeme sarká­ba. Az anya is bólingat, és nem szégyent! az örömkönnyeit Olyan jól esik ilyenkor sírni, — Mondta Kajdi elvtárs —, a lakáshivatalban —, hogy fizes­sünk be hatezer forintot és már­is költözhetünk. Kis keresetűek vagyunk, kicsi pénzből sok gye­rek mellett nem tudunk mi fél­re tenni egy fillért sem. Szalad­tunk be a vállalathoz, a szak- szervezethez, hogy segítsenek, de ők sem tudtak pénzt adni. Bekopogtattam az igazgatónő­höz, Újhelyi elvtársnőhöz, aki országgyűlési képviselő is, úgy gondoltam, ha ő sem tud segí­teni. akkor már senki . — Várjon egy kicsit Van az OTP-nél adóssága? — Van — mondom —-, nem­rég vettünk egy tv-t — Na, mindegy — mondja, megpróbáljuk. Sokan az évtized meglepetésé­nek tartják azt a fordulatot, amely a körösladányi Űj Baráz­da Tsz-ben következett - be. Évekkel ezelőtt olyan gyenge színvonalon gazdálkodtak, hogy szinte évről évre az állami költ­ségvetésiből egészítették kd jö­vedelmüket. De nem néhány tízezer forinttal, hanem milliók­kal. A gazdaságirányítás reform­jának bevezetésekor rendkívül rossz volt a hangulat ebben a tsz-ben. mert az önálló munká­hoz lényegében semmi anyagi alappal nem rendelkeztek. Az­után mégiscsak történt valami, mert az alap- és bevételi hiány pótlására „ajándékba” kapott pénzt nagyon okosan fordítot­ták a termelés céljaira. Ennek j tudható be, hogy 1971-ben a i szövetkezetnek már öt és fél I millió forint mérleg szerinti I nyeresége volt. A múlt eszten­dőben a mérleg szerinti nyere­ség három és fél millió forint körül alakult. Az árbevétel Jól szemlélteti a gazdálkodásban beállt fejlő­dést. Ezek szerint 1967sben 13 millió forint értékben továbbí­tották szemes terményt és élő­állatot a felvásárlónak, 1971- ben pedig 40 millió forint érté­kűt adtak el. A nagy ütemű fejlődés azért következett be, mert a növény- termesztést korszerűsítették. Olyan műszaki fejlesztést való­sítottak meg. amely az élő­munka csökkentésére irányult. A növénytermesztésből felszaba­dult szövetkezetieket részben az állattenyésztésbe, részben pedig új, a közösnek nagyon jelentős segédüzemágakba csoportosítot­ták. Ami szintén figyelemre méltó: baromfiból fellendítik a pecsenyecsirke és a gyöngyös mesterséges nevelését. Amikor más gazdaságok csökkentik a juh-anyalétszámot, ők emelik. A Hívta rögtön az OTP-t. Sorol­ja a készülékbe, hogy mi a prob­léma. Nagyon rendes volt Hor­váth elvtárs, azt üzente, men­jünk be. Megkaptuk a pénzt. Nem volt sok holmink, de jöt­tek a munkatársak, szinte hí­vás nélkül is segíteni, költözni. Halasiék. Aradszki Bandi, Szabó Imre, Fazekas Pista. A csillárt — mutat fel a mennyezetre — egyik szomszédunk csinálta. Szép, ugye? — Szép! — dicsérem meg. FELÉBRED a kicsi. Az ajtó­félfához támaszkodva hallgatja a felnőttek beszélgetését, ö még nem érti a könnyeket, meg azt sem, hogy miért jöttek a bácsik segíteni a költözéskor. Kilenc ágy a szobákban. A gyerekek közül öt segít a szülők­nek. A két légkisebbik még böl­csődében van. _ Volt egyszer egy szegény sza­bólegény, meg egy asszony, aki­nek hét gyermeke volt. Mégis nagyon egyedül éltek. Most már ketten vigyáznak a kicsik ál­maira, a három tágas szép szo­bában. Még nincs mindenütt szép bútor, de tiszta a függöny és meleg fényt ad a csillár, amit a szomszéd készített. bárányoztatásban, a bárány­exportban egy-két év alatt olyan eredményeket értek el, melyeik­re máisok js joggal felfigyeltek. A tehenészetben a tehénlétszám növelése mellett a tejtermelés is gyors ütemben fokozódott. Korábban semmilyen segéd­üzemága nem volt a szövetke­zetnek, most pedig itt készítik a Körösi 8 tojásos márkájú tésztát. Évente nyolc és fél va­gonnal szállítanak a kereske­delemnek. Ebben az esztendő­ben kereken tíz vagon rendelést mondtak vissza kapacitás hiá­nya miatt Gépesíteni kellene az üzemet, a tésztakereslet ki­elégítésére, de a saját fejlesz­tési alapból erre lehetőség nincs. A gépállomány annyira elöregedett hogy ezeket kell sürgősen pótolni, nehogy a szántóföldi növénytermesztésben a színvonal csökkenjen. Foglalkoztak ezenkívül vetó­Néhány nappal ezelőtt Ga­lambost László, a MESEÖV ta­karék- és lakásszövetkezett tit­kárságának vezetője Szarvasra invitált. A város központjában most kialakuló új lakónegyed építését mutatta be. Tőle tud­tuk meg, hogy az 1971, febru­árjában megjelent új lakáaszö- vetkezeti rendelet életbelépését követő hónapokban nemcsak megalakult Szarvason a Lakás- ' építő- és Fenntartó Szövetkezet, hanem munkához is látott A vezetőség — éppen a nagy­számú jelentkezés láttán — gyors erőfeszítéseket tett. A városi tanács vezetői az első perctől kezdve e nagyszerű kez­deményezés mellé álltak. Bizo­nyítja ezt mindenekelőtt az a tény, hogy a szövetkezet létre­jöttét követően a város központ­jában máris kijelölték azt a részt, ahol az elavult lakóhá­zak tervszerű és megfontolt szanálása útján felépülhetnek a szövetkezeti lakások. A ta­nácskozásokat ütemes cselek-1 vés követte. A tervezési mun-l mag-csomagolással. A Vetőmag Vállalattal kötött szerződés alapján negyed-, fél- és egy­kilós tasakokba csomagoltak több tíz vagon árut. összesen 27 tsz-tag kapott munkát. A fű­részüzem szintén nagyon jelen­tős segédágazat. Töbib tíz va­gon rönkfát készítenek elő a rendelők méretigényének meg­felelően. Az árbevétel növekedésével együtt fokozatosan gyarapodott a tsz jövedelme is. Ebből 1071- ben már 1,1 millió forintot a tartalékszámlára tettek azért, hogy a későbbiek során ne érje őket meglepetés egy természeti csapás vagy más közbejött ok miatt. Ugyanakkor a fejlesztési alapba most már évek óta rend­szeresen 2—2,2 millió forintot tesznek félre. Ezekkel az ered­ményekkel gyors léptekkel zár­kózott fel a jövedelmezően gaz­dálkodó tsz-ek közé a körösla­dányi Új Barázda. D. K. kát a Szegedi Tervező Szövet­kezet, míg a 'kivitelezést a Szarvasi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet vállalta. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága — e kezdeményezés jelentőségét lát­va és felismerve — együttmű­ködési szerződési szerződést kö­tött a Lakásépítő- és Fenntartó Szövetkezettel. Ezen együttmű- ködésj szerződés alapján adta át a tanács a szövetkezetnek a Felszabadulás tér, valamint a Jókai, a Bethlen és az Árpád út által határolt városrészt be­építésre a múlt év első hónap­jaiban. Július 12-én a városi tanács végrehajtó bizottsága külön na- pirendként tárgyalta meg a Lakásépítő és Fenntartó Szövet« kezet eddigi tevékenységét, nagyszerűnek ígérkező jövőjét Elismerően mondott véleményt a vb arról az erőfeszítésről melyet a szövetkezet vezetői tettek es tesznek. Mindenek­előtt azért, hogy ez év májusá­ban már beköltözhettek az első háromszintes, 12 lakásos (eüső oldalunkon látható) épülettömb­be a boldog tulajdonosok. Я két és fél szobás lakások összkölt­sége nem haladja meg a 270 ezer forintot. És ennek min­denekelőtt a fiatalok, valamint az alacsonyabb keresettel ren­delkezők örülnék a legjobban. Ugyanis a szövetkezet' tagjainak többsége ilyen. Ez év elején megkezdték a második tömb építését is, amely már 24 la­kást foglal magába. Ezt a há­romszintes épületet még az idén átadják a lakóknak, a boldog tulajdonosoknak. Elismerően vette tudomásul a vb továbbá azt is, hogy augusztus 1-én megkezdik a harmadik tömb alapjainak lerakását is, amelyre szintén 24 család otthonát épí­tik fél. És 1974-ben, s az azt követő években úja/bb lakások épülnek a városrészben, szövet­kezeti formában. Két évvel ezelőtt a szövetke­zetnek még оsak 28 tagja volt Jelenleg 140 csalód várja a la­kásszövetkezettől a szép és kor­szerű otthont. A városi tanács végrehajtó bizottsága július 12-i ülésén ismét határozottan ál­lást foglalt a Lakásépítő ás Fenntartó Szövetkezet sokoldar lú segítését,, illetően. Béla Ottó Gyors léptekkel a többiek mellé Felzárkózott a jövedelmezően gazdálkodó tsz-ek közé a körösladányi Cj Barázda 3 nais нктшхп 1973. JÚLIUS 14. A Bethleni n. 8. szám alatt most épülő 24 lakásos, háromszintes ez év végén sor kerül. tömb, melynek átadására még Kép,'szöveg: Balkus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom