Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

Kiállítás a magyar munkásosztályról A hír rövid: flinta* ÍS-án Gyulán nyílik a Mi hoztuk az időt című kiállítás, amely fo­tókkal s más dokumentumokkal mutatja be a magyar munkás- osztály életét; a kiállítást jú­nius 29-től Szarvason, július 20_ tói Orosházán, augusztus 4-től Békéscsabán tekinthetik meg az érdeklődök. A hír hallatán az első göndör­ben és vezetésben végzett te­vékenysége — ismét Juhász Gyula szavával — gyászból és romokból a szabadságot, a mun­ka szentségét, igazságos győzel­mét alakítja Sőt. ez a tevékeny­ség maga a szó igazi értelmében vett szabadság. Milyen ez a győzelem, milyen a szabadságnak ez az útja, hol tartunk rajta? — ezekre a kér­hétezSz munkás «Jolgozott 1971­ben a különböző gyárakban, üzemekben, az aktív keresők 55.2 százaléka. A munkások számaránya a megelőző fél évti_ zed ben kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az összes foglalkoz­tatottaké. Az 1950-t követő húsz esztendőben háromszorosára nőtt a nemzeti jövedelem termelése, s eközben az ipar és az építő­ipar részesedése 35 százalékról 54 százalékra emelkedett. Az ország gazdasági erejének növekedésével párhuzamosan változott az egyes ember életní. vő ja is: a legutolsó adatok sze­rint — de a kiállításon közél­teknél a gyakorlat máris jobb eredményeket produkált — száz magyar munkáscsaládból ötnek van személygépkocsija, tizenhét­nek motorkerékpárja, negyven­ötnek hűtőszekrénye, hetvenki­lencnek televíziója és nyolcvan, nak mosógépe. S százból hu­szonhat család már egy második rádiókészülékkel is rendelkezik. A munkáscsaládok nagyobbik hányada két. vagy háromszo­bás lakásban lakik. Másfél mil­lió munkás dolgozik 44 órás vagy rövidebb heti munkaidő­ben. S ami mindehhez hozzátarto­zik: igaz, hogy a fizikai munkáu sok 48,3 százaléka csak legfel­jebb hét osztályt végzett, de 3,3 százalékuk már érettségizett és további 45 százalékuk befejezte az általános iskolát. S ha a 48,3 százalékkal nem. is lehetünk elé­gedettek, a másik két adatra büszkék lehetünk. Az MSZMP taglétszáma 1972 derekán megközelítette a há­romnegyedmilliót. Tíz párttag közül négyen jelenleg is fizi­kai munkások. S ez az utóbbi arány a közelmúltban kedvezően változott: a párt újonnan felvett tagjainak 41,1 százaléka fizikai munkás. Sok millió a szakszer­vezetek taglétszáma és sok munkást — köztük nőket és fiatalokat — választottak az ál­lami és társadalmi szervek irá­nyító testületébe. Hy módon közvetlenül is érvényesül ha­záriéban a munkásosztály vozeáő szerepének elve. S Békés megyére *s igaz, «mi az országra igaz. Az elmúlt év­ben az 1965-ös kilencvenkilenc- ezer-jiyolcszázról százhatezer- háromszázra nőtt' a munkások száma. A termelékenység ugyanebben az időszakban a ne­héziparban 140,3 százalékra, a könnyűiparban 129,8 százalékra emelkedett. A családonkénti évi nettó jövedelem csaknem húsz­ezer forinttal múlta felül a fél évtizeddel korábbi 35 795 forin­tot. Az elmúlt év végén már 12 715 bölcsődei és óvodai férő­mozgalom; S mii a gazdasági mutatók mellett e mozgalom eredménye; 1774 brigád 22 ezernél több tagja a ko­rábbinál nagyobb energiát fordí­tott önképzésre, szakmai és ál­talános műveltségének emelésé­re, művészeti élmények szerzé­sére. A kiállítás tömörítve, az ösz- szefoglalás, a teljesség igényével mutatja be. amit munkahelyün­kön. az utcán, otthon naponta látunk, hallunk, tapasztalunk részleteiben, mozaikkockákként. Mert mennyi minden sűrűsödik például abba az egyetlen adat* Egyre több munkás keresi fel az újonnan várossá lett Békés múzeumát. lait egy vers néhány sora — ezúttal is, mint már sokszor, amikor munkáról, dolgozó em­berről van szó. Juhász Gyula költeménye idéződik akaratlanul s akarva is, mert kevesen fo­galmaztak ennél szebben, iga­zabban: „Én őt dicsérem csali, az élet anyját, / Kitől jövendő győzelmünk ered, '/ A munkát dalolom, ki a szabadság / Út­jára visz gyász és romok fe­lett”. Ugyanez a gondolat a po­litika tudományának nyelvén — a kiállítás fő jelmondataként: „Korunk történelmének fősze­replője a munkásosztály”, A valóságban mindig így is volt ez, minden történelmi kor­ban a hasznos munkát végző emberek tették a legtöbbet az akkori jelenért, a mindenkori jövőért. A szocialista társadal­mat megelőző valamennyi társa­dalomban azonban az uralkodó osztályok — a valóságot rész­ben nem ismerve, még inkább a valóság törvényeit torzítottan hirdetve — maguknak, valame­lyik képviselőjüknek tulajdoní­tották a főszerepet. Csak a marxizmus—leninizmus elmélete és gyakorlata bizonyította vég­érvényesen, hogy a történelem menetében nem az egyének, ha­nem a tömegek, a dolgozó osz­tályok, az elmúlt több. mint egy évszázadban a munkásosz­tály s az azt vezető legfçlké- szültebb. leghaladóbb, legönzet­lenebb párt a döntő tényezők. A munkásosztály az, amelyik a szocialista országokban immár nemcsak a termelésben, hanem a poétikában, a társadalom éle­tének szervezésében is főszerep­lővé vált. Amelynek termelés* Illusztráció egy adathoz: négy év alatt tízezren vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. ba, hogy 1970-ben ezerkétszáz. hatvankét kinevezett üzemorvos naponta 5073 órát rendelt gyá­rainkban. vállalatainknál, építi kezeseinken: sűrűsödik benne mindannyiunk erőfeszítése, hogy az általunk létrehozott nemzeti jövedelemből erre is jusson ele­gendő helyiség, műszer, gyógy­szer, legyen, elegendő szakember; a rászorulók joga és lehetősége az egészséghez, a minél korábbi, minél teljesebb gyógyuláshoz, a betegségek megelőzéséhez; a marxista humanizmus elveinek emberközpontú, közösségközpon. tű, családközpontú gyakorlata. A mindennapokon tapasztaljuk, hogy a rászoruló segítségért, gyógyszerért, tanácsért fordul az orvoshoz — most a kiállításon láthatjuk, hogy mit is jelent ez nem csupán az egyénnek, hanem a családok millióinak, a társa­dalomnak, az egész országnak. A példák további —> szinte vég nélkül folytatható — sor­jázta tása helyett a kiállítást be­vezetőül idézzük ismét Juhász Gyulát, aki így írt a munkás- osztály legalapvetőbb — s nem­csak a munkahelyen, hanem a társadalmi életben, a családban is végzett — tevékenységéről, hasznos munkájáról: „Én őt di­csérem csak, az étté* anyját % Kinde nővére Szépség és Sza­badság, / S Mnefe, világa most hajnalod ik'« désekre válaszol a kiállítás, mintegy száz tablón idéződik a múlt, a jövő s a legnagyobb súllyal a jelen. Tények minden­nél bizonyítóbb erejével igazol­ják a tablók a kiállítás jelmon­datát s azt a mindennapi felis­merést; munkásosztályunk, né­pünk legnagyobb többsége mind jobban, szebben, értelmesebben él; munkásosztályunk — ahogy a proletariátus a Föld egészén — hazánk jelenkori történelmé­nek tényleges főszereplője. Kétmillió-hétszázhatvanötezer­hely várta a legkisebbeket. Csaknem ugyanennyi dolgozó nő vette igénybe 1967 és 1970 kö­zött a gyermekgondoeási segélyt. A több és jobb ipari termék előállításának egyik legfonto­sabb tényezője volt a Viharsa­rokban is a szocialista brigád­A megyében az egyik legtöbb nődolgozót foglalkoztató üzem a Békéscsabai Kötöttárugyár. • - (Fotó; Demeny Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom